Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-02-16 / 7. szám
CSABHOK. Csevegés a kandallónál*). — Ma, kezdé Erdöhegyiné őnagysága, amint elnöki székét a virágos kandalló mellett elfoglalta, Mezei doktor úrhoz szeretnék egy pár kérdést intézni. A megszólított sóhajtva hajtotta meg magát. — Soh’se féljen, kedves orvos ur — nyug- tatá meg a fiatal asszony mosolyogva — egészen komoly kérdésekre óhajtok felvilágosítást kérni, s Ígérem, hogy amaz ingerkedési hajlamot, mely az ön ünnepiesen komoly tudománya ellen bennem oly sokszor feltámadt, féken fogom tartani. — Félek, hogy nehéz lesz ezt a szeretetreméltó koboldot megfékezni — viszonzá az orvos — de még egy kis háború kockáztatásával is szívesen állok nagysád rendelkezésére s várom becses kérdéseit. — Tehát egészen komolyan! — kezdé őnagysága ismét. E napokban azt olvastam az újságban, hogy egy párisi orvos még a hires Pasteur t is túlszárnyalja, s miként ez a veszettséget, ő a tüdő' vészt szintén beoltás által akarja gyógyítani. Ha ez való, akkor még a Pasteur fölfedezését is fölül múlja, mert a veszettség mindig csak rendkivüli, s hála Istennek nem oly gyakori szerencsétlenség eredménye ; de a tüdövész az emberiségnek egyik leggyakoribb ostora, mely azáltal, hogy örökölhető vagy mástól elkapható, még veszedelmesebbé válik. Nagy áldás volna tehát, ha a tüdövész ellen biztos módot lehetne találni ; de hogy a beoltással ezt miként érhetnők el, nem vagyok képes megérteni, s épen ezért szeretném véleményét hallani, hogy igaz e, s lehetséges-e ez a fölfedezés ? — Ezt a dolgot épen a napokban tettem a legkomolyabb tanulmány tárgyává — viszonzá Mezei dr. — s igy abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy pontos felvilágosítást adhatok nagy sádnak. Becses kérdésére természetesen nem válaszolhatok határozottan; mert amint a csillagász számításai csak az égi tünemények valódi és pontos megjelenésével válnak kész igazságokká: az orvostudomány legjobb és legkomolyabb hipotéziseit is csak a valóban és hasonló körülmények közt mindenkor bekövetkező gyógyulás erősíti meg. — Akkor hát — mondá Erdöhegyiné — a régi pásztorok eljárása talán mégis többet ért, mert azok az elméletet és tudományt elhagyva, egyenesen a gyógyításon kezdték. Bocsánat 1 — kiáltá komikus kétségbeeséssel, midőn látta, hogy az orvos fenyegctöleg emeli föl ujjait — bocsánat, már eltűnt a kobold. Nos, hogy áll a tüdővész gyógyítása f — Egy párisi doktor — válaszold Mezei orvos — Roussel dr., ki a vérátömlesztés terén is kiváló sikereket ért el, abban az erős hitben él, hogy ö a tüdövészt képes meggyógyítani. Elmélete azon a tapasztalaton alapul, melyet az újabb gyógyászat mindinkább megerősít és alkalmaz, hogy sok gyógyszer a bőr alá fecskendezve, a legnagyobb és leggyorsabb hatást gyakorolja az emberi organizmusra, minthogy ekként közvetetlenül jut a vérbe. Például tapasztalták azt, hogy a vas, kén, arzenikum, nux vomica, ha a bőrszövet alá fees kendeztetnek, az egész testet áthatják, s némely betegségnél néhány hét alatt oly javulást idéznek elő, amilyet soha, vagy csak rendkívül lassan lehetne elérni, ha ugyanazokat a orvosszereket az emésztő szervek utján közölnék a beteggel. Épen úgy ismert dolog, hogy sok méreg csak akkor hat, ha közvetetlenül jut be a vérbe, ellenben elnyelése semmi veszedelemmel