Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-02 / 9. szám

Saga és pontossága konstatáltatok. Az influenza, mely az egész vármegyét elárasztotta, apadóban van. A hasított körmü háziállatok között grasszált száj és körömfájás megszűnt. Hófúvások nem vol­tak, de a hótakarótól megfosztott vidékek gazda­közönségét az erős éjjeli fagyok aggodalomban tartják. Szabolcs vármegye a közigazgatásnak ter­vezett államosítását ellenző felirata, mint emlé­keznek t. olvasóink, a múlt évi decemberi köz­gyűlésben Zemplén vármegye törvényhatósága részéről is melegen pártoltatott. Ugyanakkor egy küldöttség bízatott meg, hogy a mostani köz­gyűlésre a tárgy fontosságához, komolyságához és méltóságához illő felirati tervezetét nyújtsa be. E küldöttség az alispán elnöklete alatt megbízását teljesítvén, emlékiratát, mely az alispán tollából folyt, a közgyűlés asztalára tette, csatolván ahhoz a különvéleményt is, melyet Viczmándy Ödön ös mert politikai álláspontjához mérten fogalmazott. A küldöttség terjedelmes és nagyértékü emlék­iratának felolvasását feszült figyelemmel hallgatták. Olyan képet mutatott a gyülésterem, mint mikor a felolvasó asztal körül egy közérdekű tárgy elő­adását visszafojtott lélekzettel élvezi a tudnivágyó hallgatóság s mint mikor az élvezetnek öröm- nyilvánítása szilaj tapsokban nyer kifejezést. Itt ugyan a taps abban nyilvánult, hogy főispán óméltósága indítványozta az emlékirat kinyoma- tását s tanulmányozás végett a bizottsági tagok között leendő szétosztását. Hanem váratlan for­dulat állott be. Valóságos »felirati vitae támadt. Tüzes szónokok fulmináns beszédeket mondottak. Hammersberg Jenő', nem ellenzi a derék dol­gozat kinyomatását, de kénytelen megjegyezni, hogy ez nem felel meg a decemberi közgyűlés intenciójának A közgyűlés csak feliratot akart intézni az országgyűlés képviselőházához, a kül- döttségi munkálat ellenben a kérdést vita tár­gyává tette; sőt különvéleményt is csatolt jelen­téséhez és igy túllépett hatáskörén. . . Viczmándy Ödön: előtteszólóval nem lehet egy véleményen. Olvassa a küldöttség megbíza­tására vonatkozó határozatot, melyben az mon­datik, hogy »önálló memorandumot« kell szer keszteni, tehát a pro- és kontraérveket annak keretében összegezni. Ez az utasítás involválja és jogosítja a különvéleményt is. A különvéleményt szóló a küldöttség kívánsága következtében dől gozta ugyan ki, de nem fektet reá súlyt s nem harcol amellett, hogy véleményét a közgyűlés elfogadja, s meg sem kísérli, hogy a bizottságot a múltkor elfoglalt álláspontnak odahagyására kapa­citálja. Kéri a különvélemény felolvastatását. Diószeghy János : a küldöttség megalakítá­sánál az volt a hiba, hogy oda diszonáns, vagyis a közgyűlésnek abbeli megállapodásával, hogy a vármegyék jelenlegi szervezetükben továbbra is meghagyandók, e'lenkező véleményben lévő ta­gok is beválasztattak O már a küldöttség első ülésén tiltakozott az ellen, hogy ott a kérdés vita tárgyává tétessék. Viczmándy Ödön: tudja, hogy a szőnyegen forgó kérdéssel szemben inpopuláris alapon áll; de azt is érzi, hogy álláspontja jogos s mert őtet a lokális intenciókon felülemelkedő országos ér­dekek vezérlik meggyőződése nyilvánításában, füg­getlenül ítél a mai rendszernek előnye és hátrányai fölött. Határozottan kijelenti, hogy őtet külön­véleményének beadására a küldöttség utasította. Azonban nem tolta s nem tolja véleményét sen­kire ; tiszteli a többség meggyőződését, a vár- megye gondolkozását, véleményét, határozatát. A