Zemplén, 1889. július-december (20. évfolyam, 27-50. szám)

1889-10-06 / 40. szám

ajánlható. A .Magyar Szemle* kiadó tulajdonosa Kaczvinszky Lajos, a kipróbált újságíró, szerkesztő pedig Rudnyánszky Gyula, kinek neve eléggé biztosíték arra nézve, hogy a ,Ma gyár Szemle*, a legjelesebb Írók és költők közleményeivé" oly dús tartalmú, |hogy az élő irodalmat a legteljesebben s' igazán méltóan képviseli. Meg is kedvelte a közönség gyorsan és ma már az egész országban úgy elterjedt, hogy törekvése még az eddiginél is pompásabb tartalmával sikereit állandókká tenni. Melegen ajánljuk mindenkinek, hogy kérjen a .Magyar Szemlédből mutatványt, mert akkor bizonyosan előfizet rá. A .Magyar Szemle* előfizetési ára félévre 3 ft, negyedévre I ft. 50 kr. A kiadóhivatal (Budapest, VI. kér. uj-utca 14. sz.) készséggel küld mutatványszámokkat. Uj zenemű. Téborsiky Nándor nemzeti zenemükereskedé- sében Budapesten IV. kerület, Váci-utca 30. sz. a. legújabban megjelent ,Kóssuth-dar szövegét irta Ábrányi Emil, zenéjét énekhangra zongoralrisérettel szerzé : id. Ábrányi Kornél. A díszes kiállítású és ép oly költői szövegű mint zenéjü, tiszta magyar jellegű dalnak egy pompás díszpéldányát a kiadó a nagy hazaimnak is megküldé születése évforduló napjára. Szerző e dalt férfinégyesre is átírta, mely a nevezett kiadónál legközelebb szintén meg fog jelenni a hazai magyar dalegye­sületek használatára. A lendületes szöveg clíö versszaka igy szól: .Szomorúság könnye ragyog A magyar nép szemében, Érted ragyog, Kossuth Lajos, Mint csillag a setétben. ■ A hány csillag, mint eltűnik, A dicső nap ha föl kél: Könnyeink is eltűnnének Ha te hozzánk eljönnél.* Az . elegáns kiállítású kiadvány, melynek a címlapját az agg hazafi hű arcképe díszíti, kapható a kiadónál, Ara 1 ít. A »Vasárnapi Újság* 39 száma -kővetkező érdekes tartalommal jelent meg: Gházi Ozmán pasa. (Arcképpel.) — Erdő szélén. (Költemény.) Széchy Károlytól. — A Gilaba János szerencséje. (Elbeszélés.) Bihari Kálmántól. — Kisbér. (4 kép pel.) — A kisbéri ménes. (4 képpel.) — Száz év előtt. — Egyveleg. —^A szegedi rakódó-part. (1 képpel.) — Barangolások a Tátravidéken. (6 kép­pel.» _ Mária Terézia a pozsonyi országgyűlésen. (1 képpel.) — Az antverpeni katasztrófa. (4 képpel.) Irodalom és művészet — Kózintézetek és egyle tek. - Mi újság ? - Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Képtalány. — Sakktalány. — Heti naptár. — A »Vasárnapi Újság« előfizetési ára negyedévre 2 ft, a »Politikai Újdonságok«-kai együtt 3 ft. — Ugyancsak a Franklin-Társulat kia­dóhivatalában (Budapest, egyetem-utca 4. sz.) meg­rendelhető a .Képes Néplap« legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 ft. MinéCfin a masyar családoknak olyan gazdag könyvtára. lUllbüCll melyben annyi szellemi szórakozást találhatna a család minden tagja, mint a mennyit a .Képes Családi Lapok* válogatott közleményei nyújtanak. Nincsen a családi életnek s a gondosan vezetett magyar vendégszerető háznak olyan kérdése, melylyel e lap melléklete a .Nő a házban* szakava­tottan ne foglalkoznék. A .Képes Családi Lapok* előfizetés' ára a Nő a házban* cimü divat-melléklettel együtt egész „fi ft rzlz,.ro 1 e> — - r- -0 kr., s a kiadéhi­vatll >.*. .1. sz.) melyhez az elő­, . .. ... , . - . intézendők, kívánatra „efc - , , mutatványszámokkal. száma következő érc... • . ; t o de Nem az apja vere. (fort. u, fon S klai Jánostól. — item«.’ ) „ ..a .tói. — A hat”3­nas évek irodalma. Tolnai Lajosi. — A kaczér- ság. (Csevegés.) Szendrőif*;, _ Gondolatok. — (Kőit.) Méry Károlytól. — Utazás-közben. (Humoros rajz.) Hevesiné Sikor Margittól. — Em­léksorok. Petri Mórtól, -- Ébren alvajáró. (Re­gény, folyt.) V. Gaál Karóimtól. — Mindenféle. — A hét tükre. (Csevegés.) Szent-Mihálytól. — Képeinkhez. — Irodalom. — Művészet. — Szín­ház. — Értesítő. — Hymen. — Képeink: Elő­léptetve. Az aranyos. Egyházi énekkar. — Mel­léklet: A rongyos. (Eredeti regény.) Tolnai La­jostól. A közönség köréből. — Alak s tartalomért a beküldő felelős. — Föl- és meghívás. A sátoralja-ujhelyi kereskedő ifjaknak f. évi szeptember hó 28-án a városi szinház termében tartott népes értekezlete egyhangú határozattal ki­mondotta, hogy hazánk minden nagyobb városa után indulva, »kereskedő ifjak egyesület«-ét alakit, melynek célja: „osztályköréhez tartozó és általá­nos hasznú érdekek előmozdítása, szellemi ösztön­zés, társalkodás, a hazai nyelv művelése és gyö- keresitése a kereskedelmi téren, közbenjárás a helyeszközléseknél és a szükségben lévő pályatár­sak segélyezése* és melynek úgy a kereskedelmi és közgazdasági élet bármely ágában működők, mint más osztályokhoz tartozó müveit egyének alapitó, rendes és pártoló tagjai lehetnek ; vala­mint kimondotta az értekezlet, hogy ha a főnö­kök és az érdeklődő önálló egyének támogatását kellő mérvben megnyeri, szabályszerűen »egye- sület«-té alakul. Tekintettel arra, hogy ezen egyesület min den körülmények között hézagot pótolni és nem viruló társadalmi viszonyainkon mindenesetre len­díteni van hivatva ; továbbá tekintettel arra, hogy hazafias, kulturális és emberbaráti hármas célra óhajtanak a kereskedő ifjak tömörülni : teljes bizalommal fordul a kiküldött ideigl. választmány Sátoralja-Ujhely város kereskedőihez és bármely állású müveit lakosaihoz, az egyesület létesítése és fentartásához erkölcsi és anyagi be­cses támogatásukat kérvén. Az egyesület alapitó tagja az, ki öt forintnál tetszés szerint nagyobb összeget ajándékoz és ezen felül 3 éven át rendes tagként 6 ft. évi járulékot fizet. Pártoló tag évenként 4 ft. dijat fizet és kö­telezettsége szintén 3 évre szól. Tisztelettel fölkéretnek tehát mindazok, kik az egyesület tagjai közé lépni óhajtanak, hogy ezt alulírottnak jelenteni, illetőleg, hogy a f. évi ok­tóber hó 8-án esti 8 órakor a városi szinház ter­mében tartandó közgyűlésen megjelenni szíveskedjenek. E közgyűlés napirendje: a) az id. választmány jelentése ; b) az alapszabályok tárgyalása és ej a tisztikar megalakítása leend. S-a.-Ujhely. 1889. okt. 3-án. Jíémethy Bertalan, az id. választmány elnöke. JEECátláus Xi3r-u.g-ta.t0. A bodrog-zsadányi tüzkárosultak felsegitésére Füzesséry Ödön főszolgabíró ur gyüjtö-ivén adakoz­tak : Olasz-Liszka város 16 ft. Tolcsva város 5 ft 60 kr. Bodrog Kisfalud község 7 ft 40 krt. Fogad­ják a nemesszivü adakozók hálás köszönetünk nyilvánítását. Szabó András, Kárpát hi Péter, községi biró. (P. H.). közös tanító. KÖZGAZDASÁG. Falusi tűzrendészet. A földhöz tapadt köznép végveszedelembe jut, ha »szegénysége« tűzesetnek lesz áldozata. A falusi nép, ősi szokásához híven, fából, paticsból épit, ritka esetben történik, hogy a vá­lyoghoz, vagy éppen a kőhőz