Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-30 / 13. szám

Sátoralj a- CJj hely, 1890 március 30.

13. sz.

Huszonegyedik évfolyam.

előfizetés As

Égőse évre 6 írt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr

Bérmentetlen levetek osak ismert kezektől fogadtatnak el.

lézirato* nem adatnak

Egyes szám ára 20 kr.

A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE

(Megjelenik minden vasárnap.)

HIBDETÉSI Díj :

hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után 1 kr.

Azonfelül bélyeg 80 kr.

Kiemelt diszbotük e körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden □ centiméter után 8 kr saámittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

Művelődésünk gócpontjai.

Ama körülmény, hogy a magyar művelődés gócpontjairól beszélek, kizárja ama lehetőséget, hogy hazánk fővárosát értsem ezalatt. Budapest a mi egész magyar világunk összes művelődésének gócpontja. Kell is, hogy az legyen, mert a vidéknek onnan kell irányt nyernie, minden szépre, minden jóra, nemesre. Oda kell zarándokolnia, hogy megújhodást merítsen nehéz küzdelmeihez. Ott kell időnként érintkeznie azon országos s olykor világraszóló nagyságokkal, kik a művészet, tudomány, irodalom s köz- ügyek terén a magyar haza érdekében fáradoznak.

Csakhogy Budapest, a jelenleg félmillió lakosú nagy város, úgy lesz igazán hatalmassá, a magyar művelődésre nézve minden tekintetben valóságos gócponttá, ha vidéki városaink is együtt emelkednek vele. Ha a vidék ama városai, melyek vármegyei székhelyek vagy az oktatás, közművelődés tűzhelyei szintén igyekeznek azon, hogy mentői nagyobb sulylyal essenek a magyar közművelődés mérlegébe. Egészségtelen az az ország, melynek fényes, tündöklő fővárosa a vidék összes erejét bevonzza állandóan saját körébe, s amannak csak a lehető legcsekélyebb életerőt hagyja meg. Az egészséges fejlődés szükségszerű követelménye az, hogy a vidék s annak városai aránylag ép úgy duzzadozzanak az erőtől, mint a főváros, hogy a maguk nemében ép oly szépek, oly kényelmesek, kicsiben oly európailag berendezettek s a köz- művelődésnek, tudománynak, iskolának oly, bár sokkal kissebb gócpontjai legyenek mint a főváros.

A mi bájos Tokaj-Hegyaljánk két ily gócponttal dicsekszik. Mindkettő méltán büszkesége egész kies Zemplénvármegyénk- nek. Egyik az ősrégi Sárospatak a Rákócziak

... ■iinniiMiiini<niiii«i«m» mi— » mi....ni in n i ■ ■mi—

egykori várával, és negyedfél viharos szá- | zadot átélt főiskolájával. Patak csakugyan j a közművelődésnek igen nevezetes gócpontja, mert itt a főiskolán kivül virágzó állami tanítóképző, róm. kath. nőnevelő intézet, r. kath. elemi iskola, ev. ref. fiú és lányiskola van, mint kisebb-nagyobb tűzhelyei a magyar közművelődésnek. A másik ily gócpont az újabb keletű S.-a.-Ujhely, a mi vármegyénk középpontja, mely kétségkívül a közművelődés tekintetében is jelentékeny tevékenységre van hivatva.

Rég felismerték Ujhelynek a jövőben betöltendő vezérszerepét a kegyesrendiek, kik Tokajból jónevü gimnáziumukat, az idők és vélemények változtával ide tették át. Ha valahol úgy itt a vármegye székhelyén lehet és lesz igazi jövője a nagy gimnáziumnak, remélhetőleg a közel jövőben főgimnáziumnak. A vármegye középpontját mindenkor megilleti egy. 8 osztályú teljes középiskola.

Igaz ugyan, hogy Patak a maga iő- ; gimnáziumával közvetetlen szomszédja az Újhelyinek. Ez azonban semmit sem tesz. Pataknak meg van a maga törzsközönsége,

| mely akkor is oda fog özönleni, ha vármegyénk székvárosa főgimnáziummal fog dicsekedhetni. Negyedfél század hagyományait, szokásait, nem lehet újabb intézmények által az emberek jó emlékezetéből kitörülni. Hanem hiszen Ujhely maga is oly tekintélyes város, s oly kiváló vidéke van, mely egy főgimnáziumot mindenkor el tud látni kellő mennyiségű tanulóval.

Patak pedig szive mélyéből örvendeni fog azon, ha az újhelyi főgimnázium mie- ' lőbb létrejön és mentői hatalmasabban föl- virágzik. Mert hiszen Patak nemcsak főgimnáziumból áll, hanem jogi és hittudományi akadémiából is. S mentői több főgimnázium fog a közel vidéken támadni, annál nagyobb lesz a pataki akadémia

öröme; mert hiszen leginkább ama főgimnáziumokból nyerheti akadémiai hallgatóit, Sárospatak ősrégi kollégiuma ama tündöklő nap, melynek áldásos sugaraiban a vidéki főgimnáziumok egészséges életet élhetnek, ezek ama bolygók, melyek a középponti napot körülfutják s attól nyert visz- fényökkel a maguk vidékét bevilágítják. Mentői több ily tündöklő bolygót nyer Zemplénvármegye, annál ragyogóbb lesz annak középponti napja — Sárospatak.

Eun Pál.

Vármegyei ügyek.

Megerősített központi választmány. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága által a múlt évi december hó 19-én s folytatva tartott közgyűlésen az 1890 1892. évekre alakított központi

választmány megválasztása ellen beadott felebbe- zést a m. kir. belügyminister elutasította.

