Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1889-04-07 / 14. szám
(Gondatlansángból halál.) Szögi községében történt, hogy az anya mellett két és fél éves gyermeke settenkedett, amint az ebédre készült galuskát leszűrte, s a forró vizet a földön lévő edényben hagyta. A szüle valamiért kinézett az udvarra ezalatt szerencsétlen gyermeke beleült a forró vízbe és oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy 48 óra múltán nagy kinok közt meghalt. (Eltűnt.) Bartó Sándor, zalkodi birtokos, egyik barátja társaságában ezelőtt két héttel vadászni ment és máig sem tért vissza házához. (Öngyilkosság.) Nagy János 17 éves lasztóczi legény e hó 2-án öngyilkossági szándékból gyufaoldatot ivott, a melynek következtében még az nap nagy kinok között meghalt. Mint utóbb kiderült szerelmi bubánat vitte halálba a szegény ifjút. (Révész Imre) tánctanitó szokásos tánctani- tási folyamát f. évi április hó 23 án kezdi meg a «Diána“ tánctermében, Beiratkozások özv. Schön Izidorné házában (Kazinczy-utca) naponkint esz- közölhetők. Bővebben a falragaszok. (Az első magyar általános biztositó-társaság ma tartotta rendes évi közgyűlését Károlyi Gyula gf. elnöklete alatt. A közgyűlés határozatképes ségének konstatálása után elnök megnyitó beszédében kiemeli, hogy a közgyűlés tárgyát az alapszabályok módosítása is képezi. A módosítások főleg a 27., 38., 39., 52. és 57. §§-ra vonatkoznak. A társaság első alakuló közgyűlésén, 1855. márc. 13-án a kormányzó-testület következőképen lett megválasztva: A választmány állott az elnök és alelnökön kívül 12 tag és 6 póttagból; az igazgatóság 5 igazgató és a vezérlő igazgatóból ; a vizsgáló bizottmány 6 tagból, összesen állt a kormányzat 32 tagból. A mai javaslat visszatérés a régi rendszerhez, mely jónak és helyesnek bizinyult. Az 57. §. módosítása a részvényesek számára és előnyére nagy horderejű intézkedést tartalmaz. Aránylag nem sok idő alatt gyűjtött össze a társaság nyereménytartalékot, melyből 1876. és 1879- ben a részvényesek javára 2.100,000 ftot fordíthattak az alaptőkének 3 millió forintra történt felemelésére. Azóta újra nevezetes összegre gyűlt e nyereménytartalék, mely ha a teljes 3 millió forintot eléri, tovább nem lenne szaporítva. De szaporítása nem is szükséges, mert 31 évi tapasztalat mutatja, hogy még mostoha esztendőkben sem kelle azt soha igénybe venni. Az eddig a nyereménytartalék növelésére szánt hozzájárulásból jövőre egy «külön tartalékalapot« kiván a társaság megteremteni, és ha egyszer e külön tartalékalap, jelentékenyebb összegre fog emelkedni, részvényesék még a kedvezőtlen üzletévekben is számíthatni fognak 160 ft osztalékra. Az elnök e megnyitó beszéde után felolvastatott az igazgatóság jelentése, mely szerint a múlt évben a tüzbiztositási osztály kedvezőbb eredményt mutat, mint 1887- ben ; ellenben a jég és szállitmányi üzletágak veszteséggel zárattak le. A tűz- és szállitmányi díjtartalék 1.848,530 ft 13 krt tesz; ezenkívül a társaság különféle tartalékai ez évben is jelentékenyen emelkedtek. Ugyanis: az életbiztosítási díjtartalék 13.414,368 forint 10 krra, a nyereménytartalék 2.302,983 ft 4 krra, a tisztviselők segély és nyugdíj-alapja 498,688 forint 71 krra, a »Lévay-alap« 67,819 forint 17 kr., a dunaparti házadó-tartalék 54,348 ft 15 kr. Az árfolyamkülönbözeti tartalék, mely tavaly teljesen felemésztetett, az idei mérleg szerint 300,000 forintot tesz. E tartalék a múlt évben gyűlt össze, de ezenkívül még 90,800 ft 50 krnyi tartalék van azon értékpapírok árfolyam különbözeiében, melyeket az 1888. évi december hó 31-iki árfolyam szerint vehettek volna fel, de tényleg kisebb értékkel lettek a mérlegben felvéve. A zárszámadásban kimutatott és 765,553 ft 98 krt tevő nyeremény felosztására nézve javasolja az igazgatóság, „hogy az alapszabályszerü levonások után fenmaradó 457,509 ft 74 krnyi tiszta nyereményből i-ör az alapszabályok 