Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-12-07 / 49. szám
vetkeztetve a hangversenynek látotogatottságára, már mostan jövendölhetjük, hogy ott lesz a fél város. Majd meg látjuk ! (Sátoralja-Ujhely lelkes hölgyei) az árvaház berendezéséhez szükségelt összeg gyarapítása céljából folyó hó 27-ikén, a vármegyeháza termeiben, tánccal egybekötött közvacsorát rendeznek, melyre a meghívók e napokban fognak szétküldetni. (Tanulók felruházása.) Mint minden évben, úgy ez évi november 30-án is egy egész sereg szegény iskolás gyermeket ruházott fel a helybeli status-quo izr. hitközségben létező »szegény iskolázó gyermekeket segélyző egyesület«. Hatvannyolc tanuló (fiú- és leány gyermek) részesült e jótéteményben, — az iskola tanulóinak negyedrésze 1 A felruházás költségeihez a helybeli izr. nöegye- sület 50 fttal járult. Képzelhető-e annál nagyobb jótétemény, mint mikor ily szegény teremtéseknek alkalmat nyújtanak, hogy a tél zordonsága ellen védve tanulmányaikat rendesen folytathassák. Ki tudja, hányán fognak közülök egykor ugyan e községnek, tán a hazának is díszére válni? — Ezen jótékony egyesület tizenöt évi működése bizonyítja, hogy a felebaráti szeretet filléreivel roppant eredményeket lehet társulatilag előidézni. Hisz ez egyesületet nagyobbrészint a xo—2okrnyi havi járulékokból gyűjti össze pénzerejét oly nagyszerű segélyezésekre 1 ... Azért azt hisszük, hogy vármegyénk minden községében igen könnyen lehetne létrehozni ilyen szegény iskolázó gyermekeket felsegítő egyesületet, — csak legyen ember, ki e magasztos eszme terjesztője legyen. Mondanunk sem kell, hogy legelső sorban a tanító kötelessége. hogy saját községét az ilyen egyesület életbeléptetésének nyerje meg. A helybeli szegény izr. isk. gyermekeket segitő egyesület eszméjét is 15 évvel ezelőtt Singer Izrael és Knopfler Sándor néptanítók pendítették meg. Ha minden tanító erkölcsi erejének egész hatalmát az egyesület eszméjének kifejtésére felhasználja, akkor bizonyosan akadnak mindenütt az eszme valósítása iránt buzgalmat tanúsító férfiak, kik őt támogatni fogják. — A hitközségi iskola épületében végbement ruhakiosztási ünnepség méltó volt a tetthez. Nagy Ármin dr., egyesületi elnök, megnyitó beszéde után a hitközség főrabbija és Friedlieber Albert iskolaszéki elnök mondtak alkalmi beszédeket. K. (Gyártelepi munkások ügye.) A vármegye közig, bizottsága f. évi október havi üléséből a gyártelepi munkások létszámának apasztása miatt feliratot intézett a kereskedelmi ministerhez, melyre e napokban a következő válasz érkezett: Az újhelyi műhelyben 1890. év folyama'n havonként átlag 396 munkás volt alkalmazva, mig 1889. évben csak 338 volt a munkások számának havi átlaga. A folyó évnek 10. havában 156 munkás lépett ki a munkából illetve bocsájtatott el, kik helyett ismét más munkások fogadtattak fel. Az eltávozott’munkások közül 11 vándorolt ki, munkahiány miatt pedig csak 7 munkás lett elbocsájtva. Ezek szerint tehát a közig, bizottság felterjesztésében erre nézve foglaltak tévesek, mert a s.-a.- ujhelyi műhelyben a munkások száma nem apadt, hanem még növekedett a folyó évben. Megjegyzé különben a minister, hogy forgalmi viszonyaink mellett a műhelyi munkák váltakozó mértékben való folytatása el nem kerülhető; mert önként érthető, hogy az őszi nagy forgalom idején, midőn a kociskra és mozdonyokra a legnagyobb szükség van, csak azon jármüvek javíttatnak át, melyek forgalomban biztossági tekintetekből nem hagyhatók. Ekkor tehát a műhelyekben kevesebb a munka és a munkáltatást is meg kell szorítani. Figyelmezteti továbbá a minister a közig bizottságot, hogy értesülései szerint Ujhelyben a munkásokra nézve a megélhetés feltételei ma igen súlyosak és különösen egészséges és jutányos lakások hiányoznak.