Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-12-14 / 50. szám

Sátoralja-Ujhely, 1890. december 14

50- sz.

Huszonegyedik évfolyam.

I

ELŐFIZETÉS íi Égés* * évre C frt. Félévre 3 ,, Negyedévre 1 frt 60 kr

Bérmentetlen levelek oifck ismert kezektől ÍO' gadtatnak el.

Xéslratox nem adatna vissza.

Egyes szám ára 20 kr.

A nyílttérien minden gar- mondsor díjjá 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE

(Megjelenik minden vasárnap.)

HISDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sző ntán 1 kr.

Azonfelül bélyeg 80 kr.

Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter után 8 kr számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

Eszmék

a „közigazgatási reform“ tárgyában.

— Két közlemény. —

II.

A választás párto’ói gúnynyal említik, hogy mik is lehetnének azon jogok, amelyeket a vármegye gyakorolhatna, ha a tisztviselők választásának joga a vármegyék kezéből kivétetik.

Ide érkezvén, rövid vonásokban elmondom, hogy egyfelől miként vélem a vármegyét, mint politikai és helyhatósági testületet, a jövendő részére életrevaló alakban fentartani s másfelől mit tartok én közigazgatási reformnak1- ször. A vármegye olyannyira össze van forrva vérével a magyar nemzetnek, hogy az alkotmányos szabadság iránti ragaszkodást, mondhatnám, a nemzet a vármegyék levegőjében szívja és viszi, mint a méh, hazánk minden vidékére. Ezeknél lógva, nézetem szerint, a vármegyének mindenek fölött politikai fontossága életrehozandó. A vármegye, mint politikai jogok gyakorlatára hivatott testületnek, adassék meg a jog, hogy : bizonyos kvalifikáció mellett követet küldjön a főrendiházba,

A közérdeklődést fel fogja ez támasztani sírjából, a var romjaiból ismét látni fogjuk felépülni a vármegyét, amelynek falai közt újra hangzani fognak a lelkes, hazafias nagy eszmék, amelyek hajdan megrezegtették a hazafiak keblét és isko Iáját képezték az ifjabb nemzedéknek.

Ezen jog lehetőleg rövid időközökben gyakoroltassák s akkor ébreszteni fogja az a közügyek iránti vonzalmat, a feliratozási és átiratozási jog gyakorlata is érdekesebb és kiterjedtebb alakot fog ölteni.

Ezen jogát a vármegyéknek, véleményem szerint, mielőbb kellene életbeléptetni, mert a vármegyék, konzervatív hajlamaiknál fogva, legalkalmasabb testületekül ígérkeznek a jövőben is a közvélemény alkotására és a vezérlő szerep megtartására, holott pedig ha a vármegyéket politikai értékükben sülyedni engedjük, a haladó kor oly faktorokat tolhat előtérbe, a melyeknek mozgalmai és céljai esetleg a nemzet intencióitól eltérők és hazánkra, de különösen nemzetünkre veszélyesek lehetnek.

2- szor. Azon állítás, hogy a vármegye gyűlését senki meg nem látogatja, ha tisztujitás nem tartatik, az én tapasztalataim szerint nem lévén elfogadható, mert ha nem is teljes számban, de

T AB C A.

Az én első dikcióm.

(Igaz történet.)

— A .Zemplén* eredeti tárcája. —

a vármegye szine-java meglehetős számban, minden közgyűlésünket, sőt kisebb fontosságú kóz- j ügyekkel foglalkozó gyűlésünket is megszokta látogatni, de itt hozzáteszem, hogy nem több csak egy napra.

Hosszabb, vagyis több napokig tartó gyűléseken már a tisztviselőkön kivül alig van valaki; az érdeklődést az sem bírja lekötni, ha a 2ik napra választás is lenne hirdetve. Mert a vidéki bizottsági tagoknak nemcsak pénzük, de idejük is drága lévén, tehát különösen jó vasúti összeköttetés mellett — amig az első napi közgyűlésre szívesen bejönnek, akár van választás, akár nincs; a 2-ik napi gyűlést azonban otthagyják, ha az egész vármegye tisztségét is újra kellene választani.

Véleményem szerint ebből az következik, hogy a vármegye ügyeinek intézésére rövid egy napos gyűlések lennének behozandók s inkább kellene havonként tartani közgyűléseket.

3-szor, Ebből folyólag is mint parallel hatóságot megszüntetendőnek vélem a közigazgatási bizottságot. Ezen heterogén elemekből összealkotott bizottságnak semmi gyakorlati értéke különben sincs.

