Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-06-08 / 23. szám
intézetünk létezése első 30 évében, midőn még kénytelen volt a klastromépűlet kimértebb termeiben szorongania nemcsak szerencsésen átesett a kezdet nehézségein, de a nagy közönség kellő méltánylását éppen úgy kiérdemelte, mint egyes magas látogatók teljes elismerését ; 1820 után pedig, midőn a gimnázium az akkori követelményeknek megfelelőleg elég kényelmes helyiséget nyert, több alkalommal szerencsélteté az intelligens közönség az intézetet nagyrabecsült látogatásával. A máig letűnt 70 év alatt az uj épület sok magasztos és lélekemelő eseményeknek és ünnepségeknek volt szintén szemtanúja, melyekből a legélénkebben kiviláglik, hogy azon időkben, mig egyrészről a nagy közönség melegebben érdeklődéit a tanügy iránt, másrészt intézetünk is jobban össze volt volna forrva az ő érdekeikkel épúgy, mint a politikai élet hullámzásaival. Mintha minden tényező, mely hazai állapotaink folyását éber figyelemmel kiséré, ösztönszerüleg vonzódott volna egymáshoz és közakarattal iparkodtak volna megvalósítani a szent célt, mely hazánk anyagi és szellemi életének felvirágoztatását elsőrendű szükségnek tartotta. Ez az oka, hogy valahányszor valamely feltűnőbb vármegyei mozgalom mutatkozott a látóhatáron, a mieink is neki melegedtek és érdeklődéseiket hozzájuk méltó módon : buzdító hazafias beszédek tartása, vagy más szellemi termékek : költemények által törekedtek megörökíteni. Viszont a nagy publikum is melegebb és őszintébb érdeklődéssel volt ügyeink iránt; mert jól tudta, hogy mi vagyunk a nemzet napszámosai, s igy oly ügynek állunk szolgálatában, melytől igen sok függ, hogy a jövő nemzedék a hazát szeretni, érte lelkesülni s áldozni tanuljon. A mi szerepünk lényegileg nem változott ma sem ; de az időviszonyok annyira megváltoztak, hogy ma már az életben a politikai dolgok iránt vajmi kevesen érdeklődnek; továbbá az emberekben kevés az idealizmus, de annál több az önző materialisztikus hajlam. Ezeket megemlítve, felhozhatom az 1825 iki vármegyei ünnepséget, midőn május 8-án Szilassy József, a vármegye adminisztrátora, meglátogatá a vármegyét. Az intézet igazgatója, Tamásy József, a tanári kar élén s több kiválasztott előkelő ifjúval tisztelgett az adminisztrátor urnái; szép hazafias beszéddel üdvözölve, a tiszteletére irt magasröptű latin és magyar költeményeket neki átnyujtá. A latinnak szerzője az igazgató volt, a magyar alkei ódát pedig László Alajos, az ékesszólás tanára irá. Mindezek az adminisztrátor urat nagyon meghatották ; hasonló szellemben válaszolva meg- igéré, hogy hivatalos dolgainak befejezése után nem fogja elmellőzni intézetünk meglátogatását. Szavát beváltá s a tapasztaltak fölött legnagyobb megelégedését nyilvánitá. Az igazgató iránt való tiszteletének pedig az által adott kifejezést, hogy őt Zemplén-\ármegye táblabirájává nevezte. Nagyrabecsülésének nyilatkozatai kitűnnek Pestről a házfőnökhöz irt soraiból is. E levél igy hangzik. Admodum Reverende Dne Rector et Assessor mihi singulariter colende! Dum praeter Relationem, quam Suae Sere- nitati Caeo Regiae Domino Regni Palatino, de Functione mea Zempleniensi, et inter reliqua in signi profectu Juventutis sub exemplari directione Adm. Rendae DVrae in Gymnasio S.-a.