Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-03-02 / 9. szám
Fentebbiekben ismertettük tehát azon irányelveket, melyek a volt úrbéresek legelő-, erdő- és nádasilletőségének telekköny vezésére vonatkoznak; és miután az e vonatkozásban kelt igazságügyi ministeri intézkedés még múlt év december havának 30 ik napján lépett életbe: az irányelveket a volt úrbéres közönség figyelmébe ajánljuk. CSAJOK, Csevegés a kandallónál*). (Folyt, és vége) — Egyébiránt, jegyzé meg az öreg Bánfi gróf, az orvosszerek kívülről való alkalmazásának elmélete egyáltalában nem uj dolog. Emlékszem, hogy valamikor olvastam egy bencésrendi szerzetesnek egy ,Chirurgia infusoria,* azaz Beömlesz- tési orvostan cimü munkáját, amelyben ez a vér- ömlesztést, valamint az erekbe való befecskendezés elméletét fejtegette, ami bizonyítja, hogy a mi modern tudományunk a középkor lenézett, megvetett tudósaitól mégis csak tanulhat valamit. Paracelzus- nak egynémely elmélete aligha nem kivihető volna, ha a nagyitót, a villamosságot és a delejességet rendelkezésére bocsátanók. — Nem mondok föltétlenül ellent gróf urnák — viszonzá Mezei doktor. Ama középkori iratokban egy és más azért tetszik kalandosnak és hóbortosnak, mert annak a kornak tudósai mintegy szabadkőműves céhet képeztek, s gyakran a legegyszerűbb tudományos tételeket csodálatos képekbe burkolták, hogy csak a beavatottak érthessék s a fitogtatott tudományos titkok valahogy szét ne áradjanak. így aztán manapság alig lehet amaz iratokban az egészséges magvat azon képleges héjból kibontani, amelybe a középkori gallimatiász oly szorgos gonddal igyekezett azt begöngyölni. — Akkor hát — kiáltá Erdőhegyiné — még talán a Saint Germain gróf életelixirjét és a bölcsek kövét, vagy az aranytinkturát is meg fogják találni, amikor aztán mindenki mindmegannyi halhatatlan Rothschilddé lesz ! — Aligha nagysád — szólt közbe Homoki doktor — mert ha valaha csakugyan sikerülne az aranyat vegyi utón előállítani, ami meglehet, hogy az óriásilag előrehaladó tudománynak lehetséges lesz, ezzel az arany elvesztené az értékét s talán annál gyorsabban jutnánk el a sociáldemokraták eszményi társadalmához, amelyben mindenféle pénzt el akarnak törölni, hogy a munka és életélvezet általános egyenlőségének mi se állja útját. — S ami a halhatatlanságot illeti, az nem különben fog járni — tévé hozzá Kardos hadnagy — mert nehezen hiszem, hogy a Saint-Germain gf. életelixirje ellentállhasson egy jó szuronydöfésnek, nem is említve a dinamitot s más modern robbanó szereket. — így hát szegények és halandók fogunk maradni, jegyzé meg Erdőhegyiné; de ami a so cíáldemokrata eszményt illeti, amit Homoki doktor ur említett, az egyenlőség után való törekvés, amely — kivéve a vagyont — minden téren észlelhető, különös jele korunknak, s ez kelti föl azt a vágyat is, hogy a szegény és gazdag közt levő különbség elenyésztessék. A ruházatban már teljes egyenlőségre jutott valamennyi civilizált nemzet, a divat már minden osztálykülönbséget megszüntetett, ma már az úrnő és szobaleánya egyformán öltözködnek. — Úgy van, erösité az öreg Bánfi gróf. Ama külső egyenlőség, melyet korunk mindinkább kifejleszt, bizonyára lényeges oka a benső egyenlőség után való