Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)
1889-10-27 / 43. szám
és általuk fentartott hidakon gyakorolt vámszedés bői eredő jövedelmek adómentesek ; ellenben más jogi személyek (pl. egyházak) és magánosok eb beli jövedelme : keresetadó köteles, mert a vámjövedelem nem közcélokra fordittacik. Bukovinszky-alapitvány. A közoktatási minister a Bukovinszky-féle 3000 ftos ösztöndíj alapítvány tárgyában alkotott vm. szabályrendeletet jóvá nem hagyta, hanem az alapítványról a vármegye, mint kezelőhatóság részéről, szabályszerű alapitó levél kiállítását rendelte el. Vásárbetiltás. Eperjes sz. kir. városban a szarvasmarha, juh, kecske- és sertés vásárok a ragadós száj és körömfájás miatt betiltattak. Hírek a nagyvilágból. I. Lajos, portugál király, f. hó 19 én életének 50-ik, uralkodásának 28-ik évében meghalt. Népe őszintén fájlalja az igazságos és jó király elhunyták kinek uralkodása alatt Portugália a haladás útjára lépett. Utóda a braganzai herceg mint király 1. Károly néven fog országolni. II. Vilmos német császár s neje tegnap Görögország fővárosába, Athénbe érkeztek, hogy résztvegyenek a görög trónörökös, Konstantin spártai herceg, és a császár nővére, Zsófia hercegnő esküvőjén. E házasság a dán eredetű görög királyi házat a Hohenzellernekkel szoros rokonságba hozza. Esküvő után a császár, kit népe találóan tder reise Kaizer*-nek nevez, meglátogatja a török csá szárt Konstantinápolyban. Ottó, bajor király állapota az orvosok véleménye szerint teljesen reménytelen. Mit bizonyítanak a számok ? A francia belügyminiszter által közzétett hivatalos kimutatásból kitűnik, hogy a szeptember 22-iki és október 6-iki választásokon beadott szavazatok a következőkép oszlottak meg : Republikánusok 4.012.353, monar- histák 2.340.686, boulangisták 1.037.666, összesen 7.390.705. A republikánus majoritás e szerint a monarhistákkal szemben 1.671.667, a boulangis- tákkal szemben 2.974.687 és mindkét ellenzék ellenében is még mindig 634001 szavazatot tesz ki. Hírek az országból. A közjogi »és«. Ófelsége a király, úgyis mint legfőbb hadúr, Bécsben f. évi okt. hó 17-én kelt s a közöshadügyminiszterhez intézett parancsiratában elrendelte, hogy a hadsereg és hadi tengerészet jövendőre a »császári és királyi« elnevezést vegyék fel és viseljék. Abdul Hamid, szultán, viszonzásul azért a szép serlegért, melylyel neki a magyar tűzoltók kedveskedtek, két harmad- és két negyedosztályu Medsidj^-rendjelet küldött Vámbéry által. Vámbéry Ármin és tudós társai e napokban érkeztek haza a török fővárosból, hol éppen egy hónapot töltöttek el a császári könyvtár átkutatásával. Összesen harmincnyolc kéziratot és könyvet kerestek ki, melyek határozottan magyar ér- deküek és Mátyás királynak budai könyvtárából vándoroltak Konstantinápolyba. A szultán kitün tető nyájassággal és vendégszeretettel halmozta el tudós hazánkfiait. Bucsuzáskor ebédet adott a búnak orvoslói, ők a felvidulást szerző orvosszerek készítői, gyógyszerészei s a hazaszeretet ápolásának mindenkor számba veendő eszközei 1 Egy ilyen költő Boruth Elemér. Sokat szeretnék róla mondani — még; de, remélem : egy kevés mondanivalóval nem fogom túlságosan igénybe venni becses türelmüket. — Boruthról kevés volna azt mondani csak, hogy a Petőfi-Társaság által kiadott Költeményekben1) és a lelkes özvegye által közre- ') B. E. Müvei megjelenésekor egyes lapok kritika- hangjai : Kassai Szemle, 1887. 84 sz. : Ritka vidéki mü jelen meg hasonló Ízléses kiállításban. Dolgozatai a vidéki hírlapíró hálátlan (tán nem mindig ! ?) terére lépő, csalódott és beteges embert sejtetik irójokban ; — — de Arany J -sál mért hasonlitnők öt össze? — (Humoros verseit s prózáját tekintve, elismerőleg nyilatkozik.) — Pesti Hírlap. 