Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-02-17 / 7. szám

A t. körjegyző urakhoz! Van szerencsénk a községi körjegyző urak szives tudomására hozni, hogy a »Zemplén* f. évi 3—6 számában közzétett pénzkezelésről szóló községi szabályren­delet külön lenyomatban nálunk példányon- kint 20 krért megszerezhető. Tisztelettel a „Zemplén“ kiadóhivatala. 2213. sz. M kir. posta és távirdaigazgatóságtól. Figyemeztetés. Az 1888-ik évi XXXI. t. c. 13 §-ra való hi­vatkozás mellett figyelmeztetnek a magyar korona területén netán már fennálló engedélyezés alá eső és végre az idézett törvénycikk életbelépéséig vagyis 1888-ik évi augusztus hó 14-éig érvényben volt szabályrendeletek alapján létesített táviró, távbeszélő, vagy villamos jelző beredezések birto­kosai, hogy minél előbb, legkésőbb azonban folyó éy március hó 15 ig az illetékes m. kir. posta és táviróigazgatóság utján a nagyméltóságá közm. s közi. m. kir. ministeriumhoz engedélyért folyamod­janak, ha ezen határidőt elmulasztanák, vagy ha az engedély megtagadtatnék, kötelesek lesznek a fenti határidő lejáratával, illetve az elutasító mi­niszteri rendelet vételől számítandó 8 nap alatt az egész berendezést, saját költségükön eltávolítani, ellenkező esetben ellenök az az 1888. XXXI. t. c. II. §-ban foglalt büntető határozatok teljes szi­gorral fognak alkalmaztatni. Kassán, 1889. február hó 9-én. Sztankovits, m. kir. posta és táviróigazgató. Az iszákosságról*) és az ellene való védekezésről. IV. A gothenburgi rendszernek egyébb előnye még a többi között: Hogy hitelre senkinek sem adnak italt. Hogy ez mennyire fontos, alig szükséges kiemelnem ; hogy helyiségeik tiszták, rendesek, világosak, szellőssek; hogy minőség tekintetében is jobb, tehát kevésbé ártalmas italt mérhetnek csak, mert e részben is szigorú felügyelet alatt állanak ; hogy reggeli 9 órától csak esti nyolcig van­nak nyitva az italmérési helyiségek; hogy ezekben a helyiségekben senki tovább nem maradhat, mint amig a rendelt ételt és italt elfogyasztja. Tehát az úgynevezett korcsmázásnak még a lehetősége is ki van zárva; hogy jó és aránylag olcsó ételek is kaphatók a helyiségekben. A gothenburgi rendszer általános elterjedé­sének utolsó akadálya volt még, hogy sok oly *) A zemplénvármegyei orvos-gyógyszerész egyesület által rendezett népszerű ismeretterjesztő esték sorozatában folyó hő 6-án fololvasta Dr. Raisz Gedeon, tb. várm. főorvos. Szerk. A pénzről/) — Három közlemény — I. Motto: A pénz az emberi használatra alkalmas javak forgalmára az — mi a tüzelő szer a mozdonyra, — a tápszer az emberre nézve, — okozója a mozgásnak melyből az erő származik. A tápszer elvonása az embernél elgyengülést és halált okoz; ugyanez a következmény áll be a javak forgalmában, ha a fogalom eszközének kellő készlete hiányzik. Carey Henrik. Tisztelt hölgyeim s uraim / Ma korszerűek lévén a beszámolók, engedjék meg, hogy mindenekelőtt azzal számoljak be, hogy jutottam ide a felolvasó asztalhoz, s felolva­som tárgyának választásához. Már kicsi gyermek koromban megszoktam a feltétlen engedelmességet a családok körében nagy hatalmat gyakorolt orvos urak intézkedései iránt, kiknek egy parancsa nemcsak p szabadba vágyó aprókat, s a mamákat, de még a kaszinók s klubbokban köztudomásúlag mindig igen fontos s halaszthatatlan ügyekkel elfoglalt papákat is képes volt több napi áristomra kényszeríteni. Meglett koromban