Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

rény közreműködésemmel megnyerték s roppant dicsekedtek az eredményekkel.

A magyar gazdák jégbiztositási szövetségének tagjai, engemet bizalmiférfijuk tisztével kitüntetni kegyeskedtek, s igy a jégkárok becsié sénél akkor rendszerint részt is vettem, hogy gazdatársaim érdekeit az önkényes és paczkázó kárbecslések ellen megvédjem, s hogy a szövetség érdekeit is a túlzott követelésekkel szemben megóvjam. S akkor még a harmadik vármegyébe is elvittek: Gömörbe a jégkárok felvételére. Sót annyira rtiéltányolták szakképességemet, szilárd eljárásomat, az emberekkel való jó bánásmódomat, hogy 1888. évben már azon dohány jégkárok felülvizsgálatával bíztak meg a szövetség részéről három vármegyére, t. i. Zemplén, Szabolcs és Szathmárban, melyek ezer forinton felül emelkedtek.

Most jutottam tehát csak el azon pont egyikéhez, melyet a főügynökség e lenem emel s melyben a legvalótlanabbakat merészli határtalan rósz indulatától vezéreltetve, elferdítve a nyilvánosságra bocsájtani s engemet rágalmazni.

Azt mondja a főügynökség, hogy én »résztvevőn egy kárügy szakbizottsági elintézésében, (ez az a: kompromiss!) összes költségeinek bő megtérítésén felül, három napért még o. é. 150 ft az az — és most vastag betűkkel közli — egyszázötven forintott követelt, szakbírói napci- mén.« S ez után adja hozzá kommentárát.

Ezen körülmény jellemzi valójában az első magyar altalános bizt. társaság s nyilatkozó mis- kolczi föügynökségét, mert az a legnagyobb képtelenség, de egyúttal a legnagyobb és legvakme- röbb valótlanság.

A föügynökség most úgy beszél ama nyilatkozatában, mintha a felhozott esetben a legpozitivebb meggyőződése lenne s mintha azok a hivatkozott kárrendezések és a szakbizottsági eljárás az ő kerületében és az ö közreműködésével esett volna meg, pedig a felülvizsgálatok legnagyobb része, mint a hogy említettem, Szabolcs- és Szatmárvármegyében s igy nem a nyilatkozó miskolczi föügynökség, hanem a debreczeni fő- ügynökség területén történtek. S mig ma a miskolczi főügynökség igen bölcsen és egész pozitive tudja és állítja, hogy én összes költségeimnek bő megtérítésén felül, három napért még 150 ftot követeltem, addig a kezeim között lévő 1889. jan. 15-én 30. számú levelében s személyes érintkezésemben is, midőn a mai is még fizetetten ama 150 ft kompromiss bírósági dijam és bizalmi férfiúi tiszteletdijam kifizetését a főügynökség útján rendezni kértem, avval válaszolt nekem, hogy az én becses szolgálataim jó részét nem is Ó kérte s igy az hozzá nem tartozik, hanem a debreczeni főügynökséghez.

No most tehát én mondom el röviden, de igazán is az ügy állását. Mintegy két hétig jártam, utaztam s törtem magamat a piszkos, zsíros dohányok között, iszonyú hőségben, nagy porban, felülvizsgálni a dohány kárbecsléseket. Ezért 186 ft 70 kr. fizettetett nekem s az igazgatóság s 1372. sz. levelében Budapestről fáradozásaimért .legmelegebb köszönetét« is kifejezni kegyes volt. Javaslataimat pedig a felügyelő bizottságnak előterjeszteni is kijelentette.

Eddig arany ember voltam. De a kompromiss s ama felhozott 150 ft egymástól különálló s egészen más dolog s ama felülvizsgálattal nem egy és ugyanaz, a mint azt a miskolczi föügynökség megszokott modorában, Mefisztó módra a »Zem- plén«-ben oda vágja:

A kompromiss, mely szóban van, egy a magyar gazdák jégszövetségére is igen érdekes dolog. Ama felülvizsgálati útban ugyanis Mándi Samu szathmári nagybirtokoshoz is el kellett mennünk s ö megösvervén engemet és a velem járó társulati központi inspektort, bizalomtelten előadta, hogy neki nagy baja van az Első magyarral s hogy ő a Szabolcsban, Kékesen fekvő birtokában lévő dohánykár likvidációt el nem fogadta, s most a társu'attal perelni van kényszerítve, mert a társulat által alkalmazni szokott kompro- missba elvi szempontból merített aggályai miatt bele nem megy, arra kért, hogy Ítéletünknek előre is alá veti magát, tehát nézzük meg a szabolcsi dohányt is.

