Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-25 / 21. szám
Sátoralja-Ujhely, 1890. május 25. 21. sz. Huszonegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS Ál. Égése évre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Xéilr&toi nem adatnak viBBza. ^ Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérijén minden gar- mondaor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIRDETÉSI EH : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes sző ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük b körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter után 8 kr sz&mittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtátik. Hirdetések a „Zemplén“ I nyomdába küldendők. A lelkesedés. A lelkesedés az emberi szellem öneszméletre ébredésének diadalünnepe !... Titkos varázserő, mely szent elhatározásokat szül a kebel világában, s nemes tettekre serkent az élet munkaterén!.., szellemi érülközése az ébredés hevében felpezsgö léleknek a repeső szív érzelmeivel és a repeső szív érzelmeinek a külvilággal. Amig ez a fényes meleg nap fel nem tűnik az élet láthatárán, avagy fekete fellegek takarják sugárzó ábrázatát, addig néma és sötét bennünk és körültünk minden ; s a sötét éjszaka dermeteg szendergésben ringatja tevékenységünket!. . . Mint midőn a tavaszi légáram utat tör magának a természet kebelén, s folyásnak indul, mint a vizek hullámai és megérintve a fák rügyeit életre kelti, virágzásra, gyü- mölcsözésre ébreszti azokat: akként hozza rezgésbe a lelkesedés íuvalma a kebel amaz idegszálait, melyeknek édes zengése abba a bűvös világba hívogat, hol a szellem testet ölt magára, s tettekben vall tanúbizonyságot önlétezése felől ! . . . És pedig a lelkesedés varázskeze nem csupán az egyes egyéni élet belvilágában hint szét áldófényt, hanem, miként a delej, titokzatos hatalommal vonja magához a rokon elemeket, ez is gyürüzetébe zárja azokat a rokon lelkeket, melyeket kilövelő sugaraival megérinthet, s magával ragadja arra a zajgó tengerre, melyen a kitartó küzdelem terem babérkoszorut, s juttatt a földi dicsőség révpartjára. Hol a lelkesedés zengő kiáltása hangzik fel, ott az önérdek tikkasztó álmában szendergő lelkek egymásután ébredeznek; egyik fő a másikat, egyik szív a másikat ragadja magával a közélet munkaterére, hogy egyesült erővel szépet és nagyot létesítsenek . . . Hol a lelkesedés zászlója leng, ott nincs visszaesés ; nincs az akadályokkal szemben fennakadás vagy rettegés, sót inkább a nemes elhatározás és fellángoló bátorság, mint iránytű folytonosan oda mutat, hol a végcél koszorút fűz az önérzet számára! . . . És már az idők jelei emberi emlékezet óta azt bizonyítják, hogy a lelkesedés zugó vihara ott és akkor támad, ahol és amikor a viszonyok tikkasztó légköre fulasz- tólag nyomakodik a világra ; a tüzes nyelvek ott és akkor zengenek kettős mértékben, ahol és amikor az emberiség legdrágább kincsei szükségeinek a farizeusi támadások ellen védelmet . . . Ezeket az örök s megcáfolhatatlan igazságokat hirdeti nekünk a Pünkösd ünnepe!., Az apostolok fásult kedélylyel tekintettek a távozó mester után, zsibbatag lelkűket már-már elnyomta a csüggedés óriás terhe ! Ellenséggel, akadályokkal, egy egész gonosz világgal állottak szembe, mely nem csupán a közöny rideg szavával, hanem a roszakarat számításon épült fondorlataival tört az igaz ügy megbuktatására. De épen akkor, midőn a válság pillanata megérkezett, akkor hangzott fel keblükben az égi szózat: >mit állótok tétlenül?!..