Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-08-18 / 33. szám

retlenül fejezte vólna be az iskolaévet. Kosztosaim — szüleik kívánatéra — nálam a német és frán- cia nyelvben, valamint a héber tantárgyakban is alapos magánoktatást nyerhetnek. Bővebb felvilágosítással szívesen szolgálok; ugyanez ügyben e lapok kiadóhivatalával is lehet értekezni. S.-a.-Uj- hely, 1889. aug. 15. Knopfler Sándor, néptanító.

TAKTXJGrYI rovat.

A sárospataki ev. ref. főiskola 1888—89 évi állapotáról szóló jelentés hozzánk beküldetett, A jelentést Ballagi Géza akadémiai és Kérészy 1st ván gimnáziumi igazgatók állították össze, kezdetén egy közérdekű figyelmeztetésselmely szerint a jóvö tanévre szeptember 1—4 csakis protestáns vallásu növendékek vétetnek fel; szeptember 5-tői azonban, ha létszám (60) még be nem lesz töltve, más felekezetüek is beírathatok. Erre az elhatározásra a ministeriumnak egy rendelete adott okot, mely nem engedi meg, hogy egy-egy osztályba 60 tanulónál több vétessék fel, a főiskola anyagi helyzetéből pedig nem futja ki, hogy parallel osztályok állitassanak föl.

A jelentés mindjárt elején a tanév általános történetével foglalkozik — s a legközelebbi jövő feladványaiul a tápintézetnek korszerű belsőbb tovább fejlesztését, a vallás és egyháztudományi kar kebelében egy uj tanszék felállítását s a bölcsészeti karban egy klasszika filológiai s egy termé' szettudományi kathedra rendszeresítését, továbbá a főiskolai levéltár rendezését s végül a tanárok nyugdíjazásának rendszeresítését jelöli ki.

A tanév kezdetén ritka ünnepet ült a főiskola tanári kara és ifjúsága ; ugyanis négy tanár: Orbán József, Emody Dániel, Nemes Ferenc és Szi- nyey Gerzson negyedszázados müküdésének évfordulóját.

Irodalmi téren működtek : Ballagi Géza, Búza János, V. Krüzselyi Bálint, Kun Béla, Kun Pál, Makiári Miklós, Molnár Lajos, Radácsi György, Szinyey Gerzson, Tarnóczy Tivadar, Varga Lajos, Zsindely István, és Zsoldos Benő tanárok,

Az ifjúság létszáma a következő : hittanhallgató 52, joghallgató 53, a gimnáziumban 432, ösz- szesen 537.

Az akadémián 18, a gimnáziumban 14 tanár működött.

Az akadémiai ifjúság köréből pályadijakat nyertek : Rácz Kálmán hittanhallgató, Szilva Béla jogh., Finkey Ferenc jogh., Pataki Pál hittanh., Tüdős István h. h., Sipos József h. h„ Mezössy Béla jogh,, Szathmáry József h. h., A tápintézetnek az iskolai év I-sö felében volt 178, a Tl-ik félévben 171 tagja. Ifjúsági egyesület működött: 12. Vizsgálatok eredménye az akadémián: A vallás és egyháztudományt szakban jelentkezett alapvizsgálatra 18 növendék, kik közül ieles 6, pótvizsgálatra utasittatott 6, továbbá a jog és államtudományi szakban: I-ső alapvizsgálatra jelentkezett 24, kitűnő i, visszautasittatott 3. II ik alapvizsgálatra jelentkezett 21, kitűnő 8, visszautasittatott 4, államtudományi államvizsgálatra jelentkezett 6, visszautasittatott 2, jogtudományi államvizsgálatra jelentkezett 3, kitűnő 1. Kitüntetéssel képesítettek: Lükő László, Emody László, Finkey Ferenc, Horváth Zoltán, Kállay Miklós, Kusza Béla, Lis- sauer Lajos, Mezössy Béla, Szűcs Béla. A gimnáziumban Összesen 22-en nyertek jeles osztályzatot s ebből az érettségi vizsgálatra 1 esik.

A jövő tanév szeptember lén kezdődik s ünnepiesen 8-án nyittatik meg. Az érettségi pótló vizsgálat Miskolczon lesz, mégpedig az Írásbeli aug. 31-töl szeptember 4 ig, a szóbeli 9—10-én, Magántanulók a jövő tanévben szeptember és június hónapokban tehetik vizsgálatukat.

