Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-02-09 / 6. szám

(Farsangi hirek.) Az újhelyi tűzoltó-egyesület hagyományos batyubálját tegnap este tartotta meg a városi színházteremben. Bár lefolyásáról még nem referálhatunk; hanem, hogy jól sikerült, az érdeklődés, meg e mulatság elődeinek sikere után Ítélve már most is bátorságosan kiírhatjuk. A rövid farsang harmadik és utolsó mulatsága, az újhelyi olvasókör febr. 15-iki batyubálja lesz. A városi és vidéki közönség nagy és élénk részvéte és a táncos gárda teljes jelenléte fogja a kurta farsangi prográm miatt elégedetlen Karnevál herceg őfenségét vig kedvre deríteni, kegyét számunkra jövőre is biztosítani és legeslegföképen táncoló szépeink előtt e mulatságot kedves emlé* küvé tenni.

(Országos vásár) volt f. hó 6-án Ujhelyben. Legélénkebb nyüzsgés volt a baromvásártéren, hol a legtöbb lábas jószág, fájdalom potom árak mellett, gazdát cserélt. Jó vásárja volt a rendőr ségnek is, mert már délére megtöltötte enyves- kezű zsebmetszőkkel a városházi kótert. Egész napon át gyönyörű tavaszi napsugár kedvezett a vásár sikerének. A Rongyva kőhidját már kora reggel hatalmába kerítette s késő estig megszállva tartotta az élelmes koldus-had, — vásár múltán iván nagy áldomást a rendőrség láthatatlan kerubjainak dicsőségére!

(A »Zemplén« feketetáblája.) Még a tavasz be sem köszöntött, már is fenyeget az árvíz Ujhely utcáin. Tessék erről meggyőződést szerezni a főbíró urnák. Ha végig sétál (illetve csolnakázik) a Kazinczy-utcán, tapasztalni fogja, hogy a hó és jégolvadás elárasztotta a gyalogjáró helyeket a Ringelhant-féle háztól egészen a Csillag-korcsmáig. Szépen kérem a városi mérnök urat is, vegye elő circillusát s szabjon határt a rakoncátlan járású vizeknek. V.

(Általános a panasz), hogy az adók és kincst. illetékek behajtására hivatott városi közegek az adófizetőket szabály- és törvényellenes eljárásokkal zaklatják. A dolog illusztrálása céljából szükségesnek tartottuk az alábbi sorok közlését, annyival is inkább, mert azok megírására egy közelebbről érdekelt adófiizető társunk által is felkérettünk. A nevezett adófizető előadása szerint ő e napokban 4 ft 81 kr. illeték tartozásra nézve kapott egy árverési hirdetményt, a melylyel ellene az árverés kitüzetett. Meglepetése annál nagyobb volt, mert nemcsak hogy semmi illetékkel nem tartozik, de sőt erre nézve házánál előzetes foglalás sem tétetett. Utána nézett tehát a dolognak és egy végrehajtó csemetétől arról értesült, hogy az illeték kel nem ő, de volt gondnokoltja adós, a foglalást pedig nem házánál, de az utcán eszközölték, anélkül, hogy a foglalási jegyzőkönyv aláírva, vagy pedig az egész eljárásról ő utólagosan értesítve lett volna. Ez annyival is inkább helytelen, mert nevezett adófizető a gondnoki tiszt alól már évek óta felmentetett és igy gondnokoltja ügyeit nem vezeti Törvényellenes pedig az, hogy valakinek tudó mása nélkül házán kívül az utcán »hasból4 történik a foglalás s pár nap múlva a mitsem sejtő adófizető már udvarán hallja a dobpergését, s anélkül, hogy jogorvoslásra ideje volna — elárverezik ingóságait. Az efféle esetek gyakran ismétlődnek. Mit tegyen ilyenkor az a kevesebb értelmiséggel — pláne írni olvasni nem tudó barátsze- resi pornép? Ajánljuk az ilyen és hasonló eljárá sok megszüntetését az illetékes körök figyelmébe.

