Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-09-01 / 35. szám

Melléklet a „Zemplén“ 35-ik számához.

gése büzhödtté és élvezhetetlenné teszi ;*) e hatások most kétszeresen érvényesülnek s nem csodálkozhatunk, ha lakásaink mindinkább egészségtelenebbek lesznek.

bajok öregbítéséhez még hozzájárulnak a gödrök kiürítésénél néha minden illemet sértő és az egészségi tekintetek teljes figyelmen kívül hagyásával alkalmazott módok tökéletlenségei. A kiürítés ugyanis vagy kézi mederrel, vagy szivattyúval történik. Elsővel elgondolva azon tisz- tátalanságot, mely ezen olcsóságáért annyira felkarolt, mondhatni szégyenletes ürítési móddal jár, igazán bámulandó azon türelmesség, hogy felszólamlás nélkül hagyatik ép úgy mint a szivattyúval történő ürítésnél azon körülmény, hogy ily munka végzése nappal, minden diskréció kizárásával, a szivattyút és felbontott gödröt körülálló kiváncsiak serege jelenlétében, az intéző körök által megengedtetik.**)

Ily állapotok sürgős orvoslást kívánnak, nehogy a bajok annyira elmérgesedjenek, hogy a segítő kéz későn érkezve, tehetetlenül álljon a beteg kórágya mellett.

A gödrök kiürítésére használt módok és rendszerek egész sorozatát közöltük ; könnyű lenne a választás, ha azt szabadon mindentől eltekintve ejthetnők meg. De számolnunk kell a viszonyokkal s minden oly módot el kell ejtenünk, melynek kivihetőségére a képességet nem érezzük hatalmunkban. S ha mindjárt Liermr rendszerére nem alapítjuk csatornázásunkat a kiürítés legprimitívebb módjainak tökéletesítésével is már sokat javíthatunk a helyzeten.

Véleményem szerint a szükséges teendőket a következőben foglalhatnék össze:

Első feladatunk lenne:

1. A Rongyva malomcsatornájába, valamint a városban bent a csatornavonalakba torkolló pö- cegödör vezetékeket haladéktalanul betömetni és ezáltal az elkülönítő rendszer egységes jellegét biztosítani.***)

2. A csatornahálózat kiegészítése oly formán, hogy minden lakóház az utcai csatornákkal szárnyvonalak kiépítése által közvetetten összeköttetésbe hozassák, hogy minden udvarnak meg legyen saját beömlője házi vizeinek elvezetésére.

3. A város területi talajvizének a felszíntől minél mélyebbre való sülyesztése, tehát a talajvíznek rendszeres és állandó elvezetésére a pöce- gödrök szivárgásának mérgező hatását ellensúlyozandó, a városi területnek a körülmények- és szükséghez mérten egészben vagy részben való meg- alagcsövezése.

4. A szemétkérdés ügyének rendezése akké- pen, hogy a lakóhelyektől lehetőleg távolesö és az esőtől lehetőleg védett helyen kijelölt szemétdombra vagy gödörbe csupán a házi vizektől ment szemét és konyhai hulladékok vettessenek, a sze*) Szorgos észleletek által ki van mutatva, hogy a városok lakéinak mellbetegségei jóformán egyenes) irányban állanak a talajvíz állásának magasságával.

••) Az intéző körök ? A hiba az intéző személyben rejlik. Nem egyszer, százszor felszólaltunk már a t. cikkíró által szóbahozott s egyéb abnormis állapotok megtilrése ellen — mindannyiszor falra hánytuk a borsót. Szetk.

•*•) A főszolgabíró most ezen a nyomon jár. Szerk.

métkihordás meghatározott időn belül okvetetlenül megtörténjék, mely rendeletek szigorú betartásáért az illető ház gazdája mindenkoron felelős.

5. A pöcegödrök kiürítésének szabályozása, mely szerint az ürítés kizárólag szivattyúval, a városi hatóság által megállapított lehetőleg rövid időközökben és az éj meghatározott óráiban lenne foganatosítandó, az ellene vétők pedig birsággal lennének büntetendők.