törekvésnek is. Az emberi természet igyekszik a külső megjelenéssel a benső lényeget is öszhangzatba hozni, s ezen magában véve egészen rendes és helyes törekvést a sociáldemok rata agitátorok ügyesen kizsákmányolják céljaikra. Az az inas vagy szobaleány, aki épugy ruházko- dik, mint ura vagy úrnője, vágyakozni fog arra, hogy egyéb tekintetben is époly életet folytathasson, mint ők. S mindennek részben a divat az oka 1 — Ez mind igaz, igen tisztelt barátom, viszonzá Erdőhegyiné vállat vonva, dehát mit te gyünk ellene? Egyszer csak előkerül, azt se tud juk honnan s meg kell előtte hajolnunk. Hiába mondjuk, hogy ez a divat ostoba, követni kell, a világtól nem lehet elmaradnunk. — Én hallottam egyet-mást Párisban a divat keletkezéséről — mondá az ifjú Bánfi gróf — s ha megengedi nagysád, elmondom. Régebben Eugénia császárné teremtette a divatot s tette ruháit a párisi előkelő társaság s ezáltal az egész világ mintáivá. A császárság bukása óta a nagy divatcsarnokok vezetik a zsarnokoskodó divatot. Az évad kezdetén egyszerre csak Páris minden szegletén uj s eddig ismeretlen részletek tűnnek szemünkbe. Ezek keletkezése a következő : a hires nagy szabásznők közül (öt vagy hat van ilyen Párisban) mindenik kigondol egy divatmintát, megnézik, hogy melyik a legalkalmasabb, s a párisi nagy világ va lamely kiválóan elegáns hölgyének szabónője a legelső alkalommal megkésziti ezt a viseletét; ha szükség kívánja, úgy intézi a dolgot, hogy a hölgy az illető divatot a saját találmányának tekinti. Megjelen benne valami ünnepségen vagy a sétatéren s másnap a hírlapok annyi szellemmel és ügyességgel írják le toaletjét, hogy a többi nők is megirigylik. Ők is hasonló ruhát rendelnek szabónőiknél. amire ezek régen elő vannak készülve, s bizonyos kelme és bizonyos szabás csakhamar felkapottá lesz a high-life köreiben Ekkor közbelépnek a nagy divatcsarnokok tulajdonosai, hasonló kelméket rendelnek meg a gyárakban, azután műhelyeikben utánacsinálják s rövid idő múlva Páris valamennyi hölgye az uj divat szerint öltözködik anélkül, hogy gondolkoznék rajta, hogy honnan ered az, s anélkül, hogy sejtené, hogy saját Ízlését és kedvét egy pár szabó és divatcsarnoktulajdonos üzérkedésének áldozta fel. A külföldnek nincs aztán előbbvaló dolga, mint az uj divatot utánozni. — Azonban, mondá Erdőhegyiné, nemcsak a divat terén nyilvánul az egyenlőség után való törekvés, mely az életet lassankint minden varázsától megfosztja s az embereket minden eredeti- ségökböl kivetkőzted. Amint olvasom, újabban már egy általános világnyelvet is föltaláltak, amelynek diadala az egyes nemzetek százados szellemi vívmányait mind a felcdtség lomtárába taszítaná. A neve olyan különös barbár hangzású, hogy nem vagyok képes magtartani — Volapük, nagysád — válaszolá Homoki doktor — igy hívják ezt az uj világnyelvet, mely által a bábeli toronyépítés eszméjét megvalósítva, a földkerekség minden népeinek lehetővé akarják tenni, hogy egymással kényelmesen társaloghassa nak. Egyébiránt meg kell jegyeznem eme nyelvalkotók védelmére, hogy világnyelvük szerkesztésénél csak a kereskedelem érdekeit tartották szem előtt, s e tekintetben tagadhatatlan, hogy egy ilyen egyetemes, mindenütt megérthető