Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-01-26 / 4. szám

kori gimn. »Értesítődben azt proponálta megoldás gyanánt, hogy az állam a kegyed rendiek épületét a hozzátartozó kerttel stb. vegye meg egyszerűen, s legyen ily módon tisztán az államé ez intézet. Az igaz, hogy ezt a mélyreható eszmét más embernek sem került volna sok fáradságába > kita­lálni“, hanem a következményekkel is szá­molni kell. Pro exemplo : mit csinált volna vagy mit csinálna az állam azzal a renge­teg épülettel? Legfeljebb egy kis átalakí­tás után belevihetné az adóhivatalt, csen- dörséget, kiparcellázhatná a kertet, áruba bocsájthatná stb. úgy hogy annyit ameny- nyit kétségkívül kapna érette. De még ek­kor is ez mind nem az intézet érdekében és ügyében történő dolog volna s igy az állam megint csak azon probléma előtt állana, ahol ezelőtt állott, s a hol áll jelenleg is. Egy állami intézet fenntartásához átlag évi 20—25 ezer ft szükséges. Innen van, hogy az állam csakis azon esetben vesz át vala­mely intézetet, ha az illető város a terhet 8 —10 ezer ftig megosztja vele. így van az, hogy pl. N.-Bánya fizet évenként 8000 ftot és emelt épületet, Szolnok épületet és évi 6000 ftot ád, Pozsony épületet és 10,000 ftot évenkint stb. Ez adatokat mindenki megtalálhatja a közoktatásügyi ministeri je­lentésekben. Kitetszik ezekből, hogy a mi városunk nem képes arra, hogy ennyi áldozatot hoz­hasson évente. Éppen azért az általam jel­zett irányban való haladás vezethet csakis sikerre. Nem kétlem, hogy e mozgalom élén álló eminens férfiak ezt éppen oly jól tud­ják, mint én s meg vagyok győződve arról, hogy törekvésük ezen irányban halad. Két séget nem szenved azonban, hogy az a közönség, akinek adakozását igénybe vesz- szük, okvetlen tájékoztatandó a megoldás módozatai iránt; s igy azt vélem, nem vé­geztem felesleges munkát, midőn a rendel­kezésemre álló adatok felhasználásával e pár sort megírtam. A.. A végrehajtó-bizottságtól. Az újhelyi hatosztályu gimnázium nyolc- osztályossá emelése ügyében f. hó 6-án tartott népgyülés óta történtekről következőkben adunk számot: A népgyülés által választott végrehajtói bizottság ma egy hete tartotta első ülését a megye­háza nagytermében. A gimnázium céljaira szol gáló pénzgyüjtés módozatainak megbeszélése, miként történő végrehajtása voltak a főkérdések, mikkel a bizottság foglalkozott. Elhatároztatott, hogy a pénzgyüjtés kötelező aláírási ivekkel tör­ténjék, melynek szövege megfogalmaztatván, el­Nagy Bandi, Ericz Paula, Gaizler Géza br. az ő szép mamájával, Biringer Margit, Boruth Jolánka Dongó Géza és Polányi Gyulával a közepén, Far­kas Irén és Hlavathy Bélával a végén, olyan ko­moly és okos ábrázatocskákkal állták ki »a görög- tüz‘-próbát, hogy érdemes lett volna őket állandó képben megörökíteni. IV >A jó parthi* élőkép azt bizonyította hogy milyen bájosak Ambrózy Nándorné és Thu- ránszky Lászlóné. Wünsch Albin kérő násznagy, Polányi Gyula a papa, valamint a fess huszártiszt Pilissy Nándor és Rácz Ernő kérő azt látszottak mondani, hogy a kis Répássy Olga nem csak jó, de szép parthi is. V. »A szellemdus hölgy« vígjáték csak fokozta a kellemes hatást. Major Ilona és Csuka Jolán