Szaporítja a munkát, egyes előadókért magára vállalja a felelősséget, anélkül, hogy ideje vagy módja lenne bővebben tanulmányozni az elinté zendő ügyeket. Teljes ülésben 22 tag ül együtt, hogy mint Il-od vagy III-ad fokú bíróság határozzon, — ahol természetesen az előadónak — aki már első fokban is bírája volt az ügynek — véleménye majdnem kivétel nélkül, szó nélkül elfő- gadtatik. Természetes, hogy bíráskodása szatírája a jogszolgáltatásnak. Mint ellenőrző hatóság, alkal matlan, de reá szükség sincs, mert a tisztviselők tevékenységének és megbízhatóságának legközvetlenebb őre az alispán és a főispán, de ezeken kivül ott van a számonkérő - szék és a vármegye maga.

Mint fegyelmi hatóság pedig: egyedül áll a világon, mert a vármegye nagyobb dicsőségére, a tisztviselők az 1876. évi VII. törv.-cikk által alárendeltettek a kinevezett alantasabb hivatalnokok fegyelmi bíróságának, és viszont nem. — Tehát világos jele rejlik már magában, ezen egyedüli törvényben, hogy mily súlyt helyeztek annak alkotói a vármegyére és mily értéket képezett előttök a választott tisztviselő, akiről már előre vagy azt feltételezték, hogy soha nem fog hibázni, vagy oly vastagbőrűnek tartották, hogy készakarva felébe oly fegyelmi bíróságot állítottak,

Nem tudom voltak-é már olvasóim közül sokan abban a kellemetlen helyzetben, hogy írni akartak valamiről s csak azt nem tudták, hogy miről ? Borzasztó egy helyzet! Az ember a tollat rágja, felborzolt hajjal ül az íróasztal mellett, gondolatai szerte kalandoznak s még sem jut eszébe az a megfoghatatlan va’ami, a mi az életben oly nagy szerepet játszik s a mit eszmének neveznek, így voltam én is a múltkor, amidőn véletlenül szemembe tűnt a Sáromberek és Vidéke c. helyi közlönynek egyik fris száma s abban Vidéky Elemér úr vidéki jeles tárcaírónak legeslegújabb cikke: Az én első szerelmem.

A vihartól hányatott hajó legénysége nem érzi magát kellemesebben, midőn a távoli révpartot meglátja, mint érezte magát az én sok fejtöréstől kifáradt elmém, mikor lelki szemeivel a Sáromberek és Vidéke c. közlönyben a Vidéky Elemér úr tárcacikkét megpillantotta.

így okoskodtam. Ha Vidéky Elemér úr megírta az ő első szerelmének történetét, miért ne írhatnám én is meg az én első dikcióm történetét ? Tudom ugyan, hogy a két tárgy, a szerelem meg a dikció, nem egyformán érdekes eszme a közönség előtt; de mégis van köztük legalább annyi rokonság, mint az olasz és marokkói sáska között.

— Magyarázza ki magát jobban, Csóllói úr, mondják bizonyára sokan t. olvasóim közül. — Tehát amint méltóztatik.

*

Hölgyeim és Uraim !

A sáskákat... akarom mondani a betegségeket sokféieképen osztályozhatják a tudósok; de én csak két osztályba sorozom azokat. Vannak olyan betegségek, a melyekre van flastrom a patikában és vannak olyanok, amelyekre nincs. . . . (Tudjuk! tudjuk! 1 jegyzi meg a legszelídebb leányka is, a ki talán még bálban sem volt s az életet csak regényekből ismeri — ilyen például a szerelem)

Ez igaz! De vannak más ilyen betegségek is.

Ott van pl. a dichl-eritis, mely abban nyilvánul, hogy az illető mindenáron verseket akar fa- irni. Vagy ott van pl. a leginkább magasabb rangú hivatalnokoknál jelentkező: korrigálás láza, amelytől meglepetve az illető magasabb rangú hivatalnok úr, rettenetes pusztítást végez az alantasok fogalmazványaiban, legtöbbnyire persze csak azért, hogy szellemi felsőségét kimutassa.

De pardon! Nem rzekről az »okos« urakról akarok szólani.

Nem láttak önök már lakomák alkalmával egyeseket, amint szótlanul ülnek az étellel és itallal gazdagon megrakott asztalnál ?

Az illető idegesen kenyérdarabkákat szoritgat ujjai között, a legszebb szomszédnő kérdésére sem válaszol, érintetlen áll előtte a legdrágább

amely előtt önérzetes tisztviselő csak megaláztatás sál jelenhet meg.

