Zemplén, 1890. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1890-09-28 / 39. szám
jai vesztökre váljanak. A három ezer év előtti szirének csak énekök varázsával bilincselhették volna ’e szegény Odysseus fáradt népét; de a ki a bazárba betévedt, annak azonnal meg kellett győződnie az itt uralkodó tökéletes harmóniáról, Ízlésről, fényről, melyek ö'szességökben bűvölték el a belépőt. A fényes öltözékü elegáns töröknők iparkodtak megtartani az európai modern divatból legalább annyit, hogy fátyolaikat otthon feledve, egyéniségök kedvességével hatottak bizony- nyára jobban, mint a fekete kávé bóditó cseppjei vagy a pezsgő felvillanyozó nedűivel. A török- bazárban Thuránszkyné, Petrovayné, Bencsik Irén, Bernáth Irén és Chyzer Etelka sürögték-forogtak a publikum körül. Ha a fekete kávé után egy jó szivar illatos füstje mellett a szép szemek ragyogásában akartunk gyönyörködni, át kellett sétálni a szomszéd baloldali sátorba, hol spanyol kosztümös hölgyek : Kincsessyné, Chyzer Margit, Dió- szeghy Vilma, Schneider Berta és Mátray Emma gondoskodtak arról, hogy a jámbor halandó Andalusia valamely virányos völgyében képzelje magát. A törökbazártól jobbra esett a valódi pezsgőforrás, hol Fischer Marianne baronesz szép pillangó képében díszelgett, mig gr. Hardenbergné és Boronkay Sarolta rokoko fényes kosztümeikkel, szeretetreméltó egyéniségeikkel bilincselték le a pezsgőszomjas férfi népet. A negyedik sátorban tűzről pattant menyecskék és leányok : Farkas La- josné, Bencsik Leona, Dienes Lenk;, Keresztessy Irén és Trombitás Ilonka kedves alakjai örökfürge mozdulataikkal, tüzes boraikkal csalogaták a köny- nyen vállalkozó szellemeket s be is igazolták: hogy nincs e földön kivül élet, s ha van, olyan nincs, mint szép magyar hazánkban. A tüzes borok mellett az élethűen előállított magyar lakás s az abban lakozó igazi magyar vendégszeretet sokkal elfelejtető, hogy még több igen érdekes megszemlélni való van, miket elmulasztani főbenjáró bűn volna. Ilyen volt p. o. Magyarország szomszédságában Elszász. Bár a geográfiában az ilyen szomszédság jelenleg politikai abszurdum, de végre is nálunk megesett, hogy szép Magyar- szág tőszomszédságában kedves kis elszászi leányok : 7homán Paula, Kossuth Ilonka, az olasz öl- tézékü Vály Ella, több úrnő: Szerviczkyné és Nagy Barnáné társaságában lestek az alkalomra, hogy életünk esetleges keserűségét pár darab cu- korsüteménynyel, vagy cukrocskával édesítsék még, Nem igen sokat törődtek azzal, hogy az ember gyomrát el találja rontani s akkor a szomszéd büffében nem sok hasznát veheti. Pedig ott nagy reményeket kötöttek minden érkezőhöz! Szinte szomorúan nézték, ha valaki azon gyanúba esett, hogy ezt a munkát már otthon elvégezte, vagy a természettől olyan gördülekenységgel volt felruházva, hogy fel lehetett róla tételezni, miszerint a kérdésben levő uraság Epikurus filozófiájával már előbb megbarátkozott. De azért nehéz volt kitérni a minden oldalról jövő támadások elől annálinkább, mert az inyet csiklandoztató ételeken kivül kedves biztatások, jóakaró kézszoritá- sok éppen nem hiányoztak. Itt Matolayné, Pintérnél Keresztessyné, Boruthné, Vályné, más asztaloknál Hlavathyné, Zhnszkyné, Bydeskuthy Erzsiké, Dió- szeghy Erzsiké, Bánóczy Ilona, Csuka Margit és Rácz Margit biztatták az érkezőt, hogy ne szé- gyelje magát . . . csak úgy mint otthon. Mindeme próbákon túlesve belebotlottunk a muszka sátorba, hol Ambrózyné, Liszy Kornélia és Csuka Jolán szolgáltak finom teával, vagy a japáni osztályba, hol Kiss Etelka és Dókus Róza fogadták az érkezüket szives mosolylyal. Végül a bemenetelnél jobbra az első sátor volt a virágsátor. Sajátszerű, hogy én is legutoljára hagyom ezt, mert bennem a realizmus már régen túlszárnyalta az ideálizmust. Pedig a hol annyi báj, annyi disz pompázott, mint e kis bazárban, ott nem lehetett az ember egészen hideg közönynyel szemlélője az álló és mozgó virágoknak. Itt mindenki kapott gomblyukába egy kis csinos csokrot; ha fiatal volt azért mert korához illő, ha öreg azért, hogy megfiatalodjék. Legked vesebbek voltak természetesen