Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-03-24 / 12. szám

ről az agy működésének szünetelése folytán üdít,

másrészt időt enged a szerves anyagok képzésére. * *

*

Eddig nagy részben a mozgás elméletével foglalkozván, csakis az utolsó sorokban utaltam arra, mily feltétlenül szükséges a mozgás egészségünk fenntartására s igy életünk kellemessé tételére.

Minden rendelkezésünkre álló eszközzel oda kell hát törekednünk, hogy a természettől a mozgás megvalósítására rendelt izmokat mennél nagyobb tökéletességre emeljük a gyakorlat által s azokat ne csak, mint a helyváltoztatásra rendelt szerveket tekintsük, ne csak arra használjuk, hogy kenyerünket megkeressük általok, de tekintsük azokat oly tényezőknek, melyek első sorban vannak hivatva életünket meghoszabitani s midőn arra törekszünk, hogy izmaink fejlesztése által az erős állatot növeljük az emberben, ezáltal egyszersmind a legmagasabb válaszfalat emeljük ember és állat között szellemi tekintetben, mert réges- régi s eléggé soha nem ismételhető igazság, hogy csakis egészséges testben lakhatik egészséges lélek.

Ez elv vezette a legrégibb müveit népeket is már, midőn első sorban a testet képezték, hogy abban egészséges lakást készítsenek a szellemnek.

Vajon a klasszikus görögök képesek lettek volna-e ezred évekig fennmaradó s dicsőségüket hirdető müveket alkotni s nevüket örökre halhatatlanná tenni, ha a ,Pentathlon8 atlétáit, mint olyanokat nem tisztelik, kik Homér hőseit adták nemzetüknek.

Erem pénzeket verettek, szobrot emeltek kitűnő fejedelmeik, művészeik, költőik, tudósaik tiszteletére, de nem kevébbé tisztelték meg azokat, kik a testgyakorlás valamely nemében tűntek ki.

A rómaiak is mesterüknek tekintették a görögöket s hozzájok mentek tanulni, vagy onnan vitettek mestereket, kik Róma gyermekeit s férfiait a testgyakorlásban oktatták.

Mert hiányos nevelésű ifjúnak tartották azt, ki a legkitűnőbb tudományos műveltségen kívül még úszni sem tudott. (« . . . neque natura didiéit!») Ciceró maga is két évet töltött Görögországban ökölvívással, birkózással s egészségesen térve vissza Rómába, ezután tartotta leghatalmasabb szónoklatait.

A »gymnasium* sem az a hely volt eredetileg, a mely ma, hanem épen a testgyakorlásoktól nyerte elnevezéseit.

A persák, egyiptomiak is addig vtitek szerepet a világtörténelemben, mig testüket nem engedték elsatnyulni.

A hinduknál — Ázsia e csudálatra keltő rokonszenves népénél, mai napig fennmaradt a buzogány játék s a kardot oly ügyesen kezelik, karizmaik oly biztosak, fegyelmezettek, hogy a földön hanyatt fekvő hindu orrára illesztett borsszemet egész kellemmel szeli ketté éles kardjával másik felebarátja, anélkül, hogy amannak kiálló arcdiszében legkisebb hibát is ejtene.

A jeges észak őskori mondájában az »Eddában Ullez isten kitűnőségei közé tartozik, hogy a korcsolyát ügyesen kezeli.

A régi magyaroknál tudjuk, hogy mig hatalmas buzogányukkal — melyet ma talán fel sem bírnánk emelni — Byzanz érckapuját döngették, másrészt oly ügyes lovasok is voltak, hogy mig az ellenséget szétverték, addig természet adta. nyergük alatt már a csata utáni lakomához való pecsenyét is elkészítették.

Valóban csodálkoznunk kell a gyakorlati században azon, hogy a mai kor embere, főképen magyarja alig fordít valamit a testedzésére.

Gyermekkorától csak a kenyérkereseti eszközök megszerzése lebeg előtte s célját érte, azt hiszi, eleget tesz hivatásának, ha napi robotját letudta, oly téren keres magának szórakozást, hol a helyett, hogy testét edzené s újabb munkára üdítené, épen egészségét kockáztatja s gyakran erszényét is tönkre teszi.

