Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

Melléklet a „Zemplén" 40-ik számához.

deztessék be. — A városi orvosnak augusztus havi közegészségügyi jelentése tudomásul vétetett.

(A zemplénvármegyei 48 as honvédek) egy- sülete Ujhelyből Aradra, a vértanuk szobrának leleplezése alkalmára diszeskoszorut küldött, melynek szalagján a következő felirat ékeskedik : »A zemplénvármegyei 4.8-as houvéd-egyesülei — A nemzet vértanúinak.* Az egyesület koszorúját Matolay Etele, Bajusz József és lilaszevicz László fogják az emlékszoborra helyezni s evégből ma Aradra ütaztak.

(Időjárásunk) szép őszi időjárás. Október 1 - én, d. u. árnyékban 22 R. fokot mutatott a hőmérő s még este 9-kor sem szállott lejebb 16. foknál. Másnap reggel a 4. fokon állott, de délig felvette a barátságos nivóig. Este permetező eső volt. A harometer-tudósok állandóan változó időjárást jövendöltek s már tegnap óta jövendőmonbásuknak az erős, hives időjárás igazat adott.

(Szüret.) A Közép-Hegyalján — Írja tudósítónk — a jövő héten kezdenek szüretelni. A hol a filokszera még meg nem szüretelt, szép termés mutatkozik. Aszúra is van kilátás. Galíciából a borkupecek már megérkeztek még pedig feltűnően nagy számban. Egy-egy falura 10—12 is jut belőlük. (Bizonyára hozzánk is ellátogatnak, ha megtudják, hogy mi már javában szüretelünk. — Szerk.)

(Jönnek e a szinészek ?) — alighal A Bor- sodmegyei Lapok szerint Halmay társulata ugyanis- mely jelenleg Losonczon működik, f. hó 18-án szándékozik áttelepedni Mizkolczra, téli szállásra. Halmay igazgató, aki előleges szini jelentésével az újhelyi publikumot avval, hogy szeptemker közepe táján ide jön, feiültette (?) szerkesztőségünknél máig egy árva betűvel sem magyarázta meg érthetetlen eljárását.

(A ma egy heti lófuttatásról), melyet a vár- megyei gazdasági egyesület a borsii háton rendezett, följegyezhetjük, hogy nagyobb volt a hire, mint a sikere. D. u. 3-kor nagyszámú nézöség foglalta el a pályabirák részére felállított tribün környékét, jó sokáig várva a lovasok mérkőzését. Végre, nagy sokára, megtörtént a nevezés s megkezdődött a paraszt lovak futása, melyek közül a büdöskószinü általvetős parasztnak szürkéje vitte el a csengő ezüst tallérokból álló pályabért. A második futásnál szintén ez lett a nyertes. Izga- tóan szép látnivaló volt Sennyey István br. nak kitünően idomított két orosz trappere, amint gazdájuknak amerikai kocsiját, (egyébb dolguk nem lévén s bizonyosan ők is, gazdájuk is unatkozván) a pályatér előtt ügető tempóban le- és föl villámsebességgel guritgatták. A futtatásnak pompás idő kedvezett. Sokan, akik az apostolok fogatán tették meg a ki- és beútat, avval a gondolattal kárpótolták magukat a félsikerü látványosságért, hogy legalább jó kis sétát végeztek Ingyenért ennyi is elég, ha több nem jut az Ígért és remélt földi élvezetből.

(Második virágzás) Öregeink hossszú őszt jósolnak abból a ritka esetből, ha a iák másodszor is virágzanak. Most, hogy közelről szóljunk, a Diána-kertben a vadgesztenyefa gyönyörűen virágzik e; a mi e ritka állapotot érde- kasebbé teszi az, hogy a fák leveleit az őszi szél már lefujdogálta. Terem a virág levél nélkül !

(Szüreti mulatság.) A s.-a.-újhelyi iparos ifjak önképzó és betegsegélyző egyesülete tegnap este a Diána-kert tánctermében, a meghívó szahiányzik egy kereke s azért röhög oly mód nélkül, de midőn a bfrgékre esett tekintetük, majd hanyatt estek a bámulattól, de volt ott mit bámulni a bojtárokon is.

A pap s biró megérkezte után kevés időre jön két poros hintó, abban meg kerekszám hét úri ember — Pestről három, Bécsből négy.