-Ujhelyi- ensi educatae, quem mihi cum solatio experiri licuit, praestiti; non neglexi sub hodierno, Suae quoqe Celsitudini Domino Regni Primati, recte nunc Budae commoranti, ea, quae expertus sum Humanitatis testimonia erga me per Act. RR. DD. Docentes, ac Stúdiósam Juventutem Illustris Gym- nasii PP. a Piis Scholis Ujhely manifestata referre. Cet. Qui in reliquo pretiosis affectibus commen- datus distincto cum aestimio persevero. Adm. Reverendae DVrae Pestini die 31. Maj. 1825. Servus obligatissimüs Josephus Szilassy mp. Ily elismerő és dicsérő iratot Szilassytól, többet találunk levéltárunkban; a többi között 1827. márc. 30-ról, melyben az újhelyi tanári kar és ifjúságról igen szépen nyilatkozik. Ugyanezen év jun. 5-én mélt. Cseh István, kassai püspök kiszolgáltatta a bérmálás szentségét s látogatá meg az intézetet. Az elismerés és hála még fönségesebben nyilvánul, midőn rendünk Zempléti-vi.miegyében, Tokajban történt megtelepedésének, illetőleg az alapítvány elfogadása és III. Károly király által történt megerősítésének százados ünnepségét ültük 1827-ben. Az újhelyi kegyes-tanitórendi ház tanári személyzete — Folytatás. — 1817/s. Sümegh Márton, hf. és gimn. ig. Subányi György, lelkiatya. Sebő Ágost, I. hum t. Jalcsay Ambrus, II. hum. t. Kolentsik József IV. gr. t. Polónyi Márton papn. III. gr. t. Radoss János, papn. II. gr. t. Nováky József, vil. I. gr. t. • 1818/0. Sümegh Márton, hf. és ig. Gara András, lelkiatya. Bélik Zsigmond, II. hum. t. Sebő Ágost, I. hum. t. Ratskó Mihály, IV. gr. t. Radoss János papn., III. gr. t. Da- niss István, papn., II. gr. t. Nováky József, vil. I. gr. t. ISI9/,»- Sümegh Márton, hf. és ig. Gara András, lelkiatya. Hrankay Lőrinc, II. hum. t. Sebó Ágost, I. hum. t. Gerday Mihály, III. gr. t. Ratskó Mihály, IV. gr. t. Godin- ger Jusztin papn., II. gr. t. Nováky József, vil. I. gr. t. 182°/!. Preszburger Ferenc, hf. és ig. Gara András, lelkiatya. Ladizsinszky Mátyás, II. hum. t. Sebő Ágoston, I. hum. t. Herday Mihály, III. gr. t. Ratskó Mihály, IV. gr. t. Burza János, II. gr . t. N ováky József, vil. I. gr. t. 182’/.,. Preszburger Ferenc, hf. és ig. Gara András, lelkiatya. Dienes Antal, I. hum. t. Jaltsai Ambrus II. hum. t. Ratskó Mihály, IV. gr. t. Burza János, III. gr. t. Vattay Pál, papn., II. gr. t. Nováky József, vil. I. gr. t. 1822/j. Preszburger Ferenc, hf. és ig. Gara András, lelkiatya. Dienes Antal, II. hum. t. Cservenyi Alajos, I. hum. t. Ratskó Mihály, IV. gr. t. Burza János, III. gr. t. Bajusz Ince, II. gr. t. Nováky József, vil. I. gr. t. 1823/4. Tamásy József, hf. és ig. Gara András lelkiatya. Szakállos József, II. hum. t.'Ratskó Mihály, IV. gr. t. László Alajos, I. hum t. Bajusz Ince, III. gr. t. Burza János, beteg. Nagy Károly, papn. II. gr. t. Nováky József, vil. I. gr. t. 1824/5. Támásy József hf. és ig. Czeglédy István, lelkiatya. Szakállos József, II. hum. t. Ratskó Mihály, IV, gr. t. László Alajos, I. hum. t. Entzinger János, TII. gr. t. Demeter Alajos, papn. II. gr. t. Nováky József vil. I. gr. t. 1825/c- Tamásy József, hf. és tg. Czeglédy István, lelkiatya. Tóth Bertalan, IV. gr. t. Ratskó Mihály, I. hum. t. László Alajos, II. hum. t. Entzinger János, III, gr. t. Demeter Alajos papn., II. gr. t. Nováky József, vil. I. gr. t. — Folyt. köv. — A sátorolja-ujhelyi hat osztályú gimnáziumban az 1889—90. tanév záró-vizsgálatai junius hó következő napjain lesznek : 14.