Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1889-03-17 / 11. szám
ügyben buzgólkodó t. kartársaimnak, hogy’ az általuk gyűjtendő és hozzám küldendő Összegeket ezentúl három havonként fogom nyilvánosan nyugtázni. Udva, 1889. márc1 12. Kula István, udvai körjegyző. • Nyilvános számadás a gálszécsi iparostanuló-iskola javára, a tanítói testület által f. évi márc. hó 3-án rendezett »Batyu bál« jövedelméről. Belépő jegyekből befolyt . . . 55 ft 5° hr. Felülfizetésekböl.........................15 ft — kr. Szivarok és szivarkák eladásából 23 ft 14 kr. Összes bevétel . . . 93 ft 64 kr. Ennek ellenében kiadás . . 66 ft 64 kr Maradt tisztajövedelem . . 27 ft — kr. FelQlfizettek : Malcher Béla (Bacskó) 2 ft 50 kr. Báró Fischer Gusztáv, Molnár Béla (Gálszécs) 2 — 2 ft, Pásztélyi Gyula (Bacskó) 1 ft 50 kr., Romátkay Margit k. a. adománya 1 ft, Füzesséry Pál (Csemernye), Nádass Árpád, Debrecznyi Ferenc, Balkányi Izidor, Spilenberg József, Nemthy József, Nemthy Ödön (N.-Ruszka), Nyessey N. (Vécse), Kovács Samu, Kudász Endre, Bessenyey István (Miglész), Szirmay Béla 50—50 kr. Fogadják mindazok, akik ezen jótékonycélu mulatsághoz bárminő adományaikkal járultak, a tanítói testület leghálásb közönetét. Gálszécs, 1889. márc 13-án. Andrejkovits Pál, ipariskolai igazgató. A testmozgásról *). Mélyen tisztelt közönség! Régóta természeti törvénynyé lett igazság, hogy anyag erő nélkül és viszont, nem képzelhő. Az utca pora, hogy utca sarává váljék, a buzaszem, hogy fűvé, kalászszá, majd ismét kenyeret adó maggá legyen, Edison agya, hogy rájöjjön a telephon feltalálására, erőt fejtenek ki. Erő minden anyag részecskénél nyilvánul, annál inkább e részecskéknek nagyobb halmazzá alakulásánál. Ezen erők részben a természettan, részint a vegytan törvényei szerint nyilvánulnak. Az emberi test is ily erők végtelen láncolata. Az egyes erők egyesülvén, újabb erőket eredményeznek; ezek közt egyik legfontosabb erő az állati, illetőleg emberi anyagban azon eleven erő, mely a testben véghezmenő anyagcsere — a táplálkozás — folyamatánál szabaddá lesz, a mennyiben ez képezi kutforrását a szervezet cselekvő képességének, mely főképen mozgás alakjában nyilvánul. A mozgás pedig, legyen az csak részleges, annál inkább az egész testre kiterjedő, tehát hely- változtatás, okvetlenül életet jelent. Szóval a mi mozog, az él ; a mozgás élet! A magyar ember is ezt az értelmezést adja a mozgásnak, mikor igy jellemez valakit: . . »ilyen vagy olyan volt, az is marad, mig mozog;" — meg midőn a szószaporitást kedvelő egyszeri nőről — talán nem is igaz! azt mondja, hogy halála után nyelvét külön kellett agyon ütni, hogy ne mozogjon. A hol ezen eleven erő, a mozgás megszűnt, ott tehát, bármennyi más erő működjék is még — mert hiszen az enyészet sem mehet véghez erők nélkül — megszűnt az élet is. Lássuk, micsoda tényezők segítették Önöket, hogy ez épület lépcsőzetét lábaikkal, illetőleg lábacskáikkal meg mérhessék, tehát ide fel mozogjanak ; az én beszélő orgánumomat, hogy mai feladatomnak tehetségem szerint megfelelhessek s az Önök agyát, hogy azt, a miről ajkam mozog, még akkor is figyelemmel kisérhessék, ha azt unalmasnak találnák. A test általában s igy természetesen az emberi test is folyton folyvást uj anyagokat vesz fel táplálék alakjában azok helyett, melyeket már elhasznált. A felvett anyagok — tápszerek — kis