Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-02-02 / 5. szám
Nem engedélyezett pótvásár. A kereskedelmi miniszter a Tokaj községbe február 3-ára kért pótvásár-tartását meg nem engedte. Nyugdíjazások. A vármegyei nyugdíjalapra ügyelő választmány múlt hó 27-én tartott ülésén Bencsik Ferdinánd volt utbiztos részére 12 évi szolgálatért évente 132 ftnyi, — Pajkossy László volt utbiztos részére szintén 132 ftnyi nyugdijat szavazott meg. — Terescsák János, szolgálatából kilépett főjegyzői tisztihuszárnak a tőle időközileg , levont 42 ftot kamat nélkül visszautalta. — Tóth Árpád, szolgabirósági volt írnokot, jelenleg Nagy- Mihály város jegyzőjét hasonló kérelmével elu tasitotta, — Szabó Lajos, szolgabirói volt hivatal- szolgának nyugdíjaztatás iránt benyújtott kérvényét az alapszabályok 15. § ának a) pontja értelmében leendő bírálat alá vétel iránt az alispánnak kiadta. — Serák Ferenc, várm. elaggult írnoknak, úgyszintén Paczauer Mór dr. járási volt orvosnak nyugdíjaztatásra vonatkozó folyamodását számszaki előterjesztés végett a főszamvevőhöz utasította. Hírek a nagyvilágból. Montenegró véd és dacszövetséget ajánlott föl Szerbiának. A fegyveres szövetkezés éle Ausztria-Magyarország s Bulgária ellen irányul. II. Vilmos német császár néh. Rudolf trón örökös, felejthetetlen barátja, koporsójára nagy babérkoszorút küldött, melynek fehér szalagjára fekete betűkkel ez van nyomtatva: 11. Vilmos császár. Bismarck herceg szociális politikája a német birodalmi gyűlésen vereséget szenvedett. A többség elvetette a kormány javaslatát, — emiatt Vilmos császár a birodalmi gyűlést rögtön feloszlatta. Most az uj választás alkalmával a nép szavazatából/og kitűnni : kivnatos-e hogy a szociálista törvényjavaslat törvénynyé váljék Németországban A német cseh párt békealkudozása, melyet Taaffe gf. osztrák ministerelnök a császár óhajtására pár héttel ezelőtt indított meg az ó-cseh nemzeti párt bizalmi férfiaival, eredményhez jutott. Az alkudozó két népfaj béke-pontozatait csehek és németek elfogadták s igy a Lajtán-túli tartományokban a belső rend és béke helyreállítottnak tekinthető. A kiegyezés szép elégtétel a császárnak és szép sikere a kormánynak. Remélik, hogy a köztársadalom békéjét a birodalmi és tartomány- gyűlések közös megegyezése hamarosan követni fogja. Hírek az országból. Áradás. Az utóbbi napok enyhe időjárása az ország több részében áradást idézett elő. Erdélyben az Almás vize és a Maros, a magyarországi részen a Kőrösök, Temes és Béga folyók ro hamosan áradtak, A Bodrog és Tisza lassan bár- de szintén áradt. Mátyás király emlékezete. Ez évi april hó 6-án lesz négyszáz esztendeje, hogy Mátyás király, az igazi nemzeti király, Bécsben elhunyt. A magyar történelm* *' társulat nagy királyunk emlékének megünnepelésére múlt hó 26 án az akadémia kis termében közgyűlést tartott Az ünnepi beszédet Széchen Antal gf. mondotta Fraknói Vilmos pedig, önálló kutatások felhasználásával, hatásos felolvasást tartott Mátyás-VxrsXy ifjúságáról és királylyá választatásáról. A közgyűlésen ministerek, püspökök, államférfiak, fórendü hölgyek emelték a nagyszámú hallgatóság díszét. A filokszera elterjedését, legújabb hivatalos kimutatás szerint, 1546 községben konstatálták Magyarországon. Az országgyűlés képviselőháza Andrássy Tivadar grófot, a t.