Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-04-13 / 15. szám

távollétének idejére helyettesül Csesznek Lajos ki-, állatorvost rendelte ki. A belügyminist. a tarczali községi másod­jegyzői választást a beadott fellebezések elvetésé­vel jóváhagyta. Levelezés. Gálszécs, 1890. ápr. 10. Tisztelt szerkesztő ur\ Engedjen meg, hogy én is felcsapok vidéki tudósítónak*) és társadalmi mozgalmainkról azzal a kéréssel tudósítom, hogy azt becses lapjának legközelebbi számában hozza a nagyközönség tu­domására. Ugyanis a Gálszécsen székelő gálszécsi taka­rék- és hitelpénztár, mint részvéáytársaság, még f. évi február ho 25-én tartá ez időszerint 20 ik évi rendes közgyűlését**), mely közgyűlésen igazolva lett, hogy az intézet szerény anyagi körülmények között kezdte meg működését és szerény intéze­tünk reális alapját az idő alatt a pénzpiacon gyak­ran ismétlődő zavarok sem voltak képesek meg­ingatni, sőt ezen körülmények dacára az intézet anyagi emelkedése a tiszta kezelés és éber fel­ügyelet következtében odajutott, hogy az intézet küzdéses 20. évi íenádása után képes volt a 200 ftos részvény értékét, miután eddig a részvényér­téknek csak fele volt befizetve, a tartalékalapból teljesen kiegészíteni. Mindezen eredmény csak azon főtényezőnek tulajdonítható, hogy az intézet ügykezelését ala- kálásától kitűnő szakértelemmel, fáradhatatlan ügy­buzgalommal biró oly egyén vezette, ki, lehet mondani, a legszebb férfikorát egész odaadással az intézet előnyére feláldozta Szerencsés volt tehát az intézet, hogy veze­tését Obláth Mór dr. kezébe tette le, mert odaadó munkássága és szakértelmes vezetésével az intézet hitelét megszilárdította s jövőjét biztosította. Tévékeny, sikerdus fáradozását a közgyűlés némileg azzal méltányolhatta csak, hogy jegyző- könyvi hálás elismerése mellett 100 drb körmöci arany jutalomban részesité. De mindezek felett a közgyűlés az intézet 20. évi sikerdus fenállásának megörökítése céljából legszebb kifejezését nyilvánította azáltal, hogy Ob­láth Mór dr. igazgatósági elnök indítványa követ­keztében egy Gálszécs városában felállítandó, gál­szécsi járási kórház alapjavára egyhangúlag 1000 ftot szavazott meg. Amint szokás mondani, hogy csak a kezdet nehéz, ez alkalomból beigazoltnak látszik lenni, mert alig, hogy a gálszécsi takarék- és hitelpénz­tár eme üdvös alapitványtételéről a nagyközönség tudomást szerzett, a vidékünkön mindég a jóté­konyság gyakorlásában fáradozó Andrássy Géza gí. őmélt. felkarolva az eszmét egy Gálszécsen fel- állitandó járási kórház ügyében Fischer Gusztáv br., Nemthy József, Szabó Zsigmond, Molnár Béla dr., Obláth Mór dr., Beliusz György, Schwarcz Armin, Koch Gábor, Ihnátko Emil s több gálszécsi lakosok hozzájárulásával folyó évi március 17 éré értekezletet hívott össze, s ezen értekezleten Gál­szécs városában egy járási kórház felépítése elha tároztatott, s kivitelével Andrássy Géza gf. elnök és Molnár Béla dr. alelnök vezetése alatt ideigle­nes küldöttség bízatott meg. *) Őrömmel fogadjuk ! **) Máskorra legyen jelszava: »frissiben a írisset!