1887. 273. sz. B. E. ugyan nem lesz örök éltüvé, mégis költői mondása (,mi örök éltüvé tehet, az egy rövidke dal !*) amennyiben találó magára nézve is, hogy egy rövidke dal tette az 50-es években a Boruth nevet egyszerre népszerűvé; erről ismerik őt ma is, (.Szomorú füzága . .*) Az 50-es években megjelent költeményeit a kritika csak udvariasan fogadta, nem melegen. Pedig annak, ki oly szép népdalokat irt, méltán fájhatott a részvétlenség, s talán azért hallgatott oly sokáig. — Az a kis elismerés, hogy a Petőfi-Társaság tagjának választotta, újra megszólaltatta lantját. — Költeményei közül nem egy megérdemli, hogy olvassuk és szeressük. — Egyetértés. 1887. okt. 2. az irodalmi rovatban : — B. E. nem tartozik az irodalom kiemelkedő alakjai közé, de kellemes vele megismerkedni. Őszinte meleg érzése egyszerűen nyilatkozik. A külső kiállítás dicséretes. A költemények elé irt meleg sorokat — Szana Tamástól — életrajznak nevezi: hanem az inkább költészetének jellemzése! — szerintem. — Pesti Napló, 1887. 270. sz. : Az uj könyvek rovatában 14 sorral említi B. E. müveit, s felhívja a magy. Írod. barátjainak figyelmét a két kötetre. — Különben, mondhatjuk, a lapok a fővárosban nem igen erőltették magokat meg a tüzetesb ismertetésben. Nem csoda; az Írod. rovat végzi a munkát. -— Képes Családi Lapok 1887—88. évi 3. sz.: Szana Tamásnak bevezető sorai alapjan ismerteti 13sorban B. E. munkáit. Ez is megdicséri a zempléni nyomtató intézetet, mely bátran versenyezhet akár- mely legelőkelőbb könyvnyomtató-intézettel. I tiszteletükre s a harmadik fogásnál magyar darabokat játszott az udvari zenekar. Abdul Hamid szultán Vámbérynek brilliántos gyönyörű melltüt ajándékozott és a többi magyar tudósnak is kül • dött általa nagy ajándékokat. Vámbéry a régi palotában rábukkant egy elfeledett okmánytárra, mely 4—500,000 db. okiratot tartalmaz egy por- és piszokfedett halomban. Tudósaink a szultán engedelmével s alkalomadtán folytatni szándékoznak kutatásaikat. Megrendítő öngyilkosság történt f. hó 19-én délután 6—7 óra között Debreczenben. Két szerencsétlen nő, az apagyilkos Móricz József édes anyja és 20 éves nővére vetettek véget életüknek, miután a szégyent, mely Móricz elitéltetésével rájuk nehezedett, tovább elviselni nem bírták. A szerencsétlenek életét egy-egy revolver lövés oltotta ki, és pedig úgy, hogy a leány előbb az anyját, azután önmagát lőtte agyon. Különfélék. (Memento móri 1) Kik enyésznek a temetőben semmivé f Földön csúszott, öntelt férgek, aminő te vagy, akit ezrivel taposott a földdel egyenlővé az enyészet. Keresd föl a sírokat s törd meg öntelt gőgödet, mert itt megtörik hatalmad. Oda jutsz te is kielégíthetetlen férgek nyüzsgő tömegének eledelül, amelyek rajtad, benned vesznek el s oszlott maradványaik a tieddel együtt rothadnak porrá. A temető a végleszámolas, az általános likvidáció szintere Az élet pedig palatábla, amelyen magad egy bőtü vagy s a kérlelhetetlen kéz egyszer csak letörül, hogy többé soha fel ne Írjon, És történeted be van fejezve. A fejfa, vagy a már- ványkö többé nem rólad, hanem tetteidről s a megemlékezők szivéről beszél. Egy sírkő annyi, mint az élő kegyelet tnegkövíilése; mint a köteles szeretet és elismerésnek eklatáns kifejezése; mint az élő gőgnek önkéntes megtörése, amely becsülni tudja a rothadó anyagot. Egy kimúlt intő kéz a holt világból. Emlékezzél azért a megholtakról. Mert mikor a sírokat diszited föl s világot gyújtasz a porladók emlékének, akkor vagy az igazi, a megtért, a magadbaszállt, az elmúlás gondolatá tói megrendült ember. E napon tudlak szeretni, mikor leborulsz a nedves, sáros földig, mikor kedveseid sírjai fölött zokogod el semmiséged érzetének