Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-02-03 / 5. szám

Melléklet a „Zemplén“ 5-ik számához. Hírek a nagyvilágból. Az első részvétnyilatkozatok a külföldi ural­kodók részéről Umbertó olasz királytól, Vilmos né­met császártól és Luitpold bajor regens-hercegtől érkeztek a Burgba Rudolf trónörökös elhunyta alkalmából. A párisi magyar csárda. A párisi világtár­laton felállittandó magyar csárda vállalkozói: Sweig- hofer Lambert Orosházáról és Rambovszky József Szegedről. A magyar csárda 253 négyszög méter területet foglal el s a kiállítás igazgatósága a ma­gyar vállalkozók iránti szívességből még 150 négysz. méternyi szabadtért engedett át nekik ingen Az épület maga 20,000 frankba kerül, azonkívül még a helyért 24,000 frankot kell fizetni. A csárdában 12 magyar leány fog kiszolgálni Magyarország 12 különböző vidékének festői népviseletében. Boulanger győzelme. Páris város részéről Boulanger tábornok 113,000 szavazattöbbséggel a parlament képviselőjévé megválasztatott. Ellen­fele Jacques volt. A szavazók számát 400,000-re teszik. Hírek az országból. A dohány- és szivarárak felemelése óta, hivatalos statisztika adatok szerint, az előbbi évek­hez viszonyítva 1888-ban dohányból és szivarból lényegesen kevesebbet adtak el. A múlt évben 691,335 fttal volt kevesebb jövedelem. Hat kraj- oáros kubaszivarból félannyi, virzsiniából 6 1f mil­lió darabbal kevesebb fogyott el, mint a dohány­árak felemelése előtt. Tűz a kir. operában. A »Rajna Kincse< elő­adása kezdetén Bpest fényes operaházában a szín­pad előrésze kigyuladt. A jelen volt roppant kö­zönség a veszedelem láttára bámulatos hidegvért tanúsított. A tűzoltóság az égő deszkákat rögtön elárasztotta vízzel. Fél óra múlva az előadást folytatták. A katonai javaslat általános megvitatása múlt hó 26-án véget ért. Ez volt az utolsó évek­nek a leghoszabb, legszebb, legtartalmasabb és leg­izgalmasabb általános vitája. Harmadfelhétig tar­tott és az érdeklődést országszerte napról-napra fokozta. Tizenhét nap alatt beszéltek 85-én ; har­mincán a törvényjavaslat mellett, ötvenötén ellene. Milnnich előadó, Apponyi Albert gf. Tisza Kálmán és Ugrón Gábor záróbeszédeinek meghallga­tása után a fölött a kérdés fölött, hogy a tör­vényjavaslatot elfogadja-e az országgyűlés általá­nosságban s a részletes tárgyalás alapjául, csak a jan. 29 iki gyűlésben szavazhattak. A szavazás eredménye az, hogy 450 igazolt képviselő közü', az elnököt ide nem számítva, Igen-neA szavazott 267 képviselő, nem-mel 141, távol volt 41 és igy a kormány 126 szótöbbséggel győzött. A zem- plénvármegyei orsz. gy képviselők közül igen nel szavaztak, gf. Andrássy Tivadar, Molnár Viktor és Szír- may Pál; nem mel szavazott: Balogh Géza, Pázmándy Dénes,PotoczkyDezsőésb. SennyeyIstván.Távol maradt: Zalay István. A szavazás eredményének kihirdetését 5 6000 ember leste-várta az országház előtt, s mikor megtudta, hogy a törvényjavaslat keresztülment, inpozáns utcai tüntetést kezdett, melynek, fájdalom emberélet is esett áldozatul. Másnap jan. 30 án a lesújtó gyászhir, hogy t i. Rudolf trónörökös hirtelen meghalt, a politikai tüntetéseknek utcai lármáját a nemzeti fájdalom gyásza elnémította. szerzése nélkül felette nehézzé tétetik a’ való tu­domány, ’s ha való tudományt nem szerezhetünk magunknak, jobb semmit sem tudnunk. A szép mesterségeken ’s humanisticumokon kívül két kiváltképpen való útja van a’ tudomá nyoknak: a’ mathesis és a’ metaphysica. Mind­egyik a’ gyönge fejeket csalhatatlanul elveszti, de a’ jó fejek az első által világosságra ’s nyugoda­lomra mennek-által, a’ másik minden külömbség nélkül a’ legerősbeket is megzavarja, világot ’s nyugtot pedig soha sem ád. A skepsisznek lelke száll-meg bennünket azon pillanatban, melyben küszöbeire lépünk, ’s nincs ok, nincs systems, mely többé bennünket az örvényből ki-vonjon. Ha minden systemákat megvetünk, örök bizony­talanság, ’s tudatlanságunk’ kínzó érzelme lesz hóhérunk; ha valamelyiket elfogadjuk bizonyos ságunk kútfeje úgy sem lesz egyéb, mint tudat lanság. Boldog a’ kit géniusza oly útra visz, mely nyugalmat nyújt. A’ szép mesterségekben élő ember az, kihez magát a’ grácia csatolja, ’s kiről mondhatjuk Tas- sónak szavaival, hogy annak lehet szivén nyugodni. Én az újabb nemzetek közt nem lelem azon szel­lemet, mely a’ Götóg