Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-02-23 / 8. szám
ki övéi: az Erzsébet királynőtől nyert kettőt, továbbá a Stefánia főhercegnő által nyújtott és a neje által emlékének szentelt koszorúkat. Azután bezárult a kripta ajtaja . . . Az omló könnyekkel beszentelt porhüvely összevegyül az omlandó földdel, melyből vétetett. A por porrá, a hamu hamuvá leszen. De tündöklő szelleme fölött nem csaphat halotti tort az enyészet szelleme . . . Kivonultak Ujhelyből az 1848/49. évi volt honvédek is bálványozásig szeretett s oroszlán- szivü őrnagyuk koporsójához, még pedig az alatt a zászló alatt, melynek védelmeért a swechati csatában körömszakadtáig küzdöttek. Az a tengernyi nép, mely Ujhelyből, N.- Mihályból, Gálszécsből, Homonnáról, Varannóról, Szinnáról, a vármegyének minden közeli és távolabbi részéből az egész magyar haza nevében a nagy halotthoz istenhozzádot mondott: mikor a temető helyétől búcsút vett szivébe zárta a lelki nagyság, a honszeretet és államférfim bölcsesség nagy alakjának örökké kegyeletes emlékét. Az élők leborultak a nagyság előtt, mely ta koporsóból kitőr és eget kér.« Egy fényes csillag, igaz, lehullt a nemzeti dicsőség egéről, de egy fényes szellem világa, az Andrássy Gyula szelleme, kigyult a földön Előttünk világitó oszloppá vált. S ha eltévednénk, csak reá nézzünk, csak azt kövessük, mert az a tűz- oszlop a népek örökéletüségéhez vezet! Béke lengjen a nemzet nagy halottjának hamvai felett! Rekviem. Néh. Andrássy Gyula gf, lelki üdvéért S -a - Ujhelyben, a róm. kath. templomban, f. hó 25-én a vármegyei közgyűlésnek első "napján, d. e- 10 órakor nagymise lesz. A vármegye közönsége és tisztikara főispán Öméltóságától vezetve fog ez alkalommal a templomban megjelenni. Hírek a nagyvilágból. Az északi sarkra, Ferenc-József-földre, uj expedíció készül Vansen norvég utazó vezetése alatt. A bolgár összeesküvők elítélésére már megalakult a hadi törvényszék. Panics őrnagyot és bűntársait minden valószínűség szerint agyonlöve- tésre fogják Ítélni. Hírek az országból. A kisdedóvó törvényjavaslat tárgyalása a Csáky Albin gf. minister elnöklete alatt Budapesten tartott szaktanácskozásban véget ért. Bubics Zsigmond, kassai püspök, az utolsó ülésen mondott befejező beszédében arra utalt, hogy most már a társadalmon és a felekezeteken van a sor, hogy igazán életet adjanak a nem sokára tör- vénynyé váló javaslatnak; — s ha, mint hiszi, kölcsönös szeretet és bizalom fogja áthatni az összes tényezőket, a hazának minden népfaját: a szeretet csodákat fog művelni ezen a téren is. Februáriusi szivárvány. Esztergom vármegyében e hó 14-én Ebed községében gyönyörű szép szivárványt láttak. A Dessewffy-bankett. Az uj Csanádi püspöknél, Dessewffy Sándor Öméltóságánál, Sárospatakról, melynek díszpolgára, 27 tagú küldöttség tisztelgett f. hó 17-én, Kassán. A küldöttség tagjai voltak: Bakó Sándor, Bencsik József, Bogyay Zsigmond, Bukoveczky Nándor, Galgóczy Barna, Gleviczky Sándor, Hó- dinka Ágoston, Kolbay Gergely, Kun Béla, Kun Dániel, Kun Pál, Dr. Kun Zoltán, Dr. Láczay László, Meczner Gyula, Németh László, Neumann Péter, Pavletits Gyula, Philip Károly, Póza Sándor, Reményi Vendel, Sárospataki Károly, ifj. Szabó Zsigmond, Szekerák Kálmán, Szinyei Gerzson, Ulics András, Vass Imre. A püspökhöz először a pataki római kath. egyház nevében Szekerák Kálmán esperes-ple- bános, azután Sárospatak közönsége nevében Kun Dániel v. főbíró intézett üdvözlő-beszédet. A tisztelgés lefolyásának ez a része a »Különfélék« rovatában van megírva. Vendégei részére a .Schiffbeck* szálló külön termében adott bankettet Dessewffy püspök. A