Mennyi alkalom kínálkozik pedig az év minden szakában a testedző szórakozásokra. Lehet-e például most télen kellemesebben töltenünk el időnket, mintha Ullez isten példáját követve a jégpályát keressük fel, hogy ott korcsolyázzunk.

A viz, mely első tekintetre arra látszik rendelve lenni, hogy az emberi mozgásokat akadályozza, alkalmassá van téve arra, hogy e mozgást épen annál nagyobb könnyebbséggel vihes- sük végbe.

Mily másképen pezsdül vérünk, tágul tüdőnk, ruganyosodnak izmaink, élénkül elménk pár órai korcsolyázás után, mintha ugyanazon időt zárt, füsttel, gőzzel telt helyiségben és sokszor nem a tanácskozásra szánt zöldasztal mellett pihenjük el.

Csak ekkor győződik meg az ember »mily rozsdásak, mily zsibbadtak a tagok, mily érzékeny az idegrendszer, mily gyakorlatlanok a tüdők, mily vastag a vér, ha azok evés, ivas, szivarozáson kiviil munkára fel nem rázatnak!« (Viator.)

Haza menve, mint sürgetjük szakácsnénkat a vacsoráért s mily jó izíien költjük azt el! Majd egy üdítő álom után, hideg vízzel mosván le egész testünket, mennyivel jobb kedvvel megyünk a napi munkát végezni, mely azonban nem robot többé már, de kellemes munka.

Tudomásom van róla, hogy hazánk egyik legkitűnőbb férfia, már akkor tanult meg korcsolyázni; midőn egy ország gondjai nyugodtak vál- lain. O a testedző gyakorlatok minden terén kitünően jártas, nem sajnálta a fáradságot ennek elsajátítására sem, hogy ama gondokat könnyebben viselhesse.

Meg is tartotta teste, lelke, szelleme erejét, ruganyosságát fiatal üdeségében s meg is fogja

tartani. Tartsa is meg sokáig!

* *

Teljesen felesleges munkát végeznék, ha épen ma bővebben fejtegetnék egy másik edző téli szórakozást, értem a tánc, a* legkellemesebb mozgás előnyeit

Épen úgy működésben van a táncnál is valamennyi izmunk, mint a korcsolyázásnál s ennek fris, szabad levegőjűt kárpótolja az, hogy a táncterem parquetjén már az érzelem világában üzzük a gymnastikát

Óvakodnunk kell azonban, nehogy az a táncterem poros legyen, mert porral telt tüdőnk a tánc nyújtotta kéj mámora után könnyen eszünkbe juttathatja a biblia rideg prózai jövendölését, hogy valamennyien por és hamu vagyunk.

A táncosnők se tetszelegjenek a túlhajtott karcsúságban, mely mig egyrészt nem is olyan szép, mint gondolják, más részről az ezt eszközlő fiiző alaposan tönkre teszi a tánc amaz egészségi feladatát hogy a tüdőt tágítsa s a gyorsított, szabad légvétellel erősítse.

Az meg épen veszedelmes következményeket vonhat maga után, ha a tánc hevélyét hideg lég beszivásával s még hidegebb viz ivásával akarjuk azonnal lehűteni. Egy-egy ily vigyázatlanság sok egészségtől, erőtől duzzadó alakot kisért már ki a tánc síkos mezejéről a sirkert rögös földjébe.

Táncoljanak tehát azok, kiknek koruk a táncot még életszükségletnek tarja, de vigyázattal s ha a táncosnők testgyakorlatot űzve, a táncban kifejthető kecsesei fejét veszik is sok férfinak, ez nem oly veszélyes már a 19-ik században, mint volt valamikor a Herodiás tánca, mely szegény keresztelő Jánosnak aszó fejes értelmében fejébe került.

(Vége lcöv.)

KÖZGAZDASÁG.

A tiszai törvényjavaslatok ismertetése *).

Január havában két, illetőleg három fontos törvényjavaslat tervezete lett a közmunka és köziek. ministerium kebelében tárgyalás alá véve, melyen mint a központi bizottság tagja szerencsém volt részt vehetni. Az ottan megbeszéltekről és a jövőben bekövetkezhető azon lényegesebb változásokról, melyek a társulatokat igen közelről érdeklik, hogy úgy mondjam, életökre nagy befő lyással lehetnek, akarom a tisztelt választmányt röviden értesíteni.