(Csehül járt lengyelek). Gácsországból hét lengyel kupec a múlt héten hatvanhárom tagból álló sertésnyájat hajtott eladni az újhelyi piacra. Minthogy Galíciában a sertések között most a száj- és körömfájás uralkodik csak nagyon szigorú fel tételek mellett engedheti meg a hatóság hogy sertéspiacainkon a Galíciából jött disznók helyt- foglalhassanak. Ezek a kupecek távolról sem tettek eleget a feltételeknek, s hogy-hogy nem, valószínűleg kerülő utakon járva, feltartóztatás nélkül eljutottak Ujhelybe. Itt a hatóság tőlük számon- kérte a számonkérendöket s bár a nyájat állategészségügyi szempontból rendbentalálta, minthogy a sertéslevelek kifogás alá estek, a kupece- ket íejenkiut 10—10 ftig megbírságolta. E jogerős határozatot a földmivelési miniszter feloldván, elren delte, hogy a közig, hatóság az állategészségügyi törvény 153 §-a alapján uj határozatot hozzon, vagyis a hatósági zár a'á helyezett sertéseket nyilvános árverésen értékesítse s a vételárat felerészben a áll. kincstárba, másik felerészben a kózs. pénztárába utalja. Ily értelemben határozott is az újhelyi főszolgabíró s az árverési eljárást e folyó hó 5-ik napjának d. u. 3 órájára a városházához kitűzte. Szánalmas kép tárult a szemlélő elé. Az éhségtől elcsigázott sertésnyáj mellett ott gubbaszkodott a hét lengyel paraszt, keservesen sírva, lamentálva érthetetlen nyelven s mégis minden jelenvoltnak szánó részvétét felébresztve. Hosszabb tanácskozás után az árverés elhalasztatott s az ügyiratok a szak- ministériumhoz felterjesztettek. A lengyel atyafiak, kik lengyel zsidóknak adott földecskéik árán szerzett sertésnyájjal jöttek magyar földre jó üzletet csinálni, most imádkozva, reménykedve várják a minister »vetó«-ját, mely életsorsukat eldönti.

(Követésre méltó nemes tett.) Szentkirályi Albert ez -hosszumezei nagybirtokos és mezőtúri országgy. képviselő nagy szeretettel viseltetik a a »Krajnya« kultúrájának emelése iránt. Mégcsak

két éve, hogy a magyarnyelvet s népnevelést Zemplénvármegyében terjesztő egyesület* nek alapitó s a szinnai kör buzgó tagja lett. A múlt évben nagy áldozatkészségével lehetővé tette, hogy az első krajnyai kisdedóvó Cz.-Hosszumezőn megnyílt s ime egy újabb nemes tettel örök hálára kötelezte le magának e község földmivelő polgárait. Ugyanis a regale megváltásával korcsmaépületre nem lévén többé szüksége, a Cz. Hosszú- mezőn levő kőből épült szép korcsma épületét a melléképületekkel együtt a községnek ajándékozta, azzal a kikötéssel, hogy az épületet a község vagy iskolául vagy kisdedóvóul használja. S hogy fentartását is biztosítsa, még egy darabban 18 kataszt. holdnyi jó minőségű szántóföldet is adományozott. Ily nemes tett dicséretre nem szorul; de mégis meg nem állhatjuk : hogy a »Zemplént hasábjain ama hő óhajunknak ne adjunk kifejezést, hogy vajha a »Krajnyá*-nak sok ilyen nemesen érző földesura volna s hogy Szentkirályi Albertet a magyarok Istene az édes magyar haza s a Krajnya örömére még igen sokáig éltesse!

(Jótékonycélu táncest.) A szinnai »társaskör« melyet Kossuth Elek a járás közszeretetben álló főszolgabirája kezdeményezésére a járás intelligenciája a járás központjában alakított, azzal adta életrevalóságának első jelét, hogy a Szinnán felállítandó kisdedóvó javára f. hó 19 én zártkörű táncestét rendez. Hisszük s reméljük, hogy a jótékonycél előmozdítása tekintetéből ottan nemcsak a szórakozni, mulatni s táncolni szerető fiatalság de a kedves »öregek« is meg fognak jelenni.

(Meghívó) a Varannón f. hó 17 én az ottani kfsdedóvó javára a »nagy vendéglő« nagy termében tartandó »óvoda-bált jótékonycélu táncvigalomra: gf. Hadik Miksa, Vladár Emil, Pereszlényi István, Atányi József, rendezők. A táncvigalom kezdete este 9 órakor, belépődíj családjegy 4 személyre 5 ft, személyjegy 2 ft, felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. Vidéki vendégek lakás iránt szíveskedjenek levelileg fordulni Pereszlényi István rendezőhöz, Varannó.