különvélemény kidolgozásával célja csupán az volt, hogy indokolja saját meggyőződését. Ullrich Vilmos : nem szól a kérdésnek ahhoz a részéhez, kell-e választás, vagy nem kell ? A küldöttség kötött marsrutával volt ellátva. Indít­ványozza, hogy újabb, a polemikus hangot kerülő felirat készíttessék és a tárgyalás elhalasztassék. Enyiczkey Gábor-, parlamenti szokás kívánja, hogy a különvélemény beadassék s tárgyaltassék. Bajusz József-. Olvassuk íö', de szavazzuk le ! Hammersberg Jenő-, nem félti a kérdés el­döntését, ha a külön vélemény vitatárgyává tété tik; de a világ tanácskozási szabályaitól térnénk el, ha az ösmert előzetes körülmények szerint a különvélemény tárgyalásába bocsátkoznánk. Csat­lakozik Ullrich indítványához Fejes István \ már a küldöttség első ülésén kitűnt a különválás. O kérte fel Viczmándy ö. tagtársát, hogy különvéleményét Írásba foglalja, de azt úgy gondolta, hogy nyomassa ki és igy terjeszsze. Viczmándy Ödön: nem ambicionálta s most sem kívánja, hogy különvéleménye vita tárgyává tétessék, tehát különvéleményét visszavonja s a küld. jelentése mellől visszaveszi. Főispán Öméltósága a halottakat összegezvén, \ határozatként kimondja, hogy az emlékirat fel- I irattá leendő átdolgozás végett a küldöttségnek | visszaadatik. A felirat ki fog nyomatni, szétosztatik ' s a jövő közgyűlés napirendjének első tárgyát fogja képezni. (Vége köv.) Vármegyei ügyek. Az ínségesek számára főispán Öméltósága 4671 ftot utalványozott; és pedig az újhelyi járásba 900 ftot, a szerencsibe 900 ftot, a bodrogközibe I 1200 ftot, a tokajiba 711 ftot, a gálszéc síbe 960 ftot. Italmérési ügy. A belügyminiszter tudatta a vra. közönségével, hogy az italmérési jog meg­váltása, illetőleg kibérlése iránt a községek és vá­rosok által kötött szerződések további intézke- : désig jóváhagyást nem igényelnek. Iparügy. A kereskedelmi miniszter elren- I delte, hogy az iparhatósági engedélyezés ali eső 1 üzlettelepek közzé a kőfejtötelepek is felvétessenek' Napdijasok engedélyezése. A belügyminis- \ tér megengedte, hogy a vm hízi pénztár megta- ; karitásai terhére, az újhelyi, szerencsi, gálszécsi I és homonnai szolgabirói hivataloknál a f. évben I is egy-egy napdijas alkalmaztassék. Hírek a nagyvilágból. II. Vilmos német császár özv. Andrássy Gyuláné grófnéhoz a következő táviratot küldte : ! »Fogadja, kérem, a mindenható által kekedre mért ■ mély bánatában szivböl jövő részvétemet. Én és orszá- ! gom a grófban igaz barátot vesztettünk, kinek nem volt magasabbra törd becsvágya, mint, hogy királyát és hazáját hiven szolgálja«. — Frigyes császárné ezt tárviratozta : »Fogaddja nehéz megpróbáltatáson át­ment szivböl jövő őszinte részvétemet«. — Károly, hangszerre megtanítsd, 'meglátod, úri dolgod le- szenc. A citharás ifjú elment. A jerusálemi alkirily udvarában nagy tisz­telettel fogadták a citharasf, 'rábízták a királyfi tanítását is, aki rövid idő alatt szép előmenetelt tanúsított és sok kellemetes órákat szerzett szülői­nek, s ezért citharamesterünk mindennemű ké­nyelem mellett, mint afféle kegyenc kivételképen még azt az engedelmet is megkapta, hogy a leg­titkosabb helyeket és látniméltókat megnézhesse. Ily módon jutott citharásunk abba a kertbe, melyben a négy magyar főur véres háttal húzta az ekét és itt tudta meg, hogy a rabok egyikét Andrássynak hívják, kit főképen azért neveztek meg előtte, mivel arról volt nevezetes, hogy a rajta levő ing — a nélkül, hogy mosná valaki — dacára annak, hogy vért izzad gazdája, folytono­san