Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-01-19 / 3. szám

Sátoralja-Ujhely, 1890. január 19

3. sz.

Huszonegyedik évfolyam.

ELŐFIZETÉS ÁS Egész évre 6 frt. Félévre S „ Negyedévre 1 frt 60 kr

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

léziratoi nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 20 kr.

A nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társaoalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE

(Megjelenik minden vasárnap.)

EISDETÉS! Síi: hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó után 1 kr.

Azonfelül bélyeg 80 kr.

Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr számittatik.

Állandó hirdetéseknél kedvezmény nynjtatik.

Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők.

Nemzetgazdasági hazafiság.

Baross Gábor kereskedelmi minister többször szólalt fel „budget“-je tárgyalása alkalmából és szavai mindannyiszor érdekes világításba helyezték Magyarországnak | ipari és kereskedelmi viszonyait. Első sor- ! ban kivilágított a minister előadásából, hogy ; ő maga sem látja rózsás színben a jelenlegi közgazdasági helyzetet, melyből min- , den áron kibontakoznunk kellene. A módra ; nézve még nincs egészen tisztába a minister. Kísérleteket tesz és kezdeményez kisebb nagyobb sikerrel, de anélkül, hogy teljes és fényes eredményt érhetett volna el a kereskedelem és ipar terén, ha csak ' fényes eredmény gyanánt nem tekintjük a közlekedési ügy virágzásának emelését, mely kétségtelenül a kereskedelemmel szorosan összefügg.

Sajnos, hogy még Baross ismert erélye és buzgósága sem képes Magyarország gazdasági életének nagyobb lendületet biz- j tositani ; mert a fogyasztó közönség és : kormány intenciói között nincsenek meg azok az érintkezési pontok, melyek az üdvös cél elérését elősegíteni hivatva volnának. Ezt a minister maga is kénytelen volt nyilt őszinteséggel hangsúlyozni és felhívni a sajtót, hogy iparkodjék a nagy j közönségben a .nemzetgazdasági hazafiság* magvait elhinteni. Ez a nyilt beszéd bizonyára több figyelmet érdemel, mint a helyzet szépítésére kieszelt tarthatatlan frázisok pattogtatása. Mert ezekkel a szavakkal a tetterőt csak buzdítjuk és nem keltünk \ léha illúziókat senkiben.

De nemcsak a kereskedelmi miniszter, 1

|

hanem egyes képviselők is oda utaltak a nemzetgazdasági hazafiság eszméjére. Abban találják a legfőbb hibát, hogy a magyar közönség eddig nem tanúsított akkora érdeklődést a magyar ipar termékei iránt, mint a mennyi gazdasági életünk átalaki- i

T A fl_0 AA kun legény, a kesztyügomb, a gróf fiú meg a bárókisasszony.

Elbeszélés.

(Akik nem hiszik — azoknak mese)

A »Zemplén« számára irta : MészAros Ssimlor.

A Kis-Kunság kellős közepén terül el Pönöge, igaz nevén Fülöpszállás nagy határával, melynek 1 azonban fele alig ér valamit, a többi gidres-göd- , rös rétség, meg sziksós kopár föld.

Ilyen szikes helyen volt nehány hold földecs- ! kéje Kincses Jábes uramnak. Szegény, gúnyt ját - | szott vele a sors, mikor a Kincses nevet ráadta. Gyermekekben azonban elég gazdag volt, mert i nem kevesebb, mint kilenc élő gyermek kért tőle . reggel, délben és este kenyeret.

Szép az ilyen annak, a kit megáldott az Isten földi javakkal is, hanem annál keserűbb annak, kinek alig van egyebe a rajtavalóján kívül.

Mint az atyát, ugyancsak úgy hívták a legöregebb fiút is ; Jábes névre hallgatott a szegény. Szép, remek gyermek volt a mi Jábesünk, de szép- ( sége mellett egyébb jó tulajdonsága nem volt, de semmi. Tagjai lanyhák, lassú mozgásuak, nézése elárulta a tompa, a bambasághoz közel álló észt; de szive jó volt s mivel birt, társainak — ha kérték — od’ adta az első szóra.

