Zemplén, 1890. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1890-01-05 / 1. szám
bajuk se volt) mozgatá a belső, a hit, a vallás, ennek is inkább csak külső kultusza mozgatta keresztes hadjáratra, 30 éves háborúkra. A jelenkort már a jog, az egyéni szabadság jogos szomja vitte túl jogtalan vérfürdőkbe — Robespierre-féle nyaktilókra. A mostani kornak versenye, cége, jelszava : a faji, nemzetiségi kérdés / A jövő századra marad a legprózaibb de mégis legközvetlenebb téma: a kenyér! Veszedelmesb mindé*, korábbi kérdésnél — mindennap egy asztalhoz ül velünk, és jaj, ha a tál üres! Borzasztók az üres gyomor igényei ! Sőt nem elég neki a kenyér : konfektért kiált. (,Panem et circenses«.) Jóllakás után élvezet! >Panem et circenses!* — orditák már a Grachusok tömegei. Mert megirigyelték a gazdagok élveit. Részüket követelték abból is. Az ő munkájok után van az is —: vélték ! A munka és pénz, a vagyon és nihil: farkasszemet néznek már e vén XlX-század uló- mesgyéjén. — Nagyon túlhajtott már a pénz hatalma, pressziója, az önzés, a mám- monimádás! .. . Miként békülnek ki a XX-ik században? Ki oldja meg a földnek e legkényesb problémáját úgy, hogy a kecske is, káposzta is megmaradjon, hogy társadalmunk épületénél a korkivánta ujitás mellett a fundamentum is romba ne dűljön, — s ne karddal, vérrel oldassák meg, mint a gordiusi csomó ?! Kitérni e probléma elől nem lehet. Egyengessük a békés vagy kevésbé éles megoldás módozatait. Lehet ám! Ha kitalálták a villámlevezetőt (Blitzableitert) miért ne a morális és materiális villámhárítót? Vagy legalább a ymérséklő szellen- tyüket!€ Mikről majd máskor. Czigány Károly. Szélcsend. (Folyt, és vége) Különben a közigazgatás ócsárlása már régi idő óta mintegy a bontonhoz tartozik, ha valakinek a gyomra megromlik, épen úgy az »ázsiai állapot* az oka, mintha a szegény legény a paripát elköti a helyéröl. Ebből a kritikából aztán ugyancsak kijut a vármegyei administratioba, mint koordinált hatóság beillesztett közigazgatási bizott- ságnakis, Ez intézménynyel szemben azonban annak jogosultságát csak bizonyos részben lehet elismerni. Minden esetre különbséget kell tenni administra tiv tevékenységének életrevalósága, és azonkívül, Egy csók, egy csók vala, mit hitves ajk adott, S egy másik csók, mit ez a bűnöstől kapott. Egy csók csak egy vala, s tied maradt az ajk ; Egy csókot veszte el, egy csókot s egy sóhajt. E szív, e test, ez ajk, e lélek, szerelem Tiéd, — neked maradt, férjem, óh kedvesem. Egy csók, sóhaj veszett; nem édes volt az, óh 1 'adalmaíz, fanyar, s hideg miként a hó. d maradt a csók, s e forró lázas ajk — dl, kivánd, hallod? — egy csókban lelket ad. tekints reám, nem kérek csak parányi, — >nts a nőt, tekintsd bennem anyát ! homlok, földre bukott a nö, szett a megmaradt erő. ’ arc karok között, ■t, mely megtörött. 'khelyén vadul, fénybe hull. néz a szem, 'met énnekem 1 'ak. ké a törvény által ezen testületre ruházott igen Számos magánjogi természetű ügyekben bírói funkciók tekintetében. Mint a megyei és állami igazgatás összes ágazatainak őrszeme, egyik mint másik közegei tevékenységének közvetlen ellenőrzője, és motora, aktuális értékét a jelen viszonyok között sem lehet megtagadni, sőt valószinü hogy bármily rendszerben foglalt átalakítások után is az autonomikus fogalmaknak megfelelő független elemeivel — talán okszerűbb szervezés mellett — de a közállapotok intézésében mindenesetre fontos szerepre számíthat. Mennyire céltéves jurinak bizonyult azonban a közigazgatási bizottság a magán természetű ügyek jogszolgáltatásában, ennek már annyi példáit oly sok oldalról megvilágították, hogy .argumentumokra többé szükség nincsen, oly általános óhajtás, hogy: »Közigazgatási bíróság jöi- jön el a te korszakod mielőbb » E helyütt kénytelenek vagyunk megjegyez i, hogy bármily szigorúan ellenkezik is a jogeli - lettel a belügyi kormánynak a közigazgatási bir - kodás felé helyezett mindenhatósága, a gyak latban igen számos esetben, ezen tevékenység, hivatlan fórumok eljárásából keletkező