Adófelszólamlási bizottság. A belügyminiszter az adófelszólamlási bizottság elnökévé Dókus Józsefet, helyettes elnökévé pedig Diószeghy Jánost nevezte ki.

Adományozás. A vallás- és közokt. miniszter az újhelyi 1809-iki nemesi fölkelők emlékoszlopának helyreállítási költségére újabban 300 ftot utalványozott. Ezzel kapcsolatosan megemlítjük, hogy az emlékoszlop újjáépítésének vállalati ösz- szege nem 2550 ft, hanem csak 2250 ftban lett szerződésileg biztosítva. A 300 ftnyi különbözet múlt számunkban sajtóhiba volt.

Hírek a nagyvilágból.

Bismarck herceg utódává Caprivi tengerészeti volt ellentengernagy neveztetett ki a német császárság kancelláriul. Az uj államkancellár a nagyhatalmakhoz intézett körlevelében kijelentette, hogy folytatni fogja a béke-politikát és ragaszkodik a fenálló hármas-szövetség állandósításához.

Bismarck idősebb fia, Herbert gf., az állammi nisterségröl való lemondását benyújtotta s lemondását Vilmos császár elfogadta. Hir szerint a

T Á B_0 A,

II. Rákóczi F. születése napján.

— A ,Zemplén* eredeti tárcája. —

(jryujtsuk fel a lángot! Törjék meg e szent csend S visszhangozzák neved’ e hon határai Tisztán, mint sár-arany mikor a kövön cseng S meg nem vesztegetett hangját ha hallani; Vidáman, mint gyermek édes kacagása,

Hogy örömünket az egész világ lássa;

Büszkén, amint kelő sugári a napnak Üdvöt, jólétet meg uj életet adnak 1

És zengjen föl neved biztosan, tömören,

Mint erős sziklafal tenger hullámitól;

Szabadon, miként sas száll túl a bérceken, ő könnyen, mint szerelmes leányka ha dán ól I Zengjen, mig magyar lesz s mig magyar szív riad ; Ismerjen a világ rá; ki a hű fiad!

Zengjen harsányan mig e szót, szent szabadság, Zsarnok lábbal zsarnok fajok eltapossák 1

Gedeonunk hisz’ Te voltál századon át;

Mózesünk, ki égnek terjeszti karjait,

Hogy mig imája tart és fenn Urat imád:

Lenn, a sikon, népe vívja ki harcait . . .

S mit reánk hoztak a lepergő századok:

Bút-bajt, küzdést, sötét nyomort, gyalázatot,

Neveddel zászlónkon lerázzuk magunkról

Mig magyar él s mig a magyar magyarul szól 1

Tudjuk: divat ma sok s hiú a szó és tett; Káprázat, fényvesztés a külső csillogás ;

A virágnak színe és illata méreg;

A madár éneke hazugság, semmi más 1 De bár a világ most ilyen beteg, dóré :

Van ép is még, ki nem tör vakon előre,

S mikor a Cézárok ünnepséget ülnek:

Ha ő nem ünnepel : nem rójja fel bűnnek !

Csak igy van jól! így győz az ige, az eszme, Amit elhintettél áldásosán közénk,

S melyet, apa-kézről fiu-kézre menve,

Szent örökség gyanánt mi is megőrizénk 1 Csak igy győz, győzhet, ha születésed napján Törhetlen eskü cseng minden magyar ajkán ;

Ha egyedül Neked gyújtunk Veszta-tüzet,

A szív mélyén égőt, vesztegetlen szüzet!

Áldott emléked, ki világ-megváltóként Eszmédért Golgothát is túrón szenvedőd; i Áldott büntetlenül kire oly csapást mért A zsarnok gőgje és az átkos büszkeség!

I Mi nem feledjük el nagy szenvedéseid, — i Nem, mit értünk tettél, hatalmas tetteid 1 S szivünkben állítunk számodra egy jelet . . .

I »Eszméd gy Szedetnie les zen emlékjeled!« j (Sátoralja-Ujhely, 1890. márc. 27.)

Kapás.

Emlékezés Andrássyról.

— A ^Zemplén* eredeti tárcája —

(Vége.)

Andrássy Gyula gróf az ötvenes évek vége felé nősült meg Párizsban, ha emlékezetem nem csal, 1857-ben vagy 58 ban. Ez idötájban kapott amnesztiát (hogy mondjam magyarul? csak nem mondhatom, hogy bűnbocsánatot ?) és azért nem használhatta azt fel rögtön, mert házasságának első sarjadéka ekkor már születendő félben volt, tehát be is várta, mig ez megszületett Párisban, Tivadar gróf, most a terebesi kerület o. gy. képviselője s a képviselőház egyik alelnöke.

Hazajött azután, átvevő a terebesi és zempléni uradalmat és én valék szerencsés uradalmi ügyvédévé lenni. Sok napot, sok estvét, sőt néha napokat tölték Terebesen és mondhatom, sőt mondanom kell, hogy e napokat úgy a boldogúlt nagy hazafi bölcsesége, mint a kegyelmes grófné nyájassága és kegyessége életem legkellemetesebben töltött napjaivá tették,

Lovagoltunk, vadásztunk együtt és beszélgettünk a múltról és jövőről. . . , Ilyen beszélgetés közben elmondott fiatalkori élményeiből egy-kettőt, egészen bizalmasan, négyszem közt, amelyek ót valóban jellemzék. Leírom, amelyekre még emlékezem.

A gimnázium első éveiben itt S.-a.-Ujhelyben úgynevezett »convictor« volt, azaz a kegyesrendi atyáknál volt lakáson és ellátáson, természetesen jó fizetés mellett. Történt egyszer, hogy az illető

Mai számunklioz «g-y ív melléklet van csatolva,"^|