(A krajnyai vadász-murik.) A »szegény Kraj- nya€ abban szerencsés, hogy jó levegőben, kitűnő forrás-vizekben s nagy vadállományban gazdag; amiért egykor valamelyik zempléni öreg táblabiró azt a latin kádenciát mondta reá, hogy: »mala patria, quae laudatur aere et aqua.« No de hát mégis van a Krajnyán is valami jó, tehát mégse utolsó pátria, különösen nem azóta, mióta a Kraj- nyát oly értelmiség lakja a melyik az >igaz barát- ság<-ot a szó szoros értelmében átérzi s gyakorolja. Az igaz barátságot, habár szerényebb kiállításban is, a gyakori összejövetelekben a pezsgő társadalmi életben n yilvánitják. így lettek hiresek a ,krajnyai búcsúk«, a szinnai járás értelmiségének vagy Szinnán vagy Sztakcsinban tartott közérdekű társadalmi vagy kulturális »gyűlései«, igy a kraj nyai vadász murik (a melyekre egyszer-másszor még az újhelyi nimródok is felrándulnak.) Profesz- szionatus vadász az erdészeken kívül vajmi kevés talán egy sincsen közöttünk, de mind megannyi szenvedélyes műkedvelő vadász. Sok vadásznak még csak bodzafa puskája sincsen, de azért a báró d’ Manx-féle élmények elbeszélésekor büszkén mondja: ,,mi puskások“. Mikor meg szűnnek a fáradságos munkák, megkezdődnek a a krajnyai fáradságos de annál kedélyesebb vadászatok. Egy ilyen kedélyes vadászmurit rendezett volt múlt szombaton herceg Lobkovitz krajnyai uradalmának tiszttartója Haidinger Ottó barátunk is a kolonicazi erdőségekben. A vadászat rendkívül szerencsés volt ... az erdők vad lakóira, még az a császár madár is avval flegmával nézte bükkfájáról a didergő vadászt, aki boszusságában kétszer ráduplázott s ő megsem moccant elfoglalt pozíciójáról, csak midőn a műkedvelő vadász golyót tett a hátultöltőbe, hogy a császármadár fejébe röpítse a golyót s a bükkfába talált, nem vette tréfára a dolgot s egy hatalmas »frrrrrr«-ral bu- csucsókot intett a szintén angol flegmáju vadászra, akit inkább doktornak mint vadásznak nézett s tova repült. A vaddisznók s az őzek még előbb biztosították az életüket, A vadászok is jobbnak látták a tűz köré csoportosulni s hatalmasan igyekeztek kivül-belől felmelegedni. Erősen felmelegedvén, újra mnghülni már nem akartak, azért hatalmas lépésekkel igyekeztek a faluba, ahol folytatták a vadászatot a . . . kosarakban s a pince- tokokban s el sem távoztak addig, mig éjfélkörül nem lett általános . . . hailáli. Folytatása a nemsokára Sztakcsinban s Sztarinán tartandó hivatalos hajtóvadászaton lesz, melyen reméljük, az újhelyi nimródok is meg fognak jelenni*).

(A farkasok.) Farsang lévén hát farkas-kalandoknak is kell lenni. Hogy Sztarinán oly sok farkas volna, hogy csapatokban járnak, azt nem hallottuk, de hogy egy »farkas* a körjegyző irodaablakán benézett az irodába, melyben a segéd- jegyző lakik, azt hallottuk. De hallottuk, s minthogy igaz is, bátran kiirhattjuk itten, hogy C/c- Bélán egy hajtásban valóban egy csorda vaddisznó s egy 7 dbból álló csapat farkas volt. A farkasok közül 2 darabot ejtettek el.

(Egy kopó kutya) a kásói erdőben tartott vadászat alkalmával ez évi jan. 31-én eltűnt. Le- irása: tiszta fekete, öreg; elől a fogai hibásak, kan,

*) Halljátok — Nimródok ! Szerk.

homlokán végig le a szájig fehér csík van, lábai a körömnél fehérek. Aki tulajdonosához, Dinnyés Kálmán garanyi lakoshoz, hazaviszi, 5 ft jutalomban részesül.

(Egy jó karban levő zongora) eladó. Bővebb tudósítás kapható e lap kiadóhivatalában.

Egyesületi élet.

Interpelláció-féle.

Hogy mi a ,semmi« — ennek a definícióját látta valamely régi poros könyvben egy jó kenyeres pajtásom. Bosszankodva a »bukfencező, fogtörő« definíción, elcsapja a könyvet és a legnagyobb indignációval panaszkodik, hogy ezek a tudósok az ő tudományosságukkal megölik a tiszta észt. Mintha — úgymond — nem világosabb volna ez a meghatározás: »A semmi kevesebb a levegőnél és ettől annyiban külömbözik, hogy sem működése, sem hatása nincsen«.

Az én pajtásomnak eme dedukciója segit most én rajtam, a mikor is a »zemplénvármegyei tanító egyesület «-re volna szükség, . . . azaz, hogy segit annyiban, amennyiben az ő definíciója segélyével tudom kisütni, hogy tán ilyen egyesület nem is létezik.

De azt mondják, hogy létezett.

Hogy miért teszik ezt igy ki a múlt időben?.. Erre tán legjobban megtudnák adni a választ ... a múlt vezérfiai. V. J-»

TANtJGY.

