Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-16 / 11. szám

József, Sztáray Antal gf, Vadnay Károly, Mezei Ernő, Szemere Atilla, Szabó Endre, Mailáth József gf, Payzsoss Andor, Chyzer Kornél, Fejes Istán, Kun Béla, Ormándy Miklós dr., Ballagi Géza, Ambrózy Nándor, Dongó Gy, Géza, Viczmándy Ödön, Kun Pál, Kapás Aurél, Matolay Etele. Hammersberg Jenő, Horváth József, Kossuth János, Dókus Gyula, Hornyay Béla dr. és Reviczky Pál. A klimax kedvéért említjük fel utolsónak nagy hazánkfia, Kossuth Lajos levelét. Ez az emlék-lap­nak melléklete gyanánt különállóan van kiadva és S.-a. Ujhely lelkes polgárságához intéz tettre buz­dító »lángszavakat*. Az emlék-lap szép bizonyít ványként a tehnika legmodernebb Ízlésének meg­felelően a „Zemplén’ könyvnyomtató müintézeté- bői került ki s bizonyára oly kelendő lesz, hogy abból második kiadást kell piacra bocsátani. A finom velin papíron ivrét nagyságban kiállított, io oldalra terjedő emlép lap I ftért ajándék, (Városi ügyek.) A városi képviselőtestület folyó hó 8-án tartott közgyűlésben következő tárgyak fordultak elő: a gazdasági bizottság véle- ményes előterjesztése alapján a város földje és rétjének továbbra is házilag leendő kezelése elhatá roztatott. — Ugyancsak a gazdasági bizottság véleményes jelentése következtén Roóz Adolf zsó- lyomkai kőbánya bérlőnek megengedtetett, hogy miután a régi kőbánya már nagyrészét ki van ak­názva, a szerződés érselmében uj bányát nyit­hasson, s azt a régivel együtt a bányaüzem sza­bályai szerint kezelje. — A helybeli 6 osztályú gimnáziumnak 8 osztályúvá leendő felemelése iránt az építkezési költségek javára f. hó 15 én rendezendő jelmezes bazár alkalmára a színház terme díjtalanul átengedtetett s a fűtésre megkí­vántaié fa kiutalásával a város h. főbírója meg- bizatott, — Pákh János helyettes rendőrbiztos állásáról lemondván, lemondása elfogadtatott. — A .Pázsit«-utcaban egy éjjeli lámpának felállítása elrendeltetett. — Bermann Lipót rabbira a múlt 1887. 1888. és 1889. éveken tévedésből kivetett községi pótadó az 1886. évi XXII. te 138. §a értelmében leíratott, s az általa tényleg már befize­tett 4 ít 56 kr. visszautaltatott. — Deutsch Ig- nácné kérvénye következtén 60 ft 24 kr. leirt állami adó után eső 19 ft 44 kr. községi pótadó szintén leíratott. — Széphalmi illetőségű Elefánt Sámuel bérkocsi tulajdonosnak a letelepedő en- gedelem megadatott. — Végül a városi orvosnak február havi közegészségügyi jeléntése tudomásul vétetett. A (Az időjárás) veröfényes szép tavaszi napokat hozott. Délutánonkint 15 —18 fokig emelkedik a Romür-féle hőmérő. Mint az emberek téli felöltő­jüket, a hegyek, völgyek is levetkőzték hótakaróju­kat, hogy tetszetős tavaszi ruhát öltsenek magukra. Az utak teljesen felszáradtak s fáradtan, porosán tér vissza róluk estende az egész nap kintsétáló úri közönség. F. hó 13 án este százával, ezrével jelent meg a cserebogár, tegnapelőtt este pedig egész rajokban húzódott. A legvénebb emberek sem emlékeznek arra, hogy a falánk cserebogár, mely most élelem hiányában elvész s az éjjeli fagytól elpusztul, igy elszámitotta volna a szárnyra- kelés idejét. Mezőkön járt emberek beszélik, hogy a barázdabillegtetö is itt van már a hímes pillan­»Kossuth Lajos azt üzente, Nincsen ki a regementje ; Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni; Éljen a haza ! Kossuth Lajos édes apám Ilyen levelet irt hozzám : Négy esztendő nem a világ, Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza !« Már nem is dal volt az, már fergeteg volt az, Villámlás volt a szem, láng volt a kigyult arc: Siró asszonyok is szóltak ittasulva: »Menjetek, menjetek, a hogy meg van írva /« őszbe borult apa, ám bizony akárhány, Toborzó asztalhoz vitte fiát karján: »Mint Istenem egy van, fiam is egy, vallom, Isten után, imé, a honnak ajánlom.