*) Minthogy pedig ily viszonyok között a munkások szaporítása a létező hátrányokat még növelné, holott ezek elhárítására Zemplén vármegyének és különösen Ujhely városának kellene törekednie, ennélfogva a mühelyi munka és a munkások számának szaporítása iránti kérelmét, a körülményekhez képest csak akkor tehetné további intézkedés tárgyává, ha a vármegye és város részéről komoly törekvéseket fog látni a létező viszonyok javítására. (Az újhelyi posta hivatal) udvari hátulsó ajtajának két sarkvasát, egyik szolga, mikor m. hó 30-án reggel kinyitotta, helyéről kihúzva találta, úgy hogy az ajtófél megbillent. Vájjon szándékos feszítés, vagy a sarkvasak laza szögezése okozta-e ezt, a hatósági nyomozás nem állapíthatta meg, mivel semmi erőszak, vagy egyéb gyanús jeleknek nyoma nem találtatott. (Időjárás). Felviradt a hentesekre, az igaziakra, meg a tiszteletbeliekre. Most van az ő szü- retjük! Szalon nyelven szólva: a röfögök napjai, meg vannak számlálva— vulgó: beütött az istennyila a disznó-ólakba. Mert bizonyos, hogy amily kedvező a csípős hideg idő az ember kedves egészségének, époly ártalmas a kukoricától meg- gömbölyödött hízókéra nézve. Nem is múlik el nap *) Ez nagyon téves információ ; hiszen a hivatalos statisztika szerint ma is 90 lakás áll üresen; az pedig köztudomású dolog, hogy városunkban a lakások közegészségi tekintetben nagy darab földön ritkítják párjukat. Szerk. mostanában jajveszékelés, vérontás és sürü halálozás nélkül . . . Kívánjuk, hogy ne akadjon jó keresztyény ház. melynek lakói a hentes kezével meg ne szegessék azt a parancsolatot, hogy \ne öj\ (Előleges színházi jelentés.) Van szerencsém S -a Ujhely város és vidéke n. é. műpártoló közönségét tisztelettel értesíteni, miszerint jelenleg a Miskolcz városi színházban működő jól szervezett dráma-, vígjáték-, népszínmű- és operette- szintársulatommal f. évi december hó 17-étöl 7 estére terjedő rövid szini évadot nyitok. Színre fognak kerülni: Huszárszerelem, Hozomány nélkül, Nagyratermett vígjátékok. Fenegyerekek (Gigerlik) énekes bohózat. Szegény Jonathán Operette. Náni, Fityfirity népszínművek. Mélyen tisztelt n. é. közönség ! Örömmel ragadtam meg az alkalmat, hogy a s. a.-újhelyi műpártoló közönségnek, mely két éves színigazgatói pályámon több alkalommal volt kegyes rokonszenvével és pártfogásával szerencséltetni, most, a színházi évad derekán, néhány élvezetes színházi estét szereshessek. Ugyanez alkalommal el nem mulaszthatom a n, é. közön ség tájékozása végett e helyen is felemlíteni, hogy a közelmúltban általam tervezett s előre hirdetett s.-a.-újhelyi őszi szini évadról az operette-előadásokhoz szükségeltető zenakar hiánya miatt kellett lemondanom. Ezidő szererint azonban reményem van, hogy — legalább az operette előadásokhoz — a Miskolczon állomásozó cs. k. 5. gyalogezred zenekerát lesz szerencsém megnyerhetni. Erre nézve a lépéseket megtettem s illetékes helyen biztató Ígéretet nyertem Magamat a s.-a.-ujhelyi müpártoló közönség kegyes jóindulatába ajánlva, maradok Miskolcz, 1890. dec. 2. Alázatos szolgájuk : Halrnay Imre, színigazgató. (Tolvaj nő.) F. hó 2-án este, a vasúti indó- házban Nasztanovics, városi rendőr, letartóztatta Matyis Erzsébet cseleji illetőségű csavargó lányt, gyanús viselete és költekezése miatt. Megmotozá- sakor 54 ftot találtak nála, melynek holszerzésére vonatkozólag hosszas faggatás, csürés és csavarás után azt vallotta, hogy azt a legenye mihalyii vasúti állomásnál, egy előtte ismeretlen részeg ember zsebéből vette ki, amikor az ötét ölelgette. A kárvallott, egy beregvármegyei Csomenkó Vaszil nevű rusznyák atyafi, mint értesülünk, a csendőrség előtt ugyan ilyenképen adta elő panaszát, azzal a külömbséggel, hogy nem mint a tettes állítja 70 ft, hanem 280 forint volt veres bőrtárcájában, melyet zsebéből az ölelések árán kicsúszott. A tolvaj nőt átadták a bíróságnak. (A kir. törvényszékről.) Gyújtogatás. Folyó évi aug. hó 5-ik napján Nagy-Bari községben a tűzvész 10 lakóházat s nagymennyiségű