60. § a d) pontja értelmében közhasznú célokra, az évi eredmény l°/0-ának megfelelő összeg, u. m.: 7638 ft 54 kr. adassék; 2-or osztalékul minden egész részvény után 152 ft és igy összesen 456,000 ft fizettessék ki; 3 or a fenmaradt 1509 forint 74 krnyi összeg a jövő évi számlára irattassék elő. Thuróczy György részvényes az igazgatóság javaslatai és az alapszabályok módosítása tekintetében többnemü vál toztatásokat ajánlott, de a közgyűlés az igazgatóság összes javaslatát változatlanul fogadta el, a felmentvényeket megadta és végül megválasztotta uj választmányi tagokul: Hodossy Imre, Heinrich István, Mendl István, báró Nikulics Fedor, gróf Nádasdy Ferenc, Steiger Gyula, gróf Wenckheim Frigyes, gróf Zelénski Róbert, gróf Zichy Béla í uj igazgatósági tagokul: Schosberger Zsigmond, Ullmann Károly Pál, gróf Zichy Nándor; uj felügyelő bizottsági tagokul: gróf Battyány Géza, Jekelfalussy Lajos, gf Szapáry Gyula. Budapesti Hírlap. (Szerkesztők és laptulajdonosok : Osukássl József és Rákosi Jenő.) A .Budapesti Hírlap* a lefolyt hetek politikai viharaiban, küzdelmeiben jobban bebizonyította, mint valaha, hogy merészen lobogtatott zászlaján ez az egyetlen jelszó áll: magyarság. Lángoló szózatai, melyeket napról-napra kibocsátott, élénk viszhangot keltettek az országban s fokozták a .Budapesti Hírlap* népszerűségét; elterjedtségét pedig eddig páratlan fokra emelték. A .Budapesti Hírlap* már is olvasói közt találja az ország legkiválóbb intelligenciáját, mely megértette, hogy e lapban a magyar nemzeti politika nyer legpregnánsabb kifejezést. A .Budapesti Hírlap* sikerének egyéb tényezői a régiek maradnak : a kitünően szervezett szerkesztőség s a k e n - : gyors és hü kiszolgálása, tekintet nélkül a költségekre. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kivül saját külön tudósitó értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk: nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a „Budapesti Hírlap* arról rögtön ne adjon hü és kimerítő tudósítást. A ,Budapesti Hirlap' politikai cikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Grünvald Béla, Balogh Pál írják más kiváló hazai publicistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem, csak nemzeti érdeket ismerő szelleméhez. Politikai hirei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alapján szerkeszti s az ülés külsőségeit vidám csevegésekben tárgyalja. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésekkel látnak el rendes levelezőnk, minőkkel minden városban, sőt nagyobb községben is bir a lap. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósitők vannak, a kik úgy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rögtön megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kivül minden fontosabb esemény felől a szerkesztőség külön kiküldetési tagjai adnak gyors és bő értesítést. A .Budapesti Hirlap* e célokra havonkint oly összeget fordít, mint a mennyi ezelőtt £0 évvel még egy-egy hirlap egész költségvetése volt; de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő orgánuma a sajtónak. ,Budapesti Hírlap« Tárca rovata a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordít rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, a mi tájékozására szükséges. A regénycsarnokban csak kiváló irók legújabb müveit közöljük. — Az előfizetés feltételei: Egész évre 14 ft, félévre 7 ft, negyedévre 3 ft 50 kr., egy hóra l ft 20 kr. Az előfizetések vidékről legcélszerűbben póstautalványnyal eszközölhetők következő cim alatt: A ,Budapesti Hiriap' kiadó-hivatalának, IV. kerület, kalap utca W. szám. KÖZGAZDASÁG. A tiszai törvényjavaslatok ismertetése. (Folytatás és vége.) A tisztelt választmány tagjai bizonyára tud- ják azt, hogy a több társulatot már 1876-ban, a bodrogközit 1878-ban, Szegedet 1879-ben s a majdnem minden tiszai társulatot ért árvíz csapások után, úgy a magas kormány, mint a