nem jár. Tapasztalták továbbá, hogy a befecskendezés által közölt gyógyító szerek a mikroskopikus bacillusokat és baktériumokat különösen igen jól pusztítják, — Eszerint — mondá Erdőhegyiné — ama spanyol orvos mégis csak jó utón járt, ki a kolerát, mely a legújabb fölfedezések szerint szintén a bacillusoktól származik, beoltás által akarja gyógyítani 1 — Hogy oltásának megvan-e a kívánt sikere •— válaszold Mezei dr. — azt nem Ítélhetem meg, miután eljárásátititokban tartja ; de azt határozottan állíthatom, hogyha valaha sikerülni fog a kolera- bacillust megölni, ez csak befecskendezés utján lesz lehetséges, mert a gyomorba vett szerek az emésztési folyamat alatt vegyileg annyira átváltoznak, hogy a vérgolyócskákban élő bacillusokat nem képesek többé megsemmisiteni; föltéve, hogy e képességgel csakugyan bírnak. Bocsásson meg nagysád e kitérésért, de kérdésével maga okozta azt. Ami a tüdővészt illeti, azt szintén a vérben élő mikroskopikus lények idézik elő, melyek különösen a tüdőt lepik meg s azt elrombolják. Ha a tüdővészesek nyáladékát nagyitón megvizsgáljuk, végtelen sok, különös alakú bacillust látunk benne, *) Wellen lovag, a múlt nyáron elhunyt osztrák költi), »Az osztrák-magyar Monarchia Írásban és képben« cimii nagy irodalmi vállalat osztrák részének szerkesztője »Plaudereien am Kamin* (Csevegés a kandallónál) cim alatt igen szellemes ismeretterjesztő tárcákat irt. Ezek közül való a fentebbi részlet is melyet t. munkatársunk szabad átdolgozásban közöl. Szerk. melyeket tuberkulózis ía«7/«j-oknak hivnak. Sajnos, hogy a tüdővész okának fölfedezésével még nem találtuk meg egyúttal az eszközt is annak megszüntetésére. Épen úgy vagyunk vele, mint a kolerával, a bacillust jól látjuk, de ellenszerére még mindig nem bírtunk ráakadni. Nos, a bacillusoknak emez ellenszerét és legyőzőjét, melyet Koch tanár a koleránál mindeddig hasztalanul keresett, találta meg — hite szerint — Roussel dr. párisi orvos. — És kicsoda, vagy jobban mondva, micsoda a szent György lovagja ennek a mikroskopikus sárkánynak, mely az emberiséget époly kegyetlenül üldözi, mint őseinket ? hétfejü sárkányok? — kérdé Erdőhegyiné. — Egy fa — viszonzá az orvos. Már a középkori felfogás szerint is a természetben minden betegségnek megvan a maga orvossága, s minden méregnek a maga ellenmérge. — Én is azt tartom — mondá Erdőhegy iné — hogy a fizikai világban épugy van, mint a szellemi és erkölcsi világban, ahol szintén minden hibának és bűnnek megvan a maga ellenmérge. Az egyiknek ostobasága ellen ott van a másik okossága, a hazugság ellen ott van az igazság, a gyűlölet ellen ott van a szeretet; miért ne lennének meg a természetnek a fizikai világban is a maga ellenmérgei. — De az erkölcsi ellenmérgek nem öszhang- zanak egészen azokkal a mérgekkel, amelyeket lekellene küzdeniök — szólalt meg Kardos hadnagy Legalább az okosság, azt hiszem, sem mennyiségileg, sem minőségileg nem elégséges, miután, Schiller szerint, az ostobaság ellen az istenek is hiába küzdenek. — Úgy e, ezt az újoncoknál tapasztalta? — kérdé Erdőhegyiné nevetve. — Szerénységem nem engedi, hogy erről beszéljek — viszonzá Kardos — mert épen ez az, amire büszke lehetek. Lehet az újonc olyan ostoba, amilyen csak akar vagy bir lenni, a hadnagy a kiszabott szabályzati ismereteket mégis beleplántálja; úgy, hogyha