Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-27 / 30. szám

ábrázolja pompás acélmetszetben, a 16 és 17 lapok között Darvas Imre Abauj-Tornavármegye, Kemény Kálmán br. Alsó-Fejér vm. főispánjainak, továbbá Csató János és Comáromy László alispánoknak egy oldalra csoportosított arcképeivel találkozunk, rövid életrajzi közlemények kapcsolatában. Még egyszer ajánljuk az értékes irodalmi holmit a vevő közönség pártfogásába.

A közönség köréből.

— Alak és tartalomért a beküldő felelős. —

Nyilvános hála és köszönet.

Mindazok, kik felejthetetlen gyermekünk Román István, volt közigazgatási gyakornok, temetésén megjelenni, vagy részvétnyilatkozatukkal mély gyászunkban osztozni kegyesek valának, s kiknek ezt személyesen megköszönni lesújtó, majdnem elviselhetetlen fájdalmunk gától, fogadják vérző szivünk őszinte háláját, s meleg köszöne- tünket.

Román János

és neje

szül. Liszy Emma.

~ T A ISMJ a 5*.

A kegyes-tanitórendiek Zemplénvár- megyében.

XXII. Hudra János k. r. tanártól.

A lefolyt félszázad küzdelmeiben a nevelés ügyére bénitólag hatott körülményekkel is találkozunk. Ilyen volt p. o. az 1831-iki kolera. Ez az iskolára épp úgy, mint a köztársadalomra nagy szerencsétlenséget hozott. Ujhelyben jun 28-án kezdett mutatkozni és teljes két hónapon át kegyetlenül dühöngött. A város 7065 lakója közül az egész idő alatt megbetegedett 1600, meghalt 500. Az egész vármegyében meghaltak 17768 an. Az ifjúság júl. elején lön elbocsátva.

1831-ben lép érvénybe hivatalosan a ke- gyes-tanitórend és Breczenheim Ferdinand hg. között kötött szerződés is, melynek értelmében a rend átveszi a gimn. I. osztályát, jóllehet kivételesen már az i829/30-ik iskolai évtől a rend látta el az említett osztályt a kellő tanerővel.

1832 máj. 6-án résztvesz Tamásy igazgató és Tóth Lőrinc tanár Palugyay Imre kassai püspöknek installációján, Tamásy ékes latin szónoklattal üdvözli; e rendkívül egy latin és egy magyar dicskölteménynyel kedveskedik. Ugyanezen év szeptember havában a váci káptalan Tamásyt tiszt, konzultorrá választja s mint újhelyi házíőnök és gimn. igazgató megkezdi a negyedik trienniu- mot. Tamásy magas műveltsége s azon kiváló erényeinél fogva, hogy kettős teendői körében példás buzgalommal járt el, kivívta nemcsak elöljáróinak teljes elismerését, de Zemplénvármegyének is őszinte tiszteletét és szeretetét. Zemplénwm. táb- labirái között az ő nevét is olvashatjuk épp úgy, mint később a Hutter Antalét. Már 1829-ben Ud ránszky Dániel kerületi főigazgató szept 14-én kelt levelével kéri a rendkormányt, hogy Tamásy igazgatót, mint minden tekintetben kitűnő férfiút, ezen állásában Ujhelyben továbbra is meghagyni szíveskedjék. A rendkormány kész előzékenységgel tel- jesité a főigazgatóság méltányos kérelmét,

1834. okt. 15-én iszonyú földrengés rémité meg városunk lakosságát, mely a nagy ijedtségen kívül nem csekély károkat is okozott. Házunk felső traktusát is lakatlanná tette; sokat szenvedett a templom és a gimn. is, mely elementáris erők által okozott bajokat csak Nagy Péter bűz galma folytán tetemes kölcséggel, 1835—36 években sikerült megszüntetni. Ugyancsak ő hozatja rendbe az 1841-ben leégett gazdasági épületeket, s sürgeti a hercegi uradalomnál a szintén leégett »nemzeti iskola« felépítését. Ugyanekkor ellenmond Lehóczky Menyhért főszolgabíró azon kívánságának, hogy vármegyei deputáció hivatalos látogatást tehessen a gimnáziumban, miután ez más fórum alá tartozik; de ezt a normális iskolára nézve nem ellenzi.