Ismerve azon közönyt, melylyel a rendeletek betartása iránt az érdekelt tényezők viseltetnek, felhívom végül az intéző körök figyelmét arra, hogy esetleges intézkedéseiknek és hozandó rendc- leteiknek a kellő érvényt is iparkodjanak megszerezni, hogy azok ne csak Írott malaszt maradjanak. Különös fontossággal bir ez oly helyen, mint városunk, hol lakás dolgában annyira szűkén vagyunk s hol épen emiatt az a nézet van elterjedve, hogy a lakóknak csak kötelességei — de jogai nem lehetnek.

»A mór tegye meg kötelességét és — menjen 1*

Vármegyei ügyek.

Rendkívüli közgyűlés.

A múlt hó 26-án tartott vármegyei rendkívüli közgyűlés lefolyásáról szóló tudósításunkat, (e tárgyra vonatkozólag a »Zemplén« hivatalos részében foglalt közlemény kiegészítéséül,) kővetkezőkben összegezzük: Főispán Öméltósága d. e pontban 10-kor a közgyűlést megnyitván, üdvözölte az igen szép számban egybegyült bizottsági tagokat. Azután nagy vonásokban vázolta azt a szomorú közgazdasági helyzetet, mely vármegye szerte az idei rósz termésnek következése. Egyes vidékeken a gazdáknak megélhetése van kockára téve és nagyon félős, hogy a szegény nép, ha idejekorán segítségére nem sietünk, a legsanyarubb életfentartási viszonyok közé sodortatik. Kedvezőtlenebb most a helyzet, mint volt az idei árvíz veszedelem idején. Akkor csak egyes községek- szenvedtek át nehéz napokat, most az egész vármegye lakossága súlyos megpróbáltatásoknak néz eléje. Akkor a vármegyének az árvizektől megkímélt . része készségesen nyújtott segedelmet a szorongatottaknak, most, úgyszólván, az egész vármegyéből hangzik a vészkiáltás: segítségI Jelenleg éhínségről szó még nem lehet. Személyesen győződött meg arról, hogy a sztropkai, varannai és homonnai járások területén még ma reménynyel lehet tekinteni a jövőbe. A szinnai és n.-mihályi járásokban 8—10 község kivételével, sürgős segedelemre nincs szükség. Az alsó járásokban rémesen veti előre a közelgő nyomor árnyékát. Az élelemhiány és a takarmányszüke már is ijesztő képét mutatja a jövőnek. Mindeme helyzetről részletesebb tájákoztatást nyújtanak majd a járási fő- szolgabirák jelentései. Kéri a bizottsági tagokat, hogy a vármegye kormányát e sokoldalú és nehéz feladat megoldásában, bölcs tanácsaikkal támogatni méltóztassanak

Ezután tb. főjegyző felolvasta a kir. belügy- ministertől még a főispán Öméltóságának régibb

keletű felterjesztésére érkezett leiratot, melyben a netalán bekövetkezhető Ínségből eredő bonyodalmak esetére támogatását megígéri s teljes jóindulatáról biztosítja a vármegye közönségét [Éljenzés). Ennek során olvastatott a vármegyei gazd. egyesületnek lapunk 30 ik számában ösmertetett folyamodása s ezzel kapcsolatban tárgyalás alá vétetett Boronkay László bizottsági tag indítványa, mely lényegében amazzal egyező. Az ekként előterjesztett ügy élénk eszmecseréjét Boronkay L. indította meg s főispán Öméltóságán kívül Viczmándy Ödön, Hammersberg Jenő, Diószeghy János, Szabó Zsig- mond és dr. Lengyel Endre szólották a szőnyegen lévő tárgyhoz sok alapossággal és igazi emberszeretettel. A szolgabirói jelentések felolvasottaknak tekintetvén, azok emlékirat kíséretében a belügyminisztériumhoz felterjesztetni rendeltettek. Végül főispán Öméltósága ajánlatára megalakittatott az »ad hoc« szolgáló, vagyis az Ínség enyhítése ügyében érkező folyamodások elintézésére hivatott középponti s vidéki bizottság, melynek elnöke a főispán, alelnöke az alispán, tagjai: Diószeghy János biz. tag, Viczmándy Ödön főjegyző, Dongó Gy. Géza főszámvevő és Margitai József főispáni titkár, jegyzője Thuránszky László II aljző. Az ugyanezügyben előkészítőül rendelt vidéki bizottságba az egyes járási főszolgabirák mellé beválasztattak, éspedig a tokaji járásban: Nagy Barna és Rimaszombathy Pál; a szerencsi járásban: Teleky László; az újhelyi járásban: Beszterczey Ferenc és Kán Frigyes; a bodrogközi járásban : Meczner Béla és Szerviczky Ödön ; a gálszécsi járásban : Cseley Lajos és Molnár Béla biz. tagok.