-terebesi kerület országgyűlési képviselőjét 129 szavazattal alelnökké választotta. Adrássy Gyula gróf egészségi állapota a legújabb jelentések szerint roszabbra fordult. Különfélék. (.Bg). Rezső trónörökös gyászos elhunyténak évfordulója múlt hó 30-án volt. E megrendítő gyásznap emléke bizonyára megrázó érzelmeket kelt ma is minden magyar szívében. A titokteljes dráma, melynek részleteit örök homály födi s mely egy reményteljes leendő uralkodótól fosztotta meg váratlanul az országot s azon mély részvét, melyet a legjóságosabb uralkodó atyai szívén e sújtó csapás által okozott seb fájdalmában való osztakozás által mindnyájan érzünk: bizonyára mély hatást tesz még ma is mindenkire s ez nem is fog egyhamar elmúlni. Gyász és fájdalom érzete lep meg újra minden jó magyar szívet és lelket. Tartsuk is meg s véssük örökre szíveinkbe emlékét annak, kit életében mindnyájan szerettünk, kinek életéhez oly sok szép reményt kötöttünk s kinek emléke a magyar nép szívében örökre élni fog. Legyen az évforduló gyászünnepnap folyvást mindnyájunknak. Ápoljuk szívünkben a kegyeletes emlékezés virágait! (Éljen DessewíTy Sándor püspök!) Amit már j oly régen rebesgettek s amit a várakozásában fel- I csigázott közóhajtás oly nehezen várt — Dessewfty ; Sándornak Csanádi püspökké való kinevezése immár ténynyé vált. A »Budapesti közlöny« január 30 iki száma a következő legfelsőbb kéziratot hozta: » Vallás és közoktatásügyi m. kir. ministerem előterjesztésére cserneki és tárkeői Dessewffy Sándor címzetes apátot és kassai székeskáptalani kanonokot Csanádi megyés püspökké kinevezem. Kelt Radmerben, i8po. évi jan. hó 4.-én. Ferencz Jószef s. k. Gr. Csáky Albin s. k.t Az ünnepelt uj püspöknek első gratulánsai voltak Csáky Albin gf. miniszter és Berzeviczy Albert, államtitkár, kik már a legfelsőbb kézirat keltje után pár nap múlva sürgönyileg fejezhették ki szerencsekivánataikat. Mikor a hivatalos lap ,urbi et orbi* nyilvánosságra hozta a legfelsőbb elhatározást, szokatlan örömérzés szállta meg ' a kassai diecezis papságát, mely nyolcvannyolc év leforgása alatt most szolgáltatja a második főpapot az egyháznak. Az egyházmegyének ujongó örömolyan szép férfit még sohasem látott életében, hát odasugta, hogy ne menjen el, maradjon. ■— Nem megyek! Súgta vissza Jábes. Hiába kínáltak aztán neki akármit, nem kellett neki semmi, csak a bárókisasszony. Apa, anya, midőn megérték, hogy leányuk beleszeretett abba a fiúba, még meg is örültek, mert a szép termet, gyönyörű arc, nekik is megtetszett. Készültek a lakzira s nemsokára az is meglett. A gróífiu búskomorsága napról-napra tűnt. Lett belőle mindennapi vendég, igazi jó barát, kinek, ha kedve tellett benne, (úgy látszott nagyon is tellett,) órák hosszáig el-eltrécselt a szép fiatal asszonynyal ott az angolkert elrejtett csapijaiban; a férj szépen meg is köszönte szívességét, mire az asszony oly hálás pillantásokat vetett arra a páratlan jó férjre, hogy no. A csárdásból meg lett a pusztán felvigyázó, jó fizetéssel; de hogy a feleségének is legyen dolga, az meg lett a kastélyban kulcsárné, jól értett hozzá. * Egy estenden a gróffiu azt susogta Ilonkának, hogy nem állhatja már tovább e zárt tettetést, nem bírja tovább folytatni. És azután susogott, a