Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-12-21 / 51. szám
A karácsonyi hármas jelszó. A karácsonyi hármas jelszó azon a néma éjszakán hangzott fel, melynek sötét homályát a betlehemi jászol ragyogó csillagfénye oszlatta el. # »Dicsőség a magas mennyekben Istennek, békeség e földön, és az emberekhez jóakarat! . . .« Ez a karácsonyi hármas jelszó! . . . E hármas jelszó zengése töltötte be azt a néma és sötét éjszakát, mely a keleti bölcsek lelkében mennyei hevületet, a betlehemi pásztorok szívében pedig földi megdöbbenést keltett! . . . És ez nagyon természetes! Az idők jelei remény és aggodalom érzelmét támasztják ma is a halandó kebelben! . . . Néma éjszakában a leggyöngédebb szózat is megkétszereződik! Sötét éjben a pislogó mécs világa is feltűnést kelti . . . Pedig akkor az éj néma és sötét vala! A lelkek borúja sötétítette el! A szívek fásultsága némitotta meg! . . . Igen! a lelkek vakok, a szívek némák voltak! . . . Es már azokat a sötét lelkeket, azokat a néma szíveket gyógyitá meg a karácsonyi hármas jelszó! . . . .Dicsőség a magas mennyekben Istennek I* Ez az első karácsonyi jelszó, meiy gyógyírt nyújt ma is a világnak. Vajha elfogadnák ; vajha megkóstolnák mindenek! Az emberi szellem égi származása világhódító hatalma dacára sem vetkezbeti le gyarlóságait teljesen. Az önteltség és korlátoltság óriási hódításokat tesz ma is a szellemi élet világában, fent és alant; a bölcsek és pásztorok, vagyis együgyüek között egyaránt, meggyalázva az emberi kebel mennyei mivoltát s megrabolva világboldo- gitó hatását. A fékvesztett lélek, ha sasszárnyakra kap s felszáll a magasságba, igen sokszor ott abban a légkörben veszti el láterejét, ahol legbiztosabban ismerhetné fel azokat a ragyogó csillagokat, melyekből a karácsonyi jelszó van kirakva a kék ég sima boltozatára! . . . Az együgyüség láncai által lebilincselt, föld porából kiemelkedni nem képes lélek pedig, itt a föld göröngyei között téved el, s nem tud odatalálni a betlehemi bölcsőhöz, hogy megláthassa a karácsonyi csillag ra- gyogását s megérthesse a karácsonyi jelszó zengéséti . .. Amaz önteltsége mámorában, ez korlátoltsága egyhangúságában veszíti el szemei elől a legfőbb jót: az örök Istent! . . . Amaz áldozik az ész hatalmának önditeremtette, a városok alapítása által, a társadalmi életet. Ez a polgárság nemcsak Németországban, másutt is, folyton arra törekedett, hogy a kapcsot, mely embert emberhez, az embert a családhoz, a családokat egymáshoz fűzi, folyton nevelje, ápolja; a kölcsönös és mindennapi egymáshoz közeledésben, illetve érintkezésben, a szépnek jónak és nemesnek eszméit diadalra juttassa. Ezt a törekvést s ennek képviselőit becsülnünk kell. Nem elvonulni, félrehúzódni tőle, hanem kezet fogva vele : törekvésében támogatnunk kell. E jó szokást, ez üdvös tettet, a polgári olvasókor hangversenye alkalmával, beigazoltnak láttam. Jólesett látni lelkemnek, midőn végigtekintettem a nagyszámú hallgatóságon, hogy annak soraiban az intelligencia époly szép számmal (különösen a hölgyek!) volt jelen, mint a polgári elem. Jólesett, mondom, ezt konstatálnom, s mindjárt okát is kerestem e ténynek. Kettős okra tudom visszavezetni ezt a dolgot 1 Elsőnek tartom Margitai József dr.