Mai szám

tásához okvetetlen szükséges lett volna. A hazai töke külföldre vándorolva, nemzeti iparunktól elvonatik, és igy csak természetes, ha az amúgy is zsenge korát élő hazai iparunk pang és a szomszéd államokkal való versenyt kiállani képtelen. Az az ellenvetés, hogy iparvállalataink az áruk olcsósága és kvalitása tekintetében sok kívánnivalót hagynak, és hogy ezért nem volnánk képesek nagyobb fogyasztási kört magunk köré csoportosítani, csak amolyan mondva csinált kibúvó, melyet egyéb okok hiányában szoktak használni azok, kik abban a gyógyíthatatlan tévedésben leled- zenek, hogy itt e hazában jó gyártmányt kapni nem lehet és külföldimádásukban addig mennek, hogy még a paprikát is külföldi boltokban rendelik meg házi használatukra

Ez ellen a végzetes felfogás ellen szólalt fel Baross Gábor és ez ellen hivta föl a sajtó támogatását. Mert az kétségtelen, hogy gazdasági életünkben már-már vannak olyan tényezők, melyének kellő méltatása okvetetlenül elősegíthetné iparunk felvirágzását. Ilyen tényező többek között a magyar kereskedelmi múzeum is, melyet a közönség még mindig nem részesít meg- érdemlett pártfogásban. A fogyasztók legnagyobb részének még alig van tudomása a kereskedelmi muzeum létezéséről és az a része, a mely tényleg ismeri, ez is inkább Bécsbe zónázik, házicikkeinek beszerzése miatt, semmint a városligeti csarnokba menjen, ahol mindenhez sokkal olcsóbban és kényelmesebben juthat.

Ez a rósz szokás, mely fájdalom ma még mélyen gyökerezik a fogyasztó közönségben, csak folytonos hazafias agitációval szüntethető meg végkép, és azért nagy köszönettel adózhat a nemzet mindazoknak, akik ez agitációval a magyar ipar fejlődésének szolgálatot tenni igyekeznek.

— Mi lesz már ezzel a fiúval ? kérdé férje- urát több ízben Kincsesné.

Mi lesz 1 Hm, majd csak lesz valami az ebadtát. Böffente rá ily szókkal a kérdezésre Kincses.

Már évekig húzódott a gyermek feletti rövid szóváltás ugyanazon szavakkal kezdve s végezve, midőn egyszer aztán az asszony kijött a béketürésből és határozottan kérdé:

— Mi lesz már azzal a fiúval ?

— Mi lesz ! Hm, majd csak lesz valami az ebadtát.

— De nem addig van az, pattant fel az asz- szony, csak nem nézem én már tovább, hogy ott ácsorogjon a mezön a más libái mellett nyáron, télen meg ásítson édes semmittevésben.

A határozott mondástól megütödött Kincses uram s mintha valamit gondolt volna.

— Hm, hm, hát legyen valami, és hátravágta mind a két karját, mig lábait szétterpeszté. Hallod-e, én is 17 éves koromig voltam libaőrző, télen meg ásítottam az apám házánál, még is lett valami belőlem.

— Lett bizony, de mi 1

No no, nem kell az embert úgy fitymálni. Kisbiró is voltam, harangozó is voltam, meg . . .

— Kanász is volt, ugy-e, most meg semmi.

— Semmi ? .. Gazda 1., Hallod ? Gazda,

— Az az, még pedig a gazba. De most ne prézsmitáljon kend semmiről, beszéljünk az egyszer már á fiúról is okosan.

— Ne törődj te azzal, megtalálja ő a szeunkhoz egy ív melléklet van

Vármegyei ügyek.