életne- müt pusztított el s a lakosok Szabó Mihályt, Kása János nagy-bárii lakos béresét, gyanúsították a gyújtogatással, mert Szabó Mihály többször fenyegetőzött, hogy felgyújtja a Kása János életne- müit. Ezt a gyanút megerősítette az is, hogy Szabó Mihály a tűz kiütése után a faluból meg szökött. A folyó hó i-én tartott végtárgyaláskor nem merült fel oly bizonyíték, mely kétségtelenné tette volna, hogy Szabó Mihály volt a gyujtog tó és igy a kir. törvényszék Szabó Mihályt a gyújtogatás vádja alól felmentette. — Felmentve a gyilkosság vádja alól. Nemcsak a büntető jogászt, hanem a nagy közönséget is érdeklő bünügy került végtárgyalásra f. hó 4 ik napján a kir. törvényszéknél. Szikora Albert Gedeon pénzügyőr gyilkosság büntette miatt állott a bíróság előtt. Ezen bünügy részletei a következők: folyó évi február hó 24-én a mező laborczi pénzügyőri szakaszból Pogány Ferenc és kiskorú Albert Gedeon Mező- Laborcz környékén őrjáraton voltak, s este hat óra tájban Szikora lélekszakadva futott be Szropkó- Polenára s a községi bírónak jelentette, hogy társát a Havajbó! Sztr.-Polenára vezető országúton véletlenségböl meglőtte. A szegény Pogány Ferencet a keresésére indult sztr.-polenai lakosok az országúton halva találták átlőtt mellel, teljes szol gálati felszerelésben, s a boncolás kiderítette, hogy hátulról alig két-három lépésnyi távolságból felé irányzott puska lövésnek esett áldozatul s hogy a lövés, a Pogány Ferenc szivén menve keresztül, rögtönös halált okozott. A letartóztatott Szikora Albert a szerencsétlen eseményre vonatkozólag azt vallotta, hogy mikor Havaj és Sztr.-Po’ena között este felé egy erdős helyre értek, engedel- met kért Pogány Ferenc fövigyázótól, hogy fegyverét megtölthesse s a fegyver töltése közben a Werndl-puska sárkánya kezéből kicsúszott s a Pogány Ferenc felé irányzott puska elsülvén, a go lyó Pogány Ferenc hátába fúródott. Ez az előadás kigondoltnak tűnt fel, mert a Werndl-puska megtöltése közben nem szükséges a sárkány felhúzása s külömben az orvosi vélemény szerint sem volt valószínű, hogy az egészen vízszintes irányú lövés, töltés közben elsült puskától eredhetett volna. Ezenkívül úgy ismerték Szikora Albert Gedeont mint házsártos, Összeférhetetlen természetű embert, aki pénzügyőr társait, mint kiszolgált huszárőrmester, lenézte s nem látszott alaptalannak az a gyanú, hogy társát szándékosan ölte meg, annál is inkább, mert már akkor, a midőn Pogány Ferenc fiatal nejétől s kis gyermekétől elbúcsúzott tréfálkozva említette: »nézze meg a férjét jól. mert úgysem látja többé*. A végtárgyaláskor a súlyos gyanú alapján Biringer Artúr kir. alügyész, a gyilkosság büntette miatt kötél általi halálra kérte ítéltetni Szikora Albert Gedeont. Ügyesen csopotositofta a vád érveit; a beigazolt tényekből levont következtetésekkel igyekezett kétségtelenné tenni, hogy Szikora pénzügyőrtársát, aki iránt gyűlölettel viseltetett, előre megfontolt szándékkal ülte meg. A vádbeszéd ellenében Kossuth János dr. védő erős logikáról s a büntető jog alapelveinek beható ismeretéről tanúskodó védőbeszédében, abból indúlt ki, hogy a bírónak nem a puszta gyanú hanem a beigazolt tények alapján kell ítéletet hozni. Tényeket sorolt fel amellett, hogy Szikora Albert jó viszonyban élt Pogány Ferenccel és igy semmi oka sem volt, hogy társát meggyilkolja. Fejtegette, hogy a beigazolt tények nemhogy megdöntötték volna vádlott állításait, de még valószínűbbé tették. Kimutatta, hogy vádlottat csupán gondatlanságból okozott emberölés vétsége terheli s kérte a bíróságot, hogy a vád és a védelem érveinek egybevetése után mentse fel vádlottat a gyilkosság vádja alól. A bíróság, mely Kulin Ödön tanácselnökből, továbbá Képes Gyula és Emődy Béla szavazó-bikákból állott, a védő álláspontját tette magáévá s Szikora Albert Gedeont a gyilkosság bűntettének vádja alól felmentve, csupán a gondatlanságból okozott emberölés vétségében mondta ki bűnösnek s három évi fogházra ítélte. (A Zemplén fekete táblája.) Városunknak nyomorúságos éjjeli világítása már e lapok hasábjain is annyit volt aposztrofálva, hogy annak az ál lapotnak bővebb feszegetésébe bocsátkozni ezúttal sem kedvünk, sem terünk. Csak a közönség köréből naponként hallatszó jogos panasznak adunk hangot, mikor arra kérjük a város érdemes képviselőtestületét, hogy a már meglévő lámpáknak szaporításáról és mindenkoron és legfőképen pedig kellő időben való fölgyujtásáról gondoskodjék, mert napi renden van hogy 6. 