pezsgőnél a főpap-házigazda állt fel először s éltette Pataknak hozzáfáradt küldötteit Ezután Szekerák Kálmán esperes-plebá- nos Dessewffyt, mint kitűnő egyházi férfiút köszöntötte. Mire Kun Dániel városi főbíró az uj püspökre váró törvényhozói feladatokat hangsúlyozva s a kinevezési és választási rendszer felett való vitákat érintve: éltette azt a férfiút, kinek mindakét rendszer egyenlően jó; mert kinevezés utján az egyházi pálya magasára, választás utján a szivek mélyére hatol. Eltette Csanád kinevezett uj püspökét, Patak városának pedig választott díszpolgárát. — Meczner Gyula kormánybiztos — a magas kormány szerencsés választását kiemelve — Dessewffyt, mint lelkes, igaz hazafit üdvözölte, aki magas állásában hazánk, nemzetünk javára kitartással fog munkálni. — Szinnyei Gerzson reí. akadémiai tanár az égi testek középponti rendszeréből kiindulva, Dessewffyt, mint az egyházi és világi társadalomnak a délpont felé emelkedő egy középponti napját élteti, aki, mint a nap magasabbról több fényt, meleget, úgy ő is magas állásáról az eddiginél is több jót, örömet, boldogságot fog árasztani — Kun Pál ref. akadémiai tanár Des sewffyt, mint olyant élteti, akinek — hogy Patakot el ne hagyja — ott külön püspökséget kértek alapítani. Élteti, mint Szent-Gellért utódját, akit a pogány magyarok letaszítottak a »Kelen« hegyéről; Dessewffy pedig a hazaellenes eszméken nyargaló délvidéki szász magyarokat fogja letaszítani vesszőparipájukról. Figyelmezteti azonban a főpapot, hogy a püspöki nagy javadalmakkal a múltban »bandériumtartás« és csatábaveze- tés kötelezettsége is járt. A püspök ily bandériumának felajánlja magával együtt pataki küldött társait — Szinnyei Gerzson Bubics Zsigmond távollevő kassai püspökért emel poharat, azon kitűnő férfiúért, aki Dessewffyt saját szárnya alatt melengette, a püspöki székre ránevelte s most szárnya alól elbocsátja. — Puza Sándor, görög kath. föesperes a küldöttséget elindító és összetartó érzések ápolására, fenmaradására, — ifj. Szabó Zsigmond ügyvédő a Kun Pál által felhozott spa- taki bandérium1 szervező kapitányára és adjutánsára, Szekerák Kálmán és Kun Dánielre ürité poharát, kik nyomban kiigazítják, hogy kettőjük szerepét megcserélte. — Vass Imre ügyvédő — reflektálva a Meczner Gyula beszédére — rósz néven veszi a magas kormánynak, hogy Dessewffyt kinevezte s tőlünk, vidékünktől elszakította.— Sziny- nyei Gerzson azt tartja a legszebb összhangnak, mely legtöbb eltérő hangból áll elő Mit ér az olyan dal, melyben mindenki prímet énekel. Annál kedvesebb tehát, midőn a falról, egy rámájából leszállt ősi kuruckép, Vass Imre: Meczner Gyulával, a kormánybiztossal; a külön felekezetű és gondolkozása emberek: egymással, — egy érzésben, ennek örömhangjában olvadnak össze. Ki ennyi eltérő hangot összhangba tud maga körül olvasztani, a legnagyobb szimfóniának önkénytelen nagy művésze, Dessewffy Sándor éljen ! így töltött el Patak küldöttsége szeretett díszpolgárának, Dessewffy Sándor Csanádi püspöknek körében, a legnemesebb érzések, szellemes gondolatok világában egy kedves, emlékezetes napot. Ünnepelt és ünneplők elváltak: de a vett kegyes Ígéret szerint • a viszontlátásig Patakon I Mesartini. Különfélék. (Andrássy Gyula gf.) halálhíre, mély gyászt borított a magyar nemzetre. Mikor f. hó 18-án Voloskából, a nemes gróf tartózkodási helyéről a táviró villámgyorsasággal mindenüvé elszárnyalt a kimúlás hirével: gyászba öltözött egész Magyar- ország, hogy zokogva elsirassa hű és nagy fiát, Deák Ferenc elhunyta óta a nemzetnek legnagyobb halottját, ki a régi Magyarország romjaiból zseniális elmével, izmos karokkal