susogást fűszerezte egy-egy csókkal s a menyecske mindjobban pirult, hevült. A susogásnak az lett a vége, hogy a gróffiu szavára azt mondta Ilonka, hogy jól van, tehát holnap éjjel 1 órakor várja kocsival, ő útra készen lesz, összeesküdtek, hogy megszöknek és élik világukat. Másnap reggel, amint a kastélyból kilép Jábes, hát lát két öreges alakot, batyuval hátukon, mig előttük két fiú lépegetett. Nézi Jábes nézi és addig nézi, hogy felismerte bennük atyját, anyját, meg két testvérét. érzetét a kassai káptalan küldöttségileg tolmácsolta az uj püspök előtt. Azóta a küldöttségek s magánosok egymást érik a kassai szerény kanonoki házban, melynek még szerényebb lakóját, Des- sewfify Sándor Öméltóságát, most már a dúsgazdag jövedelmű és nagyfényü Csanádi püspöki székbe szólította az apostoli király kegyessége. Az uj püspököt, ki Sárospatakon való plebánoskodása ide jéböl mindenkitől megszeretve, mint vármegyei törvényhatóságunknak egyik kimagasló tagja mindenkitől tisztelve, Zemplénvármegyében soha nem múló nimbust vivott ki magának: vármegyénknek mágnás családjai, a jó barátok és nagyszámú tisztelők személyesen vagy levélileg szintén tömegesen keresik föl, hogy szerencsekivánataikkal osztozzanak az általános örömérzésben. A közörömben mi is, kik püspök Öméltóságában szerény lapunknak egyik régi és lankadatlan buzgalmu szellemi és anyagi pártfogóját, vagyunk szerencsések tisztelhetni, — a legőszintébb hálaérzettel veszünk részt. Kívánjuk, hogy a »sacerdos magnus«-ok fényes stallumán, melyet Öméltósága bizonyára nem keresett, de az kereste fel őtet, nemes élethivatásának zavartalan és boldogító teljesithetése végett Öméltóságára bőséges kegyelmét áraszsza a fölöttünk lévő minden jók forrása. Csanád nagynevű uj püspöke, aki most 55 éves, éljen sokáig, éljen matuzsálemi éveket I (Lapunk felelős szerkesztője) már napok óta reumatikus bántalmakkal szövetkezett influenzában szenved. (Fényes esküvő.) Városunk kedvelt és köz- tiszteletben álló birtokosának, Kolos Manó vasúti főmérnöknek bájos és szellemdus leányát, Annácskát, múlt hó 28-án vezette oltárhoz Pollnszky Emil a magyar é. k. vasút vezérfelügyelöjének jeles fia, ifj. Pollnszky Emil, a déli-vasut központi mérnöke. Az egyházi szertartást a helybeli református templomban nt. Fejes István végezte, fenkólt és megható szónoklat kíséretében. A fényes esküvőn mint nyoszolyóasszonyok szerepeltek Dókus Józ8efné Öméltósága, (helyettesítve a templomban Dókus Gyuláné őnagysága által) és Meriozay Lajosné őnagysága. A nyoszolyólányok tisztét városunk leánykoszorujának két gyönyörű bimbója Kérész- tessy Irén és Kolos Emmácska viselték. A kikérő násznagy Érlcz Ernő vasúti felügyelő, mint értesültünk, valóban ragyogó szép beszéddel kérte meg a viruló menyasszonyt vőlegénye számára, mig Pfeiffer Gyula vasúti főmérnök a kiadó násznagy tisztét végezte. Mint vőfélyek Stuppacher Lajos vasúti mérnök és Kolos Andor szerepeltek. A díszes nászmenet ritka fényét különösen emelte az ünnepiességen résztvevő válogatott hölgykoszoru, melyben a női bájokkal és kellemekkel méltó, habár sikertelen versenyt küzdött a toalettek pazar fénye és páratlan ízlése. Az öltözékek válogatott dísze azonban csak a templomban juthatott teljesen érvényre s az ott egybegyült nagyszámú érdeklődő