Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-02-16 / 7. szám

Már pedig a vértanuság dicsőséges glóriája után sohase szoktak az emberek vágyakodni.

1867. tavaszán kiadatott a jelszó, hogy a vármegyéket »ellenzékileg« kell alakítani.

A képviselőházban kissebbségben maradt képviselők — élükön Tisza és Ghiczy — megre- tiráltak a vármegyékbe, és bekövetkeztenek oly dolgok, aminőket a Parlamentarismus története még nem ismert.

Megindult az u. n. »megyei mozgalom«.

Az országgyűlési képviselők megyegyülése- ken határozatokat indítványoznak az országgyűlés ellen ; a vármegyék határozatokat hoznak az országgyűlés ellen ; divattá válik és marad a vár- • megyékre appellálni a képviselőház ellen.

»A megye koordinált a ministeriummal« — harsogtatta Pestmegye s az országban ezer torok viszhangozá e politikai képtelenséget.

Sőt még az országgyűléssel is coordináltnak látták magokat és megtörtént, hogy a vármegye amely a legabsolutisticusabb időkben mindig csak rendeletek, de soha törvények ellen nem protestált: most tiltakozott a törvények ellen, oiyan törvények ellen, melyek hazai felelős kormány és népképviselet által hozattak. (L. Heves vm. föliratát ez időből a 67/12. t. c. ellen).

Valóban komikus e poharakban rögtönzött zivatar; és mégis nagy dolog.

Az ángol parlament szigorú büntetés alá fogna bárkit, aki a parlament souverainitását ily- módon megsérteni merészkednék

A magyar parlament nem tette; mert az egész u. n. »megyei mozgalmat« semmibe sem vette, mint azóta is mindig.

Még az 1870-iki országgyűlés sem látta szükségesnek a korlátozást, mert hiszen ezen ártalmatlan zivatarok ellen nem kell védelem ; elmúlnak maguktól.

A helyett az 1870-iki és 1871-iki országgyűlés két irányban igyekezett közigazgatásunkat javítani ; elválasztotta az igazságszolgáltatást a köz- igazgatástól és törvényt hozott a törvényhatóságokról ; másrészt megteremtette a községeket.

Hogy ezek a törvények magukban véve sem voltak jók, az bizonyos ; de hogy a vármegyék sem voltak képesek a törvény által adott hatáskörben a közigazgatást megfelelőleg teljesíteni, az még bizonyosabb.

Az alkotmányosság visszaállításának hatása alatt nagy lendületet vett közélet, a dolgok és viszonyok uj alakulatait hozta létre naponként, melyek folytonos praktikus közigazgatási gondoskodást és intézkedést igényeltek, de erre a vármegyék nem voltak képesek.

Hogy a közügyek fen ne akadjanak, hogy a közkormányzás általában lehetséges legyen, minden uj törvény kénytelen volt a vármegyéktől a közigazgatási tevékenységek valamely csoportját elvenni és az intézkedés jogát u n. állami közegekre ruházni át.

így járt p. az adóügy, az utépitészeti ügy részben, az iskolaügy, a közrendészeti ügy stb.

Az 1886. XXI t. c. 47. § a a —q-ig fölsorolja azon ügyeket, amelyek a közgyűlés, tehát a vármegye hatáskörébe tartoznak.

Ezek között csak a közmunka feletti intézkedés, a tisztviselők fegyelmi ellenőrzése, s a községektől fellebbezett ügyek másodfokú elbírálása közigazgatási teendő, vagy valami reális tartalommal bíró jog, a többi csak formalitás.

A többi vagy választás vagy gazdasági teendő

A közigazgatás minden egyéb ágai és teendői ki vannak véve a vármegyék hatásköre alól és át vannak téve a törvényhatósági közigazgatási bizottságok hatáskörébe.

Ez a közigazgatási bizottság a közigazgatásnak és önkormányzatnak kitűnő orgánuma volna, ha másképen volna összeállítva; úgy mint ma van, torzképződmény, mely se nem állami közigazgatási közeg — mert választott tagjai is vannak — sem nem önkormányzati orgánum, mert a nem választott tagok benne többséggel birnak ; és végérvényesen nem intézkedhetik.

Kitűnő intézmény volna, ha benne egyetlenegy tisztviselő se volna, se kinevezett, se választott ; akkor aztán igazán önkormányzati orgánummá lenne, amivé idővel kell is okvetetlen lennie.

Ma a legjámborabb ember se tekinti önkormányzati orgánumnak.

A régi vármegye legalább politizálhatott és közigazgathatott volna, ha akart volna és értett volna hozzá.

A mai vármegye nem politizálhat és még ha akarna és tudna, sem közigazgathat, mert nincs hozzá joga és hatásköre.

Elkellett tőle mindent venni, de hogy a múltból mégis maradjon valami, meghagyták nála a választási jogot; választhatja egynéhány tisztviselőit és bizottságait; intézkedhetik saját gazdaságában, de ott is csak korlátoltan, s azzal vége.

