Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-05-04 / 18. szám
natvan éven át. Lónyayék családtagként tekintették, ismerősei tisztelték, a fi .talok féltek tőle. Tiszteletet parancsolt már hatalmas alakja, dörgő hangja is, de kivált gazdag múltja és a tudományos ismeretekben való jártassága. Gyakran indulatos, kíméletlen volt szavaiban, de szive mindig nemesen, gyöngéden érzett. Egészben vcve a szív, az érzelmek embere volt. Senki sem fordult hozzá hiában segítségért; segített fűn fán minden érdek nélkül. Szeretett ugyan éles kritikát gyakorolni az emberek fölött, de ítéletét ilyenkor netn a gyűlölet, hanem heves természete sugallta. Arcán ha rag, szivében gyöngédség : ilyen volt Gráven Lajos. Emberek közt, kivált az utóbbi időben, keve- sett forgott, de a hol megfordult, ott kétségkívül még soká fogják emlegetni eredeti egyéniségét. Eredeti volt minden ízében : megjelenésében, szavaiban, modorában. Főszenvedélye a könyvgyüjtés volt (a mi szintén igen »eredeti” szenvedély a mi hazánkban). Rendkívül értékes könyvtárt ha gyott hatra ; erre áldozta minden idejét, minden vagyonát. Szakadatlanul olvasott francia, német, lengyel és magyar könyveket, szakadatlanul irt és jegyezgetett. Innen eredt, hogy a tudományok bár melyik szakába vágó kérdéshez hozzá tudott szólam, ha nem alaposan, hát legalább nagyjából. Nem volt ugyan szaktudós, mégis leginkább a történelem és a nyelvtudományok iránt érdeklődött. Régebbi éveiben érintkezésben volt közéletünk több jelesével. Közelről ismerte Kossuthot ; Kazinczy Gábor pedig kebelbarátja volt. Gróf Ló- nyay Menyhért is azt Írja önéletrajzi töredékében, hogy Gráven Lajos igen nagy befolyással volt első olvasmányaira és politikai nézeteire. E'vonult- sága mellett is sokan ismerték, de bensőbb, meghitt viszonyban csak ligen kevés emberrel volt, s talán csak az egyetlen id. Petrovics Elekkel, kit fiaként szeretett. A családi tűzhely melegét soha nem érezte. Meg is látszott ez gyakran érdes modorán, hanyag ruházatán. A rend általán nem volt erős oldala; szobája földjén mindig elszórtan hevertek az uj könyvek s a Pesti Napló meg a Czas legutóbbi számai, ö maga napokon át ült ablakánál egy óriási karszékben, irás és olvasás között. így múltak napjai, egész a legutóbbi hetekig, mig a betegség végkép meg nem törte. Ez évben már egészen összetörődött testben, lélekben egykép. Abban a roskadozó öregben, akit pár hét előtt láttunk benne, alig ismertünk rá az egykor olyan hatalmas Gráven-ra. A múlt napok egyikén végre örökre elköltözött körünkből. Ápril hó 30 án aranyszívű embert helyeztek a deregnyői temetőben örök nyugalomra. Ágyánál nem állt szerető hitves, hogy befogja kezével örökre lecsukódó szemét, sőt még a hant is idegen, mely sírjára borul. A kik egykor jóságát érezték, alkalmasint mihamar elfelejtik ; de mi, kik ismertük és szerettük őt, őrizzük meg örökre hiven a Gráveti Lajos emlékezetét. Áldás poraira 1 P. Hírek a nagyvilágból. A német császári pár Darmstadtból haza- utaztában, jelenleg a wiesbadeni fürdőt használó királynénkat meglátogatta. Stanley, Afrika-utazó, múlt hó 26-án érkezett Londonba, hol azország legelső embereiből alakult küldöttség nagy lelkesedéssel fogadta. Emin basa, a ki afrikai szorult helyzetéből szög méter nagyságú, felülről világított raktár- helyisége. Valóban meglepő látvány egy folyosón végig tekinteni, a száz meg száz bolt mindegyikében száz meg száz tarka-barka árucikk van kifüggesztve, melyek mint ünnepélyes alkalmakkor