Midőn tehát Sr-athmárban a felülvizsgálatot elvégeztem, újra Szabolcsba, Kékesére utaztam s ottan a dohányt s a felvett kárbecslést a szövetség érdekeire való tekintettel megszemléltem. Táviratoztunk Budapestre az igazgatósághoz hogy engedje meg nekünk ezen elmérgesitett ügynek békében való lebonyolítását. Nem engedték, hanem mereven a kompromissra lettünk utalva s igy ama szemle után 3 nappal kellett ismét ha zulról S. a.Ujhelyről kifáradtan Szabolcsba utaznom.

Ezen kompromiss bíróság eljárási dijában lett részemre is épenugy : mint a kompromiss bíróság többi két tagja részére: — 3 napra, holott én tényleg öt napig fáradtam benne —biróilag 150 ft megállapítva. Ez tehát az a borzasztó díjazás, midőn más bármely társulat szívesen fizetett IOO ftot ily kellemetlenkedésért.

Mielőtt azonban Ítéletünket kihirdettük volna, a károsult fél azt indítványozta, hogy legalább

100—100 ftot likvidáljon a bíróság nap és egyénenként, ő szívesen fizeti, ha perét elveszti is — — s ez ellenében mégis csak 50 ft lett felszámítva s megállapítva, mely költségek azonnal a helyszínén lettek volna fizetendők.

De mert a társulat a kompromisst elvesztette, az egyik vézérigazgató dühös lett, hogy azt Írtam az igazgatóságnak, hogy ezen kompromiss elvesztésének az igazgatóság az oka, mert nem hatalmazott meg bennünket táviratunkra a kárnak békés kiegyenlítésére s ez által a magyar gazdák jégszövetsege 6 — 700 fttal károsult meg. Ezért szállították le napdijamat 25 ftra. Ez ellen persze hogy felszólaltam, mert a társulat mint vesztes fél, a biztosítási feltételek 28-ik $-a szerint nem lehet a szakbiróság felett is önbirája, mert ezen § azt mondja, hogy »becslésük (a szakférfiaké) mindkét félre annyira kötelező, hogy azt feleb- bezni, vagy rendes törvényes útra vinni, nem lehet.

Ezen bírósági dijamat követeltem ^ év óta számtalanszor úgy Misko’czon, mint Budapesten, de mert az igazat, a jégszövetség érdekében, meg mertem felfelé is mondani, kegyvesztett lettem minden nagy érdemeim dacára s ezért nem kaptam meg máig sem ama biróilag -megállapított szakbírói dijamat. Tehát nincsen ennek ama felülvizsgálati díjjal semmi összefüggése s igy tűnik ki igazán, mily való s mily igaz a miskolczi főügynökség amaz állítása s hogy vak dühökben a rágalmazástól sem irtóznak.

És fájdalom, hogy ezen szakbirósági dijaim megfizetése végett az Első magyar ált. bizt. társulatot most már a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél be kellett perelnem, sőt eme rágalmazást is per utján fogom megtorolni.

Hiszen hallatlan eset ez. Bezzeg történt volna ilyen hihetetlen eset egy más, a magyar ált. bizt. társulattal szemben álló verseny társasággal, vagy éppen akármelyik biztosított féllel, azon ugyan nem maradt volna a bőr.

És miért félnek a mi gazdáink és birtokosaink annyira a kompromisstól ? — azért mert iszonyú, kíméletlen a társulat részéről ellenök az eljárás. Tehát 25 ftért tartozunk mi diplomatikus és szakképzett gazdák, piszkos dohányokban nap- hosszant járni, gazdaságunkat odahagyni, ruházatunkat totál tönkre tenni, porban, sárban, kényszerültén nagy távolságokra utazni s az E’sö magyar bizt. társulatot ilyen kompromissban dicsőíteni ! Az meg ezekután egészen nevetséges, hogy önálló foglalkozású férfiak, kiknek renoméján épült fel a jégszövetség, napi 6 ftért dolgozzanak, holott bizony többet fáradunk, mint azon igazgatósagi tag, ki évi 40 ezer ftot húz s kinek igy egy napra 1100 ftnál több jut.