urhölgyek vetekedtek a szellem és kellemben; Reviczky Pál majd el is vesztette közöttük a fejét (vagy tán a szivét ?) pedig ugyancsak megmutatta, hogy helyén van. VI. Azért, hogy »Uzsonna után« volt Bydes- kuthy Sarolta, Chyzer Margit, Dókus Róza Major Ilona és Vályi Ella kisasszonyok kecses alakjaira ugyancsak ráéhezett az ember szeme. Olyanok voltak, hogy a díszes francia kertet ábrázoló szí­nen, buja déli növények közé helyezett Ámor- szobor az előadás után bánatában öngyilkos lett: kitörte a nyakát. Gondolta magában : minek ide Ámor nyila, a hol annyi tüzes szempár ragyog. Kun Géza XIV. Lajos korabeli fényes lovag­nak jutott a szerencse közöttük örülni az életnek. Reviczky Pál barátom ízlésének ez a kép nagy dicséretére szolgál. A súgó ur, Schweiger Áron, is derekasan ki­fogadtatott és az értekezlet nehány tagja által nyomban közel 3000 frt fölajánltatott. A gyűjtés módozatainak megállapítása minél szélesebb kör ben s mily módon való végrehajtása iránt hosz- szabb eszmecsere fejlődött ki miután azonban az értekezlet azon meggyőződésre jutott, hogy ezen már a részletekbe menő intézkedések megálla­pítására a végrehajtó-bizottság nagy számánál fogva alkalmatlan : a további teendők teljesítésére — működéséről mindenkor a beszámolás köte­lezettségével — kebeléből egy szükebbkörü bi­zottság választását határozta el, melynek tagjaivá lettek Matolay Etele alispán elnöklete alatt: Ambrózy Nándor, Bánóczy ATalmán, Bydeskuthy Sándor, Chyzer, Kornél, Dókus Gyula, Dongó Géza, Hönsch Dezső, Kecskés Antal, Ligeti Bertalan. Löwi Adolf, Primer Alajos, Pollik Lajos, Siegmeth Károly, Schön Vi­lmos dr., Székely Elek, Szepessy Arnold dr., SzölÖsi Arthur, Torna Mihály, Ujfalussy Endre és Viczmindy Ödön ; jegyzővé Sschmidt Lajos értekezleti jegyző választatott meg Chyzer Kornél dr. indítványára elhatározta­tott, hogy a nemes lelkületéről és áldozatkészsé géröl ismert Bubics Zsigmond kassai r, k. püspök elé a gimnázium ügyének támogatása céljából kül­döttség menesztessék*), úgyszintén Molnár István főispán Öméltósága a szükebbkürü bizottság által egy aláírási iv átvételére felkéretni határoztatok, hogy tágas és magas ismerettsége körében a gim­náziumnak nyolcosztályossá emelését hathatós be folyásával támogatni kegyeskedjék. A szükebbkörü bizottság másnap’ tartott értekezletén az aláírási iv szövege módosíttatott és pedig akképen, hogy világosán kiíratott, mi­szerint az aláírás kötelezővé azon naptól válik, melyen a minister a gimnázium kiegészíttetését elhatározza és az aláirt összeg három éven át félévi elöleges részletekben lesz fizetendő. To­vábbá értekezleti elnök előterjesztésére, mely sze­rint a gyűjtés első sorban Sátoralja-Ujhelyben lenne megkezdendő, az értekezlet Ujhely váro­sát 12 kerületre osztotta fel, egyszersmind gyűj­tőkul a következő végreh. biz. tagokat kérte föl: I. kér. Chyzer Kornél dr., Löwi Adolf. 2. kér. Hönsch Dezső, Schön Vilmos dr. 3. kér. Ambrózy Nándor, Schwarcz Bernát. 4. kér. Gaizler József br., Ligeti József dr. 5 kér. Ujfalussy Endre, Torna Mihály. 6. kér. Ligeti Bertalan, Reichard Mór, Behyna Miklós. 7, kér. Székely Elek, Sze­pesi Arnold dr. 8. kér. Izsépy István, Zombory János, Abonyi D. Mór. 9. kér. Hornyay Béla dr., Háber Gyula, Schweiger Ignác. 