Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-09 / 10. szám

Sátoralja-Ujhely, 1890 március 9

10* sz.

Huszonegyedik évfolyam.

ELŐITZETÉS ÁB Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Zézlratox nem adatnak vissza.

Egy es szám ára 20 kr.

A nyílttérien mindeD gar- mondsor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE

(Megjeleni

ii «leíi vasárnap.)

HIEDETÉSI EH ; hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után 1 kr.

Azonfelül bélyeg 80 kr.

Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter után 8 kr számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

Emlékirat

a közigazgatás államosítása kérdésében*).

A?, elmélet és gyakorlat emberei a politika terén egymástól messze elágazó — sőt gyakran ellentétes utakon járnak; de azon ponton kivétel nélkül mindannyian találkoznak, hogy csak az oly alkotmány nyugszik biztos alapokon, és képezi biztos alapját a nemzet politikai szabadságának, amely a nemzet életéből s annak életével együtt fejlődött; mig ellenben a mondva csinált és papirosra vetett alkotmányok bármily bölcs vagy láng eszü szerző tollából folyjanak — ritkán élik túl megalkotásukat is.

Az előbbiek közül Angolország alkotmánya mellett talán saját ősi magyar alkotmányunk példájára is hivatkozhatunk ; ellenben nézzük meg Franciaország történelmét csak az 1789-iki nagy forradalom óta, tehát épen egy század alatt, hányszor csináltak számára uj meg uj alkotmányt.

A mi ősi alkotmányunkat az idegen fegyveres erő időnkint elnyomta ugyan, de mihelyt a nemzet leveretéséből felüdült, mindannyiszor visszaszerezte azt, visszaállította azon állapotba, a melyben azt az elnyomatás találta, ellenben a mondva j csinált alkotmányok minden ilyen megrázkódtatás alkalmával egyszerűen megsemmisültek és újat ismét csak megrázkódtatás árán lehetett létesíteni.

Ebből azonban szükségképen következik, hogv nemcsak az nagy szerencsétlenség, ha egy nemzet alkotmánya egy csapással vagy erőszakkal meg- semmisittetik; de az is, ha a nemzet önmaga könnyelműen, valódi szükség nélkül egészben vagy részben változtatja alkotmányát.

Ily változtatásnak csak a szükség érzetéből szabad erednie, és csak a nemzet általános óhajtása folytán létesittetnie.

E szempontból sajnálatunkat kell kifejeznünk a felett, hogy kormányunk és törvényhozásunk az 1868-ik évben a nemzet előleges megkérdeztetése nélkül is meghozhatónak tartá a bírói hatalom

•) A vármegye bizottsága által Matolay Etele alispán elnöklete alatt múl évi dec. hó 3-án Diószeghy János, Dűkus Gyula, Fejes István, Ferenczy Elek dr., Lengyel Endre dr., Vékey Gedeon, Viczmándy Ödön és Zombory Gedö tagokból alakított küldöttség többsége részéről megállapított pontozatok alapján kidolgozta és a múlt hónap 25-én tartott vármegyei közgyűlés elé bemutatta Matolay Etele alispán. Olvasó közönségünk óhajtásának teszünk eleget, midőn az emlékiratot közrebocsátjuk. Szerk.

, gyakorlásáról szóló törvényt, a melylyel a nemze- 1 tét bírói szabad választásának jogától fosztá meg.

Ősi magyar alkotmányunknak különösen két I oly sarkalatos tulajdona volt, a mely majd min- I den más ösmert alkotmányoktól megkülönböztette I és annak s a magyar nemzet szabadságának sar- ! kalatos biztositékail képezte. A nemzet mind a I kettőt a vármegyékben — a vármegyék által ! gyakorolta.

E kettő volt: Az utasítással ellátott követek általi törvényhozás és tisztviselőinek szabad választása.

Az utasítással ellátott követek általi befolyást a törvényhozásban az 1848-iki V. te. által vesztették el a vármegyék, a mely ugyan egy szóval sem fosztja meg a megyéket e joguktól de a törvényhozó testület alsó házát a nép által közvetlenül választott képviselőkből alakitá meg : t és a rögtön közbejött szabadságharc miatt nem volt ideje és alkalma többé (habár szándéka kétségkívül meg volt) a törvényhozó testület másik tényezőjét — a felső házat a népképviseleti alapon álló alsó házzal — összhangzásba hozni s a vármegyék közvetlen befolyását a törvényhozásba itt visszaadni.

A tisztviselők választási joga magában fog- j lalta biráink szabad választási jogát is, mert az 1 alispánok és szolgabirák egyszersmind biráink is I voltak.