Az egyik tvjavaslat »a Tisza völgyének árvédelmiről szól.

Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy igen üdvös azon uj intézkedés mely szerint a tiszavöl- gyi társulatokra vonatkozó 1840. X., 1871. XXXIX. és XL., 1879 XXXIV., 1884. XIV. és 1885. XXXIII. törvényekben elszórtan található határozatok, a célba vett törvényjavaslat által lehetőleg egy törvényben foglaltassanak össze, s a nagy társulatok a vízjogi törvény aprólékos határozatai alól kivéve, fontosságukhoz mért külön elbánás alá helyeztessenek. Élismeréssel fogadható az is, hogy a sok esetben lanyhán kezelt társulati működéssel szemben, a kormány felügyeleti jogának hatályosbbá tétele iránt történik egy kezdemé riyező lépés. De a mennyiben ez utóbbi érdekben szándékolt némely intézkedés — talán több és terhesebb az érdekeltekre nézve, mint a mennyi a nevezett cél elérésére, szerény nézetem szerint, mulhatlanul szükséges volna, ezek közül a fontos- sabakra, mintegy kötelességem a tisztelt választmány figyelmét felhívni!

1. A mederszabályozást illetőleg ugyanaz van mondva, a mi már az 1884. XIV. tcikkben áll. Csakhogy azóta szerzett tapasztalatok meggyőzhették volna a kormányt arról, hogy a társulatok a Tiszán a mederszabályozására anyagi erejüknél fogva nem képesek. A meder nem kellő gondozásából előálló partszaggatások nem nevezhetők egyébnek meder elfajulásnál; s mégis az i-ső szakasz harmadik bekezdésében mintegy kötelezővé teszi a társulatokra azt, hogy medert rendezzenek s partrongálásokat javítsanak — vagyis azt teljesítsék a mi tulajdonképen az állam feladata volna. Erre nézve üdvös lenne már egyszer egy magyarázatot nem tűrő világos elhatározáshoz jutni s kimondani törvényben az igent vagy nemet. Én legalább részemről nem tartom sem célszerűnek - sem az állam méltóságával összegyeztethetőnek az oly törvényt, a mely szerint ha a kormánynak tetszik tehet valamit kötelességévé, ha pedig nem tetszik, nem teszi azzá.

2. A 33- 8- mely a mérnök minősítéséről szól — azon uj kötelességet rójja a társulatra,

*) Előterjesztetett a bodroközi Tiszaszabályoz6*társulat igazg. választmányának 1889-évi jan, 1 a-iki ülésében. Szerk.

hogy mérnökét a 1885. XI. te. határozmányai értelmében, annak idején nyugdíjazza. Méltányos ez, ha azt akarjuk, hogy állandó és szakszerű közegeink legyenek — de előállhat az az eset is, a hol ismét újabb teher fog háramlani ez érdekeltségre, akaratának ellenére.

3. Az 52. §. második bekezdésében az mon- ditik, hogy a társulati közgyűlés az osztályozás elkészítésére legalább is egy 5 tagú bizottságot választ, mely az osztályozási munkát, tekintettel a talaj gazdasági értékére, ill. értékemelkedésére és az elárasztásnak gyakrabban vagy ritkábban történő ismétlődésére, annak időtartamára elkészíti. Ez olyan tág s minden határozott elvi alapot nélkülöző körülírás, a mely mellett a hány társulat van annyiféle eltérő alapon lehet a teherviselést megállapítani. Ha be is kell ismernünk, hogy a teherviselés mikéntje a »volenti non fit injuria5 elvének alapján minden érdekeltségnek belügye — még sem látnók feleslegesnek ha kimondatnék törvényes alakban — mit kell a legnagyobb teher viselésére kötelezőnek tekinteni. Azt-e ami semmiből lett a szabályozás által valamivé — vagy azt ami a szabályozás előtt is volt valami, s azáltal csak javult f

4 A 69—80 §§-ban a közm. és közi. minis- ternek oly nagy' mérvű beavatkozási jog adatik, a mely mellett bármely társulat autonom működését tetszése szerint bármikor felfüggesztheti.