« így volt, hajh I az akkor, igy volt biz’ az épen, Enmagam igy láttam élő tanuképen ; Egy vitéz dalia betoborzott százat, Dicső honvédsereg ily szaporán támadt. Pista pedig ottan nagy áldomást iván, Ily szókra fakadt még, örömében sírván : »Szép Magyarországnak legyen üdvöz népe, A miért lelkesül, legyen áldva értei« .Lengyelek földéről jöttem én, bajtársak, Harcban és veszélyben osztakozó társnak ; Patakon vár reám Kóburg huszár század, Csak ahoz akartam még szerezni százat.* Megrázta Szemere Pista kezét erre, Vállra is emelék az urak egyszerre; Azután poharak Csengék dicsőségét, így koronázák meg a toborzó végét. Fejes István góval együtt. Ha a szépre fordult időjárás állandó I iesz, a szőlőmunka és szántás-vetés mindenfelé meg­indul s úgy itten, mint az építkezési munkálatok­nál is az Ínséggel küzdő szegényember kenyér­kereső alkalmat talál. Ha az időjárás a zablát még jobban megereszti — egy ugrással beköszönthet a tavasz. (Halálozások). Mély megilletődéssel vettük és adjuk a következő gyászjelentést: Özvegy idősb Nemthy Önönné szül. Kolosy Karolina saját és fiai: Nemthy József és neje Szabó Ida, leányuk : Ilona Téglásy Istvánná, férje Téglásy István, kis fiuk Pali; Nemthy Ödön és neje Dercsényi Mária, gyer­mekeik: Mariska, Sári, Anna és a rokonok nevé­ben mélyen elszo.nrodott szívvel jelenti a legjobb férj, apa, nagyapa, és szépapa idősb Nemthy Ödön urnák élete 78-ik, boldog házasságának 48-ik évé­ben Kis-Ruszkán, f. hó 6-án történt csöndes el- hunytát. A boldogultnak hült tetemét nagyrészvét közt f. hó 8-án délutánt helyezték örök nyuga­lomra Kis-Ruszkán a r k. sirkertben. Béke leng­jen az önzetlen, tiszta jellemű férfiú hamvai felett! — Hoffory Tivadar pénzügyi fogalmazó, pár év előtt Ujhely társas köreinek kedvelt alakja, e na­pokban Szolnokon hosszas szenvedés után meg­halt. Fiatal özvegyet és csecsemő-gyermeket ha gyott hátra. (Tolvaj a vasúton). Zaitsek István munkácsi lakost Munkácsról Budapestre utaztában az újhelyi állomásnál meglopták. Ugyanis, midőn ki akart szállni, hogy megebédeljen, egy utas elébeállt s azzal a szóval, hogy ne szálljon ki, mert lekésik, a vállát is megfogta. Zaitsek azonban kiszállt, meg is ebédelt, hanem mikor fizetni akart, észrevette, hogy felső kabátja zsebéből a pénztárcáját kilopták. Gyanúja az ellen az utas ellen irányult, aki öt meg­szólította s a vállát is megérintette. Mikor a vasúti kocsiba visszament, ráadásúl utazótáskáját is felfe- szitve és kifosztva találta. A kárvallott utas B.-Ola- sziban észrevette, mikor a neki gyanús ember ottan kiszállt, de már utánamenni érkezése nem lévén, a liszka tolcsvai állomásnál szállott le s meglopa- tását elbeszélte a liszkai csendőrőrsnek. Erre a csendőrség B.-Olasziba kiszállt, ott sikerült is a tet­teseket Jóni Kálmán és Juhász János kóbor ci­gányok személyében hamarosan elfognia. Jóni, mikor a csendőröket messziről meglátta, nekisza- j ladt a Bodrognak, hogy a jégen át elmeneküljön, de a vékony jég alatta beszakadt s kevésben múlt, I hogy a Bodrogba bele nem veszett. Mikor kievic- j kélt a vízből, elfogták. Rövid vallatás után nyomra ! igazította a csendőröket s a lopott tárgyak, melyek már akkor a b.