-én: I—IV. oszt. hittan ; i6-án: VI. oszt. természetrajz és mathe- matika ; V. oszt. magyar, latin és német nyelv; ij-én : IV. oszt. latin nyelv és történelem, III. oszt. fizikai földiajz, számtan- és rajzoló geometria; 18-án: III. ősz. számtan- és rajzoló geometria, I. oszt. magyar, latin nyelv- és földrajz ; ip én: VI. latin, görög és német nyelv, V. oszt. görög ny. és történelem; 20-án: IV. oszt. természetrajz, mathematika éz rajz. geometria, III. oszt, latin- és német nyelv ; 21-én: II. oszt. magyar s latin ny. és földrajz, I. oszt. számtan és rajz geometria ; 25-én: VI. oszt. magyar ny. és történelem, V. oszt. természetrajz és mathematika; 24.-én: IV-oszt magyar és német ny., III. oszt. magyar ny., s történelem és politikai földrajz : 25-én : d. e. gyorsírás és rajz ; d. u. testgyakorlat; 26-án és 27-én: magánvizsgálatok. A vizsgálatok nyilvánosak lévén, a szülőket és a tanügy iránt érdeklődőket szívesen látja az: Igazgatóság. Látod látod . . . SggL átod, látod, milyen szépen Megvagyunk már egymás nélkül, És e közönyt egyikünk sem Hányja szemre bűnül, vétkül, ^ Most már én is megmosolygom, Hogy lehettem olyan kába, Üdvözítő mennynek nézni, A mi csak köd. ami pára. Ah, de akkor 1 Egész lelkem Lángban égett, mint egy máglya, S te olyan jól tudtál hozzá, Mitől éled jobban lángja. S mikor e tűz testem, lelkem Hatalmába kerítette, Megelégléd a játékot, S nevettél egy jót felette. De a tűz csak tovább égett, Mig talált, mit megemésszen, S elpusztitá, elhamvasztá Szivem s lelkem is egészen. Most már csak a puszta hamva Maradt meg a parázs tűznek, S most már én is kinevetem A kik ábrándképet űznek. Mind hazugság, a mi csak van, Hiú, önző, kapzsi, léha . . . De mindezért mondd csak, téged Nem bánt-e az önvád néha? Stépán Géza. A diák-majális. (S.-a.-Ujhely 1890. junius 4.) A ma megtartott diák-majálisnak pompás idő kedvezett. Derült égről ragyogó enyhe napsugár- özönben, vidáman rukkolt kettős sorban reggeli 7 órakor a diák-sereg, zeneszó és dobpörgés váltakozó hangjainál, zászlókkal, tarka barka lampionokkal a kézben, tanárjaik felügyelete alatt a ,Torzsás«-ra. Jó reggeli várta itt a jó étvágyú ifjúságot - meg is feleltek ám neki emberül, aztán hozzá fogtak a játékhoz. Volt célbalövés, lapdázás, versenyt futás, zsákbafutás és minden egyébféle játék, min már azt a kor különbözőségéből folyó kedély és barátkozás csoportonkint rendezte magának. így telt el mihamar a délelőtt. Egy óra tájban a kürtös ebédre fújt. Nem telt bele sok perc, a sátor asztalait a hangos ifjúság raja lepi el, és még pár perc: a négyfőre szabott egy-egy üveg bor mellett a pompás gulyás párolog, széjjel osztva a tányérokon és költögetik az utána következő túrós csuszával e gyütt azzal az irigylendő étvágygyal, mclylyel az ember csík két X en alól dicsekedhetik. A fiuk ebédje után, a délben kijött vendégek, számszerint vagy negyvenen, direktorok és a tanári kar ült Csernyiczky jó ebédjéhez és ült is ám addig, mig a vendégek kezdtek gyülekezni: délután 3 óráig. Olyan tágas sátor és olyan szilárdul építve, hogy kár is volna széjjel bontani, még nem állott a „ Torzsásoti“; de alig ha is fogadott be valaha leveles annyi és olyan diszes