pedig folyton fokozódó tisztelettel viseltetem azons zakma, tudós művelői iránt, kik életfeladatukká tették betegségekben sínylődő embertársaik szenvedéseinek enyhitésére éjjel-nappal rendelkezésre állani, kik bölcs utasí­tásaikkal fáradoznak a rövid tartalmú emberi lét hosszabbításán s a tudomány fegyvereivel vérte- zetten önfeláldozással küzdenek az emberiséget tizedelő azon ragályos kórok legyőzésén, melyek­*) A zemplénvármegyei orvos-gyógyszerész egyesület által rendezett népszerű ismeretterjesztő esték sorozatában jan. 6-án felólvosta Ullrich Vilmos. Szerk. italmérés áilott még fenn az országban, melyek­hez a jogosultság életfogytig adatott volt meg. Ezen utolsó akadály elhárítására megadta 1880-ban a törvény a részvény-társaságoknak a jogot arra, hogy az ily üzleteket kisajátíthassák. Most hát szabadon fejlődhetik és fejlődik is a gothen­burgi rendszer és hogy csakugyan a maga elé tűzött emberbaráti cél értelmében jár el, arra csak két példát idézek: A christiansandi italmérési részvénytársaság, hogy vevőit a pálinkaivásról lassan-lassan leszok­tassa, serfőző házat állított, a melyben jó gyenge sert főzet s ezt tiszta vesztességgel méreti ki he­lyiségeiben. Bergen kikötő-városának bizonyára hallották ahirét t hallgatóim oly touristáktól akik az éjszaki- fokot látogatták meg. A múlt nyáron Hermann Ottó és Lendl Adolf tudós honfitársaink jártak ott tudományos búvárkodás céljából és azóta sok szé­pet Írtak róla és népeiről. Hát én is mondok róla egy szépet, amit — fájdalom — nem láttam ugyan saját szemeimmel, de szavahihető helyen olvastam. Hát Bergenben is a gothenburgi rendszer szerint megy az italmérés, pedig Bergennek nagy a for­galma, sok tourista, utazó hajós és halásznép hemzseg benne nyaranta folyvást s ép azért cso­dálatos a rend, amely italmérési helyiségeiben uralkodik; igy például rendes könyvet vezetnek azokról, akiknek kiskorúság, itasság vagy egyéb ok miatt megtagadják az ital kiszolgáltatását. Ezekből a könyvekből kisült, hogy egy év alatt 18,000 egyént utasítottak el ily módon az ital­mérési helyiségekből. Azt kérdem most már, há­nyat utasítottak volna el ebből a 18 ezerből kö­zönséges csapszékekben. A bergeni italmérési részvénytársaság négy várakozó helyiséget is tart fenn nem kevesebb mint 7000 korona évi költségen oly munkások és matrózok számára akik épen alkalmazás nélkül vannak. Ezek a helyiségek korántsem olyanok, mint a milyeneknek mi az efféléket ismerjük, ha­nem tiszták, tágasak, megfelelő kényelemmel van­nak berendezve sőt még olvasmánynyal is ellátva; olcsó ételek is kaphatók kettőben. Nagy előnyére vannak a munkaadónak, de még nagyobbra a munkakeresőnek, mert a henyélés tudvalevőleg az ördög párnája lévén, ily helyiségek nélkül, sok alkalmazás nélküli munkás menne korhelykedni. Igen bizony! — ha volna hová; de Bergenben ugyan nem talál hírmondónak sem csapszéket; mind kisajátította már azokat a részvénytársaság, ennek az italmérési helyiségeiben pedig említet­tem már, hogy nem lehet korhelykedni. A felhozott példákból láthatjuk, mily jóté­konyan hathatnak az iszákosság leküzdéséré az italmérési részvénytársaságok, ha helyesen és cél­tudatosan vezettetnek. Láttuk t. hölgyeim és uraim! — hogy Nor­végiában magát az állami törvényhozási akciót is tulajdonképen a társadalmi tevékenység indította volt meg az iszákosság ellen. Az államhatalom még jóformán tudomást