a házak zászló díszítései himbálóznak a légben, mig alattuk a turbánosok s fezek sok szinti tömege hullámzik. Elénk szalad egy typicus alakú armeniai aranynyal hímzett takaróval csalogat be, belépünk, — a legnagyobb gyorsasággal szedi elő árucikkeit. E talpalatnyi kis helyiség rekeszeiből, mint varázsütésre kerüln-k ki a szebbnél-szebb kelmék; egymásután nyílnak fel fiókok, melyek mindegyikének tartalma kincseket ér. Elénk tesz hímzett asztal-takarókat, kéket mint a nefelejts, majd aranycsillagokkal behintettet, minő az azúrkék olasz ég, halványrózsaszint, minő az ártatlanság pírja, sotétvöröset, sárgát, mind ez arany, ezüsttel kinimezve, szeszélyes cirádák, virágok levelekkel befedve oly művészi tökélylyel, mintha az esti napsugár hagyta volna a virágszirmokon ragyogó színeit s egy tündér ujjai erősítették volna reá az atlasz szálakra. Aztán ha ez nem tetszik, előkeres ruhaszöveteket a hófehértől a legtarkábbig, a nehéz selyem brokáttól a pehelyszerü könnyűig, melynek szálait már csak nagyitó üvegen lehet látni, aranynyal hímzett zsebkendőket, s hozzá oly illatszert, melynek egy cseppjére Kazanlik rózsaligetének egy egész kosár rózsa szirma lett felhasználva. Nem tetszik az uj, előcsak nem régen szabadult ki Stanley segítségével, s tudvalevőleg Németország szolgálatába állott — ismételve útra kelt Zánzibárból és egy nagyobb csapat élén Afrika belsejébe, a Tanganyika-tó vidékére, hatol. Hírek az országból. Őfelsége osztrák-estei Ferenc Ferdinánd főherceget ő csász és kir. fenségét, 102. gyalogezredben alezredest, a 9 huszárezred ezredesévé nevezte ki. Eszerint őfensége, a reménybeli trónörökös, katonai szolgálatát Magyarország területén fogja teljesíteni. Fejérváry Géza báró, kir. honvédelmi minister, táborszernagyi rangra emeltetett. Csepei Zoltán Elek ezredes a m. kir. honvédlovasság felügyelőjévé neveztetett ki. Színház. Ez a hét a siker hete volt. A nagyközönség érdeklődését, mely már-már a nadirig aláha- nyatlott, Rét hi Laura, mint kedves vendég a budapesti népszínháztól, felszöktette a zenithig. És nem is engedte vissza a közöny sülyesztőjébe. A társulat, melyet maga iránt legbensőbb hálával lekötelezett, tudom elrebegte elótte a cézári szavakat: nnonturi te saltitant!« Valóban úgy várták, s mikor eljött úgy is fogadták, mint a Messiást — hozs'ánákkal. A közvélemény nevében mi is teljes készséggel csatlakozunk az éljenzőkhöz. * A hét története ez : Szombaton, ápr. 26., Üdvöske. A nagy operettet kis közönség élvezte. K. Demjén Mari úrnő minden igyekezete és hivatottsága dacára sem birt lenni a társulat Üdvöskéje : az a jóságos démon, kinek minden nyomában szerencse, siker, áldás, egyszóval pénz fakad Az előadás egyike volt a legsikerültebbeknek. K. Demjén Mari (Betina) szépen énekek, kedvvel is, élethűen is játszott. E mérték alá esnek Sziklay K. (Lorán fejedelem), E. Kovács Ilka (Fiametta), Perényi{Fritellini), Lomniczy (Rokkó) Kiss P. (Pippó). A kar is dicséretesen működött; Morvayné és Havassy A. belépése óta erőben, meg biztosságban sokat nyert. Vasárnap, ápr. 27 én, Kondorosi szép csap- iámé, népszínmű, irta: Deréki Antal. Végre egy meglehetősen jól telt házi Nem tudom a búcsúzó vendég szeretetreméltóságának, vagy a darab jó hírének tudandó-e be ez az örvendetes érdeklődés? Annyi bizonyos, hogy mindakettő megérdemelte. Az iró : nomen et omen 1 Derék munkát végzett népszínműve megírásával. Amellett, hogy a népéletet közvetetlen közelből ösmeri, érdeme a szép forma és az ebbe