M.

Szülők figyelmébe. A jövő iskolai évre mindazoknak, kik fiaik-, vagy leányaikkal a német, illetőleg fráncia nyelvet magánúton s alaposan elsajátíttatni óhajtják, figyelmükbe a)&n\]\ik Knopf/er Sándor s.-a.-ujhelyi lakos néptanítót, aki már eddig is szerencsés volt a legelőkelőbb újhelyi házaknál teljes sikerrel tanítani.

CSARNOK,

Hogyan bánunk házi állatainkkal.

(Vége.)

III. kép.

Csend, uraim hölgyeim és figyelem! Itt ál- lnnk az ^egérfogó* hires, az állattenyésztő és tartó gazdák széles körében általánosan ösmert alakjánál.

Feltéve, hogy lehetne önök között valaki, ki ezen érdekes alakot nem ösmerné, engedtessék meg nekem őt pár ecsetvonással megörökítenem.

Minden gyuladásos és hasbántalmakkal járó megbetegülési eset az egerek országába tartozik. Egy fiy állapotú lóra azután azt mondják, hogy »egere« van, melyet nem elfogni, mint inkább elpusztítani az egérfogó tiszte.

Ezen kinzó műtét helye a fülmirigy, mely normális ártatlan szerv, nem annyira bonctani ös- meretek, mint inkább erős képzelő tehetségénél fogva egérnek véleményeztetvén, minden kigon dolható módon el és megkinoztatik. Harapják, csípik, nyomják, kisebb nagyobb tűvél és árral szur- kálják, minek következtében misem természetesebb, mint az, hogy kisebb nagyobb mérvű gyu- ladást kap. Mellékesen még a nyelvét is összevissza szurkálják s körmükkel, betetőzéséül a műveletnek — egész darabokat tépnek ki az ornyák- hártyából, mintegy az érvágás pótlásául.

Számtalanszor javasoltam az illetőknek, hogy fogják meg inkább az egeret egy jól készitett csapdában, de szélnek beszéltem. Ügy látszik lépten- nyomon tudtára kívánják adni a szegény baromnak az emberi szellem fensöbbségét.

Még cifrább lesz ez az egérpusztitó műtét azáltal, hogy a szegény állatnak orrlyukait jól betömik lótrágyával, valószínűleg azért, hogy az egerek benne megfulladjanak, valójában azonban a szegény patiens van közel a megfulladáshoz ; de mi több, hogy az erőltetett lélegzet folytán ezen drága gyógyszernek részeit egész a hörgőkbe szívhatván fel, ezen eljárás gyógyszerokozta tüdőgyul ladást szülhet, s gyakori azon eset, hogy ártatlan kólika helyébe, mely minden gyógykezelés nélkül magától is elmúlott volna: nehezen gyógyítható, de sőt halálos kimenetelű betegség lép.

Az észszel felruházott ember gyakorta felülmúlja a barmot az esztelenségben 1

Sajnos, hogy az ily ostobaságok levét ismét csak az ember jóltevöje a szegény állat isssza meg.

Elképzelhetlennek tartom azt a szomorú valót, hogy még mindég van intelligens állatte nyésztö (pedig van feles számmal) ki lovait ily megbocsáthatlan kínzásnak, sőt tönkretételnek szolszolgáltatja ki.

Csak a minapában küldötte hozzám igen beteg lovát egy ur, azon levélbeli üzenetével, hogy majd kocsisa fogja szóval elmondani, mi mindent nem követtek már el a ló egészségének helyreállítására. Megvizsgálván a beteget, mindkét orrlyukát lótrágyával betömve, külömben pedig a legnagyobb mérvű tüdővizenyőben szenvedőnek találtam. A könyörülő halál még visszautjában megszabaditá kínjai és kinzóitól.

A szegény állatokra ez az állatgyógykontárok- nak legveszedelmesebb speciese.

Nincs az a ragály, nincs az a járvány, mely annyi pusztítást vinne végbe közöttük, mint ez a lappangó s burjánként meg meg ujuló méreg. Es mert sikerül nekik erőszakos hatású szereket szerezni, melyeket korlátlanul és felelősség nélkül szabadosán használnak, még a mütő művészeknél is veszedelmesebbeknek tartom őket.