sem vett a fenyegető vészről, amikor magánegyesületek már hatalmas mozgalmat indítottak ellene. Ez a társadalmi te­vékenység azóta sem szünetel, hanem hatalmas és a nép minden rétegébe elágazó szervezetével ugyancsak támogatja az állam ez irányú tevékeny­ségét. De láttuk is előbb, hogy az államhatalom nek csak hírére is kétségbeesés lepi meg a laiku­sok tömegét. E nagy tisztelet s feltétlen engedelmesség hatálya alatt állva, midőn Zemplénvmegye orvos- s gyógyszerész egyesületének nagyérdemű elnöke azon fölszólitást intézte hozzám, hogy egyesületi társas összejöveteleik egyikén tartanék én is egy felolvasást, — azt minden bővebb megfontolás nél­kül megígértem, Ámde az ígéret adása után vettem csak észre, hogy tehetségeimet haladó Ígéretet tettem — u. i. Én az ekével fogtalkozó gazda felolvasást tartsak, iy nagyérdemű müveit hallgatóság előtt, — annyi előzött tudós, jeles férfiú felolvasása után s ugyan miről ? Adva lévén azonban az Ígéret, akar tartom magamat képesítettnek, akár nem, az adott szó beváltásáról kelle gondoskodnom, S igy számítva egyrészről fogyatkozásaim iránti kegyes elnézé sükre, vigasztaltam magamat, másrészről ama latin közmondással — dat pira, dat poma, qui non habet alia dona — mi nem szószerinti, de szabad magyarításban körülbelől azt jelenti: gaz aki töb­bet igér s ad, mint amivel bir — bele törődtem sorsomba. S elhatároztam, hogyha már orvos- és gyógy­szerész egyesület rendezte összejövetelen kell fel­olvasást tartanom s orvosi fölszólitás utján jutot­tam e megtiszteltetéshez, csak azért is mert tndom. hogy az orvos s gyógyszerész urak, nem szeretik a szakmájuk terén való kontárkodást, s igy nem nagy barátai a házi szereknek — én egy házi szer­ről tartok felolvásást. Még pedig, t. hölgyeim és uraim olyan házi szerről, amelyek az orvos urak mindegyike, tar­tozzék bár a alkopathák, hidropathák, homeopathák, s elektropathák cégéhez, maga is szívesen használ, s ha lehetséges raktároz is, betegeinek azonban mága é térért sem tehet meg mindent, csak a kettőnek céltudatos együttműködése vezethet e dologban eredményekre. Engedelmökkel, csak röviden vázolni kívánom még a társadalom küz­delmét az iszákosság ellen ; minthogy pedig épen Norvégiánál vagyunk és minthogy ott az alkoho lizmus elleni társadalmi tevékenyság is mintasze­rűnek mondható, hát épen ezt választom ki a sok közül. Az első egyesület — mint már fentebb is említettem — már régebben alakult; alapeszméje az volt, hogy a belépő tagok kötelezték magokat soha pálinkát nem inni. Elég hamar meg is nö­vekedett ez az egyesület annyira, hogy 30,000 volt tagjainak a száma. Tevékenysége sem mond­ható meddőnek, mert hisz jóformán ennek az egyesületnek a sürgetéseire indult volt meg a törvényhozási akció. Kitűnt azonban, hogy nem elegendő, ha a tagok csak a pálinkaivástól való tartózkodásra kötelezik magukat. Oly egyesüle­tet alakítottak tehát, amelynek tagjai azt fogad­ták meg, hogy egyáltalán semmiféle szeszes italt sem isznak. Ez az úgynevezett totalisták, vagy egészen tartózkodók egyesülete, amely Norvégiá­ban 100,000 tagot számlál 579 fiókegyesületben. A totalisták, vagy egészen tartózkodók különben nem egységes szervezet szerint működnek, hanem három nagyobb csoportot alkotnak, t. i. norvég to­talisták egyesületét, az u. n. good templar-ekét és a kékszalag egyesületet. A norvég totalisták egyesületét Asbjörn Klos­ter stavangeri