a költő mondását nézzük, a hadnagy tulajdonképen némileg még az isteneknek is felettük áll, de legalább is a félistenekkel szerénytelenség nélkül lehet egy sorba állítani, — Büszkének szeretem a spanyolt! nevetett Erdőhegyiné. Azonban térjünk vissza a tárgyhoz s hallgasuk az orvos urat. Kérem, orvos ur, folytassa érdekes fejtegetéseit I — A tüdövész ellenmérgét tehát, folytatá az orvos, Roussel dr. az eukaliptus-fában keresi, mely Ausztráliából származik s már Olaszországban s déli Fránciaországban is megvan honosítva. E fának gyökere s levelének kigőzölgése a mocsárláz gyógyítására igen sikeres, ezért elkezdték mérges, mocsaras vidékekre ültetni s a tett megfigyelések kimutatták, hogy a mikrobák, melyek a mocsárlázat, a veszedelmes s gyakran halálos maláriát a vérbe viszik, a fa körül messze, úgy a földön, mint a levegőben eltűntek. A fának ezen erejére alapítja Roussel elméletét, kapcsolatban a bőr alá fecskendett orvosság hatásáról'tett tapasztalatokkal. ö az eukaliptusfának leveléből és héjából egy kivonatot készít, mint ahogy a kinint nyerik a kina-teából, s azt állítja, hogy ebben a kivonatban az eukaliptusfa mikrobaölő tulajdonsága igen nagy mértékben megvan. Ezt az eukaliptint — a Kinin analógiájára képezve a szót — aztán a tüdő körül mindenütt befecskendezi a bőrszövetbe s hatása oly nagy, hogy rövid idő múlva a tuberkulózis- bacillusok teljesen elpusztulnak, s a beteg nyála- dékéban ezen romboló mikrobáknak semmi nyomuk se látszik. E pillanattól fogva a tüdövész veszedelmes és gyógyíthatatlan jelleme megszűnik s az orvosoknak ezentúl csak egyszerű tüdőhurut- féle bajjal van dolga, melyet a legközönségesebb orvosságokkal meggyógyíthat, föltéve, hogy a tüdő sorvadása még nem öltött oly fokot, hogy a légzőszervek megújulása már lehetetlen. — S hisz ön ebben az orvoslási módban ? — kérdé Erdőhegyiné ? — Azt nem mondhatom, hogy hiszek benne — viszonzá az orvos — mert én makacs skeptikus vagyok, s különösen orvosi kérdésekben nem hiszek csak a saját szemeimnek. Mindamellett nem tagadhatom, hogy a Roussel dr. módszerét lehetőnek tartom; föltéve, hogy az eukaliptin csakugyan bir bacillus-ölö képességgel, amit csak a tapasztalat fog bebizonyítani. Mert a természet gyógyító erőit mindig csak próba és tapasztalat után ismerjük meg s fölfedezésükre igen sokszor a véletlen vezeti az embert; a betegséget és annak okait kikutatni s ezekhez képest a helyes orvosszert al- kalmazei: az aztán a tudomány dolga. Ha tehát az eukaliptinnek csakugyan megvan az a különös hatása, amit Roussel észlelt, akkor a tüdővész gyógyítását a befecskendezés utján lehetőnek és valószínűnek tartom s az uj elmélet annyivalinkább figyelemreméltó, amennyiben ennek alkalmazásával a betegnek sohase árthatunk ; sőt tovább menve, azt is lehetőnek tartom, hogy az eukaliptus kivo natának befecskendezése a kolera-bacillust is meg fogja semmisíteni, amire mindeddig hasztalanul törekedtünk. — No édes orvos ur! — mondá Erdőhegyiné — sokszor kigunyoltam az ön orvosi tudományát. de valóban csodálattal fogok előtte meghajolni, ha csodákban gazdag korunkban csakugyan sikerülne neki az emberiségnek három olyan ostorát; mint a veszettség, tüdövész, kolera elűzni s kivált még olyan eszközök által, a melyek a szervezetet nem támadják meg annyira, mint az eddigi