1843 október elején Estei Ferdinánd főherceget hazafias beszéddel üdvözli, ki viszont szívélyesen válaszol. Ez időtájban Lipcsty prépost és sárospataki vicearchidiakonus lemondása után, Nagy Péter cenzor is lesz, s ezzel hivatalos teendői nagy mértékben megszaporodnak. A szabad szókimondás a legrégibb időktől kezdve még a legigazságosabb ügyben is nem volt mindig észszerű ; még kevésbbé tűrték azt a hatalom képviselői, ha egyesek irásilag akartak megörökíteni oly dolgokat, melyek vagy reájok sértők, vagy pláne a társadalomra, vagy ennek valamely osztályára veszedelmesek valának, vagy nézetük szerint ilyenekül tűntek fel. Ebből keletkezett idővel a cenzúra, mely csak azáltal vált veszedelmessé, hogy hatáskörét túllépve, különböző időkben zsarnokiig kezdett grasszálni minden ellen, mi a hatalom polcán ülők nézeteivel ellentétben állott, vagy a szabadelvüségnek csak halvány látszatát is meg- közelité.

Nálunk Mária Terézia koráig bizonyos gyakorlati szabályok szerint űzték; de Mária Terézia a reformok vezetését uralkodói kötelességének ismervén, az állami cenzúra intézményét rendszeresítette. A könyvnyomtatóknak nemcsak theológiai, jogi és orvosi vagy filozófiai művek nyomatása volt szigorúan eltiltva addig, mig az illető szak- referens arra az engedelmet meg nem adta; de még az úgynevezett humánus tárgyakkal sem volt szabad e nélkül foglalkozni. 11. József ezen tágított ; de már Lipót alatt meg lett szorítva. Ferenc alatt még szigorúbbá lett, ki a szabad eszméknek terjedését, a szabad gondolkodásnak megakadályozását a legszigorúbb cenzúra által akarta elnyomni. Attól tartott, hogy a francia forradalom áltál világgá bocsátott eszmék hasonló felforgatásokat idéznek elő. Azért sújtotta Martinovics és társai tit kos működését oly kérlelhetetlenül. El is némult a nemzet s évtizedek múltak el, mig valaki a sza- badelvüség zászlaját kezébe merte ragadni, s a nemzeti kultúra mezején bizonyos reformokkal sietett kiallani.

E férfiú Széchenyi István gf. volt, ki távol minden politikai reform törekvésektől, egyedül nemzetének a társadalmi és kultúrái téren okvetetlenül nélkülözhetetlen előhaladását sürgette és ennek áldozta életének minden percét. Törekvése mégis nehézségekbe ütközött s a szigorú cenzúra még a 30-as években is sok kifogásolni valót talált műveiben ; sőt ezek közül p. o. Stádium-ot a tiltott könyvek közé sorolta. Ily nehéz rendőri kötelmeket nem jó akaratból, de legtöbbnyire kénytelen- ségböl teljesitének egyes megbizott egyének; jobbára a gimn. igazgatók, kiknek szigorú felelősség terhe alatt árgusi szemekkel kellett őrködni : vájjon nincsen-e a levegőben valami szabadabb fuva- lom, mely a terjedő légkört a felsőbb hatalom ellenére egy kicsit megzavarhatná ? Kötelességük volt a közrebocsátás előtt minden művet erősen megkritizálni s tiltakozni minden ellen, mi a sza badelvüségnek csak látszatával is birt. Ezenkívül jogukban állott bármikor rendőri szemlét tartani a könyvárus boltokban, a vásári sátrakban, sőt a ponyván árult termékek között is, nehogy valami »bélpoklos júdási mű8 veszede'emben döntse az állam biztosságát!! ? Meg kellett lepni az ifjúságot a családi tűzhelyen, nehogy valamely tiltott mű miazmás tartalma megrontsa a tapasztalatlan ifjúi kebel ártatlanságát. Szóval az intézet elöljáróinak sok kellemetlenséget szerzett a kor ezen fonák intézkedése, sok hasznos idejöket rablá I el, mit különben a haza ifjúsága érdekében sokkal bölcsebben és hasznosabban tudtak volna szép hatáskörükben érvényesíteni.

Ez intézvény fenállott 1848 ig. mig e fölött is, mint több hasonló fölött, napirendre tért a haladó kor szelleme, legalább egyidőre, mig fényes napunk ismét nem szállott a látóhatár alá, hogy annál jobban érezzük veszteségünket, bukásunk sajnos következményeit.