Legyen szabad itt a tulajdonképeni kérdés- I töl — a közigazgatás államosításától — azon kis eltérést engedni magunknak, hogy a biróválasz- ; tás kérdésében Angolország és hazánk közt némi ! párhuzamot vonjunk. Ott az esküdtszéki intézmény ;

! nálunk pedig az tartá fenn magát a legújabb idő ; kig, hogy biráinkat magunk választottuk.

Angolországban is megtörtént időnkint, hogy ! uralkodóik, mint I. Károly például, az alkotmányt ! elnyomni és korlátlan kormányzási rendszert j ügyekeztek megalapítani; és ha minden egyebet i eltűrt az ángol, kettőt tartott oly szentségnek, a I mihez ha hozzá nyúlt a hatalom — a legvégső j áldozatokra — a halálba rohanni is kész volt,

J csak e kettőről lemondani nem — a gyülekezési 1 jogról (right of meeting) és az esküdtszéki eljárásról (trial by jury).

Váljon az angol esküdtszéki eljárásból nőtt-e . ki a mi biróválasztási jogunk ? vagy megfordítva?

Ki tudná megmondani De mi számra kisded, sze- í gény, szomszédainkkal szinte folytonosan harcban

álló nemzet voltunk; ki tartotta volna érdemesnek intézményeinket tanulmányozni, méltányolni, utánozni?! Ellenben a mindinkább világhatalommá emelkedő Angolország intézményeit csodálták; irigyelték, — az esküdtszéki eljárást is majd minden európai müveit nemzet — mint a politikai, polgári és személyes szabadság egyik főbiztositékát átültetni, meghonosítani törekedett. Pedig itt az esküdtszéki eljárásnál az esküdteket a polgárok közül a vak sors szemeli ki, tekintet nélkül képzettségükre, jellemökre, itélőtehetségökre; még ellenben mi 1848-, sőt 1868 ig biráinkat polgártársaink közül épen ezen tulajdonaikra való tekintettel választójuk meg. Tehát a két rendszer közt világosan a mienk volt a hasonlíthatatlanul tökéletesebb! És törvényhozásunk ezt két évtized előtt oly könnyedén elejté, a nélkül, hogy a helyett legalább annak gyenge mását — az esküdtszéket meghonosította volna és ezzel elejté az ősi magyar alkotmány fent említett másik sarkalatos tulajdonának, a tisztviselő-választásnak fontosabbik részét, az ősi magyar alkotmány sarkalatos két attribútuma közül tehát már e másodiknak is csak csonka tornya maradt fel — a köz- igazgatási tisztviselők választási joga.

Most már ennek is hadat izentek, e körül is megásták a futó árkokat, felállították az ostrom- ütegeket, s a ki eddig ez utólsó bástya hü védőjének vallá magát, most már az ostromlók vezérei egynémelyikét is bebocsájtá magához.

Jelenlegi kormányunk másfél évtizeden át a közigazgatási tisztviselők szabad választási joga mellett nyilatkozott és az őt támogató szabadelvű párt tagjai is ez alapon és e feltevésben nyerték választóiktól megbízatásukat. így tehát már a parlamenti eljárással és gyakorlattal is ellenkezik, hogy a választók megkérdezése vagy is uj választások elrendelése nélkül egy másik párt — az úgy nevezett mérsékelt ellenzék programjának legfőbb pontját a közigazgatás államosítását a kormány és pártja magáévá tegye, holott talán épen ezen nem népszerű pontnak a mérsékelt ellenzék programjában tulajdonítható, hogy a legutóbbi választások alkalmával ezen párt több kerületet vesztett; mig ellenben a függetlenségi és 48-as párt — a mely a tisztviselők választásának rendszeréhez ragaszkodik, több szavazattal gyarapott

A legkevesebb tehát, mit kormányunktól joggal követelhetünk és várhatunk az, hogy mielőtt ezen úgynevezett államosítást, mint törvényT A g_C K

Emlékezés Andrássyról.

— A .Zemplén* eredeti tárcája. —

Midőn egy-egy kedves, vagy nagy emberünket kísérünk el örök nyugalma helyére, a honnan többé nincs visszatérés, nincs ez életben viszontlátás : méltó, hogy megemlékezzünk róla; méltó, hogy egyet másat, ha bár csekélység is az, ha nem is tartozik azon tényei vagy mondatai közzé, a melyek nevét megörökítik, de a mit nem mindenki tud, feljegyezzünk róla, mig magunk is el nem költözünk.

.Quo pius Aenaeas, quo Tullus dives et Ancus.*

Ki ne tudná, ki ne sejtené legalább már e bevezetésből, hogy az Andrássy Gyula grófra vonatkozik, a ki bizony kedves is volt, nagy is volt oly mértékben, a mint e kettőt ember még alig egyesítette magában.