mérvben az ásványországból, legnagyobb részt azonban vagy egyenesen, vagy kerülő utakon a növényországból kerülnek ki. Reggelinket például a kávé babja, vagy a thea növény zamatos levélkéje, a tehénnek fünemü táplálékából előállott tej, cukornád, vagy répa származéka az édes cukor és a búza kalász kalácsa adja; egy jó vacsora is, melyet innen haza térve elkölteni szándékoznak, habár közvetve, a növényországból kerül ki, mert testünk tulajdonképen nem arra az Ízletesen elkészített szeletre, tojásételre, tésztára, sajtra, szőlőre s ennek hámozott alakjára van szüksége, mint azon anyag részecskékre, melyekből ezek össze vannak téve s melyek valamennyien növényi alkatrészek ; azaz végeredményben vegetáriánusok vagyunk még •) A zemplénvármegyei orvos-gyógyszerész egyesület által rendezett népszerű ismeretterjesztő esték sorozatában február hó 17-én felolvasta Dr. Marikovszky Pál. azok is, kik egy kellően puhított beefstäknek, 1 vagy ropogósán pirított malacpecsenyének előnyt I adunk a szegény vitézzel felzett spenót felett. Mig a bevett táplálék tehát legnagyobb részt a növényi alkatrészekből áll s csak elenyésző kis mennyiségben ásványi részekből, addig az elhasznált részek közvetlenül olyanokká esnek szét, melyek az ásványországhoz tartoznak. Más részről, mig az emberi testbe táplálék alakjában jutott parányok, mint nagyobb halmazt képező anyagok mennek oda, addig, mint kisebb összetételű részek hagyják el a testet. Kedvező tárgy lenne most azon nagyszerű élettani folyamat fejtegetése, melyet táplálkozásnak nevezünk, de ezt már csak azért is — mint más előadás tárgyát — egy hivatottabb fejtege- tőre hagyom, mivel félő, hogy akkor a szellemi mozgás ellentétét követném el felvett tárgyamat illetőleg s egyhamar nem juthatnék el ahoz. Hogy minél előbb e célhoz mozoghassak, röviden jelzem tehát, hogy azon vegyfolyamat, mely az emberi testben a táplálkozás alkalmával az ásvány és növényországból nagyobb halmaz állapotban felvett részeket az ásvanyországhoz tartozó részekké bontja szét, egy erőt, eleven erőt szabadit fel, mely aztán mozgás alakjában nyilvánul. A mozgás lehet részleges, vagy az egész testre kiterjedő, azaz helyváltoztatás. Mindkettőt főképen az emberi test gépezetének hajtó szijjai, az izmok eszközük. Izomnak a test azon részeit nevezzük, sőt szorosan véve még többet is, melyet közönséges nevén az állatnál, mint húst minden szakácsnő ismer. Hogy mily fontos szerepet visz az izom az emberi testben, mutatja már azon körülmény is, hogy a test 45°/0-át izom hús képezi. Szorosabb megfigyelés alá vevén az izmokat úgy találjuk, hogy azok bár felületesen nézve, egyenletes anyagnak látszanak, tulajdonképen több részből az u. n. izomrostokból vannak össze- téve, melyek ismét már csak nagyitó üveg segélyével látható apróbb rostok halmazát képezik. Sok doromboló férj, ha sültje »szálkás,« »rágós« a szakácsnéra, vagy épen — uram bocsás ! — feleségére perlekedik a hiányos kiszité- sért, pedig hát annak egyedül az idő volt az oka, mely erősebben fejlesztette ki azon tisztes korú állat izomrostjait, mely a bosszúságot s a fogaknak munkát adó sült darabot adta. Az izom-rostok egyátalán annál fejlettebbek a húsban, mivel több munkát végzett azokkal életében az állat, ezért puhább, egyöntetűbb a pulykának, vagy libának mejje húsa, mint combja. Nem lévén feladatom az izmoknak