tiszta. » * * Mintegy két év eltelte után citharameste­rünk a királyi udvartól búcsúzik, ós a legszíve­sebb marasztalásra sem tágit, állitván, hogy a ki rályfi csak úgy érti már a citharát, mint ő, tehát reá többé szükség nincsen, s különben is a hon­vágy készteti és tovább ott maradni nem bir. A király mindennemű drágasággal, kincsesei és pénzzel kínálja a mestert fáradsága jutalmául, de ez nem akar jutalmat elfogadni. Mig végre a király kérdést intézvén hozzá: ,hát mit adjak neked fiú legalább emlékül azért, hogy házamnak annyi sok kedves órát szerezték?« Az ifjú ekképen szólt:!»Ha, uram királyom, emlékkel akarsz engem megtisztelni, jobbat nem tehetsz, mintha a négy rab közül Andrássyt ajándékozod én nekem«. Teljességgel nem volt ínyére a citharames­(er kérelme, de a királyfi közbejárására nagy ne­hezen mégis elhatározta, hogy levétetvén a rab­láncok, Andrássy a citharamesternek átadassák, és elegendő költséggel ellátva, mindketten útnak bocsáttassanak. * * * A rabláncaiból ekképen kiszabadított And rássy, citharamester utitársával. nagy öröm között indult vissza hazája felé a nélkül, hogy eszébe ju­tott volna utitársától kitudni, hogyan és mi utón szabadult ki a rabságból ? Ó egyszerűen azt hitte, hogy több évi raboskodásával atyja helyett a fogadást véghezvitte, s egyúttal természetesnek találta azt, hogy valahára mégis haza bocsáttassék. Magyarföldre érkezvén Andrássy igy szól utitársához : »Uram, ön igen kedvessé tette uta zásomat fogadja ezért köszönetemet és hálámat, . . . és ha netalán útja az enyémtől más irányba vezetné, tegye meg kedvemért, kisérjen engemet őseim fészkébe, sőt ha helyhez nincsen kötve, ma­radjon udvaromban akár egészen élete fogytáig*. »Szívesen megteszem«, volt a válasz. Az Andrássyak várkapuja éppen nyitva volt. az udvar csengőjévé a déli 12 órát jelezték, uta­saink tehát akadálytalanul az udvarba hatoltak, Andrássyt • elviselt külseje miatt, alig bírták felis merni cselédei . . mig yégre intézkedett, hogy utifársa egy vendégszobába vezettessék, maga pedig régi kedves cellájába ment, hol is első kö telessége volt házmesterétől tudakozódni kedves neje hol- és hogyléte iránt ? Mily iszonyú düh szállta meg keblét mikor megtudta, hogy neje két évvel ezelőtt, valami törökbasa félével megszö­kött, s azóta hollétét nem tudják . . . Dühéből még föl sem ocsúdva, ime egész l román király részvéte igy szól: »Alkalmam volt az elhunytnak rendkívüli tulajdonságait, aki iránt mindig a legbarátságosabb érzülettel viseltettem, megbecsülni. Neve a történelemben kitörölhetetlenül fog élni'. — Milán, szerb király távirata igy hangzik: »Együtt érzek a nagy nemzet keserű fájdalmával. Házamnak és a szerb népnek nemes barátja volt'. — Viktória angol királynő a Lirályhoz intézett részvéttáviratot, — Krisztina, spanyol királyné, Carnot, a francia köztársaság elnöke, Ferenc, a volt nápolyi király, szintén kifejezést adtak mély részvétüknek. — Abdul Hamid szultán is tudatta részvétét; az özvegy grófnéhoz intézett távirata igy szól : ,Nagy elszomorodással hallottam a nagy veszteséget, me­lyet ön hírneves férjének halálával szenvedett. Sie­tek legmélyebb rokonszenvemről biztosítani.