Különös előszeretettel alkalmaztatnak ezen ,ezermesterek« még jobb istálóinkban is mindennemű mirigybetegségeknél, még a takonykórnál is, mit gyógyithatónak állitván — sikerül nekik a gazdát, mindaddig szóval tartani, mig a baj előre haladottságában lóállományának nagyobb része tönkre nem megy s a ragály más vidékre is el nem hurcoltatik.

Ezen alak uraim, állategészségrendőri szempontból, igen nagy jelentőségű s kell, hogy a köz- igazgatási hatóság részéről kellő figyelemben részesüljön, mert szerény egyszerűségében kerüli a nyilvánosságot, közelösmerésre nem vágyik s jó szolgálatát inkább a titokzatosság fátyola alatt szereti végezni.

Az 1888. évi törvény VII. részének 123. § a őt is 200 ft pénzbírsággal sújtja, de csak ha üz- letszerüleg az az pénzért teljesiti szolgálatát.

Alig hiszem azonban, hogy a kuruzslók ezen legveszedelmesebbje olyatén könyveket vezetne, melyekből kiviláglanék vájjon egy járványt pénzért vagy pénz nélkül sikerült-é tovább terjesztenie.

IV. Kép.

Elérkeztünk végre az ezúttal bemutatandó utolsó, negyedik képhez.

Ez a többi orvosi korifeus ellentéteként egy általánosan keresett sebészeti »specialistát« tüntet a lábficam igazitójának képében szemünk elé. Módszere szinten a lehető legegyszerűbb és csodás könnyűséggel helyezi a kificamodott csukló Ízületeket rendes állásukba vissza.

Okleveles kollegái ugyan váltig bizonyozzák, hogy állatoknál a csukló Ízület szálagainak elsza kadása nélkül lábficam el sem képzelhető, a mikor is első sorban ez a majdnem gyógyithatlan baj lenne szemügyre veendő, de sőt irigykedésökben még tovább menve, szeretnék „speciálistánkat« oly szinben tüntetni föl, mintha ő lenne az, ki műtété közben ezen szálagokot elszakítaná, vagy épen a lábszár csontokat eltörné.

De ne higyjünk vakon a rágalmazóknak s lopjuk meg hires műtőnket operációja közben.

A sajnálatra méltó sánta állat, alkalmas döntő készülék hiányában — szedett-vedett kötelék segélyével a földre tepertetik, úgy hogy már ezen eljárás folytán minden csontja ropog. Azután erős cölöp segélyével szekér kerék rögzittetik meg s hozzáerösitetvén a betegláb, botokkal forgásba ho- zatik, mi által a láb lehetőleg kinyujtatván a műtő kezének nyomásával rendes helyére tétetik,

Az ily módú »kerékbetörés« folytán misem

természetesebb, minthogy a fájós láb még jobban megfájul, megdagad, de ez szerintök csak biztos jele a műtét sikerültének. Daganatot, apióbb horzsolásokat számba se vegyen a tulajdonos s hálát adhat a gondviselésnek, ha — mint gyakran történni szokott — lábát nem törték meg kinzott állatának.

Nagy gyűjteményemnek e nehány képvázlatát kívántam ez idő szerint t. uraim és hölgyeim, önöknek bemutatni, bizton remélvén, miszerint ez által jótevőinket az állatokat sok oktalan s megbo- csájthatlan kín és fájdalomtól sikerült megmentenem.

Csak úgy ne járjak jó szándékommal, mint Vereschcsagin, ki a csaták borzalmait festé, bizo nyára nem. azért, hogy Európát egy iszonyú háború borzalmai után még iszonyúbbra ösztökélje, melynek erőt túlhaladó előkészületénél.

„Éjszak, nyugat, dél és kelet Néz egymással farkas szemet.*

Uraim, menjenek önök az x—i templomba s tanulják meg ott, mint nem kell imádkozni.

Sok nyomja még szivemet a miről türelmes hallgatóimnak fecsegni szeretnék, de eszünkbe jut, hogy alakulófélben van már az emberkinzás elleni egyesesület is, minek következtében ezennel végzem soraimat; nem mulaszthatván el azonban jelezni önök előtt, miszerint fogok módot keresni és találni — ha mindjárt a holt betüképében is, hogy a ma lehetetlent lehetővé tegyem, s kedvenc tár gyám folytatását becses tudomásokra juttassam.