vegyi sajátságaival is foglalkozni, a mozgás érdekében azok erő művi sajátságaira térek át. Vegyünk elő mindjárt egy kéz alatt levő, hozzánk legközelebb eső példát. Nyújtsuk ki például egyik karunkat, majd hajtsuk be ismét a könyöknél alkarunkat s azt tapasztaljuk, hogy e behajtás alkalmával a mozdulatlan félkaron egy lényeges izom, mely két- ágra szakadván, a bonctanban kétfejű izomnak neveztetik, megvastagodik s keményebbé lesz; ugyanez történik a pajkos gyermekek u. n. »malac játékánál,« midőn egyik a másiknak kinyújtott karjánál annak kétfejii izmára üt. Ez izom megvastagodásnál, megkeménye- désuél azt is láthatjuk, hogy az bár absolut térfogata nem változott, de alakja megváltoztatásánál egyszersmind meg is rövidült s e megrövidülés által az alkart behajlitotta. Az izom tehát összehuzódási képességgel bir; azt vagy az idegrendszer, illetőleg annak kormányzója az agy, vagy pedig valamely külső inger, külső erőmüvi hatás idézi elő. Ha már most alkarunkat az agy utasítása folytán lebocsátjuk, vagy az ütés által okozott inger megszűnt, a például felvett kar izmot ismét rendes térfogatába s alakjába látjuk vissza térni, tehát az izom elernyedt. Midőn az említett kar-izom összehuzódott, majd elernyedt, akkor alkarunk felemelkedett, majd leesett, kiegyenesedett, azaz mozgást vitt véghez. A mozgást tehát az izmok váltakozó összehúzódása és elernyedése eszközli. Mennél erősebb, fejlettebb valamely izom, annál nagyobb ruganyossága, ellenállási képessége a negativ ingerek iránt, annál később fárad ki, annál nehezebben ernyed el Hogy az izom véghez vihesse a mozgást s különösen, hogy helyváltoztatást idézzen elő, szüksége van oly támpontokra, melyekhez végeivel tapadjon, mert ezek hiányában az izom úgyszólván folytonos ernyedésben lenne s igy megszűnnék a mozgás közvetítője lenni. E támpontokat a test szilárd emeltyűit képező csontok szolgáltatják. Az emberi csontváz 213 db csontból van összeállítva. Ezek közül az egészbeni mozgásnál, a hely- változtatásnál, a szabad vagy csukló ízületet alkotó nyél vagy szárcsontok segédkeznek az izmoknak. E csontoknak legalább egyik vége mindig porc által van borítva és sima lapot, az u. n izületi lapot képezi, mely a szomszéd csont megfelelő lapján szabadon mozog. Az izületi lapok, nehogy a szükségesnél nagyobb helyváltoztatást tegyenek, azaz ki ne zökkenjenek, egy hártyás, zárt üreget képező réteg gél, az u n. izületi tokkal vannak körülvéve, mely, ha valahol átszakad, a csont helyét megváltoztatja, kimegy helyéből, kificamodik. Az izületi tok által képezett űr az izületi nedvvel van kitöltve, amely nedv épen oly fontos tényezője az Ízületek könnyű mozgásának, mint a kenőcs vagy olaj a kocsi vagy gép kerekein, e nélkül a kerék nyikorog s nehezen halad; az izületi nedv fogytával, vagy épen hiányában az Ízület mozgása is megnehezül, sőt lehetetlenné válik. Nem épen örvendetes tanúbizonyságot tehetnek erről az öreg urak — öreg nők nem lévén — vagy a csúzban szenvedők, akik, különösen nyirkos, szeles időben ugyancsak érzékenyen veszik észre, hogy ízületeikben fogytán van a kenőcs. Az imént mondottakról bárki is meggyőződést szerezhet magának, ki nem sajnálja a fáradságot, végignézni a konyhában pl egy szárnyas állat felboncolását * * * Visszatérve most behajtott, majd kiegyenesített, tehát mozgatott karunkra, azt látjuk tovább, hogy a kétfejű