Most azonban még azt sem halgatom el, hogy azóta kiderült az is, a mint mesélik, hogy azon dohánykár azért nem volt rendezhető, s azért kellett a magyar gazdák jégszövetségének ama veszteséget szenvedni, mert a kár rendezésére kiküldött társulati becslő utasítva volt az igazgatóságtól a kár mikénti felvételére. Persze, hogy ez csak mese, mert ezt Írással bizonyítani nem lehet s mert ottan ama becslő csak önmaga, a szövetségi bizalmi férfi nélkül működött az igazgatóság utasítása szerint.

Tehát, mert nekem ezen biróilag megállapított szakbirósági dijamért perelni kell az első magyar bizt. társulatot, méltán mondhattam, hogy tűrhetetlen és károsító ellenem az eljárása s ez volt lemondásom egyik indoka.

De én nem akartam nagy hajszát csinálni, de feleim s gazdatásaim, sőt a gazdasági egyesület irányában is felelősséggel tartozom tetteim iránt s indokolnom kellett, habár csak igazán rövid és igy két szóval, hogy miért szakítottam meg ösz- szeköttetésemet az első magyar ált. bizt. társulattal.

Ezek után felmentve érzem magamat, hogy az ellenem hozott második vádpontra hosszasan adjam elő a tényállást. Az ott felhozattak épen úgy vannak ferdítve, mint az előbbeni esetnél.

A különbség azonban az, hogy a tavalyi szőlő-kötvényemre a miskolczi főügynökség 144. számú törzsbevallási számot reá vezette, s én azt hívén, hogy szőlőm ennek alapján biztosítván van, ez idén nem jelentettem be részletes bevallással újra a szőlőmet, mert az általános feltételek 5. §-a világosan kimondja, a szőlőre nézve a részletes bevallás junius hó 30 áig nyújtandó be az illetékes fóügynökségnél, mert »ha ezen határnapig az illető évre vonatkozó részletes bevallás be nem nyujtatik, a biztosítási kötvény a törzsbevallás alapján állíttatik ki, és a szövetségi tag köteles azt elfogadni és a dijat és illetéket megfizetni.« így tehát biztos tudatában lévén annak, hogy a múlt évi szőlő-biztositási kötvényem a 144. számú torzsbevallási szám alatt szerepel, ez idén vártam a kötvénynek s dijaknak Miskolczról való meg küldését. A közben ért a jég, s én azt bejelentve, a föügynökség a kárt fel is véttette, s károm 360 ftban lett megállapítva. De a háború ezalatt ütött ki, és igy ez a legnemesebb s legillőbb eljárás, a jégszövetségi ügyeknek melegen szivén hordása révén s annak annyiszor hangoztatása után, épen a jégszövetségi alapfeltételeken saját magyarázási jogosítványának eröszakolásával, önkényesen a

legnagyobb rést ütni, ama határozmányokat a mit saját érdeke hozza magával, szabad kénye kedve szerint magyarázni. Éhez való jogát az első magyar ált. bizt. társulatnak, ki a magyar gazdák jégszövetségének ügyvezetője — el nem ösmerem, és sokan vannak az országban a szövetség tagjai között, a kik azt velem együtt el nem ismerik. No hiszen igy ugyan jóra menne ki a magyar gazdák jégbiztositási szövetségei Már mi is sok aggály hallatszik országszerte az ilyen szellemű kezelés ellenében. És az a legcelatánsabb esett, hogy Miskolczon kiállittatik egy kötvény, arra reá vezettetik egy: —hivatkozzunk reá —a 144. számú törzsbevallási szám, s midőn baj van, a kár ugyan felvétetik, de a kár ki nem fizettetik, mert úgymond a Társulat ama hivatkozott 144. törzskönyvi szám alatt a szőlő nincsen bevezetve. Hát minő hitele van akkor azon társulatnak, mely a magyar gazdák jégszövetségének ügyeinek kezelője, ha ily módon jár el? és ilyen esetek előfordulhatnak, sőt ilyen esetek általuk törvényes és szabályos eljárásnak hirdettetnek 1 Hol tehát akkor a jogbiztonsága a jégszövetségnek s a jég- szövetség tagjainak ? Nem e a legönkényesebb eljárás e ez, a mi csak képzelhető ?