a mozgók : Hönschné (napraforgó), Pfeijerné (gyöngyvirág), Bideskuthy Sarolta (vadrózsa) és Tomcsányi Giziké (havasi gyopár). KÖZGAZDASÁG. Reménysugár a pusztuló Hegyaljának. Midőn a kormány-közegek oktatásai sem az egyes szőlőbirtokosok kísérletei, sem a tarczali vinclérképző intézet eddigi eredményei által nem lettek igazolva, sőt midőn az országos bizottság franciaországi tanulmányai s;m nyújtanak konkrét tájékozást: nem kell csodálni, hogy a hegyaljai szőlőbirtokosok nagy közönsége reményt vesz itve összetett kézzel, tétlenül nézi szőlövagyo- nának pusztulását. Azonban ezen közönség köréből kivált egy birtokos, Szabó Gyula dr., aki saját költségén egymaga kiment Franciaországba és olt nemcsak az eredmény eket tekintette meg felületesen hanem behatolt az ottani szőlők rekonstruálási módszerek lényebe hitet és tudást hozott onnan magával haza é azt amit tanult, a saját tályai szőlőbirtokában alkalmazta is és pedig oly eredménynyel, miként immár azoknak, kik tanulni akarnak, nem kell Franciaországba kimenniök. mert Szabó Gyula dr. tályai szőlőjébe úgyszólván kihozta a vinclérke- dő FYanciaországot és a franciaországi eredményeket a zöldoltásnak nagyban való alkalmazásával immár annyira túlhaladta, miként most már a fran ciák jöhetnének Tályára tanulni. Láttam idei zöld oltványokat, melyek 2 öles léchez kötvék és azt mégis meghaladták, idei oltványokat, melyek tökéletesen kifejlett termést hoz tak; láttam 2—3 éves oltványokon oly dús, sűrű és nagyszemü furmint termést, minőt a legkedvezőbb időjárású évben is alig láttam ; az összeíor- rás pedig oly tökéletes, hogy a zöldoltványok állandóságában kételkedni nem lehet. Szabó Gyula dr.-nak uj szölőtelepén az idei termést 30 hordóra becsültem, 3 év múlva 100 hordónyi termése lehet. Közvetetlenül Franciaországból hozatott Rí paria porfalis és Viala-vesszőket, melyekből most már sok ezerre menő telepei lévén, nagy mennyiségű sima vesszőt bocsájthat a közönség használatára. Első esztendőben szőlő-oskolát készít azaz gondos ápolással és öntözéssel meggyökerezteti a vesszőt ; a gyökeres vesszőt második esztendőben megforgatott talajba kiülteti ; harmadik esztendőben egyszerű hasitékba zölden oltja a kiül tetett vesszőket és a negyedik esztendőben már termő szőlője van. Négy munkásleány eszközli a zőldoltásokat, egy-egy leány beolt naponta 150—170 vesszőt, miből alig 1—2°/0 nem ered meg. Ám ültetnek és oltanak amerikai vesszőket mások is és miért nem olyan eredmciynyel ? Mert a módszerben van a hiba. Ezt a módszert ellesni, eltanulni ált érdekében az összes hegyaljai szőlő- birtokosságnak. Óhajtom, hogy mindenki, akit érdekel, nézze meg tüzetesen a Szabó Gyula dr. tályai szőlőtelepét. Lásson és okuljon, mert reményiem, hogy ha a nagy közönség az ott elért eredményeket látni fogja: Tokaj-Hígyalja 10—15 év alatt ismét viruló szőlővidékké lesz rekonstruálva. Hernád Németiben, 1890. szept. 21. Prihoda Lajos, urad. tiszttartó és birtokos. HUMOR. A báiban. Táncos (táncosnőjéhez) jUgy izzadok, mint egy medve — és kegyed ? Táncosnő: Én más fajhoz tartozom, mint ön! j # Katedrái bölcseség. — A levegő nem egyéb, mint a sebességtől megfosztott szél. — A halottak jogosan követelhetik, hogy őket tiszteletben tartsuk. — Az én fejem nem káput . . . — Arany kulcsos az, aki a tizenharmadik apját is ösmeri. — Az én órám allatt csendet akarok hallani. — Kálvin 1599-ben egész éjjel fogfájásban szenvedett. Szónyomozás. Ügyész — bakter. — Ugrón — ballet. — Takarmány — paplan. — Husvét = mészárszék. — Papramorgö = Tisza Lajos gróf. — Ragály =-- bélyeg. — Újság — gyüszó. GONDOLATOK. Némelyek azt hiszik, hogy ha ablakaik volnának soha sem áldozna le a nap : mások meg azt képzelik, ha minden ablakot be lehetne falazni, akkor soha sem kelne fel. Börne. * A múlt és ;< jövő elfátyolozódnak szemeink elől. Amazon az özvegyi fátyol, ezen a szüzesség fátyol a. * Az idő múlik, szoktuk mondani. Pedig csalódunk. Az idő marad és mi magunk múlunk el. * Soha sincs az embernek több szüksége az eszére, mint amikor szamárral van dolga. La Rochefoucauld. * A professzor