Miknek végeztével főispán Öméltósága a bizottsági tagok meleg érdeklődéséért köszönetét mondva, déli 12 után a rendkívüli közgyűlést berekesztette, egyszersmind a középponti bizottság alakuló ülését megnyitotta. Az erről szóló jegyző- könyvi kivonatot lapunk hivatalos részében veszik t. olvasóink.

A b.-vécsi iskola ügye. A vallás és közoktatásügyi miniszter értesité a közig, bizottságot, hogy a bodrog vécsi községi iskola államosítását ez idő szerint nem engedélyezheti.

Katonai lóvásár. Tőke-Terebesen f. é. szeptember hó if én katonai lóvásár fog tartatni. Vételre alkalmas 4-7 éves és legalább 158 cmtr magas ló. Kiváló jó alkatú és nemes származású 3 évet betöltött csikók is fognak vásároltatni.

Hivatalok vizsgálata. Főispán Öméltósága titkára kíséretében a múlt hét folyamán ellátogatott Homonnára, Szinnára és Tokajba s mindhárom helyütt behatóan megvizsgálta a szolgabirói hivataloknak ügy- és pénzkezelését. Ez alkalommal örömmel győződött meg egy célirányos haladásról s ez az, hogy a homonnai szolgabiró hivatalban a főszolgabíró törzskönyvet vezet a járása területén lévő községek szegényalapjáról. Még az újhelyi és bodrogközi szolgabirói hivatalok vizsgálata van hátra. A tiz járás területén gyűjtött tapasztalatok felől Öméltósága a folyó hó végén tartandó közgyűlésen fogja tájékoztatni a vármegye közönségét.

Rembrandt 100 forintos lapjának egyik ritka példánya, ismét egy aranynyal dúsan kivert spanyol páncél bir bámulatra, s igy tovább.

A Rijks muzeum bővelkedik talán leginkább az úgynevezett céhképekben. Ily képek sorfala közt haladva kerestem ezek kincsét, az »éjjeli körjáratot«.

Vizsgálódásaim közt ráakadtam ugyancsak Rembrandt müvére, a takácscéh fejeinek kitűnő portraitjaira (a Staalmeesterek), s továbbá egy olasz stylű képre, mely Lukrécia esetét szándékozik megörökíteni. E képen csak a felfogás modern. Lukrécia az ismert helyzetben, mellette öltönyének rendbeszedett darabjai hevernek, melyek közül az egyik ruhadarab, határozott anachronismus ; oly cikk ugyanis, melyet tudtommal Lukrécia idejében, még a férfiak sem viseltek. Szórakoztatva ily felfogások által, végezetül egy lefüggönyözött ajtóhoz értem, melynek nyílásán bekandikálva, ott láttam valójában Rembrandt mestermüvét: ,a lövész-céh éjjeli körjáratát«.

Sejtelmem tehát nem csalt, vágyaimnak célja, itt van 10 lépésnyire tőlem, s nekem nem lehet látnom mert a restaurálás a teremben ily szerencsétlen időre esik. Néma elkeseredéssel fordítottam hátat az elzárt szönyegajtónak, midőn egy szerencsés véletlen segélyemre jött. A muzeum nagyobb látogatókat kapott, mint valánk azok kiket a terembe nem bocsátottak be, s e nehány személy kedvéért félre vonták számunkra is a gyűlöletes függönyeket.

El nem felejtem e pillanatot. Kellő távolból, a legkitűnőbb világításban ott állott szemeim előtt Rembrant hallhatatlan alkotása. Letelepedtem a legközelebb álló zsöllébe, s onnan leste mohó szemem a sötétből egyenkint kibontakozó alakokat. . . Ezután elmondhattam, hogy Amsterdamban mindent láttam.

Chyzer Béla.

visz el, hol ugyancsak folyt a munka, s hol alighanem más dolog járja, mint a gyémánt tördelés.

Utolsó látnivalónak maradt a csiszolt gyémántok gyűjteménye. Százávál szórta elém sima üveglapra a papiros zacskóból kisérőm a legnemesebb ékkövet. Megmagyarázta a különbséget a brillante csúcsos csiszolása és a rozetta lapos jegece közt. összehasonlította a Fokföld (Kimberley) sárgás gyémántját, Brazília viztiszta példányaival. A többek közt sorra került egy nagy darab fekete gyémánt bemutatása, melyet a gyémántkereskedők Karbonnak neveznek, s mely nem egyéb, mint hiányosan jegecedett szén

Ezen, különben ritka terméknek, megvan az a nagy hátránya, hogy csiszolása háládatlan. Némely oldala a legszebb sugarakatjveri vissza, s tün- döklik, mint egy elkárhozott lélek szeme ; másik lap már azonban hajthatatlan marad minden kísérlettel szemben, s megmarad továbbra is durva szénlapnak.

Mint unikumot mutatta be a beszédessé vált hivatalnok, a gyűjtemény egyik darabját, egy hosszúkás vésett gyémántot. Egy ember tudta eddig ezt a művészetet, s vállalkozott reá, hogy Vilmos hollandi király arcmását megörökíti oly anyagban, minővel még nem kísérletezett halandó. A simára csiszolt felületen felismerhetöleg van homorúan vésve Németalföld urának kelleténél kissé kövérebb képe.

A közlékeny hivatalnok megsúgta nekem, hogy az egész dologban volt egy kis számitás. A tiszteletreméltó Dániel et Sohn cég, számított Emma királynő méltánylatára, kinek érdekében állhat e becses contrefait megszerzése. A királynő sokkal takarékosabb azonban, sem hogy húszezer holland forintokat kiadott volna e célra, avagy talán ízlése sokkal fejlettebb ?

Távozás előtt elém tették a vendégkönyvet. Több világszerte ismeretes nevet mutattak, ezek

közé sorozta magyarázóm a német császár orvosának Sir Morei Mackenzienek nevét is. Ha nem lettem volna figyelmessé téve egy ákom-bákomos aláírásra, feltűnt volna a nationale furcsa jelzése. Ugyanis azon kérdésre, hogy hol lakik ? a világ legexcentrikusabb divája Sarah Bernhard ezt irá : »Dans toute l’Europe, dans l’Amérique, sur la mer, —dans tout le monde.« (Egész Európában, egész Amerikában, a tengeren, az — egész világon).

Minden babonaság nélkül mondhatom, hogy ominosus véletlen következtében közbejött valami, minek folytán nem egyszer le kellett már mondanom oly látni valókról, melyekre megelőzőleg igen készültem volf. A világ legnagyobb orgonáját a harlemit nem láthattam meg a templom restaurálása miatt, máskor egy Rafael teremből szorítottak ki a padlót súroló asszonyok ; barátom késedelme folytán lemaradtam a lord mayor nejé nek receptionjáról (togadó nap), és még ki tudja hányszor kellett a véletlen kezét sajnálattal tapasztalnom számításaimban.

Bizonyos előérzettel haladtam fel a Rijks muzeum lépcsőjén, ösztönöm sugalmazta, hogy Hollandia legnagyobb müintézetében a hagyományos véletlennel találkoznom kell.

Kevés hason intézményt láttam, hol a népismei osztálynak oly méltánylását találtam volna, mint itt. Minden jellemző apróság a batávok népéről gondosan van itt csoportosítva. A népviseletnek, építkezésnek, iparnak s kereskedelemnek eszközeit és történetét, minták és gyűjtemények teszik itt szemlélhetövé.

A porcellán kedvelő, a gondolható legszebb sorozatot találja itt a kezdetleges fayencetól és porcellántól, China és Anglia legmüvészibb por- cellán készítményéig.

Nincs itt terem, hol valami unikum meg ne ragadná a figyelmet Itt egy ezereket érő gobelin, a másik teremben a páratlan karcgyüjteményben