« Szerk. Hogy pedig a megválasztott ideiglenes bi zottság a nagyközönséggel szemben tényekkel álljon elő, az értekezleten megjelentek által mintegy 7000 ft összeg íratott alá a magasztos cél kivitelének alapjául. Azon reményben, hogy tisztelt szerkesztő ur Gálszécs és vidékén megindult ezen magasztos emberbaráti mozgalom elősegítéséhez becses lap­jával hozzá fog járulni: levelem azon óhajom ki­fejezésével zárom be, hogy adjon a Mindenható minden vidéknek ha nem többet, hát egy oly nemes gondolkozásu magyar főurat, mint Andrássy Géza grófi Hazafiui üdvözlettel maradtam tisztelője : Spilenberg József. Hírek a nagyvilágból. Németország monarhiánk steyeri fegyver­gyárában 300,000 db kis kaliberű Manlicher-pus- kát rendelt meg hadserege számára. A muszka cár, kit az élete ellen szőtt újabb összeesküvések hire ágyban fekvő beteggé tett, már jobban van s családjával együtt készül átköl­tözni a gacsinai palotába. Magyarok Konstantinápolyban. A keletre rán- dúlt magyar utazó társaság f. hó 8-án nyújtotta át a szultánnak ajándékba vitt magyar müipari termékeket. A szultán Mnnir basa által köszönetét fejezte ki a figyelemért és kirándulók tiszteletére diszebédet adott, a társaság vezetőit pedig magas rendjelekkel is kitüntette. Hírek az országból. Mátyás király emlékezete. April hó 6-án múlt négyszáz esztendeje, hogy Hunyady Mátyás király, az igazságos, Bécsben hirtelen halállal be­végezte dicsőséggel teljes uralkodását, A szá­zadik évforduló megünneplését országos jellegűvé akarták tenni, de a mozgalom az irányadó körö­ket hidegen hagyta. A nagyszabásúnak tervezett emlékünnep prográmja mindössze annyira zsugo­rodott, hogy a főváros színházaiban emlék-előadá­sokat rendeztek, a tud. akadémia disz-ülést tartott, a történelmi társulat pedig kiadta Mátyás király ifjúsága történetét, melyet Fraknói irt meg önálló levéltári kutatások alapján. — Kolozsvár, a nagy király szülővárosa, husvét első napján szintén rendezett kegyeletes emlékünnepet a városi vigadó nagy termében, hol képviselve volt a társadalom minden rétege. Az emlék-ünnepet rendező bizott­ság a vidékről számos üdvözlő táviratot kapott. A magyarországi szerbek az elhunyt Angye- lics helyére e hóban választanak uj pátriárhát. A kongresszus f. hó 2C—24-re van összehiva. Királyi biztossá a zsinatra rudnai Nikolics Fedor báró való­ságos belső titkos tanácsos és országgyűlési kép- vislő neveztetett ki. Királyi táblák székhelyei A miniszter tanács megállapodása szerint az ország tizenegy városá­ban fog királyi ítélőtábla létesittetni. Táblát kap­nak : Budapest, Pécs, Győr, Kassa, Pozsony, Szeged, Debreczen, Temesvár, Nagyvárad, Kolozsvár és Marosvásárhely, összesen tehát a mai két tábla tizenegy helyre fog szétosztatni. — Ma, mondá öreg szomszédom boldog mosólylyal. — Hátha véletlenül elkésik uraságod ? — Ez baj lenne! De hát tetszik tudni az utolsó percig küzdöttem magammal 1 Mert hát úgy történt az eset, hogy fiam tiltakozásom dacára lépett a színi pályára s még fokozta engedetlen­ségét az a körülmény, hogy egy kész pályát ha­gyott el annak kedvéért, a mennyiben már tör­vényszéki jegyző volt, midőn megtette e csinos műveletet. — A jó öreg arca pillanatra elkomorult e visszaemlékezésre. — Igen sok keserű órát csinált ez elhatá­rozásával nekünk, szüleinek, s nem is volt szabad átlépnie többé a szülői ház küszöbét. Hiába volt az a sok könyörgő levél, hiába voltak anyjukom- nak záporként hulló könnyei, nem engedtem 1 Ha neki tetszett a szülei akarat ellen fellázadni, ám tessék szülei szeretet nélkül boldogulni, ha tud ... — S tudott ? kérdém