megépítette a mai uj Magyarországot. Méltán siratja öt minden hazafi. De senki sem sirathatja méltóbban, mint az ő »szükebb hazája,«hőn szerető és szeretett vármegyéje, Zemplénvármegye. Ez a jó nevelő anya csepegtette leikébe a honszerelemnek mézédes tejét; ennek ölében álmodta meg ifjúsága azt a szebb és jobb jövendőt, melynek kivívásában neki, a tetterös férfiúnak, oroszlán része volt. Mint egykor Görögország »győztes ifjai« az olimpiai és nemeai mezőkön: ő is Zemplén földén aratta az első hervadhatatlan babérokat, melyeknek átnyuj- tásakor neki tapsolt, neki éljenzett Magyarország ! !! Zemplénvármegyének jutott a dicsőség, hogy Andrássy Gyula gfot, aki a nemzeti ügy diadilko- szorus hadvezére lett, mint újoncot 1847-ben követi minőségben, ünnepies módon felavatta a körpálya szolgálatába, melyen 1861 ben, mint az újhelyi kerület képviselője már az »elsők sorába* 1 küzdötte tel magát, 1865-ben pedig, mint ugyan- j annak a kerületnek mandatáriusa, az »elsők vezére« lett! Senki sem sirathatja tehát az ország nagy halottját keservesebben, mint siratja hűségben, szeretetben, ragaszkodásban kitűnő osztályosa — Zemplén vármegye. — Csak kötelességét tel jesitett ez a vármegye, kihez a megdicsőült oly meleg szeretettel vonzódott, mikor első volt a vármegyék kozott, aki fajdalomtól vérző szivvel legmélyebb részvétét nyilvánította s főispánja elnöklete alatt f. hó 19 én megállapította a rész- vétnyilvánitásnak további módozatait. — A gyászoló vármegye diszes babérkoszorút rendelt Bu- dapesten az akadémia palotájának oszlopcsarno- ! kában felállított és a halál teljes pompájába öltöztetett ravatal számára. A méteres átmérőjű koszorút, melynek felirata: »Nagy halottjának Zemplén- vármegye* — Dókus Ernő, a s.-a.-ujhelyi választó I kerületnek országgyűlési képviselője f. hó 20 án tette le a ravatal piramisára. Magán a kopor- I són csak egyetlenegy koszorú ékeskedett. Ilyen koszorút Magyarország Deák Ferenc halála óta i nem látott. A száz fehér kaméliából, száz fehér rózsából és 300 gyöngyvirágból a mükertészet igazi remekébe készült koszorúnak arany rojtos selyem moire szalagján ez a két felséges értelmű szó ragyogott: »Erzsébet Királyné«. — Főispán őméltó- , sága már f hó 19-én Budapestre utazott, hogy a ! gyászoló család előtt Zemplénvármegye minden lakosának legmélyebb részvé'.ét tolmácsolja. A koporsó beszerelésénél, mit a hercegprímás teljesített a király, a királyi udvar és a külföldi hatalmak képviselői s oly elláthatatlan nagy közönség jelenlétében, minőt Deák temetése óta a főváros és az ország még nem mozgósított, vármegyénk közönségét 25 tagból álló küldöttség képviselte. A drága hamvakat külön vonat szállította Terebesre. Itt, még csak azt jegyezzük föl, hogy Terebesen tegnap végbe ment temetésről csak magába Ujhelybe 170 egyént szállított haza a d. u. 1 órakor visszaérkezett különvonat. (Andrássy Manó gf. veszedelemben.) Mialatt Andrássy Gyula gf. tetemét a budai pályaházból az akadémia palotájába szállították, a nagy halott testvérbátyja, Andrássy Manó gróf, ha'á'os veszedelemben forgott. Lovai elragadták a hintót. A kocsis -kiejtette kezéből a gyeplőt s maga is lebukott a bakról. A lovak tovább vágtattak Manó gróffal, kinek az volt a szerencséje, hogy a megvadult állatok egy utkanyarodónál nekimentek a várfalnak s a hintót kettészakították. A kocsi elejét magukkal vonszolták, mig a hátulsó rész, amelyen Andrássy gróf ült, megrekedt a várfal tövében. így aztán nem történt nagyobb szerencsétlenség. (,Bp HA) (Tisztelgés.) Kassán Dessewffy Sándor Csanádi püspöknél 27 tagból álló diszes küldöttség járt Sárospatakról e hó 17-én, hogy a főpapot, úgy is mint Sárospataknak egyedül álló díszpolgárát Csanádi megyés püspökké történt kineveztetése alkalmából üdvözölje. A küldöttséget Szekerák Kálmán esp.