-nak, ki jelenleg a polgári olvasó-kör elnöke, népszerűségét; a másodiknak azt a tényt, mely a polgári olvasókör életképessége iránt, mint érdeklődés nyilvánul. Mai önös, anyagi haszon után vágyó korunkban, megszoktuk, mint mindennapi dolgot, azt, hogy az úgynevezett tiszteleti állások betöltői a nekik előírt ügyrend korlátain kívül egyéb mást nem, vagy csak alig tesznek. Annál feltűnőbb az oly egyén, aki tiszteleti állásának tudatában lelke- lelkéböl azon van, hogy necsak tisztét betöltse, hanem minden igyekezetét, belátását jó indulattal annak az ügynek szenteli, melynek élére őt a közcsőitéssel, ez természeti ösztöneinek égő áldozattal! Ez a lélek gyarlósága 1 . . . Pedig ott fenn a csillagok honában és itt alant a föld porában egyaránt ez a karácsonyi jelszó van felírva: sDicsőség Istennek! . . . * t Oh mily könnyű ezt felismerni s megérteni bölcseknek és együgyűeknek egyaránt! . . Az ész fellobbanó fénye, a nap ragyogó sugarai, a sötét felhők, a beszélő csillagok, a néma éjszakák, a zúgó vihar, a zengő madárka, a nyíló virág, a hulló falevél, a bölcső és a koporsó mind ezt hirdetik: »Dicsőség Istennek! . . .« Óh ember! vigyázz lelkedre, hogy világ- boldogitó hivatásának megfelelhessen ! . . . Ti bölcsek ne engedjétek lelketeket e határvonalon túl repülni: .Dicsőség Istennek!. . .« Ti pedig egyszerű pásztorok tanuljatok meg az anyaföldtől ennyit: .Dicsőség Istennek! . . .« «Békeség e földön.« Ez a második karácsonyi jelszó. Az egyéni boldogság megteremtője maga az ember. Az alkotó elemeket készletben találja önvilágában és azonkívül, de a részletek egyenletes összeillesztése s mintegy egymásbaolvüsztása kizárólag reá van bízva. Az egyes ember boldogságának mértéke tehát attól feltételeződik: mennyiben képes a különböző kebelérzelmeket úgy összeállítani, hogy azok összhangzó egészet alkossanak. Miként a művész alkotásai is akkor tökéletesek, ha a kép színei gyöngéd vonásokban olvadnak egymásba. Aki az élet egymástól eltérő eseményeit : a szív ellentétes érzelmeit ki tudja egymással bekiteni; aki azt a feneketlen örvényt, mely az öröm és bánat, boldogság és gyötrelem között választó elemet képez, lelkének nyugalmával át tudja hidalni; aki a jólét és szenvedés különbözeteit a kebelbéke olajágával tudja egymáshoz fűzni; aki az élet zivataraiban is megtudja őrizni lelkének nyugodt kedélyhangulatát: az érti meg a karácsonyi jelszót: az lehet valóban boldog e földön I . . . Eszerint az egyéni boldogság alapfeltétele : a kebelbéke, lelki egyensúly I . . . Ezért zengett az emberiség jótevőjének bölcsője felett ezen angyali szó: »Békeség e földön!« Igen! az emberi kebel világában ! . . . Aki ezt a jelszót megérti, ha együgyü is bölcs lészen, különben pedig bölcsesége merő együgyüség! . . . A ma felzengő karácsonyi jelszónak tárjuk fel hát kebelünket, s ennek hatása alatt igyekezzünk a kebelbéke gyógybalzsa- mát minél nagyobb mértékben sajátunkká tenni, hogyha netán az élet mérges nyilai megsebzik szívünket, a támadó zivatarok fel ne dúlhassák boldogságunk drága éde- nét! Ezt hozza magával saját egyéni érdekünk; ezt követeli a társadalmi külvilág is, mert boldogságot csak az áraszthat környezőire, aki maga is kebelében hordozza a boldogság édes érzetét! . . . ,Az emberekhez jóakarat!* Ez a harmadik karácsonyi jelszó. A jóakarat a szeretet érzetének folyománya. A karácsonyi harmadik jelszó tehát szeretetet feltételez az emberi szívben! . . . A karácsonyi bölcsé az isteni végeden szeretet jelképe a világegyetem szinterén ! Ezzel az atyai szeretettel találkozik a bölcs és az együgyü az élet utain mindenhol!.. . És már ez a tapasztalati igazság nem arra kell-e hogy buzdítson bennünket, hogy a szeretet tüzét szítsuk és tápláljuk szívünkben ?! . . . Miért is kell az embereket, bölcseket úgy, mint együgyüeket, szeretetre buzdítani?! . . . Hiszen a szeretet: teremt, épit és boldogít. A gyűlölet pedig : rombol és pusztít I A társadalmi élet dicsfénye a szeretet napjából, mint gócpontból, lövelli ki su- gárait! . . . Miért kell hát mégis az embereket, bölcseket és együgyüeket egyaránt, szeretetre buzdítani?! . . , Mert nemzeti s vallás-erkölcsi életünk szinterén oly sok még a puszta hely, a gyom és tövislepte mező ! . . . Ezeket a puszta helyeket a