is hozzányúl. Fe- delékül legolcsóbb a szalma meg a nád. Építke­zéseinél ügybe sem veszi az épület formáját, an­nak a szomszéd épületektől való távolságát. Az alig nehány négyszögöl területű udvaron egy fe­dél alá húz házat, kamarát, istálót. Ennek vé­gébe telepíti a csűrt, az udvar másik oldalára, vagy az utcától való kerítés helyére a sertés- és tyuk- ólat. Az udvar közép Ve boglyába rakja a tüzelő­anyagot, aratáskor ua.arára zsuffolja búzáját, ga­bonáját, szalmáját, zsúpját ; őszkor a szomszédház ereszéhez rakja a szénáját, És ha már mindezek­kel igy jó rendben van, összetett kézzel 'Kiat ad istennek, hogy 2Z ő portája milyen szépen töltve V2Vi midi javakkal. Ha aztán a szomszéd az ilyen szabálytalan­ságba beleszól s jelentést tesz szolgabirónál: ki­jön a rendelet a falu birájának, hogy az udvaron tüzrendőri szemlét tartson és 48 óra alatt a rendelet­nek szerezzen foganatot. A községi biró mit tesz e rendeletre ? Mert a bepanaszolt fél rendszerint sógor, koma — avval a biztatással nyugtatja meg a bepanaszolt atyafit, hogy az a porta nem a szol- gabiróé, hanem a komáé, oda rakhatja fáját szal­máját stb. a hová tetszik, abba száz szolgabiró sem parancsol. Itt aztán vége szakad a szolgabirói rendeletnek. A mi népünk épületeit tűzkár ellen csak el­vétve biztosítja. A legtöbb abban a balga hitben él, hogy az a biztosítás csak úri tempó. Azt mon­dogatják, hogy az urak nem elégesznek meg a sok adóval, hanem még a biztosításokból is hízni akarnak. A szegény ember a jó isten oltalma alatt áll. Mikor aztán a szegény szüle kenyér után lát s óvóiskolák és falusi menedékhelyek hiányá­ban apfó gyermekeit, hogy őket baj ne érje, a házba csukja és eltávozik — a gyermekek unal­mukban gyufajátékhoz fognak, kigyul a ház, tüzet fog a szomszéd háza, ég a falu, s mert a nép kint dolgozik a mezőn, nincsen a ki elfogja a rohanó tüzveszedelmet. Mikorra a nép a külső munkáról megrémülve s nagy későn hazaérkezik, mentéshez fogna, — de mivel ? Vizipuskája nincs a falunak. Fa­zékkal, kupával hordják a vizet, locsolgatják a még tüzet nem fogott szalmás épületeket. De hát mit árt az ilyen eljárás a rengeteg tűznek f A vizipus- kák hiányában a népnek nemcsak hogy a sze­génysége, utolsó harapás kenyere, testi ruhája is oda ég, de még a házban benrekedt gyermekek s magukra hagyott tehetetlen betegek is elpusz­tulnak. így fogy a nép számban, igy pusztul a nemzeti vagyon, igy jut koldusbotra gondatlanság és vigyázatlanság miatt a szegény nép nagy része. Akkor jut már eszébe a tüzkár-biztositásnak hasz­nos volta, mikor késő ; mikor már önerejéből nem foghat uj ház építéshez, de még csak siránkozó gyermekének sem képes már adni egy falat ke­nyeret. Ha pedig jó emberek könyörületességé- ből némi segitséghez jut: újra csak úgy építkezik, mint azelőtt, temérdek fáradtsággal és önmegta gadással helyreállítja a régi tűrhetetlen állapotot. Községeink saját jószántokból soha sem fog­ják beszerezni a vizipuskát ? A falusi nép azt ál­lítja, hogy a vizipuska csak a városi úri tűzoltók­nak való, hogy azzal vasárnaponkint parádézhas­sanak. Falura elég a cseber is. Miért is szükséges, hogy a községek részére a fensőbb hatóság ren­delje meg a tüzfecskendőket, Ha ezek meglesznek, mi néptanítók szívesen veszünk magunknak fárad­ságot, hogy azok kezelésére betanítjuk a népet. A tüzeseteknek