* A leggazdagabb amerikai Astor Jakab János New-Yorkban múlt hó 23-án halt meg. Egyetlen fiára 150 millió dollárt hagyott. Hírek az országból. A király részvétlátogatást tett özv. Andrássy Gyuláné grófasszonynál. Ugyanakkor ott voltak a grófné termeiben Andrássy Tivadar és Gyula gró­fok, úgyszintén Battyány Lajosné grófasszony, szül, Andrássy Ilona grófnő. Őfelség félórát töl­tött a gyászoló család körében. A budapesti Pasteur-intézet Högyes Endre dr., egyetemi tanár vezetése alatt ápril hó elején meg­kezdi a veszettség ellen védő oltás teljesítését. Simor János, hercegprímás, m. hó 23-án töl­tötte be primásságának 24 ik esztentejét. Simor a 75-ik az esztergomi prímások sorában. Különfélék. (Személyi hirek). Vay Sándor br. nagybir­tokos örökös főrendiházi tagsági jogosultsága el- ösmertetett. — Paxy Károly altábornagy honv. kér. parancsnok, Ludmann százados kér. segédtiszttel m, hó 27-én, a honvédzászlóalj megvizsgálása és az ujonan építendő céllövőtér ügyében Ujhelyben időzött. — Horváth József tb. főjegyző, lapunknak volt felelős szerkesztője, meghűlésből támadt baja miatt hosszabb időn át fekvő beteg volt. ószintén óhajtjuk, hogy helyreállt egészsége állandó legyen! (Rekviem) Néh. Andrássy Gyula gf. lelki- í üdvéért S.-a.-Ujhelyben Prámer Alajos prépost­plébános teljes egyházi segédlettel múlt hó 25 én rekviemet mondott. D e. félkilenckor volta beharang szó. Molnár István főispán vezetése alatt, (Öméltó­sága honvéd-őrnagyi egyenruhát viselt) a közgyű­lésre egybesereglett bizottsági tagok a vármegye tisztikara, az állami összes hivatalok személyzetei a honvéd és huszártisztikar, a tanuló itjuság és nagyszámú ájtatos közönség a tágas templomot szinültig megtöltötte. A főoltár előtt felállított katafalk körül a vármegyei huszárok és hajdúk képeztek diszőrséget. Mise végeztével tLiberat volt, melyet a jelenvolt gyászoló közönség mély meghatottsággal állv a hallgatott végig. —Homonnán, valamint az összes kegyúri templomokban, az en­gesztelő szentmise-áldozatot múlt hó 24 én mutatták be az élet és halál szabados urának. (Főispáni ebéd.) A közgyűlés első napján, febr. 25-én, főispán Öméltósága a kisteremben sző­kébb körű .ebédet adott, melyre a közgyűlésen bentjárt főszolgabirák, szolgabirák és a vármegyei jegyzői kar voltak hivatalosak. valóságban bájos nejét látja maga előtt,’de a he­lyett, hogy szivéhez szorította volna, előbb külön­féle csintalan címekkel illette, azután fegyvert ra­gadott, s főbelövéssel fenyegette . . FHiaba hivat­kozott a most is fehérlő tiszta ingre, mely And- rássyn látható volt »^életét csak gyors mene­küléssel menthette meg . , » Andrássy pedig vak­dühébén csaknem megőrült. * * * Rég nem látott ebédlőjébe menve, két sze­mélyre terített asztalhoz ült Andrássy. Kérdi ina­sától: »ki részére való a második teríték ?,< Vála­szul azt nyeri, hogy vele egyidejűleg érkezett és a vendégszobában letelepedett utitársa részére . . . »Igaz . , , valóban ... a nagy felhevülés miatt csak most jut eszembe a kedves utitárs . . . Jancsi, küjd be azonnal*. Szavait alig végezvén a citherames- tért az asztalnál látja. e— Uram, foglaljon helyet és étkezzék, mert én nem vagyok képes . . . -bár soha vissza nem kerültem volna íme ! látja uram, nőm hűtlen lett hozzám, megszökött egy török basával és most visszaérkezésemet megszagolván, úgy jelent meg előttem, mintha semmi sem történt volna ! Iszonyú szemtelenség nemde?" Azaz: hogy éppen nagy szemesség . . ..A citheramester, letéve bajuszkás álarcát, mondja: Nézd meg drága férjem uram és lássad kicsoda az, ki ezen álarc alatt citherás és utitársad volt ? Az szabadított ki rabságodból . . . Én vagyok Paula a te őrangyalod, és hitvesed . . . A köznép ajkairól .elleste : ' IFeszitdry József, vécsei gk. lelkész. Folytatás a írellókleten.

Next

/
Thumbnails
Contents