Vármegyénk közigazgatási bizottságának f. hó n én tartott üléséről a ^Zemplént múlt számában foglalt tudósítást még a következőkkel egészítjük ki: A s.-a.-újhelyi ev. ref. egyháztanács folyamodására felhivatott járási főszolgabíró, hogy a városi közös temető ügyének állásáról a februáriusi ülésre jelentést tegyen. — A M. É. K. V. s.-a.- ujhelyi gyártelepének munkásai tudvalévőleg azért hagyattak ki a községi választók névsorából, mert az állami adófőkönyvben a gyártelepi főműhely munkásaira kirótt I. osztályú kereseti adó nem a munkásokra, hanem a vasút nevére van előírva. Érdekelt felek úgy az előírás helyessége-, mint a községi igazoló-választmány határozatának jogossága ellen felebbeztek. Az ügy mindkét vonatkozásban tárgyaltatván, élénk eszmecsere után a többség amellett nyilatkozott, hogy a munkások kereseti adójának kumulative történt adófőkönyvi előírása jogos és a gyakorlatban továbbra is fentár- tandó; úgyszintén helyeseltetett a többség által az igazoló-választmány eljárása is, de ebben az irányban a határozat függővé tétetett az első kérdés eldöntésénél hozott határozatnak jogerőre emelkedésétől. — A népfelkelési nyilvántartási adatok beküldését hanyagul teljesítő községeknek feleletre vonása elrendeltetett. — A vármegyei pénztárnak 1889. évi negyedik évnegyedes állásáról szóló jelentés és kimutatások, melyek a hátrálékoknak megnyugtató apadása mellett tanúskodnak, tudomásul vétettek. — A m.-laborczi vámos hid bérbeadására hirdetett árverési tárgyalás sikertelennek bizonyulván, utasittatott a homonnai j, föszolga- birája, hogy a hidvámszedést felesketett utkaparó által s egy utbiztos felügyelete alatt gyakoroltassa. — Az árvaszék elnöke jelentette, hogy az árvaszéknél 1889 ben elintézendő volt 21,675 ügydarab (1888-hoz viszonyítva szaporulat: 191 db.), elintéz- tetett 21,098, hátrálékban maradt 577 ügydarab; e szép eredményről tanúskodó tevékenység elös- meréssel fogadtatott. — Vármegyei főorvos december hóról szóló jelentése szerint Zemplénben még nincs influenza*), a közegészség állapota általában kielégítő s a vármegyének egész területe járvány-mentes. Kasztriner Mór dr, körorvosnak 477 ft 52 krnyi fizetése van kint az egyes községeknél. A hátrálék behajtása elrendeltetett. — Kir. ügyésznek II. féléves jelentéséből kiemeljük, hogy a rabipar 1822 ft tiszta jövedelmet hajtott. A kerületi börtönben lévő rabok halálozási °/o'Íe kedvező, s ezt a külső mun*) De már van ! Szerk.

rencséjét akárhol. Bamba, buta igaz, de jól megjegyezd — igen szép ; ez lesz szerencséje.

És aztán sok szóra feleresztett beszédöknek az lett a summája, hogy egy tarisznyát megtöltenek eleséggel, és elküldik, hogy járja be a szomszéd városokat, tanyákat, urasági majorokat, hátha megakad valahol és kap szolgálatot.

Jábes a következő reggel vállára vetette a tarisznyát, szivére vette a szivére valót, az apai, anyai tanácsokat, áldást és ment, húzva maga után az atyjától kapott görcsös somfa-botot.

Betért minden tanyába, majorba hogy kell-e szolgalegény f Észrevették bambaságát és elutasították. de mindenhol kapott valamit; egy kis kenyeret, szalonna-felsőt, néhol a majorban nehány krajcárt is.

Lehorgasztott fővel megy kora délután egy kövér legelőn keresztül a legközelebbi tanya irányában, midőn vagy öt lépésnyire az orra előtt egy hófehér ürge futott el.

— Ilyent sem láttam még, gondolá, ezt meg- kellene fogni, hátha adna valaki valamit érte ? Azt hallottam apámtól, hogy ha ő egyszer ilyent felfedezhetne valahol, nagy ur lenne akkor. (Azt mondja a nép, hogy ahol a fehér ürge lakik, ott kincsnek kell lenni.)

Körülnéz, nem lát sehol a közelben kutat, elindult hát a tanya irányában megint, hogy onnan hozzon vagy két vödörre való vizet, amivel kiöntse azt a fehér ürgét. Előbb azonban megjegyezte az ürgelyukat olyféleképpen, hogy zsebéesatolva.