Szalajtanak egy bérest a gazdáért, ki el is ment mindjárt a jöttekhöz.

Az urak igen szűk beszédüek voltak s csak nehány szóval adták János értésére jövetelük okát.

— Helyes, nagyon helyes, mondá az uraknak.

És az urak sorba mindent írtak, épületeket,

jószágot számszerint, még a bútorokat is.

Mikor legjavában Írnak, akkor toppant be a két fivér, persze, hogy elámultak, mikor Pestről Bécsből ott találnak nehány esküdtet, ügyvédet, jegyzőt stb.

Minden birtokot lefoglaltak s hivatalból jöttek.

Megy nagy beszélgetve a két öcs s ott állapodtak meg nagy ámulattal az akloknál, hol a pap s a biró állt. Meredő szemekkel néznek s látják, hogy minden bojtárnak piros üvegü, a birgéknak meg fejükre kötve szép zöld üvegü pápaszemük van, nemzetiszinü pántlikával felkötve.

— Ucsétn, mondja Gábor szörnyüködve, ez az utolsó bolond tett, több már nem történhetik ; láttad azt a sok irkáló-firkáló urat ott a kastélyban ? . . No hát öcsém, a csendes futó bolondon most vágnak eret.

Szegény, nem tudta, hogy ő róla is elmondják nemsokára a mondást.

— Láttak már ilyent? kérdé a pap hátrafordulva a két testvérhez.

— Nemzeti szalagos, piros üveges, ókulárés bojtárokat, meg hasonló szalagu, zöld üvegü ókuI vai szerint «zártkörű tánccal egybekötött szüreti I ünnepélyt« rendezett, mely a:: érdeklődő körök nagy számát tekintve csakis jól sikerülhetett.

(Tüzek Ujhelyben.) Ma egyhete a Rákóczi- utcai 75I. sz. ház udvarán fölépített kucska este 7 óra tájban ismeretlen okból tüzet fogott és le égett. A korán jött segítségnek köszönhető, hogy a ház fedele meg nem gyűlt. — Folyó hó 30-án este 10 óra után a Teleki utcai 708 számú Mar- kovics féle ház udvarában lévő keresztben épült fakamara tetőzete leégett. Hogy a közvetetlen szomszédos épületekben kár nemesett, a szél csendnek, no meg a tűzoltóknak tulajdonítható. A tüzet gondatlanság okozta.

(Rendőri hírek.) A fővárosban szokott elő - forbulni a gyermek-fosztogatásnak az a módja, mely e napokban Ujhelyben is előkerüli.

Ugyanis a gazember az apró leánygyermekeket cukorral édesgeti magához és fülbevalóikat kiszedi. A rendőrség éber figyelemmel kiséri a jómadarat, hogy alkalmilag a furfangos lopáson rajta érhesse. A szülőket éberségéé intjük. — Kolyrek János, Fazon János, Tamás Mihály, Dobda János, Lukács János, Iván János laszto- méri és Ihnát János pelejtei földmiveseket

a rendőrség folyó hó 2-án a vasúti állomásnál letartóztatta és kényszerítő útlevéllel haza küldötte, mert útlevél nélkül szándékoztak Amerikába ki vándorolni. — Egy ismeretlen és nevét megmondani nem tudó 30 év körüli epileptikus őrült nőt szállított be e napokban az utcáról a ren dőrség a városházára. Külseje után Ítélve a cigány fajzathoz tartozik.

(A „Zemplén“ fekete táblája). A Széchenyi- téren a Ganzler-féle ház előtt a gyalogjáró mellett lévő csatornanyilás már hetek óta ki van szakadva és ilyen állapotban könnyen lehet nagy szerencsétlenség okozója Ha szabad a hatóságot kérdeznünk : meddig szándékozik azt ily állapotban még megtűrni ?