Saját választott tisztviselői felett tulajdonképen még fegyelmi hatósága sincs ; végérvényesen róluk nem intézkedhetik; és megeshetik az a komikus eset, hogy a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányában a törvényhatóság elsőrangú tisztviselői felett kinevezett állami hivatalnokok hoznak fegyelmi ítéleteket.

Saját választott tisztviselőinek még nem is biztos hátvéde; őket a kormány, a főispán vagy más alsóbbrangu állami hivatal üldözésével és nyomásával szemben megvédeni nem képes; ezek kívánságára tisztviselője ellen a »felelősség« minden lépten-nyomon kimondandó s a fegyelmi eljárás megindítandó.

És amellett nagy általánosságban még csak megfelelő tisztviselőt sem kaphat; magának ilyet, gyakornokok hiányában, még csak nem is nevelhet.

A csekély és nagyon is elégtelen fizetés miatt az alkalmazandókban nem válogathat, mert a vármegyei szolgálatot kevesen keresik.

A fizetés elégtelensége, a sok oldalról való függés és végre a választás bizonytalansága a jobb és képesebb erőket csak kivételesen hozza a vármegye szolgálatába.

A választás nem is jó módja a hivatalok betöltésének; /először, mert nem a legalkalmasabb, hanem a legnépszerűbb vagy legtöbb connexióval bírókat keresi fel; másodszor, mert a választott tisztviselő nem államhivatalnok és benne nem igen szokott fogékonyság lenni az állami célok iránt.

Már említettük, hogy a választott tisztviselő szeret az állammal esetleg szembe is szállani.

Ép ezért választott tisztviselő mellett rendes közigazgatás nem is képzelhető; a választás a rendi társadalom utolsó maradványa nálunk ; és mindenütt másutt a müveit országokban megszűnt a rendi társadalmi szerkezet összeomlásával.

Mi nálunk sincs reá semmi szükség. Nevetséges dolog egy megszűnt rendszer utolsó roncsát konzerválni akarni !

A régi vármegyéhez és a választási rendszerhez csak a múltak iránti pietásból lehetne ragaszkodni ; de a pietásnak a gyakorlati politikában semmi helye; a gyakorlati államférfit nem a pietás, hanem a célszerűség, hasznosság tartozik vezetni; nem a régit, az ősit tartozik fentartani, hanem a rendeltetésének megfelelő intézményeket, a közérdeket szolgálni tudó szervezeteket tartozik megvalósítani, tekintet nélkül egyes társadalmi körök itt ott található ellenkezésére.

A közigatási tisztviselőket ma már sehol a világon se választják hanem mindenütt kinevezik; pedig oly széleskörű hatósági önkormányzattal talán sohasem is fogunk bírni, mint aminővel — kinevezett hivatalnokaik mellett - Anglia és Poroszország birnak.

Bismarck bizonyosan szívesen engedné a tisztviselőket választani, csak adnának a porosz kormánynak a »Kreis«-okkal és »Provinz«-okkal szemben annyi beavatkozási és intézkedési jogot, mint amennyivel ami szeretett választási rendszerünk mellett, vármegyei közigazgatásunkba a kormány bír.

És amellett, hiába szeretik a vármegyei rendszer apostolai az ellenkezőt hangoztatni, sohase tapasztaltatott, hogy a választott tisztviselők akár függetlenebbek, akár megbízhatóbbak lennének, mint az állami hivatalnokok.

Az évenként kiderülő sikkasztások vagy egyéb anyagi haszonnal járó visszaélések arányszáma a választott tisztviselők körében magasabb, mint az állami hivatalokban levőknél. Erre kétségbevonhatatlan statisztikai adataink vannak.

Ez különben nagyrészt magának a rendszernek káros kifolyása ; a választási rendszer mellett fegyelem és hierarchia a tisztviselők között alig is képzelhető ; a rokonság és pajtásság érzete természetszerűleg paralyzálja az alsóbb és magasabb rangú tisztviselők közt levő különbséget, a rend, a hivatali szigor és fegyelem rovására.

A kinevezett hivatalnokok sehol a világon nem gyakorlanak p a képviselő választások, vagy megyei bizottsági tag választás alkalmával oly pressiót, mint a mi választott tisztviselőink.

Az oly sokszor emlegetett »választási befolyásolás, visszaélések, jogtalan kormányi és hivatali beavatkozás' stb. efféléket majdnem kizárólag a szolgabirák és a befolyásuk alatt álló jegyzők követik el.

És ha igaz az, a mit mondani szeretnek némelyek, hogy »a kinevezés a világtörténelem kiáltó tanúsága szerint a korrupció forrása és a karakter megmérgezője«, akkor Magyarország választott vármegyei tisztviselői a törvények tiszteletének, a pártatlan részrehajlatlanságnak, az erkölcs és jellem tisztaságának valóságos mintaképei mig a kinevezett bírák és az európai többi civilizált, a polgári szabadság teljes élvezetében levő államok kinevezett közigazgatási hivatalnokai mélyen el kell hogy merülve legyenek a jellem- telenség és a korrupció mo csarába !

Csakhogy a tények az ellenkezőt bizonyítják és mi épen a választási rendszert tarjuk »a korrupció forrásának és a közállapotok megmételye- zőjének« és ebben nekünk az egész miveit világ praxisa igazat ád, a midőn közigazgatási hivatalnokokat, mindenütt minden kivétel nélkül, kinevezi.