törvény- hozás, mindig jobban belátta azt, hogy az óriási összegeket elnyelő szabályozási költségeket az érdekeltek, segély nyújtás nélkül, meg nem bírják, továbbá, hogy a szabályozási műveletek által nemcsak az illető érdekeltek kapnak az árvizek ellen nagyobb védelmet s esetleg uj művelhető területeket, hanem maga az állam is jobb közlekedési utakat, jobb közegészségi viszonyokat s jövőre nagyobb s biztosabb adó-alapot s igy közvetlenebbül érdekelve van a szabályozási műveletek mielőbbi sikerülte által, a mint azt eddig hitték s tartották. Ennek tudatában s hogy a társulatok működése fenakadást ne szenvedjen, a szabályozás ügye pedig hatályosabbá váljék jött létre az 1881. XLII. tvcikk, a mely biztosította a társulatoknak 1. hogy az 1856 iki patens által Ígért 15 évi adómentesség a terméketlenekből termény- zőkké vált területekre nemcsak megtartva, hanem bizonyos körülmények között meghosszabitva is lesz. 2., hogy az adó változhatatlanságát az ártéri területekre az uj adókatasterben is fentartják. 3., hogy a rendkívüli gazdálkodási költségek címén a védmüvek, zsilipek s csatornákba tényleg beépített alapbefektetési összeg, valamint az ezen müvek évi fentartási költsége után járó 8°/0 az adóalapból le fog vonatni, illetve az ez összeg után eső adó leszámitatni, vagy a hol azt az adót az állam az érdekeltektől e leszámítások nélkül bevette, a társulatoknak a bevett adó fennebbi hányada évnegyes részletekben vissza fog téríttetni. 4., hogy ezen visszatérítendő összegül elismert mennyiség nem fog változást szenvedni. Ezen törvény által a helyzet nehézsége egyelőre megoldva látszott, habár a társulatok mindazon functiokért, a melyeket a szabályozási műveletek által magának az államnak is tettek, magukat teljesen kárpótolva nem láthatták is. Különösen megnyugtatólag hatott reájok azon körülmény, hogy az adminisztráció rendes menete és a védmüvek fentartása, mely azelőtt a hatóságok közönye folytán behajthatatlanná vált költség járulékok miatt veszélyeztetve volt, az adótéritmények által némileg biztosítva lett. S a ki e törvény ke letkezte óta figyelemmel kisérte az egyes társulatok működését, kénytelen elismerni, hogy administrativ kötelességeiknek jobban feleltek meg mint azelőtt. De most a pénzügymínister ur az 1881. XLII tvcikket egy újabb javaslattal lényegesen s vélelmem szerint a társulatokra hátrányosan akarja módosítani. Attól tartok, hogy a társulatok életében az 1881. XLII. tvcikk óta észlelt javulás, minden árvédelmi és conversionális üdvös s jóakarattal készített törvény dacára csökkeni fog. A módosítások közül a főbbek a következők : 1. Az alapbefektetések s a fentartási költség után az adóalapból való leszámításra eddig 8°/0-el engedélyezve volt tételt a pénzügymínister ur 6 vagy 5-re kívánja leszállítani. 2 A törvényben kimondandónak tarja azt, hogy bármennyi befektetése legyen is egy társulatnak, magasabb adótéritményre nem számíthat, mint a földadó, tehermentesítési s rendkívüli pótadó együttes összegének 60%-ára. 3. Hogy mindazon társulatok, a melyeknél az adótéritményből számunkra járó összeg nincs a kölcsön biztosításául lekötve, kötelesek záros határidő alatt kölcsöneiket földhitelintézeti kölcsönre convertálni. Ezen javaslat törvényerőre válta esetén, társulatunkra nézve azon eset állana elő — először, hogy bármennyit lennénk is kénytelenek költeni védmüveinkre ezután, az eddig élvezett 88,319 forintnyi adótérités helyett csak 58,263 ft vagy is évente 30056 ittál kapnánk kevesebbet — másodszor, hogy a mostani az állam közvetítésével s inkább tőle nyert 3 millió forintos s részben 7, részben 5 év óta már törlesztés alatt álló kölcsönünket egy újabb 230—250 ezer forinttal nagyobb névértékű földhitelintézeti kölcsönre keilend konvertálnunk, a melynek annuitási részlete ugyan kisebb volna, be törlesztési ideje mostantól 50 évig tartana. Ha figyelmen kivül nem szabad is hagynunk azon