Kedvességét még soha se hallottam kétségbe vonatni olyantól, a kinek csak egyszer is alkalma volt vele érintkezni.

Nagyságát életében sokan tagadták ; de most a napi sajtóból Ítélve legalább általában elösmerik. A ki mégis tagadni akarná, vegye sorra összes államférfiainkat, nevezze meg a kit nálánál nagyobbnak tart; nevezze meg a kitől várhatjuk, hogy valamely válságos körülmények közt tanácsával a királynál, tekintélyével a nemzetnél hivatva lenne a veszélyt elhárítani. Megengedjük,

hogy az alkalom meghozza emberét is, ám de ki hát az ? !

Hogy éppen én merek gyenge toliammal abba fogni, hogy róla egyet másat felhozzak : szolgáljon magyarázatul, vagy mentségemül, ha kell, hogy i847/s-ban az utolsó pozsonyi országgyűlésen, mint vármegyénk követének egyik Írnoka, 1848-ban mint főispánunknak titkára voltam, zászló- aljában szolgáltam mint közlegény, ő nevezett ki tizedessé; majd, midőn a számkivetésből haza jött és a terebesi és zempléni uradalmakat birtokába vette, uradalmi ügyvédje voltam 1867-ig a mikor ő miniszter-elnökké lett, engem pedig vármegyénk közönsége másodalispánjává választott meg.

írjanak tehát mások az ő minister-elnöki és külügyministeri dolgairól ; én azon régibb dolgokról Írok, a melyek a nagyvilágot kevésbé ér. deklik, s azokról a nagyvilág nem igen vett tudomást ; de annál inkább, vagy legalább nem kevésbé érdekelhetnek minket zempléniekül.

Mily érdeklődéssel viseltetett 1847-ben mindenki, főleg pedig a fiatalság, a közügyek, a politika iránt, a ki olvasta a >25 évet Magyarország történetéből« Horváth Mihály püspöktől, vagy például a Degré Lojzi barátunk .Visszaemlékezéseit«, az képzelheti; de a ki csak a mai kor prózai életét ismeri, fogalma sem lehet róla. Ne higyjé- tek ám nyájas olvasóink, hogy az 1848-iki párisi, úgynevezett februári forradalomig, (amikor Lajos Fülöp királyt elkergették), minden csendes volt. Óh nem 1 Hiszen Szicília szigetén már 1847-ben fisz- szel is dörgött az ágyú, és nálunk Magyaroszágon a hosszan tartott 1832/6-iki és az 1840-ik országgyűlésen sikerülvén némely szabadelvű törvények

meghozatala, ez reményeket ébresztett a még tel- jesületlen vágyak valósítására, mert az ilyenekre illik rá, hogy ,1’ appétit vient en mangeant« ; de másrészről a Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Lovasy, Tormásy fogságra vettetése, az 1843-iki országgyűlés időelőtti feloszlattatása oly ingerültségbe hozta a kedélyeket, hogy 1847-ben már az országgyűlés összehivatása előtt is minden vármegye a megválasztandó követeknek adandó utasításokat tárgyalá és mindenki, természetesen pártállása szerint, a megválasztandó követek kijelölésén tőré fejét; a fiatalság természetesen mind szabadelvű, azaz ellenzéki volt.

Vármegyénkben Kazinczy Gábor vezetése alatt ekkor alakult a »szegény legények« társulata, azon célból, hogy negsak itthon biztosítsa, de lehetőleg a szomszéd vármegyékben is elősegítse az ellenzéki elvek diadalát, az ellenzéki követek megválasztatását. E társulatnak Andrássy Gyula gróf is tagja, mondjuk alvezére lett. Nem lehettem szerencsés annak elejétől tagja lenni, mert azon évben a Szent-Istvánról nevezett törvényszak alatt, szeptember havában tettem ügyvédi vizsgámat, s midőn ügyvédi oklevelemmel haza jöttem, már javában folytak a követválasztási mozgalmak és én a Pestről épen hazajött magas tetejű kalapos (cilinderes), újdonsült ügyvéd, szemben a sas-tollas magyar kalapos .szegény legé- nyek«-kel, bizony, rósz néven sem vehettem nekik, hogy ,pecsovics«-nak tartottak.

De bocsánat! hiszen nem magamról akarok beszélni.

A szomszéd Ungvármegyéből oly értesü lés érkezett a »szegény legényekD-hez, miszerint

I\Iai Hzmnniilílio/. másfél ív mellélilot vnn csatolva.