-olaszii ösmerősök közt szét voltak osztva, egytől-egyig előkerültek. Tettesek a tokaji kir. járásbíróságnak átadattak. (Lépre került kivándorlók.) Szabó Sáudor és j Gábor István, petrahai atyafiak, útlevél nélkül in- i dúltak, magyarán mondva szökni akartak Ame- i rikába. Szerencsésen eljutottak Hamburgig s mi- | kor már teljes biztosságban érezték magukat, gyűlt ■ meg a bajuk. De beszéljen helyettük Hamburgban | f. évi febr. 19 én a rendőrség börtönében kelt s j feleségeikhez intézett levelük: „Szomorú helyze­tünkbe akkor estünk, mikor már semmi roszat nem gyanítva a legnyugodtabbaknak éreztük magunkat. ! Január 25-én reggel 9 órakor a legnyugodtabban indultunk szállásunkról a hajó felé, mely csakis félórai járás. Itt aztán megszaporodott a bajunk . .. a hajóhoz csakis egy keskeny hid vezet. Itt a hamburgi hivatalnok urak minden embertől iga­zolványt kérnek, mivel pedig mi erre nem szá­mítva semmi igazolványt nem hoztunk, fel lettünk az utunktól tartva, mert itt azt hiszik, hogy azért nincs semmi igazolványunk, hogy községünkben valami rosztevők voltunk, vagy pedig valami kü­lönös baj alól szöktünk meg, amibe mindketten ártatlanoknak érezzük magunkat,« továbbá arra kérik feleségeiket, küldjenek számukra olyan köz­ségi igazolványt, hogy ők igaz emberek, főleg pe­dig küldjenek számukra pénzt, hogy .hazafelé mo­zoghassanak.* Különben tisztelik az egész rokon ságot, különösen pedig János bácsit. A hamburgi követség által lefoglalt levélből, mely már útban van az »atrecos« helyre, sokan okulhatnak. (A törvényszékről.) Múlt évi Szent István- napján, az Ujhelyben tartott búcsú alkalmával, a búcsúra bejött nagy-toronyi legények a borsii legényekkel hajbakapván, a borsiiakat megszalasz­tották. A borsii legények e miatt bosszút forral­tak s gondolván »lesz még búcsú Ujhelyben« múlt évi augusztus 27-én, a g. k. búcsúra, nagyobb erővel jöttek be, azzal az eltökéléssel, hogy a nagy­toronyiaknak visszaadják a tromfot. A templomi ájtatosság végeztével hazafelé ballagva a Rákóczy- utcán csakugyan találkoztak is a n.-toronyi legé­nyekkel. A két falu legénysége meg a borsiiakkal szövetkezett legenyei egypár lakos között valósá­gos csata fejlődött ki. A kölcsönös dulakodásnak az lett a vége, hogy Czinór Mihály borsii legény Csorba János nagy-toronyi legényt, késével úgy, összeszurkálta, hogy Csorbának az élete is vesze­delemben forgott s csak hosszabb idő múlva gyó­gyult fel sebeiből. A verekedés hősei f. hó 10 én állottak a helybeli kir. törvényszék előtt, a mikor is Czinór Andrást szándékos emberölés kísérlete miatt két évi börtönre, Hubusák András és Fid- ! rán Ferenc borsii lakosokat, továbbá Balog János nagy-toronyi és Jaczkó Mihály legenyei lakost közrend elleni kihágás miatt egyenként nyolc napi elzárásra. Csnrba János és Bogda János nagy-to­ronyi lakost pedig ugyancsak közrend elleni ki­hágás miatt egyenként öt-öt napi elzárásra Ítélték. A vádlottak egy részét, minthogy a verekedésben való részességük be nem bizonyult, a vád alól fel­mentették. (Uj gyógyszertár.) A belügyminister által ta­valy engedélyezett páczini gyógyszertár f. hó 8-án nyittatott meg. (Könyöradomány gyűjtésre engedély.) A bel­ügyminister a mező zombori g. kath. hitközségnek megengedte, hogy iskolája felépítésére három havi időtartamon át könyöradományokat gyüjthessen. (Emberölés.) Fahordásból ballagtak |hazafé Kajatárói e hó 8-án Bacsó György és Hutka Já­nos bistei atyafiak. Útközben betértek az erdei ut mentén lévő kerülölakba. Nagy pihenő, egy-egy liter pálinka elfogyasztása után folytatták utjokat, képzelhetőleg alaposan berúgva, mert igy történ­hetett, hogy a két cimbora összekapott, annyira, hogy a kéznél volt baltáikkal össze-vÍ3sza vagdal­ták egymást. Hutka János a koponyájára mért ha­lálos ütés következtén meghalt. Bacsó György, kit a hatóság ez ügyben már kihallgatott, szintén súlyos sebektől boritottan ápolás alatt van. (Jegyzéke) az 1889. évben elhalálozott csil­lagkeresztes hölgyeknek : Lazarini Brandis Anna grófnő, Stollberg Gallenberg Mária grófnő, Alt- hann Pájecsevich Klementin grófnő, Baillett de la Tour Borcier Sófia grófnő, Török Révay Sófia grófnő, Risenfels