jogsér\ mek orvoslására mintegy szükséges valaminu bizonyult. \ Kétségtelen, miszerint a formákban találh; tók a fő okok, hogy a közigazgatás nem olyan j atninönek lennie kellene, melynek bővebb illust^ rálásául csak egy kis részletecskét tüntessünk fel az eljárás módozataiból. Vannak ügyek, melyekben a község, vannak melyekben a szolgabirák, vannak melyekben az alispán, vannak melyekben a közigazgatási bizottság, vannak melyekben a vármegyei közgyűlés, sőt vannak olyanok is, melyekben az egyes szak- ministerek az első fokú hatóság. Vannak ügyek, melyek, a községtől a szolgabiróhoz, vagy az alispánhoz, vagy közigazgatási bizottsághoz, vagy közgyűléshez vannak másodfokú intézésre utalva. A főszolgabiráktól az alispánhoz a közigazgatási bizottságtól a közgyűléshez kerülhetnekjaz apelláták. Vannak ügyek, melyekben a közigazgatási bizottság, esetleg albizottságainak valamelyike első, másod, vagy harmadfokú hatóság, vannak ügyek, melyek az alispántól a közigazgatási bizottság, a közgyűlés, vagy külön szakmínisterek utján nyernek Il-od sorban megoldást, és igy tovább és tovább a szerint mint az évi törvénytárakban foglalt törvények, törvénykék, rendeletek, utasítások, statútumok öt- legszerüleg rendelkeznek. Mit is lehet most már jobban sajnálni magát az ügyet, melynek pályája ily labirintusba ve. zet, vagy azokat a közegeket akik a különben is nehézkes jármüvet ily retortákon keresztül vontatni kötelesek? És váljon ez állapotban az állami kormányzat kinevezett tisztviselőivel több eredménynyel küzdene-e meg a feladat nehézségeivel és valami nagy dolgokra tehetne ? E problémák nem változtatnak a tényekből levont azon következtetésen, hogy a közigazgatás egyöntetű rendezése nem pártkérdés, hanem a belkor- mányzat terén a statisztikai fejlődéssel párhuzamban követelőleg előtérbe lépett általános nemzeti érdek. Sajnos azonban ha pártszempontok alól nem emancipálható annak bírálata váljon a köz- igazgatás és kinevezési jog az alkotmányos kormány hatalom kezeibe letéve, avagy az igazgatás elveinek megfelelően szervezett önkormányzati apparátukra bízva és a választási jog fentar- tása mellett sikeresebben teljesitheti-e feladatait. Egyik vagy másik előnyeit és árnyait nem vagyunk hivatva e helyütt taglalni és megbírálni, annyi azonban bizonyos, példák igazolják, hogy a választási jogok gyakorlásából olykor felmerülő könnyelműségek administrativ utakon mindenkor orvosolhatóknak bizonyultak. Ha azonban úgy a gyakorlat mint az elméleti igazságosságok az állam szilárdulása és nemzet jóléte érdekei oly átalakulásokat igényelnének, melyek az önkormányzati jogok áldozatával lennének csak megvalósíthatók, hová jutunk ak kor az alkotmányossággal, ha a ,status in statu« fogalmak, az autokratia, a pártcélokra törekvés kisértetei a nemzeti értelmiség csak egy tekintélyes részében aggályokat kelthetnek. A hatvanas évek elején az angol alsóházban egy parlamenti tag kérdést intézett ezen időben kormány élén álló szabadelvű (vihg) ministerium elnökéhez, melyben a kormány gyanúsítva lett, hogy egy jövedelmező tisztség betöltésével pártérdemek jutalmaztattak itt minden közisztségek kinevezés utján töltenek be mely kérdésre azonban az interpellált, kormány a feleletet egyszerűen megtagadta. És a hatalmas britt parlament — mely pedig nem szokott semmi tekintélyek elől meghátrálni — a nemleges választ tudomásul vette. Úgy látszik a genlemanok a nemzet méltóságával ösz- szeegyeztethetőnek sem tekintik, hogy a többség bizalmán felemelkedett koronatanácsosai saját ha- talmok erősítésére ily alkotmányellenes árnyak gyanújával is illethetők lennének. Egy épületes precedens az államoknak, mily alkatelemekből kell a talajt készíteni, hogy Albion földéről átültetett parlamentáris alkotmány erős gyökereket verhessen. Szigorú törvényei vAnnak e rendszernek, melyeknek fertőtlenül kell a\nemzet vérébe átszürödni, kormányzatának minden tényezőit áthatni, a tényekben meggyőző erővel nyilvánulni, hogy megörökítse a tiszta fogalmakat, és maga a nemzet közvéleménye