fájdalmát és tudatát; mikor gőgöd és önmagad megtörve, hagyod folyni s összevegyülni kö- nyüidet a föld porával; amikor nem szégyenled bevallani, hogy tudsz félni, fájdalmat érezni, mint a kicsi gyermek, vagy mint az erős Ahilles, aki véres könyet sirt elrabolt kedvese után így megtörve, sirva, sírokat díszítve vagy csak szerethető, gőz- és villámkorszaknak embere. Korod komor arculatában az az egy a rokonszenves vonás, hogy tudsz fájdalmat mutatni elhunyt nagy- jaid porai íölött s díszes, maradandó monumentummal őrized meg emlékeiket. A kegyelet s a kegyeletnek ez a testesitést nyert kifejezése teszi széppé alakodat. Mást semmit sem lehet benned szeretni — mert illúzióid nincsenek, az eszméket meggyilkoltad magadban, lelked szárnyalását megtörte a közöny. Megtagadtad a távolságot, hogy kicsinek tűnjék föl a magasság, hová erőszakkal törekedtél. S mi lett a véged? Lezuhantál a mélységbe. Most az a sirdomb számodra a legmagasabb hely, melyre letérdelsz. Ember 1 porból lettél s porrá leszesz. bocsátott Prózában, mely két kötet kiállítása kiválóan dicséri a »Zemplén* könyvnyomtató intézetét, — irt 141 kiválasztott költeményt és 28 tartalmas, a megye irodalmi, művészeti, társa dalmi érdekeinek szolgáló prózai dolgozatot. Legalább röviden költői beszélyeiröl, lyrai költeményeiről, — jelesül népdalairól és humorost szolgáltató költeményes munkáiról is meg kell emlékeznünk. Midőn a költeményekre az előfizetés felhívását bocsátották ki Pajzsoss Andor, Horváth József, és Dongó Gy. Géza, csak örvendhettek az irodalom barátai, amennyiben a hatvanas évek költői közt alig volt egy is, ki jobban színezte volna a nép gondolkodásmódját, mint Boruth, ki mintegy három évtized előtt tűnt fel első müve ivei, melyekből meleg kedély, élénk tüzft képzelem, s mindezek fölött tőrül metszett igazi magyarság szólt hozzánk. Leiró költeményei, a haza meleg szeretetétöl áthatott ódái az irodalmi körök figyelmét és méltatását vonták magokra; népdalai pedig, melyeket elsőrendű zeneköltők zené sitették meg, igazi, mesterkéletlen hangjokkal a nép szivéhez találtak utat.2) Dalait jobban ismerik, mint költőjük nevét, mondta Szana is.1) Valóban Boruthot működése tetőpontján mutatják be dalai. A »Szomorú fűz ága — Hajlik a virágra,.. .* c. kedves dal költőnk latjának becses gyöngye, legszebb virág érdeme koszorújában, s az is marad mindaddig, inig a magyar népdalok virágait bokrétába kötni és e virágok illatát keresni az élet küzdelmei közt az öröm napjának felidézése végett meg nem szűnnek. Azok a szép dalok, *) V. ö. Zemplén, 1887. 10. sz. ') Költemények. XI. I. (Halálozások). Sokak által szeretett és sokak tói megsiratott halottja volt városunknak, özv. Somogyné, sz. Marschalko Viktória, a jó »Vik fa-néni« nincs többé A tőrülmetszett, igaz magyar, őszinte, kedélyes és természetes matrónák sorából való volt, akik családjuk és szeretteik körében keresik és találják föl az ő kis világukat, melyben számukra boldogság fakad, öröm virágzik, megelégedés terem. A sokak áltál, mondhatni általánosan tisztelt Vikta-nénit, igaz, hogy a sors csapásai sem kímélték meg. Féltett szemefényét, nagyreményű Géza fiát 19 éves korában vesztette el. Derék fivérei, Marschalko Leó, kir. táblai tanácselnök, Tamás, m. kir. honv. ezredes; nővére, Meczner Antalné, gyors egymásutánban követték egymást a kimúlásban s mindnyájan megelőzték őt az utón, melyről többé nincs visszatérés. Hanem azért egészségesen és erőteljesen kilejlett kedélyét nem bírta megtörni a sors méltatlankodása. Leánya, Ida, Szánky tábornokné, szeretetének egész erejével fogta körül a legjobb édes anyát, aki a hü ragaszkodásból, szeretetből újabb és űjabb erőt és vidám ságot merített a neki osztályrészül