izom egyik végével a lapoc-csontra, másik végével az alkar-orsó csontjára tapad, tehát ízületeken megy át s azokat mintegy áthidalja; ez által egy tökéletes erőművi eszközt, egy harmadrendű emeltyűt hoz mozgásba, melynél az erő kiindulási pontját az izomnak az orsó-csontra való tapadási helye, a támpontot a könyök-izület és a súlyt a kéz alkotja. Az emberi test csontjainak legnagyobb része ily emeltyűkből áll, melyek működésbe mindig az izmok által hozatnak. Szóval ez is biizonyitja, hogy az egész emberi test nem egyéb, mint egy tökéletes gépezet s ama bizonyos Prometheus nem is lett volna épen kontár gépgyáros, ha sikerül neki a gép mozgásbahozatalára szükséges tüzelő anyag megszerzése az Olympusi kőszén-bányából. Az emberi test emeltyűinél — mint láttuk — az erőt mindig az izom képezi s ez erő még akkor is működik, midőn mozgást nem teszünk, azaz, ha állunk, vagy ülünk; mert, mint minden testben, úgy az emberi testben is van egy oly pont — az u. n. súlypont — melynek folyton megkell támasztva lenni, hogy a test egyensúlyban legyen tartva. Úgy kell tehát az izmoknak alkalmazkodniok, hogy e súlypont — mely embernél a kereszt-csont felett fekvő második, úgynevezett ágyék-csigolyára esik, mindig támasztva legyen, máskülönben egyensúlyt veszítve, elbukunk. Tapasztaljuk ezt oly egyéneknél, kik Noé vagy Gambrinus itálóból annyit találnak bevenni, amennyi eltompitja az izmok működését kormányozó agyat, s a tompítás fokához mérten vagy keskenynek találják a legszélesebb boulevardot is, vagy épen akaratuk ellen nyugalomra térnek, mégpedig igen gyakran nem a kényelmes ágy duzzadó párnái közzé. így ingadozik jobbra-balra, s mintha saját feje után kapkodna, az iskola padjában ülő pajkos fiú is, midőn a meleg nyári nap tikkasztó ereje túlsúlyba lép agyában az igeragozás vagy egyenletek iránti érdekeltség felett. Ha valaki elájul, szintén összeesik, mert az agy működése megszűnvén, nincs ami résen tartsa a súlypontot támasztó izmokat. így fogunk valamennyien egykor — kívánom, hogy minél később — elterülni, midőn a kérlelhetetlen halál kirántja alólunk . . . testünk súlyvonalát. Hogy az izmoknak az ülés s állásnál is mily fontos szerep jutott, szomorúan illusztrálják a gyenge izomzatú, különösen sokat ülő gyermekeknél előforduló csontferdülések is, de melyet gyakran erőteljes férfiaknál is láthatunk, kiket hivatásuk folytonos ülésre kárhoztatott, s kik a fennmaradt kevés szabadidejüket elfelejtik arra fordítani, hogy kifáradt izmaikat mozgás, testedző gyakorlatok által feltiditsék, ellentállási képességüket folyton növelve, erősítsék. (Vége köv.) Nyilt-tér.*) A .Zemplén« f. hó 10-iki számában, özv. Matolay Gyuláné, szegi malomi postamesternő által kiadott gyászjelentés nem egészen helyes, amennyiben én, ki 1887 évi aug. hó 21 -étöl férjezett Zvo- lenszky Józsefné vagyok, a jelentésben csak mint Matolay Margit vagyok feltüntetve, dacára annak, hogy többi férjnél lévő testvéreim férjeikkel együtt szerepelnek. A t. közönség tehát vagy azt hiheti, hogy még leány vagyok, vagy azt, hogy férjemtől elváltán élek, vagy talán azt is, hogy férjem nevét a nyilváuosság előtt viselni nem akarom. Minthogy pedig az utóbbiak egyike sem felel meg a valóságnak, azért itt nyíltan kijelentem, hogy mind ez óráig a legjobb egyetértésben élünk, *) E rovatban közlőitekért nem vállal felelőséget a szerk.
