Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-12-28 / 52. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1890. december 28 52- 32. Huszonegyedik évfolyam. EL$ri2ITés is Egész évre C frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentotlen leveiek csak ismert kezektől fO' gadtatnak el. XésltttOf nem adatna vissza. Egyes sz&m ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. A ■ ■ ■- ___, --------!----------------------------------!-------------— Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) EIEDETÉSI DÍJ ; hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes sző ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtátik. Hirdetések a „Zemplén" nyomdába küldendők. Népszámlálás. Az év és vele századunknak utolsó- előtti évtizede záródik. Rövid négy nap múlva itt az időpont, mikor az állam, mint a jó gazda, számba veszi erejét, népét és gazdaságát, hogy meglássa egy évtized haladását, az eredményből levonja a következtetést: minő bajokat sikerült orvosolnia, — minő hatásuk volt az orvosszereknek, — mik szorulnak még orvoslásra? Az államok erejének alapját a népesség képezi. Emellett az igazság mellett korunkban misem tanúskodik jobban, mint az a gond és figyelem, amivel a statisztika a népességet és az arra vonatkozó jelenségeket tárgyalja. Habár Malthus Róbert tanai óta túlhaladott álláspontnak, sót egyes államokban éppen veszedelmesnek látszik az a felfogás, hogy a népességnek minden áron való szaporítása képezi az állam legfőbb célját és kötelességét, — mindazonáltal kétségtelen, hogy, kivált ritkább népességű államokban, aminő hazánk is, a népesség szaporodása állandóan elsőrendű fontosságú kérdés és jelentékeny fokmérője az állami erő növekedésének, vagy hanyatlásának. A népesség számának időközi hullámzásai ma már az anyakönyvek vezetése és az állam határain keresztülmenő személyforgalom gondos feljegyzése alapján kellőleg nyilvántartatnak s így az államnak mindenkor módjában áll népessége erejét megközelítőleg kiszámítani. Azonban részint ezeknek a számításoknak ellenőrzéséül, részint az állam népességének hiteles megállapítása végett szükséges, sót nemzetközi egyezség szerint minden tizedik évben tenni is kell, hogy a népességnek jelenlévő száma pontosan felvétessék fejenkinti népszámlálás által. Ezenfelül a modern statisztika még azt is követeli, hogy a népszámlálás minél teljesebb, minéi többoldalú képét tüntesse föl az állam lakosságának. Hazánk egyike a kontinens legritkább népességű államainak. Az 1880. évi népszámlálás adatai szerint a magyar szent korona területén egy négyszög-kilométernyiterületre jutott átlagosan 48 lélek, mígpl. Belgiumbanegy-egy olyan nagyságú terület 187, Angliában 112, Olaszországban 96, Ausztriában 74 lélekkel dicsekedhetett. Hazánkban tehát kétszeresen fontos a népesség szaporodása. Az 1870—8o-ig terjedő szomorú évtizedben igen gyenge volt a hazai népesség szaporodása, csekély, o*13°/0, amit a kedvezőtlen, sőt végzetes körülményeknek (kolera, bosnyák-hadjárat, rósz termés) kell betudni. Az említett tíz év lezajlása nem hajtotta malmunkra a vizet. Népességünk stagnált. Csak természetes tehát az a magasfokú érdeklődés, melylyel most, a kilencedik évtized alkonyodásán, minden jó magyar honpolgár a kedvezőbb eredménynyel kecsegtető népszámlálásnak néz elébe. Reánk különös érdekkel bír a népszámlálás szülőü vármegyénkben, mely 4.4. lakosával egy négyszög kilométerén szomszédjai sorában a tizenkettedik helyen áll, s pl. Máramaros vármegyéhez viszonyítva, népessége még egyszer olyan sűrű, pedig ottan a szaporodási viszony az országos átlaggal szemben eléggé kedvező volt (3*14°/0) az 1870—80 terjedő szomorú időszakban is. Vármegyénk székvárosa, Sátoralja- Új- hely, különösen az újabb időben, erős léptekkel halad, fejlődik. Lakosainak száma 1857-ben volt 6,811,— 1870-ben 9,946,— 1880-ban 11,164, tehát 23 év alatt a szaporodás 4,353 lélek, közel 7o°/0! Szép és jóleső tanulság ez már magábanvéve is, s még szebb és jobban eső tanulság, ha látjuk, hogy legszebb fejlődésükben levő szomszédaink, pl. Kassa, Miskolcz, Debreczen sem dicsekedhetnek oly magas percentjével a népesség szaporodásának, — Sárospatak népesedési skálája 1857-ből 5,641,— 1870 bői 5,366, — 1880-ból 5,456 lakosával dekadenciát, — Munkács 1857-ból 7,835, — 1870-ből 8,602, — 1880-ból 9,644 lakosával csak gyenge emelkedést mutat. Nem túlozunk tehát, ha azt mondjuk, hogy Sátoralja-Ujhely város rohamosan emelkedett az utolsó három évtizedben, sőt büszkén konstatálhatjuk, hogy