Ami egyéb tevékenységét illeti a közigazgatási bizottságnak, amit albizottságai által teljesít, ezekért kár a vármegyének jogait csorbítani és közigazgatási bizottságot alakítani, mert amely albizottságok szükségesek, azokat a vármegye saját kebeléből is megalkothatja s az idevonatkozó törvények könnyen módosíthatók.

4-szer. Ezekből folyólag természetes az, hogy a vármegye közönsége választottjai által gyakorolná a társas fegyelmi bíróságot a főispán elnöklete alatt és pedig a közigazgatás minden ágában szolgáló tisztviselőkkel szemben ; a felügyelet és ellenőrzés joga is természetesen a közigazgatás minden ágára kiterjesztetnék.

5 szőr. Jövőben is minden miniszteri intéz- vény a vármegye közönségéhez intéztetnék, amely hivatva lenne közgyűlésből vagy alispánja által annak végrehajtását elrendelni, illetőleg teljesíteni. A vármegye útján intéztetnének el a közigazgatás minden ágának ügyei, amelyekről minden ügyosztály havonként a vármegye előtt jelentést tenni lenne köteles.

6-szor. Kiemelendónek tartom, hogy a főispán hatalmi köre — a közszabadság érdekében — nehogy hazánk rendőr-állammá sülyedjen és annak hibáiba essünk, de a közigazgatás érdekében is — szabályozandó.

A főispán, mint a kir, kormány küldöttének hatásköre, az ellenőrzés és a közgyűléseken való elnöki teendőkön túl nem terjedhet. A főispán már a múltak emlékeiért is csak tisztelet tárgya lehet.

Végre mindenek felett fontos teendői közé számítom a vármegyéknek a kulturális, a közegász- ségj, a közlekedési, közgazdasági, adóügyi és községi stb, közérdekű ügyekben részben testületileg, részben pedig küldöttségei utján tanácskozni és intézkedni és a képviselőválasztások ügyét vezérelni.

Véleményem szerint oly sok és nagyfontos- ságú ügy az, amivel a tisztválasztáson kivül még foglalkozni lehet és kell a vármegyének, hogyha a felsoroltak intézése körül a közönség kellő buzgalmat és odaadást kifejt, biztos zálogául szolgá- land ez hazánk boldogabb s fejlettebb jövendőjének.

A vármegye, mint politikai és önkormányzati testület, szerveztetvén, az állam biztonsága és egyöntetű szabad fejlődése, de a vármegyék érdekében is fontosnak tartom a<t, hogy a parlamentáris kormány, amely személyeiben nem a vál- tozhatatlanság örök törvényeit kívánja megteste- a——————■—

libamájpástétom is. Végre sápadt arccal feláll s megszólal: „Uram, Uram, Dörmögi András uram, szólok az úrhoz U

Nos, ez a betegség a dikciózás láza.

*

Bizony jó ideje már annak, a mikor egy nagy társasággal együtt ültem Sáromberek legdíszesebb vendéglőjében, a mely a Kakas-hoz van címezve.

Ott voltak rajtam kivül Hombár Mihály fiskális, a patikárius, a doktor és ott volt az én kedves barátom, Marczona Aladár, földbirtokos és tartalékos huszárhadnagy, meg a jó Jani bácsi, típusa a kedélyes, anekdotázó vidéki földbirtokosoknak.

Keresztény ember volt a vendéglőnek becsületes tulajdonosa, s éppen azért nagy gondja volt rá, hogy borai kereszteletlen állapotban kerüljenek a vendégek elébe. A hamisítatlan jó bor a mi kisded társaságunkat is hamarosan nagy kedvre hangolta.

Egymást érte csakhamar a dikció. A pati- kárius felköszöotótte Hombár Miska bátyámat, »a kiváló jogászt«, — Miska bátyám meg a doktort, »mint a város egészségének oszlopát«, a doktor meg nekiment Jani bácsinak, »mint a humorban kifogyhatatlan tősgyökeres magyar era- ber«-nek.

A dikciózás lázától jómagam is meglepetve, gondoltam : ejnye én is mondok már egyet. Fel- , köszöntőm Marczona Aladárt, »mint hazánknak dicső védelmezőjét*, s beleszövöm beszédembe az orosz inváziót, a mely ellen mi mindnyájan az ő hősi nyomdokait követnénk gyalog.

0$ Mai számunkhoz ogy ív melléklet van csatolva.