Az újhelyi kegyes-tanitorendih áz tanári személyzete

— Folytatás. —

187'2/g. Gyalókay Ferenc, hf. Katona Dénes, lelkiatya. Augusztini Autal, lelkiatya. Ivánfy Ede, gimn. ig. Ruff József, lelkiatya. Teremi László. Groszmann Alajos, II. elem. ig.

; Kovács János. Keszthelyi Endre, papn. Firtinger Jakab, papn. ! Brezanóczy Béla, világi. Szunter Nándor, vil. Simsa Kornél, Majorosy Gyula, vil. Vandruska Antal, vil. Mahulik Jakab vil.

1873/4. Gyalókay Ferenc, hf. Katona Dénes, lelkiatya. í Augusztini Antal, lelkiat)a. Ivánfy Ede, gimn. ig. Teremi László, Groszmann Alajos, ig. t. Kóvács János, Zsuffa Pál, papn. Erhard Pál, papn. Brezanóczy Béla, vil. Krecsméry Szilveszter, vil. Kaszás Ferenc vil. Vandruska Antal.

1874/5. Gyalókay Ferenc, hf. Angusztini Antal. Ivánfy Ede, gimn. ig. Ruff József, Teremi László. Groszmann Alajos, III. el. t. Kovács János. Zsuffa Pál, papn. Csintalan Pál, papn. Erhard Pál. papn. Brezanóczy Béla, vil. Krecsméry Szilveszter, vil. Kaszás Ferenc, vil. Vandruska Antal, vil.

1875/„. Gyalókay Ferenc, hf. Augusztini Antal, lelkiatya. Ivánfy Ede, gimn. ig. Ruff József, lelkiatya. Matégka Antal, II. elem. ig. Grossmann Alajos, lelkiatya, Kovács János. Csintalan Pál, papn. Erhardt Pál, papn. Koronczy Imre, papn. Brezanóczy Béla, vil. Kaszás Ferenc, Tiszó Lajos, Vandruska Antal.

1876/,. Gyalókay Ferenc, hf. Augusztini Antal, leik. Grossman Alajos, leik. Ruff József, lelkiatya. Szabó Mátyás, II. elem. igt. Kovács János, gimn. ig. Cserép Sándor. Csintalan Pál, papn. Tóth György, papn. Koronczy Imre, papn. Brezanóczy Béla, vil. Kaszás Ferenc, vil. Tiszó Lajos, vil. Vandruska Antal, vil.

1877/8. Krafcsik Ferenc, vil. énekt. Gyalókay Ferenc, hf. Augusztini Antal, leik. Grossmann Alajos, leik. Szabó Mátyás, II. el. igt. Kovács János. gimn. t. Cserhalmi József, Dongó Gyárfás Géza. Csintalan Pál, papn. Koronczy Imre, papn. Brezanóczy Béla, vil. Kaszász Ferenc, vil. Tiszó Lajos, vil. Vandruska Antal, vil. Krafcsik Ferenc, vil.

— Folyt. köv. —

CSAJOK,

Dalaimból.

1.

Lombos erdő árnya alatt pihenek. Hullanak rám hervadó falevelek És az erdő zúgásában bus ének Zendül ajkán párjavesztett gerlének.

Elhallgatom elmerengve a bus dalt. Szivemből is minden öröm rég kihalt. A mióta megcsalta a hütelen, Hervadozik, bu epeszti szüntelen.

Ne keseregj, búgó gerle, az ágon,

Párodat még feltalálod a nyáron.

Szivem is majd örömre lel még talán : Meggyógyítja igazszivü, barna lány 1

II.

Gyászt öltöttek a csillagok az égen. Gyászban van az én szivem is már régen. Párjavesztett. bus gerleként Sir és eped űtánad :

Szorítja a bubánat.

Beteg vagyok, fáj a szivem, fáj nagyon. Meggyógyulna, ha itt volnál angyalom. Felvidulva, mint a mező Kies tavasz jöttére:

Nem sajogna, nem égne 1

III.

Rózsabokor kiskertem aljában,

Ott pihenek galambom karjában.

Ragyognak fenn a fényes csillagok ;

Irigyelik, hogy oly boldog vagyok.

Hej, ha én a babámmal lehetek,

Nem kívánom látni a kék eget.

