Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

Sátoralja-Ujhely, 1890. november 30

48S2.

Huszonegyedik évfolyam.

55*?

SLŐHZITÍS ÁB Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr

Bőrmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Xézlratox nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 20 kr.

E M P L E N.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE

(Megjelenik minden vasárnap.)

EISDETÉSI EH : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr.

Azonfelül bélyeg 80 kr.

Kiemelt öiszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden □ centiméter ntán 8 kr számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

„Fehér-Kereszt.“

Társadalmi' életemnek egyik főfeladatául tekintém én emberbaráti és honszerető érzelmeimből kifolyólag, mint gyermektelen ember, a fájdalom, édes hazánkban Európa összes államait felülmúló mértékű gyermek- halandóság ellen egész odaadással küzdeni.

„Nyelvében él a nemzet!' »Minden ember legyen ember és magyar!* u. m. a költő. Igen, de mit ér, ha mielőtt magyarrá lehetne: elvész a bűn, vagy nyomor miatt — az ember. Mit ér, ha magyarosítjuk az idegen ajkuakat, de veszni, pusztulni hagyjuk a nemzeti anyagot.

Ezért vállaltam el 1885-ben az akkor >szegény beteg gyermek* nevet felvett, később belügyministeri jóváhagyással az ártatlan csecsemők megmentése céljának inkább megfelelő és más gyermekegyesületektöl is megkülönböztető Fehér-Kereszt-re elkeresztelt egyesület megalakítását, melyet Tisza Kálmán és Teleky Géza gf. volt belügymi- nisterek, mint valóban üdvöst, hézagot pót- ! lót és a társadalom minden rétege által kiválóan pártolásra méltót ismételve az összes törvényhatóságok figyelmében legmelegebben ajánlottak és melyet Őfelsége a király, kinek egyedüli boldogsága nemzetének boldogulása, hasonlókép elösmerő nyilatkozatában és ágyalapitványában legkegyesebben részesíteni méltóztatott; célja lévén, a befolyó tagsági dijakból, vagy bárminemű, akár pénzbeli, akár természetbeli kötelezett fizetésekből és önkéntes adakozásból oly alapot teremteni, melynek segítségével :

a) szegény beteg gyermekeket ingyen gyó- gyittat, orvossággal és táplálékkal ellát,

b) szegény szülő nőket, mig munkaképesekké nem válnak, ellát — esetleg lelencek

elhelyezésénél, ha szükséges, anyagi segélyezés i utján közreműködik, az elhelyezett gyermekek ! felett felügyeletet gyakorol,

I c) az egyesület által ellátott szegény szü1 lő-nőket ha arra alkalmasak, dajkákul el- j helyez,

d) szegény, tehérbén lévó nőknek terhes- I j ségük utolsó heteiben anyagi segítséget nyújt.

Nem tündökölni, de használni akarván, j beérve az intéző másod-elnöki állással, ipar- ] kodtam és szerencsés voltam az egyesület ; élére oly kitűnőségeket megnyerni, mint : Ráth Károly főpolgármester, Földváry Mihály alispán, Simor hercegprímás, Szapáry Istvánná grófné, utóbb özv. Károlyi Alajosné grófné, végre fővédasszonyul magát Stefánia özv. trónörökösné Őfenségét, ki mint maga szóval és tettel elismeri: szívfájdalmára a haza gyermekeinek megmentésében vigaszt és örömöt talál.

A Fehér-Kereszt egyesületnek igy sikerült működését 1886. évi, Péter- és Pál- napján, megkezdeni, előbb bérházban, anyagi gyarapodása következtében pedig 1888 évi október hó 20-ika óta saját, közadakozásból épült jól berendezett házában (Budapest IV., Mozsár-utca 16. sz.) az ország minden vidékéről való, eddig több ezerre menő gyermeket és anyát az életnek megmenteni.

