Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-10-26 / 43. szám
Sátoralja-Ujhely, 1890. október 26 43. sz. Huszonegyedik ^évfolyam. ELÖriZSTÉS il. Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek ősik iámért kezektől fogadtatnak el. Xézlratoi nem adatnak vissz». Egyes szám ára 20 kr. L uyilttérben minden gar- mondeor díjjá 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI DU ; hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetttk s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték sierint minden O centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatlk. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Halottak napjára. Hűvös, őszi szél süvit végig- a tájon, lombtalan fáknak elárvult gályáit megrázza. Koválygó felhőkön bágyadt fénynyel szűrődik át a holdvilág, méltóságos lassúsággal bontakozik ki az őszi est ködéből, szétömlik hegyen-völgyön, kopár, hangtalan, letarolt i halmok fölött és felkeresi a holtak hazáját : a temetőt is. A haldokló természetnek szelíd melan- holiája van csak ébren a holtak fölött. Hervadás és halál szépen megférnek egymás mellett. Az ősz hideg fuvallatára lehull a fáról a levél, a fa — az nem hal meg, tovább él s az alkotásnak, természetnek kedvezőbb feltételei közt, tavasz jöttével, uj leveleket hoz, melyek élnek, zöldéinek újra, hogy öszszel ismét lehulljanak. Mikor az élőkben felébred, megmozdul a holtakra való visszaemlékezés, elszorul az emberi szív. Szivünk sötétjébe a hit világa vet csakis gyenge sugarat, vigaszul a gyöngéknek, hogy megbarátkozzanak a megsemmisülésnek nagyszerű, és mégis szörnyű gondolatával. Pedig valójában még sem szörnyű az. A tudat, a hit, hogy létezhetik egy, az örökkévalóság határtalanságáig terjedő, végnélkül való idő, melyben az egyén a létezésnek minden gyötrelmétől, küzdelmeitől, bánatától, fájdalmától megszabadul : csendes megnyugvást kelthet az élőkben és megtaníthatja őket arra, hogy e rövid életet úgy kell fölhasználni, hogy annak végén kegyelettel, szeretettel emlékezzenek vissza az elköltözöttre. Egymást váltogatja élet és halál, születésre következik az elmúlás. Rokonok mindketten. Születés előtt és halál után egy az állapot. A kettő közt van, vagy volt az élet, amely eltűnő jelentéktelenség a születés előtt álló és a halál után következő idők végtelenségével szemben. Egy zavargó epizód az élet, melynek talán jobb lett volna közbe nem jönnie ; mert kevés örömet osztogatva, jóban fukar, roszban bőkezű s csak azért van, hogy az elmúlásnak kínos gondolatával gyötörje a halandót. Az élet, a lét, csak pillanatnyi, jelenetszerü feltűnés a semmiségből. Felmerülés a semmiből, követve a semmibe való visszatéréstől: a haláltól. Vigasz nélkül álló valósag-e az élet, csupa sivárság, költészet nélkül ? Nem ! Az ember meghal, s mikor egyikünk, másikunk már nem lesz, lesznek még sokan (együtt lesz az emberiség hiánytalanul) kik kulturális, szellemi és anyagi hasznot fognak huzni az elhaltak létezéséből, elmúlásukat túlélő alkotásaikból. Az olyan emberi élet, mely nem múlt el nyomtalanul, mely munkájában értékes kincset hagy hátra, mint elpa- zarolhatatlan örökséget, az olyan emberi élet fölött nem »csaphat tort az enyészet.“ . . . A nap fényt áraszt a világra, a hit az emberi kedélyre. Bámuljuk mindakettöt! Legyen a mi világosságunk a józan ész és a rideg bölcselet ........... S ha elmegyünk szép csendes, holdvilágos estén, csillagragyogásnál, csillaghullásnál, hűvös esti szél dudolásat hallgatva, halottak estéjén a temetőbe, szeretetteinknek, kedveseinknek rideg, hallgatag sirhalmához, melyen már elhervadt a virág, zörög a ha- raszt és árva az avar : szeretetünk tüzénél, szivünk lángja mellett gyújtsuk meg tűz t az édesen fájó, boldog visszaemlékezésnek ! »Memento móri !* Csaba. Vármegyei ügyek. Megcserélt szolgabirák. Főispán Öméltósága Bessenyey László tokaji- és Császár Pál bodrogközi j. szolgabirákat a közszolgálat érdekében kölcsönösen áthelyezte. Kisajátítás. A foldmivelési miniszter megengedte, hogy a felső-bodrogi vízszabályozó tár., sulat a védőműveinek kiépítéséhez szükséges földterületeket Vásárhely, Módra, Hoór, Teckna, Tussá, T - Újfalu, Gerenda, Hardicsa, Kazsu, Kokány, Vé- cse, Miglész, T.-Terebes, B.