* És e szózatnak varázsérintésére a lelkesedés lángheve megedzé a lankadó kebleket; rugékonynyá tévé a bágyadt sziveket, s a világboldogitó alkotmány alapköve ünnepi örömök közt lett letéve . . . És ami akkor volt, ugyanaz van ma is!.. Az emberi kebel nagyon üres és kiet- lan lelkesedés érzülete nélkül; olyan mint a homoksivatag, melynek nincs virága; ahol pedig virág nincs, ott gyümölcsöt sem várhatni . . . Ha tehát emberi feladatunk felett komolyan gondolkodva, meg akarunk annak felelni ; tárjuk ki keblünket s tegyük fogé- konynyá a lelkesedés szent érzülete iránt, mert mindaz ami jó és szép, ami boldogságot áraszt e világra, csakis a lelkesedés napsugarainak melegénél érlelődik édes gyümölcscsé ! . . E meleg nap hevében találják fel egymást, s fűződnek egymásba a rokon lelkek, hogy együttes erővel megvívják, ha kell, még az Acheron tajtékzó hullámait is! . . . Nemzeti létünk tényekben igazolja, hogy a lelkesedés az, mely legyőzhetetlen erővel vezérli az emberiséget létcélja felé !.. Mindaz amivel korunk dicsekedhetik; s ami szép édes hazánk nevéhez fűződik a felszárnyaló lelkesedés szüleménye volt eddig s lesz ezután is ! . . . Hogy pedig a lelkesedés szent érzelme minél több fogékony kebelre találjon közöttünk s ezzel hazánk és nemzetünk minél szebb és boldogabb jövőnek nézhessen elébe : eszközöljük amaz intézmények felvirágzását, melyek arra hivatvák, hogy fényt derítsenek a gondolatok s érzelmek világában, s előkészítsék a lelkeket a pünkösdi szent ihlet befogadására. Igen! Értei mi felvilágosodás és szellemi képzettség ama főtényezök, melyeknek világában a lelkesedés nemtő angyala megszülemlik. Lelkesedni csak az képes, akit nem a vak ösztön, hanem az öneszmélet táklyafénye vezérel... Fejleszszük tehát a felvilágosodás, s nemes eszmék iránti érzék bizonyos mértékét a népnevelés által ! . . . így a Pünkösdök során nemzetünk örökléte biztosítva lesz ! . . . Amit is a költő akként fejez ki : j,Sz6val tiszta erkölcs mellé művelt lélek, A hetedik égbe is eljuthatsz vélek . . .* M ítlcai. A Tármegye ^ülésterméből. A f. hó 20-án kezdődött négy napos közgyűlésre vármegyénk bizottságának tagjai igen szép számban sereglettek egybe. Főispán Öméltósága a megjelenteket nyájasan üdvözölvén, bevezető beszédében az adminisztráció terén gyűjtött újabb tapasztalairól szólott. Ismételve is kellemesen győződött meg, u. m. T Á * C A, Gráven Lajos emlékezete. (1806—1890.) A kedves fekvésű és gazdászati szempontból mintaszerűen berendezett Deregnyő az utóbbi időkben a szomorúság megújulásának s egyszersmind a kegyelet ápolásának gyászos szintere. A halál kérlelhetetlen ereje egymás után vágta ki a hazafias erények földén megerősödött nemes fák törzseit. Csak pár éve, hogy Lónyay Gáborné született Kazinczy Ottilia, a szellemes magyar urnö, és páratlan miveltségü magyar háziasszony, a dereg- nyei park hatalmas fáinak árnyékában lelte pihenőjét; majd férje, a szeretetreméltó férfiú, a kiváló gazdasági iró és politikai tekintetben szeplőtlen jellemű hazafi, nagylányai és vásárosnamányi Lónyay Gábor követte ama ritka magyar anyát és bölcs asszonyt egy jól megfutott pálya után azon helyre, honnan az itt maradtak lángszeretete sem bírhatja visszatérésre a teljes életében mély tiszteletnek örvendett távozót. Nagy volt a magas úri