megvonhassa a határvonalokat, ahol a pártkriterium jogosultsága kezdődik és végződik. Mert különben a pártharcok az elvi színvonalról a meghasonlás viszályává h, tlnak, amely rést nyit a nemzet ellenségeinek, rr^ gbénitja az intézmények korszerű fejlődését, nt^ szerütlenné válik, sőt reakcionárius áramlatok ör ínyébe juthat maga az egész rendszer. > (Vége.) tli. Mozdul, majd kél a nö, a fej büszkén hajol, A halált megvető ajk, szem remegve szól: — Haljak, haljak ha kell, ketten halunk mi meg, A hitves, és a sarj — ki atyja foltja lett. Egy csókért két halál, zsarnok királyi dij. Ártatlan vér s az ég majd számolásra hiv. * — Csatára ment ? Ne hidd. Mondá Bálái vitéz. . Lányért Benki, ha szép — nagy, messze útra kész. Megsúgom én Ilon, egy csók lesz dija csak. Mit szólsz Ilon ? . . Adsza 1 A csók titok marad. Amig epedsz te itt, Benki Budára megy, Utjának dija óh, csók, csók, ezer meg egy Árván maradt a Tar Irénke egy magán, Ha nem volna Benki, megölné a magány. Méreg annak csókja, ölelése tolled — Rabolja szerelmed, rabolja a férjed. Ö szedi az édes csókokat magának. A tüzetlen csókot hozza asszonyának. — Bálái ne szólj, ne szólj, meging a fold, az ég; A nőt, h vest, anyát, az égre óh kíméld. '' szólj, megőrülök. Menj, menj, tovább, tovább, agerében hitvest, anyát ne lásd. ■<a kell, a dij ajkamra hullt a köny, ■■m e csók — tengerré vált üröm. a férj; tán kulcslyukon lesett ?! halálnak adva lett. * Tehát készíttess vérpadot vére omlani fog 1 * 1 érzelmek árja fut . . . így győzelemre jut. Vármegyei ügyek. Szakbizottságok és választmányok. A vármegyei tisztújító közgyűlés második napjának eredményéről lapunk 51-ik számában közlendőink halmaza miatt csak részben adtunk számot, ameny- nyiben az igazoló és központi választmányba választott, illetőleg kinevezett bizottsági tagok neveinek közlése után a többi különféle bizottságok és választmányok elősorolását mellőznünk kellett. Ennek pótlásául közöljük tehát, miszerint főispán őmga előterjesztésére, a vm. nyugáijalapra ügyelő választ- mánybt : Dókus Ernő, Diószeghy János, Farkas Lajos,^Beszterczey Ferene, Fejes István és Szer- viczky Ödön ; az aáófelszólamlási bizottságba: Cse- ley Ar il és Pintér Ferenc, póttagokul Kun Frigyes é* * Lukovits Géza; a községi és körjegyők nyugáij lapjára ügyelő választmányba: Diószeghy János t Kazinczy Andor biz. tagok választattak meg. A statisztikái bizottság következőképen alakíttatott n ;g: alispán, főjegyző, főorvos, főügyész, a kir. áll mépitészeti hivatal főnöke, főpénztáros, főszámviy/ő, főlevéltáros, Kun Béla. Dókus Gyula, Prámer . lajos, Kecskés Antal, Fejes István, Schön Vilmos c *., Becske Bálint és Zinner Henrik. Az egészségű yi bizottságba megválasztattak: Beszter- czey Ferenc,J Czibur Bertalan, Andrássy Sándor gr., Fejes István, Hornyay Béla dr., Kecskés Antal, Kun frigyes, Kun Zoltán dr., Dókus Gyula. Margitai fózsef, Prámer Alajos, Pintér Ferenc, Schon Vilmos dr., Dongó Géza, Szerdahelyi Vince, Teich Zsifcmond és Zombory Gedö. Fizetéstelen árvaszéki 1 'nökökül: Diószeghy János, Hlavathy János, Sze^hy Gyula, Cseley Ántal, Meczner Béla és Szerviczi:y Ödön választattak meg. Végül a lóavatási bizottságokba elnökökül, főispán Öméltósága elöterj< sztésére, megválasztattak : a szinnai, homonnai és sztropkai járásokba br. Balassa István ; a s.-a.-ujhelyi és bodrogközi járásba Szer Viczky Ödöi ; a szerencsi és tokaji járásba Po- toczky Kálm.in; a nagymihályi, varannai és gál- szécsi járásba Vladár Emil. Á lóavatási bizottságokhoz becslökül főispán Öméltósága által kineveztettek : 1. a szerencsi és tokaji járásba Zábráczky Ottó, ifj. Jeney József és Bogyay Zsigmond, állatorvos Zakár János; 2. a s.-a.-ujhelyi és bodrogközi járásokba: Meczner Béla, Kun Frigyes, Geőcze Miklós, állatorvos Nagy György; 3. a varannai, nagymihályi és gálszécsi járásokba : Nemthy Ödön Haidinger István és br. Fischer Gusztáv, állatorvos Tőig Gyula; 4. a szinnai, sztropkai és homonnai járásokba: Degró Péter, Zékány József és Lukovits Géza, állatorvos Borcsik Gyula.