közönség között méltó feltűnést keltett az angyali szépségű, boldog menyasszony, remek »faille francaisé<-ből készült s valódi brüsseli csipkével díszített ruhájában, valamint az örömanyák. Polinszky Emllné őnagysága acélkék satin merve- illeux, gaze hímzéssel, ékített toalettjében és Kolos Manóné őnagysága olivezöld satin merveillenx, créme brocattal diszitett öltözékével. A többi báFolytatás a mellékleten — Mi járatban vannak f Kérdi Jábes elszorult szívvel. — A fiunk 1 kiált az asszony, ledobta hátáról a batyut és Jábes nyakába esett. — Montam én ugy-e anyjuk, mond az apa örömmel, montam, szerencsés lesz. Jábes először körülnézett, azután hamar egy szobába terelte őket s ott megérté atyjától, hogy Pönöge egészen leégett, aztán jött nagy éhínség, azujtán meg kolera, úgy hogy a faluból alig maradt egy harmadlakosság. A kolerába veszett el a többi testvére is. És most szülei hajlék nélkül bolyonganak szolgálatot keresni. Jábes gondolt valamit. Ott tartotta szüleit a szobába, maga meg elment az Orzsi lelkemért; beszélt vele okosan és olyan okosan, hogy az utoljára már Jábes nyakába ugrott, és úgy csókolta, hogy úgy még édes anyját sem csókolta össze soha. Az volt a beszéd veleje, hogy Jábes elmondott körül-belül családjáról mindent Orzsinek s utoljára azt mondta, ha akar, menjen vele messze földre az apjával, anyjával, és éljenek boldogul mint férj, feleség. Itt tovább úgy sem maradhatna csúf nélkül ha megtudják kilétét. Az indulás a rákövetkező éjjel éjfél után egy órára volt kitűzve. Pakoltak, csomagoltak itt is, ott is. Persze egyik sem hagyta ki a számításból a zsebbevalót. Jött az éjszaka. Titkon Ilonka, meg a gróf- űu kiszöktek és usde, a könnyű kocsin elvágtattak. Alig félóra múlva a másik kocsi is gördült egyet és arra, merre az első. Hátramaradt Jábes anyja, apja, de azok is utón voltak kevéssel azután, még pedig jó nehány ezressel, Az első kocsi a legközelebbi városban eresztett ki, ugyanott a második is. Es mi több egy vendéglőbe. A két szőkőpár találkozott együtt. És mit mondtak egymásnak ? Hej haj, urak vol tak, feltalálták magukat és azt mondták, hogy no — farsang van, megakarták egymást ijeszteni s hogy nem komolyan, tanúja, hogy egy vendéglőbe is szálltak meg. Másnap mentek haza. És olyan vidámak voltak, hogy no. Csak egy, csak egy volt igen szomorú és ez a jó csapiáros volt. Elment annak minden kedve, de minden étvágya. Hja, ó nem volt ur s a farsangi tréfát nem ismerte ilyenféle kiadásban. De mi történt egyszer 1 A gróffiu az éléstárban éppen abban a pillanatban csókolta meg a kulcsárnét és annak nem is ellenkezésére, mikor Jábes lépett oda. Persze a gróffiu azt mondta, por volt a kul- csárné arcán s illetlennek tartotta azt kézzel levenni onnan, inkább ajkával akarta. Jábes csak állt, állt mint a szobor. Mikor a gróffiu elment, elillant, a menyecske bársony karjaival átfogta Jábes nyakát s magához ölelte és megcsókolta. Jábessel egyet fordult a világ és olyan lett, mint azelőtt, bárgyú, higeszü, bamba. Már a másik órában ott járt kint az országúton és betért minden tanyába, majorba szolgálatot keresni. Szegény 1 Egy menyecske csókjától nyerte vissza eszét, de attól is vesztette el megint. Atyja meg ezalatt váltig mondta anyjokának, hogy ugy-e megmondtam ? Boldog az.