jutott szép életkorhoz. Az utóbbi években betegeskedni kezdett s hónapokkal ezelőtt, mikor aranytiszta és gyémánt- fényű kedélye is elborult, hozzátartozói remegve gondoltak a legroszabb fordulatra. És valóban az örökké derült kedélynek váratlan elkomorodása a közelgő napszállatot jelentette. Messzekörben világitó és melegítő élet fáklyájának utolsó lobbanása f. hó 23-án, éjjeli 12 órakor következett be. Temetése tegnapelőtt, d. u 3 órakor ment végbe nagy részvét közt, mit valóban megérdemelt s nagy fénynyel és pompával, mit a gyönyörű idő nagyban elősegített.- A család részéről kiadott gyászjelentés igy szól: Tarpai Szánky Nándorné szül Somogy Ida, mint gyermek, és férje Tarpai Szánky Nándor, nyug. cs. és kir. tábornok a (h d.) katonai érdemkereszt tulajdonosa, mint vő ; továbbá Bicskey Kálmánná, szül. Marschalko Risa, mint nővér, férje és gyermekeik, valamint számos rokonuk nevében is fájdalomtelt szívvel tudatják forrón szeretett anyja, anyósa, nővére, nagynénjük, özv. Páricsi Somogy Istvánná, szül. Csepánfalvi Marschalko Viktória folyó 1889. évi október 23-án, éjjeli 12 órakor, végelgyengülés következtében, a halotti szen- ségek felvétele után, életének 75-ik évében történt elhunytát. A drága halott tetemei f. évi október hó 25-én d. u. 3 órakor fognak a római kath. szentegyház szertartása szerint beszenteltetni s a családi sírboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat pedig f. hó 26-ikán d, e. 9 órakor fog a helybeli r. kath. egyházban az urnák bemutattatni. Kelt S.-a.-Ujhely, 1889. okt, 24. Áldás és béke lengjen drága hamvai felett 1 — Koós Károly, a bodrogközi Tiszaszabá- lyozó-társulat nyugalmazott számvevője, Ujhelyben e hó 24-én, 67 éves korában, meghalt. A boldogult évek hosszú során tevékeny és lelkiismeretes tisztviselője volt a társulatnak mindaddig, inig bénító betegség nem érte testi épségét, mely bajával éveken át tehetetlenül küzdött csendesen bekövetkezett halála napjáig. Temetése, melyen Fejes István ref. lelkész mondott megható gyászbeszédet és imát, — rokonai, ismerősei és tisztelői nagy részvételével tegnap d. u. 3 órakor ment végbe. — Sennyey Viktor báró haláláról a következő gyász- jelentést vettük: Kis-sennyei báró Sennyey Béla a maga, valamint kis sennyei báró Sennyey Virginia és kis-sennyei báró Sennyey Felicitas, ugymelyek a költő fájdalmát enyhítik, mindenkor mások gyönyörködtetésére fognak szolgálni. így állván a dolog, ki tagadhatná, hogy a költő öz vegye e kiadványnyal divatját soha nem múló ékes emléket emelt néhai férje irodalmi nevének ;2) szent ez emlék, mint az a kegyelet által emelt sírkő, ott a Kossuth - utcának végén elterülő díszes temetőben, mely lanttal jelzett síremlékén e sokat jelentő szavak állanak : Boruth Elemérnek a költő özvegye, — a kihez igy szólt egykor a Törtsugarak c hangulatos költeményében: (182— 193. 1.) Ha egyszer a nép dalaimat zengeni fogja és eljő megkoszorúzni síromat, a tiedre viszem azt: .Fölkelek az éj felén síromból, S a tiedre viszem a babért . . Hisz’ te voltál az isteni szikra, Én csupán csak tolmácsod valék !* (183. 1.) Az a költői szikra, miként dalaiban, elbeszélő költeményeiben is sok helyet gyönyörűvé, remekké teszen. Költői beszélyei közt a Betyár- időkből címűben oly remeklés (3 45. 1.) nemes opáljára bukkanunk pl. ama részben, hol atyja Katalint férjhez menetelre készti ahoz, kihez nem vonzódék: ,Miként az égnek Szivárványa avagy borúja Tükrében a zajtalan tónak : Úgy a szív, a lélek öröme, búja A szemekben lerajzolódnak. . . Midőn az ajk néma. hallgatag, S rajta még egy sóhajtás se kél, A belső küzdés rejtve nem marad. . . Oh a szem mindent, mindent elbeszél.“ (rí—la. I4 (Vége köv.) 2) Zemplén. 1887. 40. sz.