család szomorúsága; de a megboldogultak drága emléke s a derék család hagyományos hazafias működésének biztosításával kecsegtető reménye a vigasztalás fényével köszöntött be az örökösnek családi körébe, melynek tagjait egy szép múlt nemes példái lelkesítették. Ah, de a deregnyei virágos kert temetőföldje több áldozatot kívánt, s az isteni gondviselés e végzést a legnagyobb szomorúságra teljesítette. Lónyay Ödön férfikora teljében szállt az áldott szülők békelakásának szomszédságába a deregnyei kertben, a hol az Iris tavaszi virágzása s a gyöngyvirág kellemes illatában zengő fülemüle dala egy kedves házasélet elmúlt boldog napjait juttatja eszébe az elköltözött férfiú mélyen tisztelt feleségének, Pizmándy Vilma úrnőnek, kinek országos szépségével mindenkor vetekedett szivjósága és nemes emberszeretettöl sugárzó magas műveltsége. Deregnyő örömének egy szép múltba vezető szálát meg-megszakgatta a halálnak egyészetet terjesztő fagyos keze. A Lónyay-csa- ládnak magas műveltségű, vallásos és a művészetért nem csak lángoló, hanem azt sikeresen művelő tagja, aki a nyári évad alatt annyira szeretett Deregnyőben müveit neje, Lónyay Olga, oldalánál a festőmüvészettel foglalkozni és remek tollrajzai- val a magyar műtörténelemnek mindenki által megcsodált szolgálatot tenni, szinte Deregnyőben találta sírját. A művész gróf Páljfy-Daun Lipót teanói herceg, itt pihen már; nejének páratlan szeretettel teljes kegyelete épen ez idén emeltetett sirja fölé gyönyörű emléket. Fekete márványalapon emelkedik a hitnek karrarai márványból faragott nemtője; balkezében a vigasztalás jelképe, a kereszt ; jobbját pedig ég felé emeli, a honnan jő a vigasznak ápoló ereje, ha a ha’ál letarolta földi éltünk reményvirágait. íme, csak pár esztendő, s a deregnyei kastélykert sírboltul szolgál azoknak, kik a rokoni meleg szeretet áldását és emberszeretet hevét körükben terjesztve, a természet szépségének együtt örvendtenek. Csak egy évtized sem kellett' és Deregnyő szintere ekként változott 1 Csak egy csekély idő, s nem találjuk többé tiszteletünk nemes alakjait 1 A természet rendje bölcs megnyugvást parancsolt. Az itt maradtak csakis a vigasztalás balzsamával állhatták elő hivatásszerűen ; úgy van, a körülmények ilyetén gyors fordulatai közepett csakugyan szükség volt a vigasz balzsamcsepjeire. Maradt is Deregnyőben két önzetlen, a Lónyay- család régi hire fentartásának és anyagi előmenetele forró óhajának legőszintébben örvendő, saját- szerű alakja. Mindkettő a tiszta jellem és becsületesség példaképe volt. A derék Lónyay-csálád őszinte magyar jellemének és a nemes igyekezet tettre villanyozó méltatásának lehetett csak eredménye, hogy a tisztviselői működést a tiszta barátság sugarai vették körül. Az a két nemes alak nincs többé ! Elköltöztek a deregnyei kastély ősi jellemét oly híven visszatükröző idősebbek I Az ifjabb utódoknak vigasztalókra és önzetlen vezetőkre vala szükségük. Volt ilyen kettő Deregnyőben: Petrovics Elek és Gráven Lajos, Az előbbi előtt, tekintve az emberi számítást, még az évek sora állt ; az utóbbi már a fentérintett szomorúság napjaiban is oly korral dicsekedett, hogy teljes nyugodtsággal tartotta Kempis Tamást kezében, ha a folytonos komoly foglalkozás után egy kis szellemélénkitő elmélkedés is elkelt nála, e szavakat idézve : »Abler unt et me reliquerunt. Ecce mórMai számunkhoz egy és fél ív melléklet van osntolvn.