7, sőt 8 óra tájában is, a város bármely részében koromsötétségben bo torkálnak a nagy sárban és rontanak neki az emberek egymás orrának. Hogy pedig e felszólli- tásnak foganatja legyen: joggál remélheti a rend és közbiztosságon kivül a fülig megadóztatott közönség is, (Halálozások.) Mikovszky János, vármegyénk g. k. lelkész karának egyik veteránja, falkusi, — majd 1879-től bodrog szerdahelyi, —• legutóbb pe- dig nyugdíjas g. k. lelkész, Vécsén, f. évi november hó 27-én, életkorának 68-ik évében elhunyt. Nov. 20 án a vécsei templomi ünnep alkalmával még ifjú papi lelkesedéssel celebrált. Tiszta haza fisága mellett több hátrahagyott verse is tanúskodik, melynek tehnikája ugyan öreg pennára vall, de örök ifjú lelkesedés lengi át azoknak min- denik sorát. Nyugodjék békében I — Kozma Antal gercselyi ev. ref. lelkésznek közszeretetben álló neje Gercselyben, f. hó 5-én, életkorának 24-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Halálát, férjén, számos rokonain s ismerősein kivül egy kis árva siratja. Béke hamvaira 1 (Nemeslelkü tanügy barát) N. Polenáról írják : Bemert Ferenc, bécsi lakos, nagy-polenai földesúr, nem egyszer tettleg bebizonyította már, hogy a népnevelés-, a magyaros kultúra iránt, dacára hogy született német, kiváló érdeklődéssel viseltetik. Mint nagy polenai birtokos s kegyúr f. év november hó 29-én birtokát jővén megtekinteni, egyszersmind a nagy-polenai g. k. népiskolát is szerencséltette látogatásával. A gyermekek ünnepi díszben, dobogó szívvel várták a múltból ösmert jólelkü kegyurat. D e. 11-kor lépett az iskolába a n.-polenai g. k lelkész és iskola-igazgató Bihary Emil, s az isko’aszék egy két tagjától kisérve. A ruthén-ajku gyermekek szép öszhangban az Éltesse Istenünk soká stb. kezdetű magyar felköszöntő- dallal üdvözölték a földesurat; aztán olvastak, Írtak, számoltak, magyarul s ruthénul vegyest s végre több magyar dalt s legvégül az Isten áld meg a magyart kezdetű himnuszt énekelték el. A jó német úr, aki különben érti s törve beszéli is a magyar nyelvet, látható örömmel h Ugatta az előadottakat, végül egy jó órai ott időzés után köszönetét és teljes elösmerését fejezte ki a tanítónak és igazgatónak, a gyermekek részére pedig ajándekképen bizonyos össszeget adott át a tanítónak. Látván továbbá, hogy az iskolának csak egy ócska pléh-kályhája van (mert anyagi viszonyai jobbat venni nem engedtek), egy uj s teljesen megfelelő vaskályhát volt kegyes ajándékozni. Ez alkalommal az igazgató lelkész szóba hozván, hogy a közel jövőben a modern tankövetelményeknek megfelelően szeretne uj iskolát s ta - nitói lakot építtetni. A földesúr kijelentette, hogy itt N.- Polenán, Magyarország véghatárán, a magyar nemzeti közművelődés oltárán ő is Áldozni óhajtván : az újonnan építendő népiskolához megkivántató ösz- szes ja- és kőanyagót ingyen megajánlja, egyszersmind megígérte, hogy az építés költségeihez száz forinttal hozzájárul. Kedves kötelességet teljesítünk tehát, ha e különben önmagát dicsérő tettet nyilvánosságra hozzuk, s a magyar kultúra iránt melegen érdeklődő német urnák forrón kívánjuk, hogy Bemert Ferencet a magyarok Istene sokáig éltesse I r. I. (Eljegyzés.) Dely Lajos f.-dobszai körjegyző, eljegyezte Rákóczy Mariska kisaszonyt F. Dobszán (Abauj-Torna vm.). Folytatás a 2-ik mellékleten.