-Újlak, Garany, Sziir- nyeg és Barancs községek határában kisajátíthassa. A belügyminiszter megengedte a lasztoméri gör. kath. hitközségnek, hogy temploma és iskolája felépithetése céljából négy hónapon át az ország területen könyöradományokat gyüjthessen. A községek háztartását, pénz- és ügykezelését a belügyminiszter által kiadott 184 kérdést tartalmazó jegyzőkönyv formájában a szerencsi, homontiai és sztropkai járások főszolgabirái már megvizsgálták s munkálataikat bemutatták az alispánhoz. A nemesi fölkelők emlékszobra, mely S. a.Ujhely főterét ékesiti, teljesen újjáépítve már közeleg befejeztetéséhez. Vármegyénk székházánál kömivesek és asz talosok lázas sietéssel dolgoznak. A főbejárat mellett fekvő oszlop csarnokokat alakítják át szobákká, melyekbe a vármegyei huszárok és örhaj- dúk fognak beköltözködni. Az ekként üresen maradó szobák a számvevőség hivatalos helyiségéhez fognak csatoltatni. Mennyi papirt fogyaszt a vármegye ? Carlyle Tamás, a szellemes történelem-iró, ezt a mi korszakunkat találóan nevezi a papiros korszakának. Nos — ebben a papirfogyasztó korszakban mennyire rúg a mi vármegyénknek egy évi szükséglete f Miniszteri papirost fogyaszt 16,500 ívet, kis-diósgyőrit 9000 ivet, közönséges irodait 119,000 ivet, diósgyőri mediánt 4500 ivet, csomagolót 15,500 ivet, összesen 164,500 ivet; pecsétviaszt közel egy métermázsát 88 klg -ot, spárgát 39 T Á S C A, Virágtalan sirhant: avar van csak rajta ; Koszorutlan fejfa, oly szu-ette fajta 1 Elmegyek megnézni ; kimegyek hozzája ; Apát-anyát földel : leborulok rája. Szivem roskadozva csügg e drága kincsen ; Sebemre, mi úgy fáj, balzsam sehol nincsen. Zokogásba tör ki tépett szivem kínja : Könyűt ontni nem tud, sírni nem is bírna. Kiszáradt a könyűm, kioltá a bánat; Csalódások értek, csalódások bántnak. Szivén sújtva állok itt a nagy világon .. . Oh, nincsen csak egy is, aki meg-megszánjon ! Nincsen, aki mondja: csak mindig előre! Hogyha csügged lelkem, ez a gyáva dőre, Nincsen anyai szó ; nincs apa biztatás . . . A rideg ész szab csak határt és semmi más. Csoda-e, ha botlom ; csoda-e, ha vétek ? Ha nem vagytok már itt, kik úgy szeretétek ! f Most látszik meg rajtam, hogy én árva vagyok ; Most érzem : kinaim mily égetők s nagyok ) Édes anyám, édes apám fönn az égben : Kérjétek az istent, kérjétek oh értem. Meghallgat ő szépen, hallgatja imátok’ S nem ver a csalódás, ez üldöző átok ! S talán boldog leszek ; talán visszasírom Elveszített üdvöm, eltűnt mennyországom’ .... Virágtalan sirhant: avar van csak rajta ; Koszorutlan fejfa, oly szu-ette fajta ! Elmegyek megnézni ; kimegyek hozzája ; Apát-anyát földel : leborulok rája ! Kapás. G1üí Mikor három bolond tesz egy párt. (Elbeszélés három fejezetben.) A ^Zemplén* számára irta: Mészáros Sándor. II. Fejezet. (Folytatás.) Vasárnap délután van. Mint rendesen, a kisvárosi napok csendesek, még csendesebb van, vasárnap délután szünetel minden munka, az ősz 1 szes dolog a templombakészülödés. j A templomba hívó harang, hogy elnémult, ; kezdődött a templomban az ének, utána kezdte az ünnepi szónoklatot nagytiszteletű uram s mikor ; bevégezte, hirdette a hirdetnivalókat; legvégül pedig, hogy az egyháznak halottja van, tek. Fekete Gábor ur, ki Pesten halálozott el, de hült tetemei hazahozatr.ak s imával, búcsúztatóval, prédikációval fognak eltemettetni. A közönség alig várta, hogy elénekelhesse a nehány zsoltárverset, hogy kimenve a templomból elmondhassák szabadon : az a Fekete Gábor megérezte halálát, mert jóelöre elkészíttette sírhelyét, A temetésre voltak leginkább kiváncsiak, mert hogy ez szokatlan pompával megy végbe, az bizonyos. Csak egy rokon volt, ki szomorodva vette a hírt tudomásul — a Matyi. Hogy is ne, mikor úrrá tette bácsija és még csak lakadalmára sem hívathatja meg, De mit csinál János ? . . . A Gábor által mondott napon megjelent annak lakásán, s m ír messziről látta, hogy a kapu körül van szegezve fekete posztóval. Rohant a lépcsőkön fel és ott látta öcscsét drága érckoporsóban feküdni; a gyászpompa mesés összeg kiadását árulta el. Megy a koporsóhoz, simítja Gábor márvány - szinű homlokát s a jéghideg homlok borzongást keltett benne. Orra alá mintha tormát reszeltek volna, kipottyantak könyei. Jön kevés idő múlva tizenkét legátus, elkezdik az éneket. Jönnek azután szolgák, lezárják a koporsót, viszik a lépcsőkön a kapu előtt áldogáló hatlovas gyászkocsira Viszik a temérdek koszorút a koszorú-kocsira, viszik az óriási gyertyákat tartóstól másik kocsira, ismét másikra a gyász-mezt, a posztókat. János úgy látta, kevés szükség van rá. mert a holt intézkedett s ez teljesítve van szépen. Az egész utcát a halotthoz tartozó mindenfHp Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva, "cggffi