Hogy azonban az egyesület magasztos hivatásának teljesen megfelelhessen, nem elégséges, hogy tevékenysége csak az ország fővárosában, (habár a zónarendszer a vagyonosodás mellett a nyomor fiait is köz- | pontosítja), hanem szükséges, hogy a vidéken is mindinkább tért foglalván, jótékonyságát necsak közvetve, de közvetlenül az egyes vármegyebelieken is gyakorolhassa.

Ez csak oly módon érhető el, ha az ország minden vármegyéjének legalább nevezetesebb városában fiókegyesületek alakulnak. A fiókegyesületek alapszabályai értelmében : a jövedelem fele a helybeli szegény szülő-nők és gyermekeik folsegitésére fordittatik.

Természetesen ott, hol a helyi körülmények és viszonyok célszerűnek és kivihetőnek tüntetik fel a központihoz hasonló intézet felállithatását, a közp. választmány kell hogy felmentse a vidéki fiókegyesületet a jövedelem másik felének beszállításától, ez esetben az egységes működés és erkölcsi kapcsolat fentartása szempontjából elégséges volna, ha az illető fiókegyesület az évi jelentés beterjesztésének kötelezettsége mellett pl. egy (1000 ft) ágyalapit- ványnyal megváltaná magát, miáltal a vi- dékebeli, a fővárosban lebetegedett, vagy ide beszállított szegény szülő-nők és gyermekeiknek menedékhelyet biztosítana és megkímélné az illető vármegyét vagy községet az oly sok bajjal járó tartási költség megtérítésének terhétől is.

E célból Szapáry István gróf, főispán és Földváry Mihály, alispán, elnöklete alatt egy központi fiókegyesületeket alapitó bizottság szerveztetvén, megindittatott a mozgalom, hogy úgy a fővárosnak 10 közigazg. kerületében, mint országszerte ily fiókegyesületek állíttassanak föl, sőt Őfensége, ki az egyesület körül érdemeket szerzetteket sajátkezű aláírásával és pecsétjével ellátott diszokmánynyal tüntette ki, védőhelyettesekül : Károlyi Alajosné, Szapáry Gézáné, Csáky Albinná, Dessewfy Aurélné, Battyány Lajosné, Wenkheim Frigyesné, Csekonits E.-né, Karácsonyi Jenőné grófnékat, Aczél Béláné bárónét és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyére nézve Koburg Lujza hercegnőt nevezte ki.

Pestvármegye területén eddig már 12 fiók alakult, legközelebb Kalocsán fényes

TÁ* 0 A,

Újabb fürdőkről *)

— Két közlemény. —

II.

Biharfüred — Stina de Vale

A belényesi vasúti állomástól 4—5 órányira, a bihari hegység erdőrengetei közepette, 1063 méternyi magasban, kerek mély völgyet találunk, melyet Biharország fáradhatatlan s lelkes ismertetője K. Nagy Sándor igy ir le : pázsittól borított közepét csacsogó patak vágja kétfelé; széleiből meredeken emelkednek fel az egymásra halmozott óriás hegyek, sürü fenyővel borított oldalaikkal; — némely hegycsúcs, csak keskeny szögletével tudott hozzá férni a völgyhöz, de inkább szorong, csakhogy ő is láthassa a paradicsomi völgyet, melynek neve »Stina de Vale« vagy Biharfüred.

S ez üde levegőjű, haragoszöld pázsitu, hideg vízben bővelkedő, fenyvesekkel köritett völgy valóban paradicsomi, úgy természeti szépségeit, mint a már itt levő nyaralótelep egyszerű természetességeit illetőleg.

E telepnek, mely valamivel magasabban fekszik Tátrafürednél, (ez 1014, Biharfüred 1063 m magas) környéke egészen más alakulatu, mint a tátrai fürdőké. A Tátra szakadozott, égnek meredő kopár sziklaormai s kavicsos zuhatagu vadregényes völgykatlanai itt hiányzanak. Itt szelíd alakú hegyeken buja növényzetű sűrű erdők képezik a vadont, melynek méla csendje szintén gyógyesz- köznek tekinthető.