szeretet keze van hivatva beépíteni, s a tövises mezőket kiirtani és megtermékenyíteni. Minden kézre, minden szívre szükség van itt, hogy eljöjjön hozzánk teljes mértékben az Istennek országa. Gyülekezzünk tehát össze a karácsonyi bölcsőnél, bölcsek és együgyüek egyaránt, és az afelett elzengett jelszóval ajkainkon és szíveinkben, haladjunk életcélunk magaslata felé, hogy amidőn azt megközelítjük, szent hevülettel mondhassuk: »Dicsőség Istennek, békeség az emberi kebelnek s szeretet az embereknek! ...» Málczai. Vármegyei ügyek. A decemberi három napos közgyűlésről szóló befejező tudósításunk ez: A magyar nemzeti ezredéves ünnep időpontjának törvényhozás útján leendő kitűzése, országos küldöttség kirenbizalom emelte. E közbizalomból fejük aztán a közszeretet, amit jobban népszerűségnek mondunk. Margitai dr. népszerűsége is onnan ered, hogy mindenha a kezébevett igaz ügynek bátor szószólója, védője, segítője, támogatója. A polgári olvasó kör iránti érdeklődés is talán Margitai népszerűségéből fakad? - nem kutatjuk! Annyi tény, hogy az olvasó-kör életképesnek mutatta be magát a multheti hangversenyen, melynek lefolyásáról röviden itt megemlékezünk. A tárgysorozat változatos és élénk összeállítása jó Ízlésre vall. Az ifjú zongora-művész, Polonyi Elemér, Liszt és Henselt-féle darabok előadásával ragyogtatta fényes képzettségét. Az a tehnika, aminővel Polonyi játszik, elragadja nemcsak a wagneri-miveltséggel bírókat, de még a laikusokat is. Higgadtan, minden affektálás nélkül (és ez egy művészben elég érdem) játszik, mintha megfeledkeznék a körülötte levő külvilágról s csak azt érezné, amit a nagy kom pozitörök éreztek, midőn neves darabjaikat megírták. Láttuk ezt különösen akkor, midőn a sok, igazán megérdemlett taps és újra után magyar népdalokat kezdett játszani érzéssel, minden fölös cikornya nélkül. Ha szavunk nem lenne a pusztába kiáltó szava, azt mondanók Polonyiwak, hogy ne hanyagolja el a magyar népdalok kultiválását, mert azokhoz is nem kisebb tehetsége van, mint a müda- rabok eljátszásához. Chyzer Margit k. a. iskolázott, érzésre valló játéka köztetszést aratott. Hlavathy Józsefet és Vandruska Antalt eddig csak ismertük: ma igazán megismertük. Megismertük mindkettőben a tehetséget, melyet fel is kell használniok a jövendőben. Kár a nemes fémnek elrejtve lennie: mikor annyian vágynak utána s annyinak szerez kedves érzéseket. Úgy halljuk, mindketten most szerepeltek (az első hegedű, az utóbbi fuvola) először nyilvánosan. A jég meg van törve; a fiatal lelkesedés egyiküknél sem hiányzik: rajta tehát 1 Dobokay Kálmán gordonka-játéka egyik fénypontját képezte az estének. Azok a síró, szívhez szóló flazsiolet-hangok, majd fülbemászó dallarnu pizikátók, a verve vei teljes játékmodor s ügyes kezelése e különben is egyik legszebb hangszernek : Dobokayt dicséri. Mátrai Ödön dr. finom, árnyalatos zongora- játéka tetszésben részesült, úgyszintén Pintér Pista zongora kísérete és Csutkay Béla fuvola játéka. Mindhármukat többszörösen megtapsolták és éljenezték. Margitai dr. magyar dalai gyújtók voltak. Finom, behízelgő tenorjával, mely különösen a piá- nóknál a lágy olvadékonyságba hajlik át, a hallgatóságot elragadta. Még a .dalárda“ működéséről kell leszámolnom. Az egykoron nagyszámú „dalárda* ma 14 tagra olvadt le; de e kevés számú tagok annál jobban imponáltak. Különösen feltűnt az a preci- ziáts, melylyel darabjaikat előadták. Éltető lelke e dalárdának is ma Margitai dr., kinek, erősen hisz- szük, sikerülni fog ezt a hosszú életre termett dalos egyesületet együtttartani, nyilvános szereplését lehetővé tenni minél többször. A »dalárda* által előadott darabok között sűrű tapsvihart aratott Geneé nek Olasz saláta cimü darabja. Folytatás a mellékleten.