nyelv igen hasznos lenne. — Különösen a tőzsdei szédelgésre — kiáltá Kozma, törvényszéki biró A Hanza nagy kereskedést űzött s a Fuggerek gazdagokká lettek voia- pük nélkül is. — Én nem tartozom a volapük hívei közzé biró ur, viszonzá Homoki doktor, de tény, hogy már sokan foglalkoznak vele, s különösen Francia- országban egyre terjed, holott ott legkevésbé érzik egy egyetemes nyelv szükségességét, mert egy francia csaknem mindenütt otthonos a maga nyelvével. Máskülönben ez a nyelv igen érdekes s én kíváncsiságból foglalkoztam vele egy kicsit. — Beszéljen hát rajta valamit — mondá Erdőhegyiné nevetve. — Annyira még nem vittem, válaszolt az orvos, de azt el kell ismernem, hogy íöltalálója : Schleyer konstanzi lelkész nem csekély nyelvtani tehetséggel van megáldva. A különböző nyelvekből összeválogatta a szógyököket, valamint az egyes jellemző fordulatokat: nyelvében van némi szép hangzás s bámulatosan egyszerű. Minden betűnek csak egy határozott, mindig egyforma hangja van; a hangsúly minden szónál a végszótagra esik ; mondatszerkezete a francia nyelvet követi, a szótörzsek nagyobbrészt németek. A nyelvtan roppant egyszerű, a melléknevek változatlanok, s mind egyformán végződnek; csak egy igeragozás van s rendhagyó igék nincsenek. — De megörülnének egy ilyen nyelvnek az elemi iskolások 1 — kiáltá Erdőhegyiné. — A volapük egyre jobban terjed — foly- tatá az orvos; Párisban a kereskedelmi akadémiában, Münchenben az egyetemen előadták s több, mint 50 társaság alakult az uj nyelv terjesztésére; vannak fiókok Alexandriában, Amerikában, Ázsiában. A nyelvtant, szótárakat majd minden európa- nyelvre lefordították, s volapük nyelven szerkeszi tett folyóiratok jelennek meg. Schleyer Konstanc- ban minden tanítványnak érettségi bizonyítványt ad, ha az képes egy tudományos értekezést volapük nyelven megírni. — Az ön elbeszélése után szinte kedve tá mad az embernek ezt a csodanyelvet megismerni mondá Erdöhegyiné; ha csakugyan olyan szép hangzású, mint aminő egyszerű, akkor megérde melné, hogy ne sajnáljunk nyolc leckét a megtanulásától. Én véletlenül épen abban a szerencsés hely- zétban vagyok, hogy nagysád kívánságát, legalább részben, kielégíthetem, mondá Kövi doktor, egy nagy elegáns nyomtatott lapot vévén ki zsebéből. Én gyűjtögetem az étlapokat s épen ma kaptam meg a nem régiben tartott rouen i volapük-kong resszus étlapját. — No ez igazán érdekes lesz; kérem, kedves doktor ur, olvassa fel ! — viszonzá Erdőhegyiné. A menu francia és volapük nyelven van nyomtatva, ime az egymásnak megfelelő sorok: Banquet annuel de la Sociéte industriel de Rouen 6 mai 1886. Potage Tapioca ä la Crécy. Turbot, sauce Crevettes. Pré-salé, sauce Venaison. Dostodaklub de Rouen glepid jelsik. Lulul 6-id 1886. Tapioca sup, modu Crécy. Tubot, ko Klavilavaet. Dupalset, ko Focvaeat") Poulé ä la Vicomtesse. Timbales milanaises. Ecume Panama. Pintades roties. Saladé de saison. Petits pois nouveaux. Langoustes, sauce Dijonnaise. Asperge du Spitzberg. Dessert. Goks modu Vicomtesse. Makar milanik. Panama-Skom. Magabagoks peloetol. Saladé flifike. Peilils flifike. Losets, ko valt modu Dijon. Spargs de Spitzberg Bostab. (A roueni ipartársulat évi közebédje, 1886. május 