Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-01-12 / 2. szám
Sátorai]a-Ujhely, 1890. január 12 2. S2. Huszonegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÉS Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. XéxiratOf nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien mindeD gar- mondsor dijja 20 kr. SE3BR Zemplén. Társaoalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) i HIEDETÉSI DU : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden D centiméter után 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. Az újhelyi főgimnázium. Igaz, hogy ma még csak a papiroson főgimnázium, de a jelekből Ítélve, nincs mesz- sze az idő, mikor a közóhajtás teljesedésbe megyen és az ige testté lesz. A főgimnáziumnak ügyes-bajos dolgát, mely évek hosszú során át egy gyermek-lépést sem birt tenni a megvalósulás stádiuma felé, napirendre hozta, életképessé tette a polgár-lelkesedés, mely a minap tartott népgyülés alkalmával tiszteletreméltóan nyert kifejezést. Mint mondani szokás : a nép szava — isten szava. S.-a. Ujhely város népe kimondotta a legyen szót. És mi hisszük és valljuk is, hogy a mi még ma úgyszólván csak semmi, — abból rövid idő múlva főgimnáziumot formálhat az a csodás teremtőerő, aminek a neve: társadalmi áldozatkészség. S-.a.-Ujhelynek hivatásuk magaslatán álló polgárai büszkék városukra, Zemplén- vármegye szivére. De a szülővármegye is büszke lehet székvárosára, hol az anyagi önzés nyomásától szabad polgárság szive feldobog s a magyar hazafiság és nemzetiség nevében ünnepies fogadást tesz, hogy a mostani szegényes hajlék helyébe palotát emel a tudományos közművelődés múzsájának. Hódolattal hajiunk meg a polgár erény nagysága előtti Szem- és fültanuságot teszünk amellett, hogy a polgárok gyülekezetében fellángolt lelkesedés, melyben az eszme megfogant s máris nemes elhatározássá érlelődött — nem volt szalma-tüz. Köszönettel adózunk S.-a.-Ujhely város derék polgárainak, vármegyénk lelkes fiainak a serdülő nemzedék nevében, mely elsőnek lesz hivatva arra, hogy az elültetendő fának gyümölcsét élvezze. Ma még csak a kezdet kezdeténél vagyunk. Azt is jól tudjuk, hogy sok szege- j boga van a nehéz feladatnak. A népgyülés határozott sikerét azonban szerencsés auspi- ciumnak tekintjük, s nem féltjük a vezetőket, hogy eltévednek, vagy a meredektől visszariadnak. Bátran előre ! Az ügy élén buzgólkodó bizottság fáradozását koszoruzza szerencse, dicsőség. * Igen szép, mondhatni meglepően nagy számmal sereglett egybe S.-a. Ujhely város érdemes polgársága a f. hó 6-ára hirdetett népgyülésen, hogy latba vesse szavazatát a kérdés mérlegelése fölött: kell-é S--a.-Ujhelynek, a vármegye székvárosának, nyolcosztályu gimnázium — és ha kell, hajlandó-e anyagi erejehez mérten áldozatot is hozni a tudományos műveltség istenasszonya, Minerva, oltárára ? Jól esett tekintetünket végig hordozni a vármegyeháza nagytermének e díszes gyülekezén. Ott láttuk az alispán köré gyülekezve Prá- mer Alajos, Viczmándy Ödön, Chyzer Kornél dr., Kecskés Antal, Hönsch Dezső, Izsépy István, Szigmeth Károly, Hell Adóit, Osváth Ferenc, Kincsessy Péter, Siska Antal, Farkas Lajos, Mizsák István. Rahlovics János, Pernál Jakab, Veisz Lajos, Rimay Lehel, Thuránszky László, Bánóczy Kálmán, Ligeti Bertalan, Somogyi Gyula, Gosztonyi Alajos, Enyiczkey Gábor, Repesik Pál, Krucsik József, Boldy Mihály, Oroszy János, Torna Mihály, Barna Bertalan, Félegyházy Béla, Armági József, Fehérváry István, Orbán József, Csizy Ferenc, Kótics László, Orosz Mihály, Orosz András, Pál Lajos, Kápolnai Sándor, Bodeczky Ede, Móré Géza, Szőlősi Arthur, Schvarz Bernát, Schön Vilmos dr., Moldoványi Géza, Zlinszky József, Dókus Gyula, Bollmann N , Vágó Gyula, Margitai József, Ujfalussy Endre, Károlyi János, Hornyay Béla dr.. Kommendovics Ágoston, Lenkei Mihály. Székely Imre, Kellner Soma dr., Ligeti József dr., Reichard Mór, Mathiász János, Ambrózy Nándor, Szepesi Arnold dr., Erős János dr. és még számos tiszteletre méltó egyéniséget, kiket névszerint azért nem tudtunk feljegyezni, mert alakjuk elmosódott az est homályában, de bizonyosan napfényre kerülnek majd az adakozók díszes névsorában. A »mélyentisztelt gyülekezet«-et Matolay Etele alispán rövid szavakban üdvözölvén, felkérte, hogy elnököt és értekezleti jegyzőt válasszon. Általános felkiáltással elnökké Matolay Etele, jegyzővé pedig Szőlősi Arthur választatván, mindketten köszönettel fogadták a feléjök irányult és szemé- lyökben találkozott közbizalmat. Népgyülési elnök ezután hosszú beszédben ösmertette az értekezlet célját. Fejtegetvén a gimnáziumok hazai tanrendszerének történeti fejlődését s előadván, hogy annak mai állása szerint érettségi vizsgálat nélkül a tudományos pályára készülő ifjúságnak jövője nincs: foglalkozott az újhelyi VI. osztályú gimnáziummal, — mely régi jó hírnevét, mikor egy Kossuth Lajost, (lelkesült éljenzés) egy Andrássy Gyulát, Sennyey Pált, Tre- fort Ágostont stb. nevelt a hazának, habár máig fentartotta; habár közérdekű érdeme még ma is, hogy a hazafiság, nyelv és nemzetiség terén lankadatlan hévvel buzgólkodik: jelenlegi kiegészit- tetlen, csonka állapotában középiskola missiójának eleget tenni, — vagyis a tudományos pályára vezérlő általános műveltségnek alapföltételeit teljes mértékben biztosítani mégsem képes. S.-Patak régi, hires főiskolájával szilárd oszlopa volt, s ma is erős vára a magyarságnak; de tagadhatatlan az is, hogy a magyarországi kegyes-tanitórend s.-a.- ujhelyi gimnáziuma egy századon át segített megakasztani az eltótosodást. Ha a reformátusok büszkék (s méltán büszkék) Ősi főiskolájuknak hagyományos szellemére : a katolikusok is dicsekedhetnek avval, hogy a gimnázium a leghazafiasabb rendek egyikének, a piaristáknak [Éljenzés) vezetése alatt jeles fiakat adott a nemzetnek s minden egyes növendékére rásütötte a magyar géniusz bélyegét. Bach miniszter is jól tudta ezt s a hatosztályu gimnáziumot négyosztályuvá, u. n. kis-gimnáziummá degradálta — a magyar kormány pedig nem tétovázott előbbi rangjába visszahelyezni, nagy-gimnáziummá emelni. De a hatosztályu gimnáziumnak ma már alig van értelme. A hatodik osztályt végzett tanuló, ha idegen helyen be is lép a hetedik osztályba: az uj emberek, uj könyvek, uj tanmódszer bénitólag hatnak szellemére s rendszerint megsínyli az átmenetet. Minden áron iparkodnunk kell tehát, hogy az újhelyi csonka gimnáziumot kiépítsük, főgimnáziummá fejleszszük; hogy fiainknak tudományos neveltetését itthon teljesen biztosítsuk. — Szónok ezután ösmertette az Ujhelybe tervezett főgimnázium ügyének vajúdását. Újabban szerenT Á * 0 A, A vén király. (Heinéből.) .EHÉZ volt a szive, feje meg galambősz I Szegény vén királynak, Mikor kezét nyujtá, oltárhoz vezetve, Egy ifjú leánynak. Szögfurtü fiú volt, vidám, derültkedvü A király apródja, Ifjú királynőnek, világszép asszonynak Uszály hordozója. Tudod a régi dalt, az édesen hangzót S mégis oly szomorút ? Az apród s királynő, mert egymást szerették: Meg kellett halniuk. — Y. — Az utolsó lefejezés. (S.-a.-Ujhelytt, 1852-ben.) A fővárosi napilapok egyike, a múlt hetekben többizben foglalkozott Magyarországon a legkésőbbi időkben történt hóhérpallos általi ki végeztetésekkel. Ezek egyikének történeti szintere : Ujhely volt*). Kárász Rozália, alig 24 éves szép asszony vesztette fejét szörnyű bűnéért. •) Az ,E —s*-ben kivonatosan közölte Kálniczky G. dr. A bűnös tett. a főbenjáró per lefolyása és a kivégzés, Ujhely idősbjeinek emlékében él ugyan ; mindazonáltal nem tartom érdektelennek, ezen bünper részleteit, a vármegye levéltárában meglévő hivatalos akták nyomán, hitelesen közölni. Szinnán történt, hogy Kárász Rozáliának férje, Bacsinszki Mihály ácsmester, 1850, október 2l-én, ezt megelőzőleg szept. 28-án pedig mos toha fia, a nyolc éves Mihály, hirtelen elhaltak. Czillich Flórián ottani orvos mindkettőjük halála okául *cholera-nostras*-t állapítván meg. temetésük a fiatal özvegy fájdalmas zokogása között végbe ment. Ámde, a kik ismerték Kárász Rozáliát, a kik tudták, hogy Csáky Tivadarné grófnő egykori szobaianya, később Czillich házi orvos gazdaasszonya és szeretője, mint már Bacsinszky Mihálynak felesége is, folytatatta a házi orvossal szerelmi viszonyát s épen ezért családi életük a legrosz- szabb volt: nem nyughattak meg az orvos vétójában ; mérgezéssel gyanúsították az özvegyet, s igy csakhamar a suttogó gyanúsítás szárnyra kélt, majd valószínűségével fölzavarva a hangos közvéleményt, ez ügyben vizsgálatot provokált. A megindított hatósági nyomozással egyidejűleg a holttestek kiásattak, a bélrészek megvizsgálása után : Fortmáyer Ferdinánd dr. vármegyei főorvos, Horváth János dr. kerületi alorvos, Ungár Sámuel dr., Szekerák és Sándor gyógyszerészek egyhangú véleménye szerint: Bacsinszki Mihály és fia halálát árzenikum méreg okozta*). *) Az analizált bélrészeket ezután egy pléhedényben elásták ; és midőn az orvosok később alaki hiányok miatt uj véleményadásra hivattak föl, az elásott helyről a pléhedény eltűnt. Ellopásával Czillich orvost alaposan gyanúsították. S. Ennek alapján Reviczky Imre homonnai járásbiró Kárász Rozáliát »mint nagy gyanúval terhelt személyt« letartóztatta és a vármegye fogházába kisérttette. Czillich Flórián orvost »kinek bün- ténybeni részvétele (complicitas) ekkoráig ki nem világlott* szabadlábon hagyta. (Később ő ellenében is elrendelték a vizsgálati fogságot, azonban kezességre szabadon hagyták). A nagy apparátussal folytatott vizsgálat során aztán nyilvánvalóvá vált: »miként Kárász Rozália, e szilaj lelkű nő, ki elébb Czillich Flórián sebészszel szoros szerelmi viszonyban élt, később pedig merő önzésből, sorsát javítani óhajtván, Bacsinszky Márton ácsmesterrel házasságra lépett; nemcsak nem irtózott a szent oltár színe előtt ünnepélyesen emelt eskü ellenére, férjét hűtlenül megcsalni, sőt miután férjét undorító szemtelen viseletével a Czillichhel folytatott titkos viszony következtébe a kínos féltékenység sújtó fájdalmai közzé sodorta, s a férj által mint hiteszegett bűnös nő érdemileg megfenyittetni szándékoltatott, de az ablakon kiugorva a férj büntető kezei elől menekülnie sikerült, s a 8 éves mostoha Mihály nevű fia által, az erkölcstelen mostoha anya el- illanása édes apja előtt felfedeztetett, az elfajult vadnő elhamvasztván fiatal lelkében természetszerűleg még honolni kellő erénynek utolsó szikráját is, kiszakítva gyökerestől keble mélyéből a férj és gyöngéd gyermek eránt női s anyai részvét éltető melegét — bűnt fagylalt, jég hideg lelkének előre határozott álnok kiszámításával.« (Közbevetem e helyen, hogy K. Rozália hoszas I tagadás után töredelmes vallomást, 1850. december 20-án tett, a mikor Marschalko Leo álladalmi Jj^p“ ÍV1 ai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