(A kir. törvényszékről.) Fiatal tolva/. Alig múlt 15 éves ifjú Maczenkó János s máris egész Barkó községe úgy ismerte mint veszedelmes tolvajt. Ha alkalom adódott nem igen tett különbséget az enyém és tied között. Múlt évi szeptember hó 28 án felkereste ifjú Maczenkó János jó ismerősét Onufer András barkói lakost, ki a mezőn marhát őrzött s az alkalmas pillanatot felhasználva ellopta az Onufer András tarisznyájából az Onufer lakásának a kulcsát, a szobát felnyitotta s onnan különböző ruhanemüeket ellopott. A fiatal tolvaj f. hó i-én állott a kir. törvényszék előtt, a mely ötét ezen lopás miatt négy hónapi fogházra ítélte. — Hűtlen szolga. Török István Braun József sárospataki lakosnál szolgált múlt évi junius hóban, de nem volt megelégedve, mert a gazdája gyakran pirongatta restsége miatt. Elkeseredésében aztán vette a pincekulcsot s megdézsmálta a gazda borait. Máskor meg ellopott tőle 1 ft 90 krt Azonban nem csak gazdájának vagyona nem volt előtte biztosságban, hanem Wintner Ábrahám sárospataki lakostól Is ellopott egy gyeplő-szárat. A f. hó 2 án tartott végtárgyaláson a kir. törvényszék ezek miatt a lopások miatt Török Istváni két évi fegyházra Ítélte.

(Mád Tokajnak.) A jó szomszéd, irja tudósítónk, megtette kötelességét. Mád város közönsége nemcsak részvéttel osztozott Tokaj gyászában, halárés birgéket sohasem, mondá mosolyogva Gábor.

— Aztán hogy eszik a szalmát! mondá a szót megkockáztatva az egyik hajdú. Az hiszik szegények, hogy here.

S ezen a szón olyjóizüt nevetett a két hajdú 1

— Nem tóm, szólt az öcs bátyjához fordulva, bátyánk minő szemüveget köt fel, hogy a más asztalán a szegény gombócot, meg a főtt krumplit fánknak lássa ?! . .

— Öcsém, mond az odatévedt bátya, János, ki hallotta a szavakat s látta a mosolyt az arco. kon; asztalodnál s Gáborénál azt hiszem a gombóc s főtt krumpli nem igen szokott előfordulni, igy nem kell nekem színes üvegü okulár. Mindenem felírták, mim van, rajtam van. Ajánlom magam pártfogástokba.

— Ha néha hozzám jösz, mond nagylelkű- lég Gábor, jut valami számodra.

— Néha napján nálam is, tóditotta István. Minthogy papnak választattad magad, azt hiszem a nagytiszteletü kollegád is, mint társad, segít rajtad néha-néha Bátyám, mondá Gábornak, menjünk, mert a birgék sorsára jutunk, szzmüveget kötnek fejünkre s megtörténhetik velünk, hogy János bátyánkat ott látjuk az okulárén keresztül bánatában lakmározni a birgék között. János bátyám, fogadd sajnálatomat, te igazi kos voltál, akkorát löktél szarvatlan fejeddel, hogy te is elestél,

— Nem bánjátok meg szavaitokat? kérdé János testvéreit.

— Tanuk előtt mondjuk — soha! Mondá a két testvér.

Pap, biró, Gábor meg István mentek haza, János meg világnak.

A pesti, bécsi urak meg majd széthullottak,

nem siettett tőle kitelhető erővel könnyiteni a kárvallottak súlyos helyzetén. Múlt, hó 27-én tánc- mulatsággal egybekötött hangversenyt rendezett a mádi fiatalság, hogy milyen szép anyagi sikerrel, t mutatja az eredmény, mert 200 fton felül jut a jótékony célra. Szende Mórné kitűnő iskolából való zongorajátékával, Bajusz Imre humoros költemények szavalásával gyönyörködtette a nagyvendéglőbe helyből és vidékről igen szép számban egybegyűlt díszes közönségét. Hangverseny után tánc következett s tartott másnap reggelig.

(Gyászhir.) Sárospatakon múlt vasárnap helyezték örök nyugalomra az ottani görög kath. kántor-tanitónak, Molnár Jánosnak nejét szül. Pau- lovics Borbálát. A temetést Púza Sándor vmegyei főesperes végezte annyi sok nép jelenlétében, a milyenre a városiak alig emLkeznek. A vallás- és osztálykülönbség nélkül impozáns módon nyilvánult közrészvétben bizonyára része volt annak a jó hajlandóságnak is, amivel Molnár János g. k. kántor tanító iránt a nagy közönség viseltetik. Mert tudni kell, hogy S.-Patakon Molnáré az érdem, hogy az ottani gk. templomban meghonosodott a a magyar nyelv s a g. k. ruthének szívben, lélekben, nyelvben magyarokúi vallják magukat isten s ember előtt. Molnár János gyászában résztvett az ottani tanítói testület is és a »sárospataki tanítók — az elhunytnak« felírással ékes koszorút helyezetek az elhunyt nőnek ravatalára.