Ha már annyira szivén viseli a szövetség érdekeit a felszólaló társaság s fűügynöksége, hogy magyarázható meg az, hogy a károk rendezésére a szövetség bizalmi férfiai most már egyáltalában nem vétetnek igénybe, de mert a szövetség a 19. §. szerint a kárfelvételi költségeket is a foügynök- ségi költségek arányában tartozik a szövetség megtéríteni, tehát n:m a szövetség bizalmi férfiai közreműködésével rendeztetnek a károk, hanem a társulat becslőjével még a társulat gyakornokai is a szövetség költségein tanitattatnak be. Az én felfogásom az, hogy az nem a szövetség érdeke, hogy a társulat gyakornokai a jégszövetség költségén tanuljanak be. És igy nem csodálom, hogy a szövetségi mérleg elkészítési módjára is hallhattam aggályokat.

Ezek képezik a második okot, a miért lemondtam és összeköttetésemet az e. m. ált. biztositó társulattal megszakítottam.

Ama felülvizsgálati körutamban halottam már igen sok aggodalmat s panaszt, melyek amellett tanúskodtak, hogy a társulat épen nem viseli annyira szivén a szövetség ügyét, mint azt hirdeti, hanem hogy ezen ügyet legfóképen saját előnyére igyekszik kihasználni s ma ezen aggodalmak már szélesebb körben is közbeszéd tárgyát képezik.

Magam részéről azonban, mint a jégszövetség tagja, azt kérdem és kiváncsi is vagyok reá, hogy a tavaly már biztosított szőlőmnél, mely a 144. számú torzsbevallási számmal ellátott 2256. kötvényszám alatt szerepel, s mely 600 ftra volt biztosítva, s mely után én 50 ft dijat fizettem, mily nyereményi csoportban szerepelek ? s hogy lesz az én esetleges nyereségem kitüntetve ? s hogy ha kötvényem tavaly bevallásom alapján kiállíttatott s a 144. szína törzsbevallási szám is reá vezettetett, miért nem érvényes az az elől említett s hivatkozott 5. világos intézkedése dacára sem? Én itten azon basáskodó önkényt s azon fékezhetetlen hatalmaskodást látom, a mely biztosítási ügyleteinken idáig is végig vonult, s melyet az első magyar emberei oly utánozhatlan modorban érvényesítenek, amiért azután az első időben oly nehezen indult meg a jégszövetségnek az első magyar bizt. társulat kezelése mellett való fejlődése s népszerűsítése.

A harmadik ok az, hogy az első magyar ált. biztositó társulattól megváltam, az hogy érdekében kifejtett működésemet avval jutalmazta, hogy a gazdasági egyesület titkári hivatalában vezetett főügynökségi jutalékaimat a legönkényesebben elvonta, más feleknek kiosztatta s három év óta sem bírok ezekkel rendbe jönni, s hogy igy e téren is nagyobb összeggel kárositattam meg. Ez azon társulati ügynökök ellenében alkal mázott méltányos eljárás, melynek alapján az ügynök megszerzi a verseny társulatokkal szemben a társulatnak a feleket, s a jutalékok mégsem jutnak ama szegény ügynököknek, hanem avval a társulat kénye kedve szerint disponál, de a körlevelekben minduntalan hivatkozik az ügynökök ügybuzgoságára s a hosszú idejű jutalékok élvezetének reményével biztatván őket, sem ígéretét, sem az erre vonatkozó szabályokat nem tarja meg, a mint hogy eziránt hozzám sok panasz érke -.ett.

A 4-ik ok az, hogy oly dijváltókat, melyeket a fél kifizetni ígért, ha aziránt be nem perel- tetik, a miskolczi főügynökség beperelt, s midőn a pert a társulat elvesztette, több száz ftig azon dijváltókat, melyeket én nem zsiráltam, terhemre irt. melynek terhemről való leírása iránt is perre vagyok utalva.

Tehát mig egyes jo feleim jutalékait tőlem elvonta, addig a kétes és általa n jótállással el nem látott s per utján általa már elvesztett ösz- szeget általam kívánja kifizette'ni, holott ilyen szerződést én az első magyarral soha sem kötöttem.

Az 5-ik ok, hogy a múlt évben 640 forintot, melyet a gazdasági egyesület jutaléka cimén nyugtattam s melylyel a gazdasági egyesület pénztá-