Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1890-04-06 / 14. szám

Sátoralja-Ujhely, 1890 április 5 14. sz. Huszonegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁS Egész érre 6 frt. Félévre 8 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen lövetek OB»k ismert kezektől fo­gadtatnak el. Xézlratox nem adatnak vissza. Egyes szám ára 2Ő kr. A nyílttérijén minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE HIEDETÉSI Díj : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 8 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetései a „Zemplén“ nyomdába küldendők. (megjelenik minden vasárnap.) Husvét ünnepén. Lelki sötétség uralkodott a földön. Az ember világ teremtetése óta érezte a vég- hetetlen mindenséggel szemközt parányisá­gát, semmiségét. Keresett egy pontot, mely­ben a mindenség erejét, a földiek sorsát intéző, a jót- és roszatadó hatalmat kép- zelé föltalálni. Hitélete nem a bizalmon, sőt inkább a természet ereje felett való kétségen és félelmen alapult. így támadtak: a bál­vány imádói, a tűz, viz, levegő és föld cso­dálok A legtisztább vallás a zsidóké volt; de ezek is csak a haragos, a bosszúálló is­tent hirdették, ki megbünteti az apák bű­neit a fiákban hetediziglen. Büntetés bün- bocsánat nélkül. S papi közbenjárás nélkül még kegyelemért sem könyöröghetett a halandó ; mert Jehova csak az Áron csa­ládjából származott kiváltságosoktól fogadta el a könyörgést. És ez az engesztelhetet­len Jehova nem volt a minden népek is­tene, hanem csak az Izrael népéé, amint­hogy az isten is csak ezt a népcsaládot vá­lasztotta ki az ő kedve szerint való nép­családul. Az istenség is monopólium volt! És a sötétségnek és a kasztszellemnek e korszakában jött Jézus-Krisztus, aki hir- deté, hogy: az egy igaz istennek nincse­nek kiválasztott népei, atyja ő a világ min­den népének, az emberek mind az ö édes gyermekei. Egyformán szereti ő a gazda­got, a szegényt, s meghallgatja ezek kéré­sét bárhol és bármikor forduljanak is hozzá imájukkal. És valamint megalázza a gőgöst, a felfuvalkodottat: éppen úgy felemeli az elesetteket. Azért jöttem, hogy nektek az isten szeretetét hirdessem és közöljem ve­letek, hogy aki őbenne hisz, az nem fog meghalni, hanem örökké él ! Így prédikált a mester, az egy élő is­tennek szeretett fia, Jézus Krisztus. S mint a lágy tavaszi szellő felhasitja a virágok­nak illatos kelyhét, úgy nyílt meg az em- j berek keble az isten fiának magasztos ta­nai előtt. De amint tódult a nép Jézus tanításá­nak színhelyére, akképen nőtt a haragja és félelme a zsidó papi fejedelmeknek a mes­ter iránt, aki nyíltan, bátran hirdeté, hogy ámítás az, mintha az isten csak egy családot választott volna ki, mely közbenjáró legyen közte és az emberek között. S a hatalom, befolyás és kenyéririgy­ség féktelen ördöge feloldódott Krisztus el­len, mikor megvádolta őt, hogy királyságra vágyik; hogy csak azért hirdet egyetemes szeretetet, mert evvel a nép felett korlát­lan hatalomhoz akar jutni és azután zsar­nokiig uralkodni. A szeretet istenének apostolát végre elárulta saját tanítványa. A nép, a gyenge, a könnyen hajlítható nép pedig »feszítsd meg*-et kiáltott saját lelki szabaditójának a fejére. »Bocsásd meg nekik uram, mert nem tudják mit cselekesznek*. így imádkozott