10. kér. Bánóczy Kálmán, Zinner Henrik. 11. kér. Ember Ernő Mihály, Veisz Lajos. Schön Sándor. 12. kér. Fehér­vári István, Ericz Ernő, Po Iák Lajos és Siegmeth Károlyt. Az aláírási ivek kinyomatása után, melyekre az eddigi adakozók is felfognak vétetni, a kiosztás s a gyűjtés megindítása iránt az elnök által egybehivandó értekezlet fog intézkedni. Chyzer Kornél dr. örömmel jelentette, hogy özv. Boruth Elemérné úrnő, ki soha sem késett áldozatkészségének s a nemescélu ügyek iránti érdeklődésének tanujelét adni: amellett, hogy a gimnázium céljaira 100 ftot ajánlott föl, a szűk séges nyomtatványokat mindaddig mig készpénz befizetések nem történnek — díjtalanul fogja kiállíttatni. Végül az időközben befolyandó pénzek ke­zelésére és elszámolására Chyzer Kornél dr. ké­retett fel. S­*) E küldöttség fogadtatásáról a »különfélék« rovatában van szó. Szerk. tett magáért és érettünk, de hogy melyikünknek tette a legjobb szolgálatot: azt már be nem vall­hatom, mert kisülhet, hogy ez nem volt más mint — Én. A kun legény, a keztyügomb, a gróffiu meg a bárókisasszony. Elbeszélés. (Akik nem hiszik — azoknak mese) A »Zemplén« számára irta : Mészáros Sándor. (Folytatás.) Egy szép nap reggelén a királyi uradalmakkal biró báró azt mondta egyetlen leányának felesége jelenlétében, hogy válasszon már egyszer valami úri fiút, vagy ha nem azt is, aztán férjhez adja, mert ő már hajlottkoru és mig él — szeretné látni jövendőbeli vejét, Sokszor mondotta már ezt leányának az öreg báró, de Ilonka mindég kitért a feleletadás alól, de most már nem bújhatott ki, mert édes­anyja is nagyon sarkalta.­Egyet gondolt Ilonka és azt mondta: — Jól van apámuram, hát férjhez megyek; de akihez megyek, annak meg kell valamit tenni. — Csak életét ne tedd kockára. — Azt nem. — Akkor hát jól van. Halljuk a szót. — Múlt napokban, mondá Ilonka komolyan, hogy kocsikázni voltam, elvesztettem a keztyü- gombomat. Hol, hol nem, az nem tartozik a do­logra. A füle a keztyümön van, a teteje hiányzik. Doboltassa ki akár hét vármegyében apámuram, A gyűjtés eredménye lapunk zártáig: A főgimnázium építési költségeinek fedezé­sére kötelező nyilatkozatot tettek, — és pedig felajánlottak Ötszáz ftot: A s. a.-ujhelyi takarék- pénztár, — négyszázötven ftot: a zemplénmegyei kereskedelmi-, ipar-, termény és hitelbank, — háromszáz ftot: Molnár István, — kétszázötven ftot: a s. a.-ujhelyi polgári takarékpénztár, — kétszázhu- SZOnÖt ftot: Prámer Alajos, — kétszáz ftot : Bánóczy Kálmán, Barna Bertalan, Szőlösi Arthur, — százötven ftot: Viczmándy Ödön, Chyzer Kornél, Bydeskuthy Sándor, Löwi Adolf, Schön Vilmos dr., Siegmeth Károly, Zinner Henrik, Osváth Ferenc, Nagy Béla, Hönsch Dezső, Ambrózy Nándor, Schön Sándor, Rimay Lehel, Izsépy István, — száz ftot: Matolay Etele, Ujfalussy Endre, Szepessy Arnold dr., özv. Boruth Elemérné, Torna Mihály, Ligeti József dr., Szentgyörgyi Vilmos, Buday Ákos, Ligeti Bertalan, Behyna, Thuránszky László, Csaszlószky János, Haás Ber­nát dr.. Kincsessy Péter, Schwarz Bernát, báró Gaizler József, — hatvan ftot: Révy GézaViktor, — Ötven ftot: Móré Géza, Biringer Arthur, Sebeök Antal, Kocourek Ferenc, Knopfler Sándor, Pataky Miklós, Háber Gyula, Csákó Imre, Pollák Lajos, Dongó Gy. Géza, Szilágyi Béla, Löcherer Andor, SchwarzBernátné összesen: 6585 ft. Vármegyei ügyek. Bizottsági tagválasztás. A megyaszói vál. kerületben Olasz Lajos és Nagy Károly vármegyei bizottsági taggá választattak. A folyó évi fősorozás határideje következő napokra tűzetett ki: a bodrogközi járásban márc. 3., 4 , 5., 6., 7. és 8-án; az újhelyi járásban márc. 10., II., 12., 13, 14., 15 és 17 én; a szerencsi járásban márc. 18., 19., 20., 21., 22. és 24 én; a tokaji járásban márc. 26., 27., 28. és 29-én; a homonnai járásban márc. 30., 31 , ápril I., 2. és 3-án; sztropkai járásban ápril 5., 6, 7.. 8,, 9. és 10-én; varannai járásban ápril 13., 14.. 15., 16, és 17-én; nagy-mihályi járásban ápril 26., 27., 28., 29. és 30-án — és végül a szinnai járásban ápril 23., 24., 25., 26., 27. és 28-án. Hírek a nagyvilágból. Umberto olaszkirály öcscse, Amadeo herceg, influenzából támadt tüdőgyulladás következtében f. hó 18 án, Turinban, elhunyt. A népszerű herceg halála súlyos veszteség az olasz hadseregre és egész Olaszországra. Az általánosan szeretett herceg 45 éves volt. / A kolera Kis-Azsiában rohamosan terjed. Minthogy a veszedelem már Kaukázia felé közeledik, az orosz kormány szigorú rendszabályokat léptetett életbe, nehogy a kolera Európába is behurcoltassék, A német császár elrendelte, hogy a had­sereg lovassága dsidákkal szereltessék föl, Alfonzó spanyol királynak egészségi állapo­tában tartós javulás állott be. Eugénia, francia ex-császárné, hoszabb idő óta beteges; orvosai azt tanácsolták, hogy a karls- bádi fürdőt használja. hogy a ki a gombtetejét nekem meghozza, hát azé leszek, másé — senkié, erre esküszöm! Megijedt e szavakra, az esküre az öreg báró, meg a báróné, mert azt gondolták, hogy hátha valami ripők kanász, vagy valami országúti por­hajtó találja meg azt a szerencsétlen gombot ? Csak Ilonka mosolygott és azt gondolta, hogy jó helyen van az, látta ö, mikor az a gróf­fiu eltette mellénye zsebébe. Mikor a mosolygást meglátta Ilonka arcán a báró meg a felesége, megnyugodtak, mert gon­dolták, hogy valami kis kópéság van a dologban. A báró mindjárt lóra ültetett két dobos kisbirót, hogy minden faluban, városban dobolják ki: ahoz megy feleségül a bárókisasszony, Ilonka, ki megtalálja neki elvesztett arany keztyügombját. Hogy éppen vendégségbe volt az öreg báró- éknál a két gróffiu, sétáltak az angolkertben és éppen a kerítéshez értek, mikor a kisbiró han­gosan hirdette a hirdetést. Az egyik gróffiu elnevette magát és azt mondta, hogy ez ugyan furcsa egy dolog, majd fogad nehány száz napszámost és kerestetni fogja éjjel-nappal azt a gombot. Ezen mondásra meg a másik gróffiu nevette el magát, s azt gondolta, — keresheted, akár miliőm napszámossal, akár Ítéletnapig, mert az a gomb jó helyen van, még pedig az ünneplő ru­hámnak a legkisebb darabjában, annak meg a legkisebb zsebében. Az egyik gróffiu ment napszámosokat fo­gadni, a másik meg ment a kastélyba, hogy elő­vegye ruhájából a gombot. Hanem mindegyik hogy elhült. Egyik azért. Folytatás a mallékieten

Next

/
Thumbnails
Contents