-plébános és Kun Dániel városi fóbiró vezették. — Ez alkalomból a Szekerák Kálmán által elmondott beszéd igy szól: »Méltóságos és főtisztelendő püspök ur 1 A legmagasb királyi kegy, mely Méltóságodat e napokban érte, örömet keltett országszerte. Mert méltóságod kipróbált haza- fisága, minden jó és nemes ügy iránti meleg érdeklődése és lelkesülni tudó buzgalma, az egyház és nevelés terén szerzett érdemei, fáradtságot nem ismerő tevékenysége és páratlan áldozatkészsége által oly nevet vívott ki magának, mely méltóvá tette arra, hogy erényei, tehetségei és tevékenysége egy terjedelmes egyházmegye élén nagyobb hatáskört nyerjenek és messzebb kiható eredményekben érvényesüljenek. De ha méltó oka volt az országnak örömmel fogadni Méltóságodnak kitüntetését, úgy kétszeres örömmel kellett fogadni azon város polgárainak, s különösen e város azon hitközségének, mely szerencsés vala Méltóságodnak áldásos működését évek hosszú során át szemlélhetni, s annak árnyékában üdülhetni. Mert S. Patak város róm. kath. hitközsége büszkén tekint vissza amaz időre, midőn méltóságodat magáénak vallhatta, és ha van emlék, mely ércnél maradandóbb, úgy az Mé'tóságod városunk és hitközségünk történetében korszakot alkotó működésének sziveinkből soha ki nem törölhető emléke. Ez emlék vezetett ma minket méltóságod elé, s ez adja ajkainkra a szót, mely hivatva van sziveink túláradó érzelmeinek ha nem is kimerítő, legalább megközelítő kifejezést adni. Engedje meg tehát Méltóságod, hogy ez érzelmeket követve, mi is belevegyüljünk abba a karba, mely most országszerte zengi méltóságod dicsőségér. Fogadja azért Sáros-Patak város róm. kath. hitközségének legmélyebb hódolatát, melyhez sziveink amaz ima- szerü óhaját csatoljuk, hogy a Mindenható adjon méltóságodnak erőt magas állásával járó nehéz követelmeinek szive vágya szerinti teljesedéséhez, adja szent áldását nemes törekvéseire, boldogítsa e törekvések minél bővebb sikereinek szemlélhe- tésével, és nyújtsa a hazának és egyháznak egyaránt drága életét az emberi kor legszélsőbb határáig! Éljen!!« Kun Dániel pedig a következő üdvözlő beszédet mondotta: «Méltóságos és főtisztelendő püspök ur I Kegyes urunk! Patak város uevében, mint ennek küldöttei, jöttünk méltóságodhoz, mint városunk díszpolgárához; azon alkalomból, hogy ő cs. és kir. apostoli felsége méltóságodat Csanádi püspökké kinevezni méltóztatott. Eljöttünk, s hozzuk városunk képviselőtestületének, minden lakosának, kicsinye s nagyjának szive melegét, szeretetét! Eljöttünk, hogy hangot adjunk azon kitörő örömnek, melyet vásosunk közönsége a méltóságodat ért magas kitüntetés felett osztatlanul érez. — Méltóságos uram ! Azon 12 év alatt, melyet velünk, közöttünk éltél át, láttuk, sokra becsültük mi már szellemed nagyságát, nagy munkaerődet, fáradhatlan jóságodat, lelked nemességét Annál fokozottabb tehát örömünk, hogy általunk is felismert fényes tehetséged, kitűnő jellemed sugarai a trónig felhatottak, s apostoli királyunk őfelsége téged, városunk díszpolgárát, róm. kath egyházának 12 évig lelkészét legkegyelmesebben főpásztori székre emelni méltóztatott. Növekvő, mély tisztelettel, a régi nem szűnő szeretettel siettünk tehát hozzád mi is, hogy láthassunk szinről-szinre, s lelkünk túláradó örömével üdvözlünk ez alkalommal Sárospatak város közönsége nevében. Láthatunk tehát szinről-szinre 1 De örömünk még sem teljes, mint a tied sem, mert nem láthatjuk körödben a földi teremttné-