a kereszten és igy halt meg Jézus. De valamint Zvingli, a nagy re­formátor, mondta Kopelnél egy bősz kato­nának, aki őt leszúrta, hogy. »a testet meg­ölheted, de a lelket nem« — éppen úgy a zsidó papi fejedelmek megfeszíthették Jé­zusnak testét s megölhették öt, de lelkét, eszméit, tanait, igéit nem ; mert ezek Jézus kicsordult vérétől megtermékenyülvén, Jé­zus, kit ellenségei és a tőle félők örökre elveszettnek hittek, feltámadott halálából tanaival együtt és az emberek ajkán felhar­sant az ének : „Győzedelem, győzedelem ! Ellenség raeggyözetett. Ama felkent fejedelem Megnyerte az életet.« A szeretet isteni tana győzött az emberi önzés fölött. Az emberek ünnepet T A B_0 A, A kaszinóból. — Az újhelyi társadalom természetrajza. — II;*) Üdvözöllek kedves március ! Te az idén igazán az voltál, aminek lenned kellene mindig. Szép, nyájas tavaszi hónap. Hó­virágot, kikiricset, ibolyát fakasztó. Reményt keltő és teljesítő. íme benned lépett vissza a többi közt Tisza Kálmán is. Igaz, hogy ez eseménynek csak kevés ember örülhetett igazán, mert a szabad elvüeknek korán történt, az ellenzékieknek pedig későn. Nincs teljes boldogság! Nekünk is volt márciusban kabinet-kérdésünk, a mi kaszinónk kormányát is válság fenyegette. Amint illik is minden életrevaló kormányhoz, hogy viharok próbálják ki erejét, a kritikai szel­lem szűrő szitáján át tisztuljon meg esetleges hi­báitól — szóval, hogy kapacitáljon és kapacitál- tassék. Arról volt szó, hogy mert több a rend és á világosság — melyet égő és zizegő világitó instrumentumok terjesztenek — mint hajdan, emelni kell a fizetséget, a mi pedig zsebbevágó dolog. Ez volt a kaszinói kormány programja. *) I. cikket 1. a 7-ik számban. A most közölt II. cikk a multi számból kiszorult. Szerk. De hát részint mivel kormány-propozició, részint pedig zsebbevágó dolog volt, természetes, hogy oppozició nélkül nem mehetett meg. Be szélni késztetnek velünk született hajlamaink, fizetni pedig azt se szeretjük, amit muszáj, hát még mi­kor arról akarnak tenni, hogy többet fizessünk. Természetesen megalakult az ellenzék. Mikor a kaszinó-szolga lefejtette az uj kártya ropogó pólyáját és kiolvasta a tantuszt; aztán meg osztás­közben, dákóbekrétázás alatt, szóval minden fel­használható idő-morzsában ellenzéki program-pon­tok láttak napvilágot. A kibic nem beszélt bele a kártyádba, vagy nem tetézte egy elfussolt parti után bosszúságodat későn megérlelt mentő plánu- mainak és okozott hibád fölötti helytelenítésének hangoztatásával, hanem arról kapacitált, hogy töb­bet nem fizetünk; éljen Bernát stb. Egy hét alatt ki volt tűzve az ellenzéki lo­bogó, meg volt határozva az álláspont, még pedig a következő képen: Szép dolog a rend, tisztaság, meleg, vilá­gosság -- amit lámpák, gyertyák és szellemi illu- mináló szerszámok terjesztenek ; hanem ha több pénzbe kerülnek, akkor ... no akkor is szép dol- dog ugyan — hanem többet nem fizetünk. És közelgett a döntés nagy napja. Remény­ségem vitorláit duzzadozni láttam a kedvező ellen­zéki áramlatban. Hátha megpuhitható a kormány némi tekintetben az »in integrum restitutio«-ra, pél­dául az »interdietum ne horkolandi« visszavonására. Es dacára, hogy magam is némi szolidaritást tar tottam a kaszinó-kormányával, lévén egy hangza­ülnek, a keresztény világ millió és milliónyi népe e győzelem, e feltámadás örömére ün­nepel mig e földön ember él, évről-évre. Üli a húsvéti szent ünnepeket. Lelkét megtisztítja a haragtól és gyülölségtől. A szeretet áhítatával fordul a minden népek szerető atyjához, istenéhez. Bocsánatért imádkozik mindenki az ő szive szerint, embertársainak békét és szeretetet ajánl. így ünnepelj te is áhitatos olsasóm ! >Ugy szeresd felebarátodat, mint önnön- magadat.