Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-07-28 / 30. szám
lépett kártalanítási igényre vonatkozó összes igények és követelések, ideértve azokat a zálogjogi igényeket is, amelyeknek bejelentési határideje különben az 1888. XXXVI. te. 21. § a értelmében 1889. évi december 31-én jár le, az ugyanazon törvénycikk 28-ik §-a alapján vezetett naplóba leendő bejegyzés végett az illetékes kir. adófelügyelő vegy annak kirendelt helyettesénél, ha az igénylő azt akarja, hogy igénye az 1889-ik évi XXXIII. te. alapján adott előlegek erejéig a naplóba előtte bejegyzett zálogjogokat megelőzze 1889 évi julius hó 31-ig okvetlenül bejelentendők. Saját érdekök megóvása céljából figyelmeztetnek ennélfogva az érdekeltek, hogy valamely italmérési jogra, vagy annak helyébe lépett kártalanítási igényre vonatkozó összes igényeiket és követeléseiket, ide értve a zálogos hitelezőknek azon követeléseit is, a melyeknek bejelentési határideje különben az 1888. XXXVI te. 21. §-a értelmében 1889. évi dec. 31-én jár le, az 1888. XXXVI. te. 28. §-a alapján vezetendő naplóba leendő bejegyzés végett az illetékes kir. adófelögyelőnél 1889. évi julius 31-ig annál bizonyosabban jelentsék be, mert az 1889. évi julius 31-ike uHn érkező bejelentésekkel bevezettetni kért bármily igényeket, ha érkezésök előtt az 1889 XXXIII. te. alapján adott előlegek erejéig zálogjogok jelentetnének be, ezeket az utóbbi zálogjogok megelőzik. Budapest, 1889. jun. I. Wekerle s. k. 13505/89- sz. Zemplénvmegye kir. adófelügy élőjétől. Körrendelet. Valamennyi községi és körjegyzőnek s általuk az illető községi elöljáróknak Zemplénvármegye területén. A pénzügyi közigazgatás szervezetének változtatásáról szóló 1889. évi XXVIII. törvény összes határozmányait a mkir. pénzügyminiszter ur Onagy méltósága folyó évi julius hó 13-án 2343/P. M. szám alatt kelt magas intézkedésével 1889. évi augusztus hó 1 tői kezdve életbeléptetni méltóz- tatott. Minthogy ennek folytán a kir. adófelügyelők továbbá az eddig fennállott kerületi mkir. pénzügyigazgatóságok és a m. kir. illetékszabási hivatalok működése folyó évi julius hó 31-ével megszűnik, és a két előbbi hatóság ügyei az 1889. évi augusztus hó i-től kezdve életbeléptetett vármegyebeli kir. ■ pénzügyigazgatóságok, az illetékkiszabási hivatal teendői pedig az illető m. kir. adóhivatalok által fognak elláttatni; utasítom a jegyző urakat s általuk a községi elöljárókat, miszerint folyó évi augusztus hó i-től kezdve: r. mindazon beadványokat és jelentéseket, melyek eddig a m. kir. adófelügyelőhöz voltak beter- jesztendök, a Zemplénvármegye székhelyén Sátor- alja-Ujhelyben felálitott m. kir. pénzügyigazgató Sághoz terjeszszék be; 2. mindazon iilletékügyekre vonatkozó bead ványokat és jelentéseket, melyek addig a feloszlatott * s.-a.-ujhelyi m. kir. iletékkiszabási hivatalhoz voltak beküldendők, azon m. kir. adóhivatalhoz küldjék melynek kerületéhez az illető község tartozik. Végül kötelességévé teszem a jegyző uraknak, s általuk a községi elöljáróknak, miszerint az adózó közönségnek szokásos módon haladéktalanul hozzák tudomására, hogy úgy az egyenes adó, valamint minden néven nevezendő közvetett adóügyekre vonatkozó beadványok 1889-ik évi augusztus hó 1-tői kezdve a Zemplénvármegye székhelyén Sátor- alja-Ujhelyben felállított m. kir. pénzügyigazgatósághoz intézendők. S.-a.-Ujhely. 1889. julius hó 22-én. Becske, kir. adófelügyelő. Ezzel Feri barátunk elővette vadonat uj esernyőjét és a fedetlen sétányon önhordozta fedél alatt sétált. S mi hasonlóképen cselekedtünk. Ennyit a pár napi élvezetből- Igaz, majd elfeledtem, hogy az esős napon találtam együtt a fürdőző közönséget, még pedig délután a térzene alkalmával, miután a nap heve a fősétányt járhatóvá tette. Ne kivánja az olvasó, hogy a vendégek névsorával foglalkoztassam, s lerajzoljam az éleme- dett menyecskét, aki másodvirágzásában épen oly ifjú hévvel lelkesül a zenétől, mint egykor ; vagy az agglegényt, aki határozottan megaprehendálna, ha nem vétetnék fiatal ember számba ; a mézes heteket élvező házaspárt, ki szentül azt hiszi, hogy a zene szimfóniája, a verebek csicsergése, a nyárfalevél rezgése, s a szellő langyos fuvallata az ö boldogságuk hirdetői; a gondos családapát, az éber mamát, leányaikat, a fiatalságot miként mulatnak, s az igazi beteget, miként gyógyítja magát? . . . Azt hiszem célomat téveszteném, ha ezen képek lefestésébe fognék ; miután ezek oly mindennapi dolgok az élet színpadán, hogy csak egy kis fantázia kell hozzá, és meg van a kép Különben az is iga z, hogy : »experientia est optima rerum magistra.