érdeklődve. — Nem, mondá utitársam kimagyarázhatatlan boldog mosolylyal. — Már négy éve működik mint színész, di­csérik, magasztalják s a vidéki színpadok kedvence Ion's mégsem tud boldog lenni. — Mert hiányzik a szülei áldás ahhoz, hogy boldog lehessen, mondám részvéttel. — Nem szülei, de apai! Mert tetszik tudni az anyák szive olyan a gyermek kezében, mint a viaszk s azt a gyermek olyanná gyúrja, aminővé akarja. Az én annyukom szivét is az elolvadásig lágygyá gyúrták már fiam kétségbeesett kífaka- dásai leveleiben ; azért megunva ez örökös jajga­tást, siránkozást, sóhajtást, nyakon csípem azt a rósz frátert s viszem haza az anyjának 1 — Tehát csak azért? — mondám moso­lyogva (mert hiszen a megbocsátás dicsfénye ku­péba szállása első pillanatától ott lebegett arcának minden vonásán). No persze, feleié ő méltóságosan egyenesitve ki derekát, de e szavacskát meghazudtolá az ar­cán ülő boldogság kifejezése, melyet a viszontlátás öröme felett már mintegy előre érezni látszott vala. — De szeretném a jelenetet látni, mondám s megérkezve M .... be, oda nyujtám kezemet az öreg urnák ezekkel a szavakkal: tiszta szív­ből osztozom boldogságában s egyszersmind gra­tulálok, hogy szive győzelmet vívott ki dacos lelke felett. * * * A véletlenség úgy hozta magával, hogy nemcsak elmehettem a szinházba, de még hozzá a színházigazgató páholyával szomszédos páholy­ban ülhettem, melyet rokonaim, kiknek vendége voltam, béreltek ki számomra. A színház folyosóján össze is találkoztunk öreg úti társammal, ki sugárzó arccal emlité, hogy az igazgató elhallgatta fia előtt megérkezését s csak a legutolsó jelenetében szabad mutatkoznia. Ezzel egy bizonyos sikert akart elérni az igazgató, ki társulatának nemcsak anyagi jólétéről, de er­kölcsi sikeréről is szokott gondoskodni. Az ifjú színész ugyanis gyönyörűen játszotta drámai részeit szerepének, de mihelyt valamely vigabb jelenete volt, dadogni kezdett, arca eltor­zult a fájdalomtól s a ráerőltetett mosoly bor- 1 zasztó siralmasan ütött ki. Színház. Halmay Imre, színigazgató, úgyszintén az ő idő- rendszerintösszeálitott társulata, most már harmadik éve — szívesen látott vendég minalunk. Mikor fecske- és gólyamadár a tavasz illatos lehét meg­érzi s kiimánk alá újra ellátogat: az ő vágyaiknak is „sólyom szárnya támad.“ Vándor-szivük vissza­sóhajt a barátságos Hegyalja után, vándor-szárnyuk visszaevez az ő „kedves" Ujhelyükbe. Az idén is nagy-nehezen várták — ők az indulást, Ujhely.az ér­kezést. Pár nappal ezelőtt, messzi földről, kifá­radva mikor ide megérkeztek (Halmaynét Zombor- ban marasztotta a gólyamadár) szives örömmel fogadtuk édes mindnyájukat. Halmaynéért és a múlt évi társulatból kibe­csült jobb erőkért kárpótlásul a Somló-párt nyerte meg vendégszereplésre az igazgató. Ez a nyereség egy oly művészi értelemben vett „ambó,“ amivel Halmay »ternót csinált.