gyakori ismétlődhetésének, igénytelen véleményem szerint, csak úgy lehetne ele­jét venni, ha a járási főszolgabirák kőrútjuk alkalmá­val nem sajnálják a fáradságot s tüzetesen meg­szemlélik községeikben a portákat. Az udvaro­kon és az épületek közelében felhalmozott szalma, fa és egyéb eléghető anyagokat az épületektől tá­volabb eső helyekre karhatalommal elrakatják, a tapasztatlan kéményeket rendbe vétetik, a la­kosságnak büntetés terhe alatt meghagyják, hogy az ujjonan készült épületeket legalább is zsindely tetőzet alá vegyék, s rendeletüknek pontos vég­rehajtására a községi bírákat szigorúan kötelezik. Ha mindezek és a vármegyei szabályrende­letben pontosan leirt egyéb hatósági intézkedések sikeresen keresztül vitetnének : népünk meglenne mentve a nagyobb veszedelemtől. Akkor majd maga is beismeri, hogy az urak parancsa csakugyan a közjó érdekében szólt. Hárpáthi Péter. Nyilt-tér.*) Tekintetes Szerkesztőség I B. lapjának 39, száma »Utcai botrány« cim alatt közölte azon sajnálatos inzultust, mely tiszt, rabbinkat, Bermann Lipót urat f. hó 23-án érte. E közleménynyel szemben kénytelenek va­gyunk helyreigazítással élni s kérjük a t. szer­kesztőséget, hogy a történetet minden kommentár nélkül előadhassuk a következőkben : F. hó 23 án d. u. 2 óra tájban beteges rab­bink a Korona utcában sétán volt a Diana-kert felé, és midőn a »Veres rák« nevű korcsmához ért, egy — őt hátulról követő — férficsoport han- gos társalgását hallotta meg, mely úgy a rabbi ur személyét, mint felekezetűnket mélyen sérté; melyet azonban tartalmánál fogva e helyütt repró - dukálnunk nem lehet. Rabbink méltán azt híven, hogy e csoport nagy fejű, miveletlen egyénekből áll, benső felhá­borodását elfojtva tova haladt; és midő.i a Nyo- markay-hazhoz ért, érzé, hogy valaki a sarkára hág, őt a gyalogjáróról leszorítandó. Visszatekintvén • 5 intelligens külsejű egyént lat maga előtt és meglepetésében jogos méltateln- kodással azt mondá e ,valaki-*nek: »Ha ön nem tudja az illemet, hát tessék előremenni.« Erre az »illető úri egyén« »Micsoda illem ? Ebadta zsidajal« szavakkal a rabbinak fordult és őt botjával megütötte; egy »másik úri egyén« pe­dig ezzel egyidejűleg ,Üsd pofon a zsidót!* sza­vakban adott kifejezést nemes indulatának. . . Világos tehát, hogy nem szemközt, hanem hátulról jöttek azok, kik közül nehányan ezen __ széles hazánkban feltűnést keltett — botrány.t inszczenálták és hogy t. rabbink összezördülésérő szó sem lehet. S. a.-Ujhely, 1889. szept. 30. Tisztelettel Az izr. hitközség elöljárósága : Nómethy, ,-Schwarcz Bernát, titkár. (P. H.). elnök. *) E rovatban közlőitekért nem vállal felelőséget a szerk. KIMUTATÁSA a zemplénvármegyei nyilvános közkórház 1889. évi szept- havi beteg-forgalmának. •O ^ *- rt rO g AO ti •7 <U 0 <u ro •*-* <u txo <u Ezek közül elbo­csáttattak Á3 *0) k - ! d _ u 1 _í, áí O ^ CL rj. rt d Ö 1889. aug. ápolás alatt r \ 1 1889. szept. újonnan felvé ! rfl vb :0 cJ ’o CL ■< i Gyógyulva Javulva 1 Győgyulatlan J Meghalt ca j O L-H «3 <u N CO 0 1 ! A hó végéve lás alatt ma Az ezen idő al merült ápolási 32 “ ...... ‘ i----­.... 98 156 — — 7 b i3S 962 7okár József, Dr. Schön Vilmos, alorvos. főorvos. Felelős szerkesztő: HORVÁTH JÓZSE H1. Főmunkatárs: D ON Gr Ó Gr 7. GrÉZÁ. Kiadótulajdonos: ŐZV. BORUTH ELEMÉRNÉ.

Next

/
Thumbnails
Contents