Ezen vadonnak egyik kies völgyét, melynek román neve völgykarámot jelent, használta fel tulajdonosa, a nagyváradi g. k. püspök, hogy itt nyaraló telepet létesítsen, mely idővel, tekintettel kedvező klimatikus viszonyaira és a sok jó forrásra, kétségkívül jelentékeny gyógyhelylyé fogja magát kinőni.

Jelenleg, a tágas völgyben szétszórt számos villában már 58 sszobája van a telepnek 120 ágygyal.

A lakások berendezése egyszerű, de ennek megfelelők az igen jutányos árak is, melyek a szerényebb állásuaknak is lehetővé teszik, hogy súlyos betegségek után támadt kimerülések gyógyítása végett üde havasi levegőt rendezett viszonyok közt élvezhessenek.

Gyógyhelynek ezen arravaló telepet ma még nem nevezném, mert orvosa nincs, s ilyet tekintettel az ut nehézségeire, itt csak nehezen kaphatni. Itt á legelső teendő a most nagy munkaáldozatok árán épített útnak, mely sok helyütt veszedelmesen meredek, áthelyezése, illetve nehány szerpentinnel való megtoldása, mert jelen állapotában ez út nem gyenge idegzetűeknek való.

A tulajdonos nagy emberbarát nagy áldozatot hozott a telep létesítése által. Áldozzon most már a törvényhatóság saját községei lakóinak érdekében is, az út megfelelő kiépítése által.

Crkvenica

A magyar birodalomnak mostanáig nem volt tengeri fürdője, mert egyetlen magyar kikötő városunk, Fiume, bármennyire szép a tengere, e célra alkalmatlan, - de már tőszomszédjában, az osztrák területen fekvő Abbáziában, felhasználták az itten Quarnerónak nevezett tengervidék ritka szépséget, hogy aránylag rövid idő alatt nagyon fényes, de épen ezért csakis a jómódúak számára berendezett gyógyintézetet teremtsenek.

De még ha minden igényünknek is megfelelne eme bájos szomszédunk, nem a mienk, s reánk nézve örökre külföld fog maradni. A mi feladatunk tehát azon lenni, hogy ha már saját tengerpartunkon nem találunk tengeri fürdőnek való alkalmas helyet, társországunkban, horvát testvéreink hasonló közelségű tengerpartján keressünk ilyet, — s hála fürdői nemtönknek, bírunk is.

Ha Fiúméban ugyanazon a mólón, a honnan a gőzhajó Abbáziába visz, más hajóra szállunk, az a horvát tengerpart hosszában, a portorei idő - zéssel együtt két óra alatt Crkvenciába visz el bennünket, a horvát tengerpart azon pontjára, hol a Buccaritól vele párhuzamosan futó ritkaszép Vinodol völgy egyik regényes ága a tengerre nyílik, hogy az olasz patakok módjára nyáron egészen kiszáradt patakot a tengerbe levezesse.

Ennek a száraz pataknak köszöni Crkvenica jövőjét. Ugyanis a Quarnero partjainak talaja mindenütt köves és sziklás s ezért a fürdés itt kényelmesnek nem mondható. De Crkvenica e tekintetben kivételt képez, mert a tengernek a várostól északra fekvő talaja a legfinomabb talajból áll, mit úgy lehet magyárázni, hogy az emlitett patak által évezredeken át a tengerbe hordott homokot a legközelebbi déli szél, a sirocco, a tenger hullámai által felkotorva, észak felé sodorta s ott rakta le s ezáltal oly tengeri fürdőnek való helyet teremtett, a milyennek a Quarneroban nincsen párja. Ezt be is látták Crkvenica indúsztriózus lakói s fürdőtársulatot alakítottak, mely rövid idő alatt

Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.