szerepe legjobban hasonlít a napsugáréhoz. Mindkető világosságot áraszt. Sajnos azonban, hogy sok közülök a világosságot csak mint fizikai tüneményt ismeri. * A gyenge kritikus és a kocavadász légin kább megegyeznek. Az első a sánta iábakra az utóbbi a sánta lábuakra szokott vadászni. Ügyeljenek azért a poéták a lábakra, a vadak lábukra, hogy azok le ne pipáltassanak, ezek le ne pus- káztassanak. A szép gondolat rút alakokban olyan, mint az erőteljes, szép arcú férfi rongyos ancúgban. * Sok hires ősü család hasonlít a burgonya növény szárához. Java a föld alatt van. Péter Mihály. HIVATALOS RÉSZ. I5S31- sz. Zemplénvármegye alispánjától. Tekintetes főszolgabíró ur! Járása területén leendő körzés végett ki- adatik, Sátoralja-Ujhely, 1890. szept. 12. Matolay Etele, alispán. Másolat. 1889. s:_. I. 90. Zemplénvármegye szinnai járás szolgabirói hivatala. Tek. alispán ur ! Gezró János mihajlói lakos tulajdonát képező és folyó évi augusztus 21-én a Nagy-Bereznán tartott országos vásárról hajtott egy 4 éves szürke szőrű ökör Ublyáról Szobráncz felé vezető utón elsza badult s e mai napig még vissza nem került. Ezen körülményt inegyeszerte leendő köröztetés végett tisztelettel bejelentem. Szinnán, 1890. szept. 3. Kossuth Elek, s. k. főszolgabíró. 16901. sz. Zemplénvármegye alispánjától. 10 főszolgabírónak. A legtágabb körben leendő közhíré tétel végett tudatom a tek. főszolgabíró úrral, hogy a vármegye igazoló választmánya a virüisek 1891-iki névjegyzék it megállapítván, az az 1886. évi XXI. t. c. 28. §-a értelmében közszemlére a mai napon kitétetvén a vármegye irattárában f. évi október hó 8 ig megtehinthető. S.-a.-Ujhely 1890. szept. 24. Matolai Etele, alispán. 15338, sz. Zemplénvármegye alipánjától 10 főszolgabírónak. Közhirrététel végett tndatom, hogy Priszlop községe határában f hó 23 ik napján egy 2 hónaposnak látszó fehér szőrű jegytelen sertés bitang- ságban találtatott, s ideiglenesen Gridor János, Priszlop község ez idő szerinti birájának őrizetére bizatott. S.-a.-Ujhely 1890. szept. 10. Matolai Etele, alispán. 14414. sz. Zemplénvármegye alispánjától. 10 főszolgabírónak. Kait Vencel gácsországi tepliczi illetőségű egyén családját hátra hagyva a folyó év tavaszán 8 társával a szerencsi czukor gyárba jött alkalmazást keresni, hol is a folyó évi julius hó 15-ig volt alkalmazva, akkor azonban 89 forintnyi ke- reseményével — annélkül, hogy hátrahagyott családjáról gondoskodott volna — ismeretlen helyre eltávozott. Hátrahagyott nejének a kerületi kapitányságnál tett feljelentése — és enuek alapján a kerületi kapitányság megkeresésére felhívom tekintetes főszolgabíró urat, hogy nevezettet — kinek személyleirása alább közöltetik, járása területéu köröztetni s annak eredményéről jelentést tenni ne terheltessék. Személyleirása : elő- és keresztnév Kait Ven- czel, illetőségühon Liebsehitz, születési éve 1852, foglalkozása kőműves, állása nős, nagysága középszerű, arca gömbölyű, szeme kék, szemöldöke barna, orra és szája rendes, fogai jók, haja barna, különös ismertelő jelei nincsenek. Sátoralja-Ujheiy, 1890. szeptember hó 8-án. Matolai Etele, alispán. 16112. szám. Zemplénvármegye alipánjától 10 járási főszolgabírónak. Közhírré tétel végett kiadatik. S,-a.-Ujhelz, 1890. szept, 18. Matolai Etele, alispán. Másolat. Foldtnivelésügyi m. kir. minister. 51330. sz III/8. Valamennyi törvényhatóságnak. Hirdetmény. A morvaországi cs. kir. helytartóság f. évi aug. 30-án 30758 sz. a. kelt értesítése szerint, a patás állatoknak Magyarország és Galíciából váló bevitelét illetőleg m. évi aug. 10 én 38725 és 30576 sz a. kiadott s a törvényhatósággal a m. évi aug- 19 én 43642 sz. a. kelt itteni körrendelettel közölt hirdetményben foglalt évrend szabály ok alapján elrendelte, hogy az olmützi állatvásárra csak a levágásra szánt belhoni származású juhok és kizárólag csak vasúton vitethessenek be, a vásárról más helyre való elszállítása szintén csak vasúton eszközölhető. Erről a közönséget tudomásvétel és közhirrététel végett értesítem. B.-Pest, 1890, szept. 10. A minister megbízásából : Lipttay, s. k.