városunk a környéknek nemcsak legfejlődöbb, legéletképesebb városa, de e tekintetben az összes magyar városok sorában is a legelső helyek egyikén áll. * Ha már most, tűrhető közegészségi állapotainkra gondolva, tekintetbe veszszük, hogy városunkban a születések és halálozások aránya kedvező: jogosult reménységgel nézhetünk a küszöbön álló népszámlálásnak legjobb eredménye elé! De valljon ily kedvező kilátásaink nyib hatnak-é szép és nagy vármegyénknek min- denik községére nézve? A számerdők rengetegében a , külföldön tartózkod ók * számára téved tekintetem. Ezelőtt tíz évvel Zemplén-vármegyéből csak 851 egyén találtatott külföldön (792 Ausztriában, 59 egyén a monarhia határain kívül), ami akkor azt bizonyította, hogy ez a mi népünk kedvezően mérsékelt éghajlat alatt, egészséges hegyi levegőben, mindennapi szorgalmának édes gyümölcseit élvezve, nagyon jól érezte magát, s úgy gondolkodott, hogy : »Extra Hungáriám non est vita Si est vita — non est ita ! . . .« Tíz esztendő múltán hová jutottunk ? A haza göröngyéhez húzó rendületlenséTftfiC A, Karácsony estéjén. Karácsonyest van, — a gyermekszobát Vidám öröm zsivaja hatja át, — Az ég derűje szállt a földre le, Halandók nyelvén »boldogság« neve. Mosolygó angyalarcok hirdetik : Hogy a kis Jézus megjelent nekik, Hogy miről lelkűk annyit álmodott: Tündéri-szép karácsonyfát hozott. Sok gyertya fénye; száz mesés dolog, Látásán a gyermekszív feldobog, ’S e boldogságra a szülő kebel A szemre csalt örömkönynyel felel. Örömkönyük 1 . . . Vajha e napon Ti ragyognátok csak az arcokon, Ha minden szem e bűvös fátylon át Látná ma Betlehem szent csillagát 1 De hány ezer van, kinek tűzhelyét Hideg gyászszal borítja zord sötét, — Kinek, — imája mit zokogva kér, — Hiányzik asztaláról a kenyér . . . . ! Ti, kiknek Isten bőven juttatott, Oszszátok meg a fölös falatot: Nyomor párnáján, ínség küszöbén Részvétért esd a haldokló remény ! A feleslegből — boldog gazdagok — Csak egy parányi részt juttassatok, Hogy kiknek ad irgalmas kezetek, A gyermek Jézust lássák veletek .... # §■ Ez is karácsony est! Irta : Szépfaludi Örlösy Ferenc. Legszebb ünnepe az életnek: szent karácsonyest ! Hányán gondolnak rád előre s hányán emlegetnek utána! Sok reményt hagysz kielégi - tetlen és sok szivet töltesz meg örömmel; csak egy van, ki neked nem örül: az agglegény. Minden napod kedves lehet öreg fiatalember, csak ez az egy nem. Nincs kincsed, melylyel ezt megaranyozhatod ; nincs gyertyád, melylyel megvilágíthatod ; nincs barátod, kivel azt a borút eloszlasd, melyet a karácsonyest támaszt benned. Kerülöd, őrizkedel e naptól, mint a macska a forró kásától. Hanem azért mégis megérkezett, itt van. Nos, mit csinálsz? * Volt nekem egy Lakatos György nevű barátom, ki mindig vidám volt csak karácsony estéjén keseredett el úgy, hogy nem volt az a földi hatalom, mely földeritse. Fürtéi őszbe borultak, szakálát nem beretvál- tatta, mert sokba került: meghalni is csak azért nem vágyott, mert nem akart senkinek alkalmatlankodni. Fiatalabb korában néha fel is fodroztatta a haját; pedig mindig azt mondta : ez borbélyna k való mulatság. Lakcipőben járt, ha minden láb- ujjahegyét elfagyás fenyegette is, mert nem tűrhette, hogy lába miatt ne irigyeljék ; kék szemeire azért nem tett üveget, pedig rövidlátó volt, mert valaki még azt hihetné: nincs olyau gyö nyörü égszínkék szem, mint a milyen van. Haj 1 Ekkor még Izabellába volt szerelmes és meg is csinálta magának derekasan a tervet, hogy a takarékpénztárnál viselt könyvvezetői állásból mint élhet meg kis feleségével s mint tehet még el egy kis pénzecskét az élet későbbi napjaira. Izabella miért voltál oly kegyetlen, hogy el fogadtad a szép honvédorvos udvarlását és Lakatos György barátomat belesodortad ez agglegények elszomorodott kompániájába. * Pedig szeretni csupán egyszer lehet 1 Nem én mondom hanem mondja György barátom, ki többé nem keresett magánk uj Izabellát, hanem pergette napjait, egyiket a másik után, míg lejártak, hajszálai megőszültek, szeme bágyadt, homloka ráncos lett. Nem panaszkodott soha a nőtlenség ellen, csak karácsony estéjén. E napon rendesen kitört és azt mondta : „Talán meg lehetett volna próbálni még egyszer? Nem kellett volna az egész dolgot oly komolyan venni Izabellával« ! * Ugyan mi volt az a »dolog« ? Egy dal. E miatt ment füstbe a házasság, a miatt szüntette meg udvarlását Lakatos György. Meg azután a házasulandó embernek nem szabad nagyon féltékenynek, nagyon gyanakodónak, nagyon !>Ini Hzárannkhoz egy ív melléklet van csatolva-