« Jövőre többet. 305311.89. A szerencsi járás főszolgabirájától. Hirdetmény. Az ondi körjegyzőségben üresedésbe jött körjegyzői állás betöltésére nézve kitűzött választási határidőt — a pályázati kérvények beadására kitűzött határidő világos fenntartásával — ezennel bizonytalan időre elhalasztóm. Szerencs 1889. julius 23. Matolay Béla, főszolgabíró. Jövőnk. Hugó Viktor nagy igazságról szólott, mikor azt mondta, hogy azért boldog néha az emberiség, mert a jövót fátyol borítja. Ha tudná, ha eltántorithatatlan meggyőződéssel ismerné az ember a jövőt: akkor sokan keresnének mentő gondolatot a halálban, s viszont sokan mérték nélkül élveznék az élet gyönyörét mindaddig, mig a halál őket az árnyékvilágból időnek előtte ki nem szólítaná. Mindezek dacára van eset rá, hogy az ember, mint eszes lény, az érzéki világból kiemelkedve, szellemileg következtetve, oly biztosan számíthatja ki a jövőt, mintha szeme előtt állana; e számítás alapján némely természetesen bekövetkező eshetőséget el lehet távolítani, sőt természet felettit előidézni. A mai idő ilyen eset. Hazánk életének főere a földmivelés. A földhöz ragadt népnek egyedüli reményét az a termés képezi, mely lankadatlan szorgalmának, kitartó küzdelmének, véres verejtékének eredménye s jutalma. E reményben való csalatkozás nemcsak a földmivelőt ejti kétségbe, bénitólag hat az a kereskedő- és iparos világra is, sőt nem hagyja illetetlenül a tudósok kasztját sem. Mert hát Meneninus Agrippa emberei vagyunk mostan is és azok leszünk, mig a világon csak két ember is marad. Köztudomású dolog, hogy hazánk topográfiai fekvésénél fogva termés tekintetében páratlanul áll a kontinensen, s hpgy voltak évek, mikor ezt az országot féltették, hogy a ,saját zsírjában fullad meg.* Fájdalom, ez az erőtől duzzadó nemzet sorvadásban szenved. Támad-e majd orvos, ki a rohamos sorvadást feltartóztassa, — akad-e orvosság, mely a sorvadozó nemzetet felüditse, vagy mindezek híjával a puszta véletlentől függ majd bizonytalan sorsa: az élet, vagy halál? A régi jó időkben könnyebb lehetett egy termésre nézve roszul sikerült évet kinyögni; de most, mikor az önfentartás évröl- évre menve mindig több és több áldozatot követel, a világ rendjének abnormitásá- ban nem szabad a jelenlegi mostoha körülményt csak úgy félvállról tekinteni, de bizonyos vállvetett munkával kell a jövő elé nézni s még igy is ember legyen a talpán, ki az általános hínárból ép testtel kigázolhat. Lépésről-lépésre a nyomor hagy nyomot maga után. Mintha a sorsnak minden faktora összeesküdt volna ellenünk. Elébb az árviz és tűz pusztitá az országnak több vidékét, rabló módjára felvervén azt a békés helyet, hol a lakosság gondtelt fejét nyugalomra hajtá, s most ... az aratásnak sovány eredménye a száraz, esőtelen nyár még a falatkenyeret is kivette a szánkból. Ezekután képes-e az állam háztartásának szükségleteit fedezni? Szabad-e az államháztartástól csak némi szükségletet is elvonni? A fegyveres barátság korszakában az állam mindeme kérdésekre rideg nem-mel felel. Ámde most nagyobb és fontosabb kérdés az, hogy meddig tarthatja az ország magát ily nyomasztó állapotban s ha nem jön gyors segítség, nem bukik-e az örvénybe? Az eddigi gazdálkodási rendszer nem fogja ezután biztosítani az ország egzisztenciáját, a jelenlegi visszás foglalkozás pedig egyenesen rombadönti a hazát s vele együtt polgárait. A gőz és villám korszakában nem szabad egy országnak kizárólag a földmivelés- sel foglalkoznia. Ha élni akar, ha a virágzó állami élet színvonalán akar megmaradni, ha jogot akar formálni az állam vagy hatalom nevezetre, akkor gondolni kell más keresetforrásra is. Valamint az