orvosszerek, melyek a gyomrot összekavarták s minden gyógyuláskor újabb betegséget idéztek elő. Rácz Lajos. (Vígé köv.) H UM O R. Mi a különbség a szerelem és a hideglelés közt? Ez hideggel kezdődik s forrósággal végződik — amaz megfordítva. Egy jó táblabiró meglátván a medvebőr- bundába bujt fővárosi uracsokat, felsóhajtott: mily nagyott változott az idő az én fiatalságom óta I ? Akkor az ember medvén látott majmokat, most majmokon látja a medvét. Meghalt a falu vénje 106 esztendős korában. A pityergő vénasszonyok összedugták fejeiket s mondogatták: bizony szép kort ért I Megszólal a kom’asszony is, ki világéletében mindig külön véleményen volt. No bizony, van is mit dicsekedni a komám uram nagykorával. Az én jó egyetlenegy édes apám most éppen 120 esztendős lenne — ha élne. Mikor a vak Milton másodszor megnősült, egy jó barátja megkérdezte, ugyan hogy tudott nőt választani. Nagyon könnyen — felelt a költő — s még könnyeben, ha siket is volnék, mert akkor a férjek legtökéletesebbje lennék ! Másolat- (Elbocsátó levél.) Béres György mint kacsis 1889. esztendőbe nálam hűségesen és becsöletesen szaladgál, azér ütet az 1890-ik esz- tendüre bárki szabadon megfogháti. Mokcsóban, 1889. nov. 27. H. H. árendás. GONDOLATOK. A harmlncéyes nők ellenállhatatlan varázst gyakorolnak a férfira. Valami bizonytalanság, meghatározhatatlan félelem, rettegés, érdekes zavar és viharosság vegyül a harmincéves nő szerelmébe, mit az ilju leányka szerelme mindenkor nélkülöz. A harmincéves nő csak a szeretett férfiért él, ennek jövője foglalkoztatja őt csupán, életét széppé és dicsővé tenni igyekszik ; engedelmeskedik, kér és parancsol, megalázza magát és ha kell, ismét büszkén rendelkezik, tud a legkülönfélébb esetekben vigasztalni, mig az ifjú leány csak siránkozik. És mindezek az előnyök mellett a harmincéves nő, sokszor öntudatlanul, még többféle szerepben is otthonosságot mutat: tud ifjú leánykává is lenni, ha kell, tud szemérmes lenni, vagy a csapásokkal kíméletlenül szembe szállni. A kettő közt oly nagy 3 különbség, mint a milyen a véletlen és a kiszámított dolog, az erő és gyöngeség közt létezik. [Balzac.) A férjes nők már nem önmagokéi, hanem a házi tűzhely királynői és rabszolgái. A nöiség szentsége össze nem egyeztethető a társadalmi kötelességekkel és a világias szokásokkal; a nők emancipációja nem egyéb, mint a nőiesség megszüntetése, a nők elrontása. [Balzac). Minden nő megkívánja, és méltán, hogy tiszteljék is. Becsülés nélkül megszűnik nőiességük. A tisztelet az, mit mindenek előtt szerelmük részére is megkívánnak. [Balzac). KIMUTATÁSA a zemplénvármegyei nyilvános közkórház 1889. évi jan. havi beteg-forgalmának. 1889. évi dec. 31-től jápolás alatt maradt 1890. jan. 31-ig újonnan felvétetett Ápoltak összege----1 Ezek közül elbocsáttattak Összes fogyaték A hó végével ápolás alatt maradt Az ezen idő alatt felmerült ápolási napok Gyógyulva Javulva Gyógyulatlan Meghalt 29 1 71 100 5b — 4 1 60 40 957 Tokár József, Dr. Schön Vilmos, alorvos. főorvos. A t. körjegyző urakhoz ! Mindazon t. körjegyző urakat, kiknek a kiadásunkban megjelent 1890. évre szóló »Zemplén Naptár*-unkból elárusitás végett küldtünk, de mindez ideig azzal be nem számoltak, ismételve kérjük, hogy haladéktalanul leszámolni szíveskedjenek. Tisztelettel (A »gemplén< kiadóhivatala.