« Ha igy tudsz szeretni — szeret tége­det is az isten ! Vármegyei ügyek. Vármegyénk közig, bizottsága f. hó 17-én tartja rendes havi ülését. Figyelmeztetés. A községi- és körjegyzőket, valamint a községi bírákat értesítjük, hogy az ide vonatkozó számadás elintézést nyervén: az 1889. év elején általuk beszolgáltatott régi marha- és ló. levelek értékét a pénz kiosztásával megbízott vár­megyei főlevéltárostól nyugtatóra bármikor felvehetik. A kereskedelmi miniszter Feketepatak köz­sége 1890. évi országos közmunkájának partvé­delmi célokra leendő fordítását nem engedélyezte. Pótlóvásár. A m. kir 5-ik honvéd huszár­ezred pótlovazó bizottsága által folyó évi május hó 3-án d. e. 8 órakor Mező-Zomboron, május hó 4-én d. e. 9 órakor Tőke-Terebesen, és május hó 5-én d. e. 9x/2 órakor Király-Helmeczen kész­pénz fizetés mellett — pótlovak fognak vásárol­tatni. Az alku szerinti ár, a ló minőségéhez képest 200 egész 300 forintban állapittatik meg s a kial­kudott összeg a lólevél előmutatása után a hely­színén fog kifizettetni ; mit is a lótenyésztőknek és lótulajdonosoknak ezennel tudomására hozunk. Uj közjegyzőség. A m. kir. igazságügymi- nister f. hó 2 án kiadott körrendeletével tudatta, hogy f. évi junius hó i-étől kezdve vármegyénk területén Nagy-Mihály székhelylyel külön kir. köz­tos címmel ellátott és tagdíj mentességgel java­dalmazott »sine cura“ boldog birtokában: kezd­tem kacérkodni az ellenzékkel, amelyikben örö­memre rangos igazi mamelukok foglaltak állást, kikhez a „piquet-partner‘-ség sokszoros láncaival voltam fűzve. Gondoltam magamban : ilyen e'len- zéki áramlattal szemben a kormány engedékeny­ségre lesz hajlandó, egy kis alku — és a közelgő nyári délutánokon édes leend álmám a Nemzet árnyékában, mint amelyet egy újságolvasó sem reklamál el tőlem, ha betakaródzom vele az im- pertinens legyek ellen. Oh csalódás ! Megjött a nagy nap délutánja. A kaszinó termeiben csoportok kapacitálták egymást az oppozicióra. s szentül azt hittem, hogy megelőzzük Tisza Kálmánt és Bismarckot a bu­kásban. Meg is néztem árva könyvtáramat, hogy elbúcsúzzam Ányos Páltól és egyéb irodalomtör- ténetileg nagyrabecsült, de senki által nem olva­sott nagyjaink ott kisértő szellemétől. Mikor a gyülésterembe visszatértem, komoly elhatározások sokatmondó kifejezésétől komor ar­cokat pillantottam meg. Ez mind megannnyi ellen­zéki szónok gondoltam magamban Szegény vá­lasztmány. Isten veled könyvtárnokság 1 Elnök csenget ... és megnyitja az ülést. A titkár elfogódott hangon olvassa fel a jelentést, azután a múlt évi számadást és a jövő évi költ­ségvetést, mely utóbbinak öblös numerusai éhezik a tagdíj emelést. Pali barátunk (a magasabb) je­lent meg e pillanatban az ajtóban. Láttam, hogy csatolva. Tgggf I\lai számunkhoz «gy ív melléklet van

Next

/
Thumbnails
Contents