orvosnak kötelessége, hogy 3 gyógyitószert a betegség okához alkalmazza, s ha az egyik szer nem használt, újat ordinál, — éppen úgy kötelessége az államnak keresetet nyújtani polgárainak s kísérletet tenni minden kezeügyében álló eszközzel a polgárok jólétét előmozdítani. Ä földmivelés egymagában kevés. Ipart adjatok, honatyák, polgáraitok kezébe; gyárakat építsetek, hogy a népnek legyen foglalkozása, kenyere; a hazának, mely szült, ápolt és fölnevelt, legyen hírneve és legyen becsülete I Legújabban a zónatariffa is bemutatá Magyarországnak vállalkozási merészségét a külföld előtt, a mi annál csodálatosabb és tiszteletre gerjesztőbb, minél inkább meggondoljuk, hogy ezt olyan nemzet kezdeményezte, melynek ipara és kereskedelme nem áll virágzó fokon, s mégis fényes eredményt jövendölhetünk hozzá, — mert bátraké a szerencse. E korszakalkotó nagy újításhoz ha sikerülne még hozzáfűzni az ipar és kereskedelem életfonalát: hazánkat nem hozná zavarba a rósz termés, nem árthatna neki a különböző elemi csapás, fedezhetné mindazokat a kiadásokat, melyeket a telhetetlen Moloch tőle követel. Neveljük gyermekeinket az ipari és kereskedelmi életpályára. Ezt tanácsolja a kor szelleme. Ezt kivánja nemzetünk jövője ! Fischer Ármin. Vármegyei ügyek. Vármegyénknek gazdasági egyesülete í. hó 9-én S.-a.-Ujhelyben tartott választmányi ülésén az idei nagy szárazság miatt nemcsak reménységében csalódott, de a jövőre való tekintettel a legaggodalmasabb helyzetbe jutott vármegyei gazdaközönség érdekeinek lehető megóvása és biztosítása végett üdvös határozatot hozott, melyet következő folyamodásával ajánlott a vármegyei bizottság hathatós támogatásába: „A hoszantartó szárazság vármegyénkben oly rendkívüli állapotokat teremtett, hogy vármegyénk szép fejlődésnek indult mezőgazdaságát a legsu- 'dyosabb válsággal fenyegeti, melyből á pénzügyileg úgyis gyengén álló gazdaosztály önerejéből ki-, vergődni aligha képes. A repce általában kifagyott, az ősziek a legtöbb járásában vármegyénknek a vetőmagot is alig adják vissza, mig a jobb termésű földek hol- dankint a két mtr. mázsát alig haladják meg s emellett a szem nagyobbrészt összeaszott, tökéletlen s ezért piacra nem való. A tavaszi kalászosok sem fejlődhettek a folyton tartó nagy szárazságban és hőségben. A széna helyenkint alig ér valamit, másutt a múlt évi termésnek 25°/0 ára apadt le, sarju már nem lesz, mert a rétek mind kiégtek A mester séges takarmányok is elvesznek a nagy hőség miatt. Legelőnk teljesen kopár, úgy hogy több helyen a legelő marha éhség miatt vész el s a legelőkről a marhákat el kellett hajtani, különben ott döglenek éhen. Ennek következtében gazdáink marhaállományukon már most igyekeznek tömegesen túladni; azonban az általános nagy takarmányszüke és a marhák lesoványodott rósz állapota miatt azoknak vevőjük nem akad. Ily körülmények között, midőn a gazda nemcsak egy egékz évi fáradozásának és a gazdaságába befektetett tőkéjének gyümölcsét, az aratásból remélt bevételének elvesztésével törzsvagyonát is egy csapásra látja megsemmisülni s evvel egész egzisztenciája megrendül, a gazdákat a legnagyobb aggodalom szállja meg és tehetetlenül néznek a rettentő jövő elébe, Ezen az állapoton segíteni kell, még pedig állami erővel, mert itt már vajmi keveset tehet az önsegély s az állami támogatás nélkül a mindinkább fokozódó baj orvosolható nem leend; mi viszont annyival is inkább teljesíthetőnek látszik, mert az országnak más vidékén jó aratás mutat kozik s csak vidékünkre terjedvén ki a támogatás szüksége, az a minden oldalról nyújtható támogatással felette nagy áldozatba nem is kerülhet. Ezeknél fogva a f. é. jul. 9 én tartott választmányi ülésünkben ezt a felette fontos ügyet beható tanácskozás alá vettük s a megállapodásainkat tartalmazó határozatunkat mély tisztelettel mellékeljük; és mint e vármegye gazdaosztályának képviselői midőn egyfelől a fenforgó nyomasztó és válságos állapotokra és azok következményeire az illetékes hatóságokat, mint a pénz-, földmivelés- és kereskedelemügyi ministériumokat figyelmeztetni sietünk, hivatásunkból kifolyólag Folytatás a mellékleteid