közönséget, mint ez a diszes sátor, melyet Verhovay Gyula, Friml Aladár és Fekete Fidél fáradhatatlan rendezők építtettek oda. Ide gyűlt, itt perdült táncra az apróságtól, a fejlő bimbótól kezdve a nyíló rózsáig a szülők öröme, büszkesége: a sok szép leány, de annyi, hogy a mi Ujhelyünk annyit produkáljon, nem mertük elhinni, de most, hogy együtt láttuk őket: büszkék is vagyunk rá. A sátor környéke parkírozva volt; ez ugyancsak a rendezők érdeme. Árnyas berkekben 35 asztalt köritett az óriás vendégsereg, mely a szép nap délutánján egybegyülf, hogy mulasson istenigazába kedve szerint fesztelenül ; hogy' fogyaszsza a rengeteg ételt és italt, mit és a mennyit csak magyar szívesség produkálhat. Valósággal, ha az ember egy emelkedettebb helyről áttekintette a képet, melyet a nyüzsgő, mulató csoport nyújtott, akkor látta Ujhely intelligens elemeit teljes számban együtt, ez pedig azért is rendkívüli és érdekes kép, mert igy ősz- szehozni azt csak a diák majálisnak sikerült. Hogy Ujhely előkelőségei közül kik voltak ott, felesleges elősorolnunk, mert mindenki ott volt : ép úgy a hölgykoszorunak legszerényebb virága is ott ékeskedett. De volt ám a mulatságnak magas vendége is: Formyák Gyula altábornagy, József főherceg 0 fenségének adlátusa, ki a honvédség megszemlélése alkalmából városunkban időzött és a tanári kar szives meghívását elfogadta és a mulatságon : Jeke/falussy Lajos ezredessel, Maiyasovszky Mátyás kamarás százados ssgédtiszttel és a honvédségi tisztikarral megjelent. Hogy jól érezte magát körünkben, és hogy a Hegy alj a tüzes nedűje is felett őnagy méltóságának: vidám hangulata, jókedve, melylyel a táncospárokat is végig nézte, nyilván bizonysága volt. Különben mind ennek Matolay alispánunk köszöntőjére adott válaszában kifejezést is adott. Ott volt Dókus Ernő o. gy. képviselőnk is bájos nejével. Szóval, hogy sokat ne beszéljünk, a mulatság oly fényesen sikerült, hogy Ujhely annál eseiben az efajta mulatságok között alig leli párját. Tartott is késő éjjelig úgy, hogy a társaság némely része pitymallatkor botorkázott a neki igen görbe és keskeny utón hazafelé. r Az anyagi eredmény kedvező volt. S. HUMOR. Mit teremtett az isten rosszul. — Az isten mindent jól teremtett, mondá ebédelés közben egy tréfás nagybácsi, csak a sárga répánál hibázta el. — Hogy-hogy? kérdik a jelenlévők. — Csak úgy, hogy alul kellett volna a vastagát teremteni, hogy kihúzáskor mind bensza- kadna. Falusi szerelmesek. Találkozik a ez .... i jegyző egy paraszt- legénynyel, aki nagy tisztelettel elmondja, hogy vőlegény, s hogy elveszi a Korpás Ilust. — Derék, mondja a jegyző; s mennyi ideje, hogy megismerkedtetek ? — Három év óta tájékozzuk egymást, kérem alá«san. Sirköirat. Meghalt Bendő Gergő — Sátoralja-Ujhely. Egész életében volt ő egy nagy korhely. Pleonazmus. — Ki ez a nem ismerős ismeretlen, akit, mint ismerőst ismerni nem ismerek ? GODNOLATOK. Az elégedetlen leány folytatása —- az elkeseredett asszony. Nagyváradi M. * Bolondság á lelkiismcret. Könnyelműé az élet, az öröm és nem azé, kit megvádol szive a múltért. Abonyl A. * A nők szive egy rész az égből. Byron. * A férfiak teszik a törvényt, a nők állapítják meg a szokást. Seyas. # Az ember, mint a bősz vadállat, még azt is összetépi, marja, ki hőn buzog segíteni rajta. ,.