öntött tartalom, melynek sava borsa, a szomorú és vig elem is szerencsés kézzel van megadva. A főalakot, Trézsi asszonyt, kinek »aranyos a kedve, gyémántos a szive,« K. Demjén Mari úrnő, játékban és énekben excellálva személyesítette. Mellette kitűntek Morvay (Bársony 1st' ván, kondorosi csárdás), az őrjöngésig féltékeny férjek mintaképe, Vesselényi (Bükkös Ádim) a családtaggá vált, jólelkü öreg cseléd típusa. Kiss Pista (Csergő Laci) nyalka számadó juhász volt; egész szivéből, teljes melegséggel játszott, de népdalai ma is vacilláltak. Sziklay Kornél (Kopasz Marci) a félkegyelmű, fü’ig szerelmes kisbérest eredeti felfogással, kacagtató hatással adta; de improvizálásai ízetlenek voltak. Lénárdné (Rebus), K. Breznay A, keres régiségeket, szövés és hímzésük oly művészi, hogy jelenleg már nem is készíthetik, évek kellettek egy-egy kisdarab összeállításához. Nem látszik lehangolva, ha még ez sem lel késit, leültet egy gyöngyházzal kirakott tabouret- te-re, megkínál fekete kávéval s odahoz servicéket, filigram ezüstből, rubin, smaragd, türkois s ametistekkcl kirakva, csibukokat, melyek szára egy egész ékszergyűjtemény. S ha végre találunk valamit s megkérdezzük árát, akkor először egy hosszú, heves párbeszédet kell végighallgatnunk, mely majdnem a hajbakapással végződik, melynek vége dragománunkkal a sápra nézve a megegyezés. Ha armeniai, görög vagy zsidó, úgy az árnak egy negyedét ígérjük, ha török vagy persa, akkor lehetünk gavallérok s egy harmadát, a válasz természetesen mindig ugyanaz, Effendi tréfál, nem beszél komolyan, nem hiszem, hogy koldussá akarna tenni, magam veszek szívesen háromszor annyi áron, s eközben dühösen hajigálja helyükre vissza a tárgyakat, majd előkap egyszerre nehány darabot s a kiválasztotthoz teszi, s háromnak mondja összegét, hiába mondjuk, hogy nekünk csak az az egy darab kell. Ha tartjuk magunkat, enged még valamit, de az ajtóig kibocsát, ha elmegyünk, utánunk küldi emberét, hogy feleáron ideadja, s ha látja, hogy ez sem használ s kisik- lunk körmei közül, hozza utánunk bepakolva a még negyedrész árral is jól megfizetett, testvér, rokon vagy kitudja kinek szánt emléket, kedves meglepetést, melyre egy órahosszat alkudtunk s nem kevesebb fejtörésbe került a bepakolás nehéz(Borus Julcsa), Havassy Aranka (Panna), mint míri- dig, ma is tetszettek. Nagy Gy. (Olc-ó Mózes) házaló zsidaja bevált. E. Kovács Ilka (Böske) szerepének dalos részeivel adós maradt, a többit jót letudta. Balta öltözéke hanyag volt. Kopasz Marci meg ő ’nyakravaló nélkül állottak ki, amiért, gondolom a rendezőtől, megrovást érdemelnek. A közönség pompásul mulatott és sokat tapsolt. Hétfőn, ápr. 28-án, Nebántsvirág, — ebben az évadban másodszor — most Réthi Laura kisasz- szonynak, a budapesti népszínház tagjának első vendégjátékául. Á Laurák, mióta egyik alakjuk Petrát cha lantját halhatatlan rímekre hangolta, a varázserővel megáldott nevek birtokosai közé tartoznak. Ebből a varázserőből részt örökölt a mi »kedves* Lauránk is. Közülünk sokakat, ha nem is ejtett költői hangulatba (ami nem az ő hibája,) de okvetetlenül költőkké avatott. (Bizonyságul a jól megtelt direktori kasszára hivatkozom). Ä színházi est egyike volt a legélvezetesebbeknek ; mert eltekintve attól, hogy a kisasszony kissé halkan beszélt s bágyadtan is játszott: Denise de Flavi- nyinek énekrészeit teljes sikerrel juttatta érvényre. Amily keresetlen, természetes egyszerűség jellemzi játékát, époly finom, előkelő iz'és inspirálja