« A Somló-pár művészi hire és értéke zsúfolt házban napról-napra zajosabb lelkesedést provokál. Szinte féltjük az igazgatót. Ezért a ternóért könnyen bajba kerülhet. Mosta­nában rósz szél fuj a ternó-hősök hajójára. Attól tartunk, hogy a Somló-pár, rövid vendégszereplése alatt, abszorbeálja a közönség lelkesedését, s ha távozik: a gyönyörűség nyomába majd közöny fakad. Mert a mágnes (Halmayné) igaz hogy nagy mágnes, de a Somló-pár meg két mágnes — s mi marad amannak, ha előle ez a közönség érdek­lődésének minden morzsikáját már magához von­zotta s magával el is vitte ? Nyíltan ki kell jelentenünk azt is, hogy a jelenlegi társulat magára hagyatva gyengeségek­kel küzd. Halmayné gyengélkedő, — a tagok (egy-két jóravaló érő kivételével) gyengék, — a zenekar gyenge, az énekkar is gyenge, a műsor sem erős újságok dolgában. Mi természetesebb hát, mint a következés, hogy ilyen állapothoz mérten a pártfogás is meggyengül. Ehhez, hogy előre lássuk, nem kell prófétaság. Amit jövendö­lünk, az olyan bizonyos, mint a kétszer kettő — négy. Meglehet, kívánatos is, hogy az »ismeretlen csillagok« sorában, ott a társulat egén, egyet-ket­tőt még felfedezhetünk s nevén nevezhetjük ; — de akkor is, mint a botokudnak, elég az egyik kezünk ujja, hogy a másik kéz újjával a számot­tevő erőket azon megolvashassuk. Halmay bátor — mi félünk. A bátor és félénk ember között az a különbség, hogy amaz a vesze­delem után, emez a veszedelem előtt lát. Egyébiránt — bátraké a szerencse! Halmayéknak sok szerencsét kívánunk ! * Szini referedánk dióhéjba szorítva következő : Vasárnap, ápr. 6. A Nebántsvirág, vig operett mérsékelten felemelt helyárakkal, a címszerepben Somióné Vadnay Vilma asszonynyal. — Az, akinek nem úgy sikerülta Husvét napja, mint előre kikalku­lálta, hogy t. i. szép derült ég alatt, pajkos nap­sugárral incselkedve, gondtalan örömmel élvezi majd a feltámadás ünnepét, hogy teljes kárpótlást nyerjen a borús napért s kedvetlenségét derült örömre váltsa fel; mind egy szálig eljött a szin­házba s a szorongásig meg is töltötte. De nem­csak a kellemetlen időnek, hanem a vágynak is, hogy kedves földinket, »Zemplén csalogányát,« Vadnay Vilma művész-játékát és elbájolóan szép énekhangját élvezhessük, kiváló része volt a kö­zönség összetoborzásában. Az élvezet, mit a mű­vésznő énekben és játékban nyújtott, nemcsak Folytatás a mellékleten., Lelkének szomorúsága útjában volt vig je­lenetének. A csengetyü helyünkre szólított s az elő­adás megkezdődött­Az igazgató igazat mondott; az ifjú színész nem volt képes egy természetes, lelke mélyéből fakadó mosolyt sem arcára erőltetni, pedig elhal­mozták a kitüntetés minden jeleivel. A szomszéd páholyban pedig ősz utitársam arcáról köny köny után pergett alá az ovációk hallattára, mert látni vajmi keveset látott az elő­adásból ott a páholy mélyében. Én mosolyogva intettem neki, jelezve gyer­meke kitüntetését s e felett való apai könyeit, melyek persze mind csak »az annyuk« miatt folytak végig arcán. O visszaintett s kezét szivére szoritá. Oh mint doboghatott az a szegény apai szív ! Az ifjú utólsó jelenete következett. Az igaz­gató most már átengette székét vendégének szemben a színpaddal s az ifjú színész monológja közben a szék mozdítás zajára a páholyba fel­nézett. Leírhatatlan jelenet következett most. Az ifjú kissé előregörnyedt, alakja felegye- nesedék, karja kitárult, szemei az örömtől a bol­dogságtól sugároztak s örömkönyekkel szemében kacagta el utólsó szavait szerepének, épen úgy mint az előírva volt. Az apa kiengesztelödése, az apa áldása valódi müvészszé avatta fel a fiatal színészt. A közönség tombolva hívta kedvencét a függöny legördülése után, de az akkor már ott sirt a szomszéd páholyban ősz apja kebelén! .. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents