Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-07-21 / 29. szám

az emberre is átszármazhatik s különösen gyermekekre nézve veszélyes és képes nemcsak egyeseket áldozatul ragadni, de befészkelvén magát a családba, azt egészen is elpusztítani.

A figyelmes, tehenészetét gondozó háziasz- szony azonban bizonyára hamarább veendi észre, hogy különben jó tartás és jó étvágy mellett tehene napról-napra soványabb, néha néha köhécsel s nem fogja elmulasztani, hogy valakihez tanácsért ne forduljon s ha valóban komoly baj forogna szóban, a tehén eltávolítása által nagy veszélytől óvandaná meg hozzátartozóit.

Gondos háziasszony mellett gondosabb lesz a cseléd is ; a szegény állattal jobban bánik, az állatot jobban tisztítván, idejekorán eltávolítja annak teste s farkán vadgesztenye nagyságban fel - gyüremkedni tudó kőkeménységü piszkot, mely ezer és ezer baktériumnak tanyája, s fejés közben könnyen a tejbe jutván, azt nemcsak bepiszkolja, de meg is fertőzteti. A tehén tőgye rendesebben megmosatik, alaposabban kifejetik s a tej becsülettel beszolgáltatik. Nem fog megtörténni azon nagyon is gyakori eset, hogy a magára hagyott cseléd a tej egy részét ki nem feji, egy részét megissza, egy részét pedig — kedvese részére — szalma közé, váló mögé rejti.

Jóindulatú és praktikus tanácsaimmal szemben már is hallom hölgyeink zúgolódó ellenvetését, hogy «Fura tervei vannak vetünk a férfiaknak. Nemrég Dr. Fodor — főzőkanállal — a konyhába, most meg Kocourek épen a tehén istálóba merészkedik bennünket küldeni.»

Mélyen tisztelt hallgatóim 1 Az «anyagiasság» korát éljük: küzdünk a létért és önfentartásunkért. A férfi a mindennapi szükséglet előteremtésében majd leroskad; ily körülmények között még a jómódú hölgynek is kötelességévé válik vvselni ezen teher súlyának egy kis részét, mi által sokat, igen sokat tehet Ezen apró foglalatosságok egyáltalában nem háborítják hölgyeink egyébb tevékenységét és a születés és nevelésnek sem vonnak ám le semmit.

. E tekintetben mintául szolgálhat vidékünk egy magasrangu, minden földi jóval bőven megáldott, nagy műveltségű fiatat asszonya, ki még hozzá ráadásul nagyon szép is No hát az már azután istáló, ahol az ő dédelgetett kedvencei állanak 11 Tágas, szellős, világos, szalontisztaságban ragyogó beton padmallal, hogy az embernek kedve kerekedik benne csibuk mellett szürcsölgetni a délutáni fekete kávét. Hát még ha az ottani tejes kamrát mutathatnám meg önöknek asszonyaim 11 mindenféle —- tükör fényes —tejes szilke és bögréjével, vaj- készítő és préselő mesterségével, s Isten a megmondhatója, mi minden- idetartozó kellékeivel : akkor láthatnának önök egy régiszabásu, modern háziasszonyt, ki felhasználva a jelenkor minden vívmányát, tulajdonul bírja anyáink háziasságát.

De elég! Ne tovább 1 Már is nyugtalankodni látom hölgyeinket, s én a világért sem akarnám a szép nemet magam ellen haragítani, de sőt őket magam s az általam védett ügynek megnyerni óhajtván: politikusabban kell eljárnom, miért is most nekik békéthagy va, ezennel a férfiakhoz intézem szavam.

Házi állataink soros rendjében második helyen áll a ,10.*

Lám 1 nevének paszta említésénél szikrázó szemsugarakkal találkozom, bár nem kerülte el figyelmemet bizonyos, az urak ajakán ülő gunyo ros mosoly sem, hogy e nemes állatot, hasznosság tekintetében, csak a második sorba bá'orkodom helyezni. Nem akarom itt felsorolni mindazon érveket, melyek engemet ezen osztályozásban vezéreltek, csupán háziasszonyaink véleményét hívom segélyül s miután ők bizonyára velem szavazandnak, az- uraknak márcsak azért is szépen bele kell nyu- godniok.

Uraim és hölgyeim 1 Nem lenne se hossza, se vége, ha én most a lovat minden alakulatában akarnám leírni, tehát szorítkozom az általam ismert ezerek egyikének életrajzára

Lágy almon, tágas rekesztékben, gazdájának örömére, valósággal szerencsés csillagzat alatt, mint virgonc csikó jött a világra. Jól tartott mamája mindaddig, mig felszaporodott s megerősödött fogacskáinak száma a méretleuül adott zabot ropogtatni bírta, bőven látta el tejjel. Sok más pajtásával egy nagy kifutó karámban élvezte, anyja mellett, a teljes szabadságot. Földi boldogságát mi sem zavarta, miglen egy szép napon mamájától elszakítva, az első bánatos óra jutott osztályrészéül. Elválasztatott. Azonban vig társai körében mihamar elfeledte anyját; zab, széna s dús legelő mellett élvezte tovább az arany szabadság zavartalan boldogságát. Pajtásai rugkapáJódzásainak oda se nézett, de már nehezebb szívvel tudta elviselni egy szívtelen állatorvos mesterkedését, kit külőmben alkalmilag nem mulasztott el rúgásával illő- képen honorálni.

Elérkezett azonban az iskoláztatás ideje. Zab, széna, ezután is kijárta bőven s újból megösmer- kedett egy állatorvossal, kinek ez időszerinti ténykedése .semminemű hátrányával nem járt. Megvasalták. Jött ezután a keíe, vakaró, meleg és köny. nyü takaró, de sőt még a fodrász is igénybevétetett, csakhogy mentői tetszetősb s takarosabb alakot nyerjen. Ezen műveletek korántsem mentek oly

simán, mint gondolnék. Megesett hébe hóba, hogy egy-egy gyöngédtelen ütést kapott a vakaróval, egy rúgást a sarkantyutlan vagy sarkantyus csizmasarokkal; a belovaglásnál egy egy ütést a fejére, vagy épen a szemére, minek következtében csö- könyösködni kezdett, de félő volt, hogy meg is vakul. Szemfüles gazdájának közbelépése azonban, még idejekorán megelőzte ezen látszólagos erköl csösséget és veszedelmes következményeit.

Végre kész paripa vált belőle, gazdájának büszkesége s ennek megfelelőleg «Büszkének» neveztetett el s viharos vágtában röpité urát: agár, kopó és nyúl után tüskön-bokron át. De életének ezen fénykora igen rövidtariamu volt; a kelletén túl erőltetett lábak, már nem nyújtván gazdájának kellő biztosságot: paripánk kocsi elé került. Itt is híven végzi kötelességét, lábai ugyan megvannak ingatva, de viszi a vére, amint mondani szokták. Viszi, viszi; de meddig viszi ? Néha már — mintegy véletlenségböl — botorkázni kezd, miért is erős ostorcsapással észretérittetik. Megy tovább s újra megbotlik, mig végre az ut keménykövén térdre esve, kegyetlenül leveri a lábát, elannyira, hogy csak több heti gyógykezelés után adathatik vissza teljesen felgyógyulva, de szőrtelen sebhely- lyel s megvastagodott térddel a szolgálatnak.

Leütött térde gazdáját mégis feszélyezvén, diszfogatba már nem alkalmas, cserdes munkára, heves véralkata folytán, hasznavehetetlen. Eladatik tehát, s lesz belőle mi? — Fiakker-ló.

Jobb időkre emlékeztető sima, fényes szőre s jó tápláltsága folytán a figyelmes szemlélőnek még ideig-óráig feltűnik uj kollegái között; de oh! „minden múlandó az ég alatt* és legmulandóbb a testi báj 1 Szegény Büszke ! Éjjel-nappal hámban cipeli maga után a rozoga bárkát, viharos esőben, döcögős roiz utón, rendetlen s gyakran szűkmarkú abrak mellett. Mi természetesebb, minthogy ily viszonyok között mihamar elveszti nemcsak göm- bölyded formáját, de erejét is. Tüdeje kezdi felmondani a szolgálatot s a legerősebb bizgató szer: a kegyetlen s teste véghosszant mért ostorcsapás dacára, csak nagylassan s zihálva vónszolja magát állomás helyére. S ime, előttünk áll az egykori „tátos® mélyen lehorgasztott fővel, félig csukott pislogó szemekkel s lomhán lefittyent alsó ajakkal. Napfényre került fogai után Ítélve, öregnek még nem mondható, de görbe lábon álló kétrét görnyedt teste egy múlt időből ránk maradt lovag- korbeli várromra emlékeztet.

Ugyan mi felett is tűnődik ily állapotában a mi „Büszkénk“ ? Midőn egyszer az igy megkínzott mellett elmentem, azt az elrebbent sóhajt véltem tőle hallani, hogy: »szegény anyám, ha tudta volna, dehogy szült volna engemet.“ Oh emberek, emberek 1 Megindultan ennyi igazi fájdalom láttára, vigasztalásul csak annyit súgtam fülébe: ne sopánkodjál sanyarú sorsod felett édes »exlovam*, de gondolj vissza, hogy hány embert, igazi embert láttál ide s tova jártodban-keltedben, kit hasonló sorssal sújtott végzete. Rá is derült ég mosoly gott hajdan, övé volt az egész világ. O is egész erejével küzdött, hogy megközelítse az „ideált.® Egész élete nem volt egyébb lankadatlan munkásságnál s még hozzá igen gyakran a szükséges zabadag nélkül s te láttad őt, megvénhedten, összetö- rötten, elhagyatva egykori ösmerőseitől, barátaitól, elhagyatva az egész világtól s a mi mind ennél több : megfosztva a jobb jövő minden reményétől.

Tán nem hordtad folyvást magaddal azt a »talismánt* mit protekciónak is neveznek, vagy tán akarva nem akarva sarokba szorítottad azt, vagy éppen a tyúkszemére hágtál ? Ilyesmit az a talizmán el nem felejt 1

Vigasztaljon édes »Büszkém® az a tudat, hogy nincsen a világon oly rósz, a minél roszabb is ne jöhetne.

Isten a megmondhatója, hogy »Büszkénk‘-nél sem volt csordultig a pohár és sorsa kis vártatva még siralmasabbra fordult.

Fogyatékos ereje már a fiakker szolgálatot sem birván meg: egyfogatu fuvarosnak adatott el, s uj állásában egy nyolc tagú család megélhetéséről kellett gondoskodnia.

Szalmaszecska és felpanaszolt adagokban nyújtott romlott széna takarmányozás mellett, kellett szegénynek gabonás zsákokkal vagy téglával terhelt szekeret vonszolnia. A mire a hajdani aranyos időkben semmi kocsis tudomány nem lett volna képes, azt mostani tulajdonosa a legnagyobb könnyűséggel érte el vele : húzott szegény ereje fogytáig, ina szakadtáig. Miután az ostorcsapásoktól szőre kiveszett, kefe vakaró teljesen feleslegessé vált s vastag felhámrakodmány borítja pén- célszeriileg egész testét. Igazi vastag bőrű lett belőle. így nézhet ki az elasszott elsoványodott nílusi ló.

Egy szép téli napon, nehéz rakománytól duzzadó szekérben cammogott a mi szegény »Büszkénk« a pataki utcán, az induló ház felé. Minden csikorgó hideg dacára izadság boritá egész testét, mely bőrének oázis szerű szőrfoltain fénylő jege- cekhen csapódott le. Fáradt, kopott vasú lába 1 nem birt a bár csekély emelkedesü dombra fel- haptatni.

(Folyt, köv.)

KÖZGAZDASÁG.

Tokaj-Hegyalja pusztulása.

— A szakértők tanulmányútja —

(Folytatás)

A szénkénegezés május hóban eszközöltetett | s dacára, hogy több helyen már kipusztult fótok láthatók, a szőlőtövek, sőt azok is, melyek elpusztultaknak látszottak, oly buján hajtanak, hogy nemcsak bajuszhajtásuk a legelevenebb, hanem dacára annak, hogy a tövek f. hó io-töl 13 ig lettek kötözve s letördelve, már egy lábas fris hajtással bírnak, s újra tördelendők.

Azon tövek pedig, melyek már alacsonyan maradtak, de termést mégis hoztak, a termést elég szépen nevelik, a legnagyobb részén pedig a töveknek mesés termés mutatkozik, melyek szép fejlődésben vannak.

A 3 éves furmint-telep, mely nem lett amerikai alanyra oltva, sima metszés mellett is nagyon erős vesszőt és szintén bámulatos bő termést és igen kifejlett, futó nagyságú szemű nagy fürtöket mutat.

Az első szénkénegezés, Q mtrkint 24 grm, nagyszerű hatást szült, mert dacára, hogy a filok- szera jelen van a telepen, és máris nagyobb mérvben pusztított, a szőlő életereje és termőképessége fen van tartva.

Ama rendkívüli sok csemegeszőlő s különféle fajok között, mint kuriózumot a dela Palestine faj szőlőfürtjeit kell kiemelni, mely mérve 40 cmt r hoszunak találtatott s kifejlődve 2 láb hoszuságot ér el. Ez a Knnaánból rúdon vitt szőlőfürtökre emlékeztette a kiránduló társaságot.

A Madelanie augevine itt is roppant termést hordoz, mely már augusztus hóban, tehát igen korán érett s szeptember hó elején szüretelni kell, különben mind megaszik és e mellett bora igen erős s finom izü,

Mathiásznak a farkasdi és szendrői 8—9 éves szénkénegezés eredménye után, telepének szénké- neggel való fentarthatására reménye van, sőt hiszi, hogy nála is e termés évről-évre gyarapodni fog.

E Juliána-telepen az előbbeni 510 fajon kívül újabb 55 faj gyűjteménye van Mathiásznak, a melyek ellentálló képességükre nézve szorgos megfigyelés tárgyát képezik.

Itt van ezek között a legfeltűnőbb 3 tő Logan nevű amerikai direkttermő faj szőlő a Lab- ruska fajból vagyis családból, melyek 6—8 sétapálca vastagságú hajtással, iszonyú nagy, kerek- ded, sötétzöld, börvastagságu levéllel, mely 32 cmtr hoszu és 28 cmtr széles, s igen nagy fürttel, melyeknek bogyói már mostan is gömbölyű golyó nagyságúak. Ezen faj azon tapasztalatok után, melyeket a Ripária s Vialláról szereztünk, a legnagyobb ellentállás reményére jogosít.

Hogy minő lesz, ezen sokoldalúságában páratlan telepen, Mathiász utánozhatatlan szorgalma, szenvedélye s szakértelmének az eredménye, arról ezen kirándulás tagjainak a szüret alkalmával szép, temberben, az ügy érdekében, személyesen keilend meggyőződniük, s hisszük, hogy az szölőszetünk fentartása érdekében, egyike leend a legeredményesebb tanulmányi útnak.

A Jaquez. mint már említettük, a másik telepen áll 1 ktr. hold területen két éves ültetésben, mint direkttermő, hol rigolizott kavicsos talajban igen buján hajt s bő termést mutat Hajtása az egy ölet meghaladja, levélzete igen buja, sötétzöld Ez adja a jó champagneihez való bort, s Fránciaországban legújabban ebből készül a cham- pagnei bor.

Ez roppant terméseket ad, igy a mennyiséggel pótolja a minőséget, a miért is a kisbirtokosnak, a mai parasztbor termelőinek, ezen előnyei végett ez meg fog felelni.

Mathiász azon is fárad, hogy az ő utánozhatatlan szerencséjü hibridizálása által uj ellentálló fajokat teremtsen, s ez irányban több kísérletet tett, s ez irányban .szép eredmény várható.

A Ripáriára oltott csemegefajok so°/0-ra fo- gamzottak itten, de több oltás ezek közül, dacára, hogy a Ripária alany él, s hogy a nyakból uj hajtások nőnek, e tavaszon kivesztek, s ezt Mathiász a necrosenak a fenésedésnek tulajdonítja.

A nagy hőségből délfelé jutott vissza a társaság — mely mintegy 40 tagot számlált — a kastély hűvös termeibe, hol a szives háziasszony, Mathiászné, villás-reggelivel kedveskedett az eltikkadt vendégeknek. A pohárköszöntők itt sem maradtak el, és különösen Viczmándy köszöntője gf. Andrássy Gyulára részesült nagy tetszésben. S meri a déli vonattal a társaság Tállyára volt menendő, a zempléni gazdasági egyesülettől is itt vettek az annyira szivesen látott vendégek búcsút, s az idő intvén, a kérlelhetlen rendező, a legkedélyesebb hangulatot is megszakítva, a kocsikra való felszállásra adta meg a jelt

A társaság legtöbb tagja a s.-a--újhelyi vasúti indóháznál búcsúzott el kedves vendégétől s néhány perc múlva iszonyú hőségben robogott a vonat a társasággal, kiket a gazd, egylet h. elnöke, Viczmándy Ödön s az egylet titkára, Löcherer Andor kisértek Szerencsre, s onnan Dr. Szabó Gyula telepére Tállyára.

A vasút az egész Tokaj Hegyalján keresztül annak lábánál vonul el, és igy az országos bízott-