Kocourek Ferenc.

KÖZGAZDASÁG.

Szerencs, 1889. aug. 14.

Tekintetes Szerkesztő ur!

ígéretemhez képest igyekezni fogok nehány sorban az itteni viszonyokról megemlékezni.

E vidék életének történetében nagy jelentő ségü mozzanat lesz, ha a helyben épülő cukorgyár működését megkezdette.

Nem vagyok szakember ahhoz, hogy ezt a gyárat műszakilag leírjam ; de a gyár igazgatójának, Sáfár Jánosnak, szívességéből nehány adattal szolgálhatok, hogy legalább némi fogalma legyen az olvasónak arról a gyárról, mely nálunk épül, s mélynél nagyobbat Európában még eddig nem építettek.

A gyár három főrészből áll, u. m. a nyers- cukor-gyárból, a finomitóból és abból a helyiség bői, a hol a finomított cukrot dolgozzák fel kereskedelmi cikké. Ehhez a három főrészhez csatlakozik még a kazánház, melyben 11 db, gőzkazán lesz felállítva. A gyár kerítéssel körül vett belterületén van még a répamosóház, gyári iroda, pénzügyőri épület, mészégető kemence és a 60 méter magas gyári kémény. A külső gyári területen épül három, emeletes tiszti lak, két munkáslakás, kórház, több hídmérleg és a bejárat.

A gyári épület 160 méter hoszu, s átlag 25 méter magas, alapfala küszöb-magasságig terméskőből, azután tisztán téglából van építve és vil- lám-világitásra lesz berendezve, mely berendezéshez szükséges gépek egy külön épületben lesznek a gyár mellett elhelyezve.

Mig a falak építésén dolgoztak, naponként 1500 ember nyert az építésnél alkalmazást, ma azonban ez a szám 1000-re apadt

A főépület ma-holnap tető alatt lesz, s most a vakoláson kívül a nyers-cukor-gyárban, valamint a kazánházban a gépek felállításával vannak elfoglalva.

A gépek mind Csehországban*) készültek az építési anyagikat Miskolcz, Debreczen, Kassa, Szerencs, B.-Keresztur téglagyárai és kőbányái szolgáltatták.

A gyár összes területe 70 katasztrális holdat foglal el, melyet a részvénytársaság gf. Szirmay Györgytől vásárolt, holdját 300—400 fton;

Azon óriási összeg, melybe ez a „gyárváros* kerül (1,800.000 ft) tesz leginkább bizonyságot a gyár nagyszabású volta mellett, s hogy egy ily ipartelep Zemplénvármegyében s éppen Szerencsen épül: azt leginkább szeretve tisztelt főispánunknak köszönhetjük, kinek érdemeit elismerni és e vidék köszönetét nyilvánítani leghöbb óhajtásunk.

Szerencsi.

*) Csehországban — kissé visszásán tűnhetik ugyan fel ez a dolog, de mentségét leli abban, hogy nálunk, magyarföldön, a gépgyár-jpar még úgyszólván csak gyermekkorát éli s mint ilyen, ennek az ipartelep-óriásnak szolgálatába még most nem bocsátkozhatott. Knnél sokkal aggasztóbb hallani, hogy a szerencsi cukorgyárban csehországi munkásokat szándékoznék alkalmazni az igazgatóság. Szószaporitás nélkül s fentar- tással közöljük e hióbhirt, bár ki kell jelentenünk, hogy az teljes hitelt érdemlő forrásból jutott tudomásunkra.

Szerk.

Szerlsresztőségri posta,.

A monoki izr. hitközség elnökének. A .Zemplén*

f. évi 31. számában foglalt közleményre vonatkozó levelét, minthogy az a hitelesség jellegének teljes hiányával küldetett be, a nyilvánosság elé nem hozhattuk.

Felelős Szerkesztő:

:E3: O IEB "ST .Á. T IE3I JÓZSE HF1.

Fómunkatárs: DONGÓ 3-Y. GÉZA.

Kiadótulajdonos: ÖZV. BORtTTH ELEMÉRNÉ,