Ha kedvesem szemeibe nézek:

Onnan tnosolyg fénye a kék égnek I

Színi Péter.

A lomniczi csúcs tetején.

2633 m. a tengerszine felett.

18O0. julius 18-án.

GBvB virágvölgyi kis fürdőből indultam el vagy JA JL tiz tagból álló társasággal, hogy a Tarpa- 'CNy tak három vízesését megtekintsük. Én c'v) azonban mostan oly közel állván régi vágyamhoz, hogy a Tátra egyik csúcsára felmehessek, Ó.-Tátrafüreden megfogadtam a Kárpát-egyesület I-ső számú vezetőjét, a kivel elmentünk a három vízeséshez. A negyedikhez, az óriásihoz, nem mehettünk, mert a társaság többsége hölgyekből állott. Ök már nem vállalkoztak ezt az utat megtenni. Elváltam tehát a társaságtól. Ók vissza tértek Tátrafüredre, én pedig vezetőmmel, Horvay Jakabbal, a tarpataki szállóban maradtunk. Esti becsomagoltunk minden szükséges eszközt és pihenni tértünk. Másnap reggel 3-kor vezetőm fel - költött és mindketten magunkhoz véve élelmi szereinket és szöges botjainkat, elindultunk a tarpataki vizesés mentén és egy jó órai ut után a Tűzkőhöz értünk. Itten tartottuk első pihenőnket, megreggeliztünk és megmosakodtunk a Tarpatakban. Az idő gyönyörű szép volt és meleg. Vezetőm figyelmeztetett, hogy a közép oromnak aljában zergék vannak, de bizony jó időbe került mig az én gyakorlatlan szemem észrevette. Volt vagy tiz darab egy füves helyen és most mind vöröses színűek csak őszre bámulnák meg. A vezetőnek éles füttyétől a legelésző zergék fejüket felkapván, pár pillanat alatt eltűntek.

Elindultunk a Tűzkőtől és egy órai út után az eliő próbáltál voltunk. Itten már meg kellett küzdeni az igazi mászással. Vezetőm elől ment és én mindenütt nyomában kapaszkodtam. Az első próbán szerencsésen keresztül jutva ismét füves helyen folytattuk utunkat. Vezetőm itten egy nagyot kiáltott és hangja háromszor egész tisztán visszaverődött a jó távolságban lévő lomniczi elő hegytől. Aztán tovább kapaszkodtunk, botjainkkal tolva magunkat, néha megcsúszva a füvön, de minden nagyobb baj nélkül elértük a Mózes forrást, hol második pihenőt tartva ismét jóízűen falatoztunk. — Szieszta után magához kötött a vezető és mintegy három méternyi távolságban egymástól elindultunk a legnehezebb útra. Botjainkat és eleségünket a forrásnál hagyván, csak a szükséges meleg ruhát vittük magunkkal. Most már igazán kapaszkodtunk kézzel, lábbal felfelé, nem is igen gondolva avval, hogy csak hajszálon függ az életünk. Ilyenkor már az ember nem ismer félelmet, ha a kezdet nehézségeitől még visz- szariadt is.

Minél jobban közeledtünk a csúcshoz annál veszedelmesebb volt az útunk. Különben útról szó sem lehet; mert amint fölfelé haladunk a meredek sziklafalakon, hasadékokban: a kiálló szikla-karokba kapaszkodik az ember. Ilyen itt az ut.

Még egy kisidei küzködés után 9 órakor a csúcson voltunk. Leírhatatlan szép az, amit az ember innen lát. Egész Szepes vármegye a liptói havasokkal és a Tátra többi csúcsai alattunk voltak, csak a mogorva gerlachfalvi csúcs látszik maga ■ sabbnak valamivel. A távolban látni Abauj Gömör és Sáros hegyeit a szepesi városokat, mint apró fehér pontokat. Északra pedig Lengyelországot a távol fekvő kis hegyekkel és Krakkó homályos körvonalait. A Poprád, mint valami óriási ezüst szalag tűnik szemünkbe ; nyugotfelé az öt-ló, a honnan a Tarpatak kiömlik, de azt mind leírni lehetetlen. A vezetőmet e gyönyörű panoráma, úgy látszik, nem igen érdekelte, mert mihelyt felértünk, azonnal lefeküdt és pár perc múlva az