A kegyes tanitórendiek Zemplénvármegyében.

III. Hadra János k. r. tanártól.

(Öt közlemény.)

A már említett főrangú hölgynek buzgalma és pietása ügyeink előmozdítása körül, örök emlékezetre méltó. Meghalt 1742-ben. Benne házunk és intézetünk egyik legnagyobb jótevőjét gyászolta.

Végre is, peregtek az évek egymás után a végtelenségbe hol jó, hol balsors között. Az iskola, a kezdet nehézségein túlesve, virágzásnak indult; az atyák hivatásuk teljes magaslatán állva, a legnagyobb örömmel teljesiték papi és hazafiui legszentebb kötelességeiket.

Ily körülmények között nem kis csapás volt rájok nézve, midőn 1746 ban egy véghetetlen nagykiterjedésü és fárasztó per zavará meg csendéletüket. Az eset a következő: nemes Bajusz Gábor nádori adományt nyert Zalkod, szabolcsvár- megyei község birtokára, mely adományba magát 1745. szept. 22-én be is igtattatta a leleszi kon- ventuális és a nádori megbízott, Olasz Gábor által. A beigtatás már az eljárásnál fogva is hibás volt, amennyiben Olasz nem volt szabolcsvár- megyei birtokos, a mit Bajusz Gábor is beismert, miután második meghatalmazást eszközölt ki a nádortól, mi 1746. jun. 13-án végre is hajtatott. Jogilag is sértve érezték magukat többen, kik az említett birtokra vagy egyes kuriális jogokra némi igényt tarthattak; különösen, kik női-ágon jogot formáltak Zalkod birtokára. Ezek között volt az Olchváry család Szabolcsban, mint unokái a már férfi ágban kihalt Hotykay családnak, mely ezelőtt birtokosa volt a szabolcsi Zalkodnak. Az unokák a kir. táblánál ellenmondottak a beiktatásnak ; hasonlókép a piaristák is, mint zalkodi birtokosok. Ebből 3 évig tartó súlyos por támadott s a piaristáknak sok kellemetlenséget okozott; mig végre kis birtokrészletüket s kuriális jogaikat megvédel- mezniök sikerült. A birtok sokat szenvedett az árvizektől, különösen az 1747-iki tavaszi árvíztől; kezelése sok nehézségbe ütközött, miért is a rendfőnökség beleegyezésével 20 évre bérbe adták.

Ennyi megpróbáltatás csak acéloz.ta az atyákat s korántsem akasztá meg őket üdvös foglalkozásukban. A tokaji intézetnek algimnázium jellege volt 3 nyelvészeti osztálylyal1). Ezen állapot nem is változott’ azon hatvankét éven át, mig a piaristák a város és vidék teljes megelégedésére Tokajban működtek; mig végre a legmagasabb parancs 1789. őszére őket S.-a. Ujhelybe rendelé.

A tanterv is lényegileg ugyanaz maradt. A piaristáknak 1757-ben Cörner tartomány-főnök által kibocsátott 20 pontból álló tanterve2) célszerűnek bizonyult a múlt század tanügyi követelményeivel szemben. Az 1777-iki »Ratio educationist - első fecskéje az állami beavatkozásnak3) — alig vál') 1752-ig csak Írást, olvasást és számolást tanítottak, 1758-ban nyíltak meg a latin iskolák.

2) »Methodus instituendae juventutis apud Scholas Pias in Hungária, praeseripta per Joonnem Cörner, a Matre Del Praepositum Provincialem. An. 1757.« Ezen kívül számos rendeletek, köriratok, társházi vizitaciók alkalmával tett intézkedések nagyban hozzájárultak e metódus fejlesztéséhez.

3) Tagadhatatlan, hogy e beavatkozásnak számos előnye is volt. A többi között p. o. az 1779. okt. 25-iki rendelet szigorúan meghagyja, hogy csak azok bocsátassanak magasabb iskolákba, kik megfelelő talentummal és anyagi erővel rendelkeznek ; a csekély kapacitású és szükpénzü szegénység ne nevelje a proletariátus ; ezeket távol kell tartani a latin iskoláktól, hogy más és ne tudományos pályára lépjenek. Kivételt csak a nemességnél tettek. Ugyanezen időtájt Örményi tanulmányi útjában meggyőződvén az intézetek hiányos felszereléséről, hogy számos gimnázium és egyéb gram, osztályok igen sok helyen nélkülözik még a legszükségesebb földrajzi térképeket is : intézkedett, hogy a szerzetesi intézetek roo, illetőleg 50 ft adományban részesüljenek mappák és egyéb szükséges iskolai eszközök beszerzésére.