(A velejtei tejszövetkezet) sajtosa teljes erővel folytatja az Andrásssy Sándor gróf uradalmával szövetkezett érdekeltségnek szép anyagi sikerrel biztató tejgazdaságát. Tudósítónk irja, hogy a tejszövetkezet naponta 8—900 liter tejet szolgáltat át a mezőgazdasági iparvállalat céljára. A sajtok ementáli módon 35—40 kilós darabokban készülnek s ha kellőképen megértek, ami ez év vége felé várható, már a jövő év eleje táján piacra fognak jutni.

(A torkgyik) K.-Helmecen járványként lépett föl és már eddig több emberéletet pusztított el.

(A szölőtetű terjedése.) K.-Helmecz község szőlőiben a filokszera jelenléte megállapitatván, nevezett község határát a földmivelésügyi m. kir. minister zár alá helyezte.

(Alapszabályok megerősítése.) A s.-pataki ipartestület kebelében szervezett békéltető bíróságnak alapszabályait a keresk. minister jóváhagyta.

(Szőlőkivitel Oroszországba.) A cs, és kir. közös külügyminiszter értesülése szerint az orosz kormány megengedte, hogy a szőlő az osztrákmagyar monarhiából Granica és Radziwilow vámhivatalokon át Oroszországba, azon feltétel alatt hogy a csomagolásnál szölőlevelek fel ne használtassanak, — bevitethessék.

(Bélyeggyűjtők figyelmébe.) Prohászka B. J. m. kir. számtiszt (lakik Budapest. II. Donáti-utca i8. I. em.) köztudomásra juttatja, hogy az országszerte jótékony célra gyűjtött, illetve gyűjtendő elhasznált levélbélyegek részére főgyüjtőhelyet rendezett be. Tisztelettel kéri mindazokat, akik a saját hatáskörűben vagy ismerőseik körében bélyge- ket gyűjtenek, hogy az érték és fajta szerint kiválasztott bélyegeket neki díjmentesen megküldeni szíveskedjenek. Kívánatra a nagyobb mennyiségű bélyegeket előzetes becslés után, pénzzel is beváltja. Egyátalán pedig kívánatosak a régi magyar, osztrák vagy külföldi bélyegek leginkább

mikor meglátták a szegény birgéket a zöldüveges okulárén keresztül herének nézve a szalmát, amint ették.

Soha ilyent, mondák s utoljára is nyilalás esett a vékonyukba a sok nevetéstől, nyakukba meg a sok fejcsóválástól.

Egyszer csak megkondul a harang.

Mi az ? . . Félre verik. Bámulva nézik a tornyot s alig hogy felnéznek, elhagyják a konga- tást, de van ott más bámulnivaló,

Nyílik az egyik ablak s azon kivetődik egy alak, de nyakánál fogva kötélen ott lóg — kicsoda? . .

Az egyik béres elkiáltja magát:

— Felakasztotta magát a tekintetes ur 1

Uccu mindjárt, szaladnak menteni. A sok úri ember majd a nyakát töri, egymáson keresztül hanyatt homlok rohant a toronyba.

Húzzák a kötelet s mikor az aksztottat be húzzák az ablakon látják, hogy nem egyébb az, mint szalmaváz.

János gazda egyik bolond tette szintén, s egy béres hajtotta végre, ki azonban a hátulsó ajtón suhant ki a templomból, mikor az urak a mentésre rohantak.

Összenéz a sok jeles fiskus s ordinárius nótárius az esküdtekkel, de nem szólnak egy kukkot sem, csak lelohadva, csuful járva, nagy orral leballagtak a toronyból s oda lent félszemmel kacsingattak az akiok felé, a birge nyájra s azt gondolták titkon magukba, hogy őket is bolonddá tették, mint azokat az ókulárés birgéket.

Hanem olyan dühbe is jöttek, hogy utoljára még azt is felírták, hogy legeslegvégül, egy uradalmi egér- s patkányirtó cirmos macska.

(Folyt, köv.)