kereskedő állapította 1859-ben, tagjainak száma 1887. közepén a 64 ezeret meg­haladta, azóta is szaporodott úgy, hogy ma 80 ezerre tehető. Alig van norvég város vagy köz­ség, amelyben fiókja ne volna ennek az egyesü­letnek. A városokban hetenként vagy kétheten- két összejöveteleket rendeznek, amelyeken a tota- lizmust illető kérdéseket tárgyalnak vagy felolva­sásokat tartanak. Ezek az összejövetelek rövid ájtatossággal kezdődnek, ami bizonyos komoly, ünnepélyes színezetet ád a dolognak, és nem kis mértékben járul hozzá az ügy kedvező fejlő­déséhez. A good-templar-ek páholyokba vannak be­osztva, melyek mindenike egy zártkörű és külön vezetés alatt álló társulatot alkot, de amelyek egymással azért igen szoros kapcsolatban állanak. Üléseiket az egyes páholyok zárt ajtók mögött tartják ; csak tagok bocsáthatók be az ily össze­jövetelekre és ezek is csak bizonyos előre meg­állapított és havonként változtatott jel megadása után. Jelvényeket is viselnek a tagok az össze­jöveteleken, nevezetesen szalagcsokrot a vállukon. Van tehát a dologban valami, ami külsőleg a sza- badkőmivességre is emlékeztet. Még szertartá­saik is kétfélék, van t i. úgynevezett angol és amerikai szertartásu good-templar páholy. A kékszalag egyesület talán legkevésbé né­pes. de azért szintén igen jótékonyan hat. Ab­ban különbözik főképen a totalista egyesületektől, hogy tagjai csak arra kötelezik magokat, hogy magok nem isznak semmiféle szeszes italt, míg a többiek tagjai arra is, hogy másoknak sem adnak sem pénzért sem ingyen. Valamennyi totalista-egyesületnek férfiak és nők egyaránt lehetnek tagjaivá ; sőt a good-temp- larekpek még gyermekpáholyuk is van. Minde­egy se preskribál s ha rendelvényezne is, azok a szerek kiszolgáltatásában mindig igen skrupulózus gyógyszerész urak, alig hiszem, hogy kiszolgál­tatnák. Egy szerről, mely sokaknál azért idéz elő betegségeket, mert nem rendelkeznek belőle a kel­lő adaggal. Mások azért betegszenek meg, mert sok van birtokukban, de nem tudnak dietetice élni vele Egy szerről, mely bőségbeni léte által orszá­gokat virulókká, hatalmasakká, vele bölcsen bánni tudó társadalmakat, nagyot, szépet alkotókká, jó­tékonyakká, azt helytelenül használókat elsatnyult, s erkölcstelenedetekké képesített tenni. Egy szerrel, mely a munka felosztást a leg- fokozottabbá, az embert függetlenebbé, a röghöz kötöttségtől mentté, saját munkája gyümölcsének urává, s embertársaivali társulhatásra képesitet- tebbé tette, Szóval még számtalan jó és rósz tulajdonait nem említve, egy szerről, amely többé-kevésbbé majd mindenkit érdekel, s a melynek bőséges bir­tokában levő anyósokat, úgy a már lett, mint a még csak leendő vők is igen szeretefreméltóaknak, kedveseknek szoktak tartani, ez a csodás hatású szer, tisztelt hölgyeim és uraim, a — pénz. A javaknak általános átmérője, a közáru, a világ általános csereeszköze, korunknak talán kissé túl is imádott bálványa. Nemzetgazdák által rég elismert alapigazsá­gok, hogy minden emberi használatra alkalmas javak, a természet erőinek közreműködésén kívül csak munka által szerezhetők meg. Hogy azon eszköz, mely a javak kicserélhe- tését a forgalmat könnyiti, az emberek társulha- tását segéli elő; a társulás az egyéni erőt fokozza, a fogyasztó s termelő egymáshoz közelebb hozása által nemcsak munkát kiméi, de a munka kedvet Folytatás a mellékleten.

Next

/
Thumbnails
Contents