a dallamos áriák kecses, pajzán ritmuszainak interpretálásában. Kellemesen csendülő hangja nemcsak a fülnek hizeleg, nemcsak a szív húrjait hozza rezgésbe, hanem még az érzelemnek is szolgál. Az ő énekbeli magas műveltségében egyik d'csé- retreméltó jellemvonás, hogy a darab librettója, szinte a kommákig menő precizitással, élvezhetővé válik. Ilyen és hasonló egyéni értékével már az első fellépésnél abszolút tetszést vívott ki és a tisztelet jeléül szép virágcsokrot kapott. Énekszámait zajosan tapsolták és sorra ujráztatták. A többi szereplők egytől-egyik a régiek s mindnyájan jók voltak. E. Kovács Ilka is, mint Corina, sokkal jobban festett most, mint az ápr. 6 iki előadás alkalmával; játéka is élénkebb s határozottan szingazdagabb volt, mint akkor. Sziklay K. (Coe- lestin) megérdemli, hogy ismételve dicsérőleg emlékezzünk meg róla, főleg azért, mert szemforgatásai most nem voltak ízetlenek. Kedden, ápr. 29 én, Az ingyenélők, Vidor Pálnak jól ismert népszínműve, igen szépszámú közönség előtt. Réthi Laura kisasszony Kiss Sári szerepében is meghódította nézőségét. A bokorugró szoknyában legénybolonditó alak volt. Tét’ szetös külsejével, élénk, temperamentumos játékával kiérdemelte a szerepével járó »kedves — aranyos« epitetónokat. Tiszta, hamisittatlan eredetiséggel előado’.t, igazán szívből fakadt népdalait frenetikus taps jutalmazta. — Mellette Kiss Pista (Jani) érdemelt s kapott is legtöbb tapsot. Az már igaz, hogy ma kiválóan jó kedvvel játszott, pompás animóval énekelt. Kitűnt Sziklay K. is. Az ex- korcsmáros, Boross János, ábrázolásában jóizü humora kacagtató volt. Dicsérőleg kell szólanunk a »Csengő érc-dalkör« érdemes tagjairól (Perényi, Lomniczy, Bállá, Kunossy) is, kik mindannyian sok tapsot kaptak viszonzásul kacagtató produkcióikért. Nagy Gy. (Balogh Pista) játéka gyenge — Hallnay (Weiner Vilmos), mint a * kisstihand«-os giegerlik típusa színtelen volt. K. Breznay Anna (Eszter) ma is a kedves jelenségek közé tartozott. Játéka diskrét, orgánuma nagyon kellemes. Morvay (Bódi Ferenc) bár szerepe méltóságán alól ál'ott, nemes egyszerűséggel s hatásosan játszott. Havassy Arankát (Borossné) az ő komikai jóravalósága ma is ajánlotta. A kisebb szereplők egytől-egyig kitettek magukért. Folytatás a mellékleten. ségein tulesés, hát még aztán a vám, azok a kegyetlen, mindenre kiváncsi fináncok. Végre átadjuk, lesve a kellemes meglepetés mosolyát, s ha harmadnap visiteliink, — már csak romjait látjuk az apróságok szakértő kezei között, kik kiváló makacssággal ragaszkodtak épen ajándékunk alapos megismeréséhez s keménységi fokozatának megállapításához. A török az méltóságosan ül kereskedése előtt egy leterhelt szőnyegen, s soha nem fogja a vevőt, ha be megy, helylyel kínálja meg, lassan nyugodtan szedi áruit s figyeli a hatást. Ha harmadrész árat ígérünk, nyelvével egyet csettent s fejét a mi igenlő mozdulatunkhoz hasonlóan mozgatja s nyugodtan mondja néhányszor jók jók. A mi annyit jelent nem, de a vége többnyire az, hogy ide adja. Ha egy kereskedést elhagyunk, az ajtóba már a türelmetlenek egész serege vár, mindegyik tud számunkra valamit, s pedig sokkal olcsóbban, mint az a csaló, kinek boltját elhagytuk s ki maga is tőlük szokta venni. Különben ne is vegyünk tőlük, elég ha megnézzük kereskedésüket, azt is csak azért, hogy ösmerőseink, barátjainknak tudjuk ajánlani, s igy kisérnek minket messzire, mig véletlenül egy újabban érkező áldozat meg nem ment körmeik közül. (Vége köv.). H. B.