anomáliát, mely tényleg egyes társulatoknál létezik, hogy t. i több adóvisszatéritést kapnak, mint a mennyi adót fizetnek (igy pl. a bodrogközi társulat 280 000 magyar holdnyi ártereinek tiszta jövedelme 280,000 ftra van felvéve, ennek állami adója volna 70.000 ft, tényleg pedig kap 88 319 ft adóvisszatéritést) még sem tartom helyesnek, hogy egy előnyt, melyet valaki bona fide huzamosabb ideig élvezett s melyet már megszokott, minden rekompenzáció nélkül vegyenek el tőle csak azért, mert annak idején nem gondolták meg jól, hogy mit adtak 1 Tartok tőle, hogy ezen előny elvesztését különösen azon érdekeltség fogja nálunk megérezni, a mely az uj osztályozást sürgeti, mert ennél az adóösszeg és a visszatéritmény közti különbség igen szembeszökő. Már most is szellőztetik ezen kérdést a pénzügyministeriumban és csak a napokban olvastam Kvassay Jenő a vizszabályozási és talajjavitási hiteltörvényhozási rendezését tárgyazó dolgozatát, a melyben felemlíti azt, hogy akatas- teri liquidatió alapján egyes társulatok több adó- visszatéritésben részesülnek, mint a mennyi adót tényleg fizetnek! Állításának igazolására pedig nem csekély meglepetésemre és bosszúságomra a mi társulatunkat hozza fel például. A harmadik tvjavaslat azon benyomást teszi reám, mintha a kormány az államilag adott kölcsön nem épen kellemes terheitől a konverzió utján szabadulni s a kincstári készletek számára ez által talán egy tekintélyes tartalékot alkotni akarna. De ha a pénzügyi kormány kedvező pénzügyi eredményeket is vár a tiszai érdekeltektől, legyen tekintettel arra, vájjon a kincstár részére elérendő kedvező eredmény nem fog-e az érdekeltségnek tízszeres kárt okozni ? A Tiszaszabályozás érdekében tervezett uj törvény-javaslatokat az előadottakban volt szerencsém a tisztelt választmány becses tudomására hozni. Miután egyes választmányi tag urak azon kérdést intézték hozzám, hogy mi nézetben vagyok töltéseinknek az 1888-iki viz felett egy méterrel követelt felemelése s a kölcsön utján ezen célra beszerzendő 1 % millió ftos költség iránt? legyen szabad erre röviden felelnem, nem mint a társulat elnöke, hanem mint az érdekeltségnek egyik tagja A folyton s aggasztó mérvben szaporodó felső-szabályozási műveletek folytán igen üdvös volna védtöltéseinket emelni s megfelelően erősíteni. De ha a lehető legnagyobb elismeréssel adózom is azon fáradságot nem ismerő s odadó buzgalomnak, a melylyel a mostani közlekedési minister ur a tiszai védmüvek állapotát mindenütt megismerni törekszik és a bajokon segiteni óhajt, mégis sajnálattal bár, de kénytelen vagyok kimondani, hogy én az érdekeltséget nem tartom már jobban megterhelhetőnek — mert az eddig felvett kölcsönökből kirótt járadékok s évi költségekből, a legszigorúbb behajtási módok alkalmazása mellett majdnem egy évtized óta mindig 200,000 forinton felül marad hátrálék egyik évről a másikra s azért a fennebb ecsetelt s nagyon szükséges munkálatok nézetem szerint csak akkor lesznek teljesíthetők, ha a költségek viselését a társulatnál már elérkezett maximális megterheltetés elvének megfelelőig az állam venné át ! gf. Mailáth József, Szerüsesztóség-i posta,. Iligiena. Meg fog jelenni. Viliar titán — Husvétra C. versek nem közölhetek. L. F. urnák N.-Mihály. Az első tudósítás nem érkezett hozzánk. Több tudakozódénak. Dr. Duka Tivadar hírneves hazánkfiának nagyérdekü dolgozatát, mely a zemplénvármegyei orvos gyógyszerész-egyesületnek S.-a.-Ujlielyben február hó 17-ik napján rendezett ismeretterjesztő estéjén olvastatott föl, jövő tárcánkban kezdjük közölni. 6. L. urnák, Homonna Nagyobb terjedelme miatt lapunkba be nem fért szép levelét elküldöttük a ,Sárospataki Laßok' c. egyház- és iskolai lap t. szerkesztőségéhez. Irántunk tanúsított szives figyelméért fogadja köszönetünket. Felelős szerkesztő: HORVÁTH JÓZSEF. Fömunkatárs: DON Gr Ó Gr Y. GrÉZA, Kiadótulajdonos: ÖZV. BOHUTH ELEIvIÉRI>TÉ