Skrbensky Mária bárónő, De la O Donnel Mária grófnő, Schwartzenberg Mária hercegné, szül. Kinsky grófnő, Kálnoky — Mens- dorf Poully Dietrichstein Mária grófnő, Esterházy Croy — Dulmen Eugénia hercegnő, Guttenberg Steinhausen Montecuccoli Margit grófné, Ceb- rian Révay Rósa grófnő, Gizyka Zamoyska Lud­milla grófnő, Chotek Thun und Hohenstein Julia grófnő, Eltz Pájecsevich Ludvina grófnő, Kolow- rat — Krakówsky Zimienska Severina grófnő, Ve- Venier Gradenigo Erzsébet grófnő, Malowitz At terns Octávia grófnő, Belcredi Thurn Taxis Teré­zia hercegné. A múlt évről még hátrálékban maradt előfi­zetőinket tisztelettel kérjük hátralékaik mielőbbi beküldésére. A Kiadóhivatal. A .Vasárnapi Újság* márc. g-ik száma kővetkező érdekes tartalommal jelent meg ; Kornis Károly. Magyar emigráns Bra­zíliában. (Arcképpel) Kornis Elemértől. — Jáhel. Elbeszélés Balcsay Sánportől. —- Sodrony hegyi vaspálya a Jungfrau csú­csára. 3 képpel.) — Tél és tavasz. Költemény Rudnyánszky Gynlától. (Képpel.) — Világferlordulás. Verne Gyula regénye. (2 képpel) — Egyveleg. — A magyar szent korona hazaho­zatala. Váczy Jánostól. — (Képpel, egykorú metszet után.) — Az arab a Szaharában. Alvinczy Sándortól. (3 képpel.) — A Forh hid felavatása márc. 4-én. (Képpel.) Irodalom és művé­szet. — Egyletek és közintézetek. — Mi újság ? — Halálo­zások. — Szerkesztői mondanivaló. — Képtalány. —■; Sak- játék. — Hetinaptár. A .Vasárnapi Újság* előfizetési ára negyedévre 2 irt, a .Politikai Ujdonságok*-kal (együtt 3 frt. — Ugyancsak a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Buda­pest, egyetem-uteza 4. sz.) megrendelhető a .Képes Nép­lap* legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 frt Egyesületi és társas élet. Felhívás Zemplénvármegye községi jegyzőihez 1 A magyarországi községi és körjegyzők or­szágos központi egyesületének elnökségétől f. évi február hó 24-iki kelettel a következő »Kérelmet« vettem: tVágó Ferenc kartársunk és központi egyle­tünk fáradhatlan főjegyzőjének hamvai ott pihen­nek a bárándi temetőben. Egyszerű, igénytelen fejfa jelzi a hantot. A boldogult családja Bárónő­ről elköltözött s ma-holnap az idő romboló hatal­ma jeltelenné teszi a sirt, mely a községi jegyzői kar egyik leghívebb barátját, érdekeinknek meleg védőjét, ügyeink erélyes előmozdítóját takarja. Mi mindannyian, kik kartársai voltunk, élénken visszaemlékezhetünk arra, hogy Vágó Ferenc év­tizedek előtt ott állt a biharmegyei közseg-jegyzői egylet és később az országos központi jegyzői egylet bölcsöjőnél, mint egyike azoknak, kik a község-jegyzői kar szellemi és anyagi jobb jövő­jéért szivük egész hevével és meggyőződésük egész erélyével tettek és hatottak. Ha valaki, úgy Vágó Ferenc az, ki Magyarország községjegy­zői kara részéről méltán megérdemli azt: hogy kegyelettel emlékezzék meg róla azzal, hogy sír­jára emlékkövet állít. Ezen emlékkő nemcsak a boldogult el nem hervadó érdemeit, de a jegyzői kar kegyeletét is fogja hirdetni, e kegyelettel pe­dig önmagunkat tiszteljük meg Ne engedjük tehát, hogy Vágó Ferenc sirhantja jeltelenül álljon. Ele­gen vagyunk, hogy filléreinkből az emlékkövet a sírjára tehessük és egy sincs közöttünk, ki a bol­dogult emlékének ezzel ne tartoznék. Adakozzunk és gyüjtsünk tehát a jelzett célra. A sziveinkben élő kegyelet és a hála édes érzete legyen vezé­rünk, s a megboldogult emlékének megdicsőitése és megörökítése legyen tanúja annak, hogy Ma­gyarország községjegyzői kara szeretettel csügg azok emlékén, kik jobb jövőjéért egy élet mun­kásságát áldozták fel a közügy oltárán«. Midőn a központi egyesület ezen kérelmét t. kartársaimmal közlöm, egyidejűleg felkérem, hogy saját kihatásuk körében a gyűjtést megindi

Next

/
Thumbnails
Contents