Büszke lehet reá Magyarország és a magyar nemzet, hogy ezen képtelen, sőt veszélyes rendszer mellett és visszás viszonyok között ilyen közigazgatási tisztikarral bir; mely fegyelem és szolgálati pragmatika nélkül, a hivatali tekintély nem nagy fokával, a tisztességes megélhetésre sem elég javadalmazás mellett, még ennyi tisztes- séggel és jó akarattal szolgálja a vármegyét, mely öreg napjaira még csak a betevő kenyerét sem biztosítja!

De épen ezért, mert van jó anyagunk, a melyből fegyelmezett, pontos és gyakorlott hivatalnoki kart lehet teremteni, kívánjuk, hogy a vármegyével, a választási rendszerrel, egy elmúlt, önmagát túlélt kor társadalmi szervezetének ez utolsó roncsával mihamarabb leszámoljunk és Magyarországot minélelőbb modern nemzeti és jogállammá tegyük, hogy Európa többi szabad államai között elfoglalhassa az őt méltán megillető helyét:

kívánjuk, hogy az avitikus tespedés és particularisms mielőbb megszűnjék és mielőbb a közérdek megvalósítására törekvő, szigorú, pontos és felelős állami administrate hozassák be ;

kívánjuk, hogy szemben az administrátió ily államosításával, a nagyobb községek és a városok a legszélesebb körű autonómiával ruháztassanak fel, hogy igy a törvények és rendeletek végrehajtásánál a különös helyi érdekek tekintetbe vétessenek és az állampolgárok részvéte nem csak a törvények hozatalánál, de azok végrehajtásánál is biztosittassék ;

kívánjuk, ha a régi vármegye romjain egy uj modern alkotás emeltessék fel, mely egyfelől a kulturális és gazdasági önkormányzat orgánuma, másrészt tisztán, szabadon választott tagokból álló bizottságaiban a hozzá felterjesztett vitás közigazgatási kérdések igazságos bírája s a városok és községek autonom önkormányzati jogainak lelkes védője és szószólója legyen ;

kívánjuk, hogy a vármegyék ezen tisztult, modern alakjukban is közérdekű, sőt országos ügyekkel is foglalkozhassanak, azokat megvitathassák, azokra nézve megállapodásaikat kifejezhessék, egymással és a kormánynyal közölhessék és kérvény alakjában a törvényhozás bármelyik házához közvetlenül felterjeszthessék, mert magunk is hisszük és valljuk, hogy a szabad állampolgárok törvényes gyűléseinek határozataiban nyilvá vánuló szellem és kivánalom a közóhaj nyilvánu- lásának tekintendő és hivatva van arra még parlamentáris kormányforma mellett is, hogy a végrehajtó hatalomnak tájákoztatóul szolgáljon.

Kivánjuk, hogy az egyéni szabadság a hivatalos hatalommal szemben, a közigazgatási jog kodifikálása és a hivatalnokok jogkörének, szabad- szellemű, praecis törvényekben és szabályzatokban való minutiosus körülírása és megállapítása által — hathatósan biztosittassék; és hogy a garanciák a hivatalnokok büntető jogi felelőssége és egy független közigazgatási felső bíróság felállítása által lehetőleg fokoztassanak, hogy az állam hivatalnokaiban, a kiket kellő fizetéssel és tekin- télylyel tartozik ellátni, pontos és megbízható kö- zeggel bírjon, kiknek lelkében elevenen él az állam képe, az állami nagy cé ok, kik átérzik hivatásuk nagy fontosságát és képesek e hivatás magaslatára emelkedni, idejüket, buzgalmukat, életüket a közigazgatás nagy feladatainak szentelni !

A közigazgatás belenyúl az emberi élet majd minden viszonyába és tevékenysége tárgyait ép ez életviszonyok képezik. Ma, midőn az emberi életviszonyok oly sok változásnak, oly sok átalakulásnak vannak alávetve ; midőn a közgazdasági és socialis élet hazánkban oly nagy lendületet vett, hogy Európa egyhangú elismeréssel kiséri, s a pezsgő élet naponként az életviszonyok uj meg uj alakulatait hozza létre: ma megkívánjuk a közigazgatástól, hogy ne elavult intézmények nehézkes békóiban, a megszokás szűk kerete között mozogjon, hanem eleven éberséggel és gyors tetterővel alkalmazkodjék a gyorsan változó viszonyokhoz, hogy a fentartó és ápoló keze folytonos bőségg 1 nyújtsa minden egyes egyén szá- 1 mára azon nélkü’özhetljn előfeltételeket, a melyek I minden ember szellemi és anyagi fejlődéséhez okvetetlenül szükségesek.

A közigazgatás e nagy céljai nálunk is elérhetők lesznek, csak kettő kell hozzá, t. i. megfelelő közigazgatási szervezetben, egy kis jó akarat és egy kis — elfogulatlanság!

í

I>r. Fercnczy Klek.

N¥om. a „ZEMPI.ÉN” nyomd.