Ha be is kell látnunk azon indokok helyességét, melyek a közmunka és közlekedési minis- tért beavatkozási jogának kiterjesztésére vezették, mert sajnos vannak társulatok, a melyek sem a maguk jól felfogott sem a köznek érdekéből nem teljesitik kötelességüket, a mi természetszerűleg az egész Tiszavölgy egyöntetű szabályozását és árvédelmét fölötte megneheziti, sőt lehetetlenné is teszi, mégis tekintettel azon társulatokra, ebbeli kötelességüknek még anyagi erejük tulfeszitésével is mindig eleget tettek (s mely társulatok közé mi a bodrogközi társulatot jó lélekkel sorozhatjuk) -— mégis azon reményt fejezzük ki, hogy a tulszigoru s kivitelében gyakran igazságtalanságokra alkalmat szolgáltató intézkedéseket a törvényhozás annak idején enyhébbekre fogja változtatni. Különösen azon joga a kormánynak, hogy, feltéve a társulati közgyűlés elégtelen anyagi erejének tudatában, jó lélekkel nem sújthatja az érdekeltséget uj teherrel vagyis uj kölcsönt nem szavaz meg, ez esetben az érdekeltséget autonómiájától avval foszthatja meg, hogy ministeri biztost küld le, ki a társulati érdekeltség akaratának ellenére is ép oly hatálylyal vehet fel a társulat terhére kölcsönt, mintha azt a társulat a maga jószántából tenné, tú/szigorú, igazságtalan és a társulat teljes tönkre- jutását fogja eredményezni esetleg egy oly kormány kezében, a melynek talán a Tiszavölgy fontos érdekei iránt nem lesz érzéke !

5. 94. §. Az árvízveszély bizonyos fokának beálltával minden árvédelmi intézkedést az állandó felügyelettel megbízott miniszteri biztos vesz át — tehát a társulat önálló működése megszűnik. A tiszai törvények legnagyobb hiánya ed dig az volt, hogy az árvédelem nem volt egyöntetű, nem volt egy kézben összpontosítva és a legtöbb esetben — sajnos a kapkodás volt okozója azon katastropháknak, melyek az egész Tisza- völgyet és igy az ország szivét érték Ezen hiányok tudata indította a közm. és közi ministert arra, hogy az árvédelem idejére az egyöntetű kezelést behozza. A ministeri biztos kezében lesz letéve a legfőbb intézkedési jog az egész árvízveszély tartamára, benne ha arra alkalmas egyén, meg lesznek azon biztosítékok, melyek az öntu datos és egyöntetű, tehát eredményt hozó vezetésben rejlenek. Miután a minister minket arról biztosított, hogy ezt ő úgy kontemplálja, miszerint ezen fővezetést csakis oly egyénekre fogja bízni, a kik a kellő helyi ismeretekkel bírnak és első sorban az érdekeltségi tagok sorából fogja ezeket választani, habozás nélkül de talán meggyőződésem szerint is elfogadtam a törvényjavaslat ezen szakaszát, mint a módosítások lényeges sőt sarkpontját ; egyrészt mert magam is tapasztaltam, hogy veszély esetén, különösen árvízveszély esetén, csak annál van a tekintély, csak az képes eredménydusan működni, a kinek kezeibe egyúttal a minden közreműködni hivatott tényezőktől független önálló és szabad intézkedési jog, egyszóval a hatalom le van téve ; másrészt pedig azért fogadtam el ezen szakaszt mert az elismerést s a támogatást azoktól a férfiaktól nem szabad elvonnunk, kiknek helyes érzékük van bizonyos bajok iránt és kiknek jóakaratában szellemi és munka- képességökben, némileg erélyökben is meg van a biztosíték arra, hogy mindez az ügynek s vele a közjónak csak hasznára fog válni.'

Nagyjában és egészében, amint azelőtt bátor voltam megjegyezni, azáltal, hogy a Tiszára vonatkozó intézkedések egy törvénybe lesznek foglalva, egy érezhető hiány pótolva, az árvédelem egyöntetűbb s célirányosabb vezetése által pedig egy nagy bajon segítve lesz, s ez oldalról a törvény- javaslatot őszinte örömmel üdvözlöm; de azon irány, mely mindig jobban kezd lábra kapni, hogy a társulatok ügyeit az államhatalom észrevétlemij a „de nobis, sine nobis» elve szerint kívánja in-