6-án. Leves, tengeri fácán, füstölt hús, csirke, makaróni, zöld borsó, saláta, spárga, csemege) — Május tehát úgy van, hogy lulul, ennyit megjegyeztem — mondá Erdőhegyiné nevetve — s ez tetszik nekem. Bül-bülre emlékeztet, május és a rózsák madarára. Úgy látszik, hogy a volapük konyhát még nem találták fel ezek az urak, akkor valószínűleg hasztalan hívogatták volna a vendégeket a lakomára. — Szép, szép az emberi szellem a maga pihenni nem tudó tevékenységével folytonosan újabb célok, újabb utak felé haladó törekvéseivel — szólalt meg az öreg Bánfi gróf, de én magam részéről nem nagyon bizom az uj nyelv jövőjében, vi- lágegyesitő hivatásában. A nyelv nem kézimunka, azt nem lehet csak úgy könnyen gyártani, semmiből előállítani: az hosszú ezredévek szüleménye, összenőve egy nép érzésével, értelmével, kedély- és gondolatvilágával. És nem igen hiszem, hogy egy nemzet is elhagyná a maga nyelvét a volapük kedvéért: a müveit nemzet nem, mert az a maga nyelvében, irodalmában kimeríthetetlen kincses bányát bir, melyre époly büszke, mint életére ; s a műveletlen sem, mert az az idegen nyelv szükségét nem nagyon érzi. Sőt a magam részéről nem is nagyon ajánlom a tanulmányozását; ha valakinek üres ideje s tanulási kedve van, tanulja a német-, francia-, angol-, olasz nyelvet, hatoljon be ama nagy nemzetek óriás szellemeinek gondolatvilágába s fáradtsága dusabb jutalomban fog részesülni, mintha egy keresve összehordott, furt- faragott nyelv szógyűjteményét emlézi! Rácz Lajos. GONDOLATOK. Ha boldogulni akarsz, ne légy senkinek se adósa ; légy azonban oly előzékeny, mintha min denki hiteleződ volna. — Senki sem lüggetlen a ki önmagának nem ura. — Csak a munkában van megnyugvás, öröm igazi élvezet és isten áldása. — A legnagyobb boldogság a család szeretete. — Úgy beszélj mint gondolkozol; de ne mondj el mindent a mit tudsz. — A ki mindig vidám igyekszik lenni, az nem csak magának, de másnak is örömet szerez. — Akik szeretik, azok meg is értik egymást, a kik pedig megértik, azok szeretik is egymást. — Én. H UM O H. Mi a párbaj ? — Ugyan kérem — kérdi az újságolvasó falusi biró a tanítótól — nem mondaná meg nekem, hogy hát voltaképen, mi az a párbaj ? — Hát biz édes atyámfia, ha az ember 300 ítos falusi tanító az egy baj; de ha hozzá még felesége is van, az már aztán — párbaj. Ismeri az apját. Tanító : János, ha az atyád száz forintot vesz kölcsön és hetenkint tiz forintjával kell visszafizetni, hat hét múlva mennyivel marad még adós ? János; Száz forinttal. Tanító : Hiszen te nem ismered a számításnak még a legelemibb szabályát sem. János: De ismerem az — édes apámat 1 Kérvény. X. vármegyében egy iskolai tanító a következő vad stilusban kérte az elöljáróságtól az iskola mellől hiányzó istáló építését: Tisztelt Elöljáróság 1 Miután tisztelettel alólirt, a legközelebb eszközlendő házassága alkalmával egy darab tehén marha birtokába jut, tisztelettel kéri az elöljáróságtól az iskolaépület megnagyobbitását t. i. egy istáló által, a házasság által nyert db. marha és a későbben származandó fiatal barmok számára, melyhez már, választottjának a szülei háznál általában elösmert kitűnő barom növelése következtében kilátás van. Tisztelettel 5. J. néptanító.