nagyokon ’s némely Rómaia­kon is tündöklik. Azon boldog egü régieket, let­tek legyen bár philosophok, vagy Bajnokok, egy­formán veszi-környül, mint valamely glória, a’ szép lelküségnek ’s örökre viruló ifjúságnak bizo­nyos sugára, melyet én egészen ki nem magya­rázhatok, de minden észre vesz, valaki figyelmes pillantatot vet-vissza reájok. Az az érzés a’ szép eránt egyesülve az érett kor’ bölcsességével ’s Különfélék. A »Zemplén« jelen számát község-elöfizetö- inkre való tekintettel, kik a nemzetet ért gyászos eset részleteiről csak lapunkból fognak értesülni, a mai ünnepnapra való tekintettel is, egy nappal előbb adtuk ki. Ezen felül lapunk mai számának szokott beosztása a rendkívüli gyász miatt sor­rendi változás alá esett. A hivatalos rész a lap végére lett áthelyezve (Rudolf királyfi halálhíre) szerdán este jutott el Ujhelybe. Mint derült égből a villámcsapás, oly váratlanul és megdöbbentőleg hatott az a kedé­lyekre. Az első meglepetésből felocsúdva mindenki tamáskodott a hiób-hir valóságában s nem láttak abban egyebet egy roszul k:gondolt farsangi tré­fánál. Esteli 8 órára újabb és újabb hirek érkez­tek, melyek sztereotip rövidséggel s egyformaság­gal igy hangzottak : ,Rudolf trónörökös meghalt. “ Ivánka Imre, az északkeleti vasút vezérigazgatója szintén már szerdán este sürgönyileg rendelkezett, hogy a vasútvonal nagyobb állomásain gyászlo bogók tűzessenek ki. E hir elterjedése városszerte nagy nyughatatlanságot és kínos aggodalmat oko­zott. Sokan még akkor sem bírtak belenyugodni a fáma hitelességének szörnyű voltába. Főispánunk Kelecsenybe Ujhelyből és Budapestről egyidejűleg szerdán éjjel kapott tudósítást a trónörökös várat lan elhunytáról. Csütörtökön reggel már Ujhely- ben volt s az alispánnal egyetértőleg megtette a kellő intézkedéseket. A gyászlobogók minden közé­pületre kitüzettek, főszolgabirákhoz pedig hasonló intézkedések elrendelése végett sürgönyök kül­dettek, a nemzeti gyászban való részvétel mó­dozatának megállapítása végett péntekre rend kivüli vármegyei közgyelés kirdettetett. Bu­dapestről a hivatalos tudósítás főispánunk kér- dezosködésére s a vármegye közönségéhez csak csütörtökön este érkezett meg, de az is kimért rövidséggel szólott. Egyébként csütörtökön délben már senki sem kételkedett a legborzasztóbb eset valóságában, mert a kassai hadtest parancsnokság elrendelte, hogy a tisztikar gyász jelvényt viseljen. A haláleset bekövetkezésének gyászos körülményei ösmeretlenek lévén, azokról minden órában mást és mást regéltek. Az izgatottság láza a budapesti napi lapok megérkeztével csak d. u. 4-kor hagyott alább, mikor a hirlapelárusitó helyek valóságos ostromállapotnak voltak kitéve. A százával és szá­zával eladásra érkezett nagy lapokat pár pillanat alatt szétkapdosták. És még ma is néma fájda­lommal tesszük le a lapokat, egy nagy kérdő-jelével a kinos bizonytalanságnak, mely a halál ok elgon­dolása után rémesen jelen meg előttünk .... Mi­dőn e sorokat írjuk, kapjuk egyik munkatársunktól a legborzasztóbb tudósítást, mely igy szól : Távirat. Budapest. Feladatott febr. 1. d. u. 1 óra 15 perc. „Trónörökös öngyilkos volt. Az izgatottság itten óriási. Hivatalos közlöny s külön lapokban a hir megjelent.“ Habár ezen távirat teljes hitelű név alatt közöltetett szerkesztőségünkkel, tartózkod­nunk kellett a világrenditő katasztrófa rész­leteinek még ily adat alapján való közzététe­létől is, miglen annak valódiságát ujabbi sür­gönyváltás és a hivatalos közlöny következő sorai teljesen nem igazolták : *Az ő cs. és kir. fensége Rudolf főherceg trónörökös elhunytának lesújtó eseményéről álta­nagyságával teszi azt, a’ mit én minden mai na­gyokban is tálálni óhajtanék. így lennének köztünk szeretetre méltó philosophok, és katonák, valamint el nem lágyult érzelmű poéták, kiket az Istenség­nek ezen szép ajándéka, a’ poekisz, elevenítene, vidámitana, nem pedig el-temeíne. De hol vágy­nak azok a’ környülmények, melyek Hornért és Sokrateszt, Plátót és Themisztokleszt szülték. A’ pafaestra, ’s az az ifjak közt jókor, ’s sanyaruan vidám órákban szőtt szövetség, mely a’ lelket jókor felemelte ’s gyulasztotta, a’ nélkül hogy érzékenységre, ’s ezáltal puhaságba hullásra adott volna okot, örökre nincs többé, közöttünk. De nem méltó-é, hogy a( mit a’ környülmények, 's a’ szokott nevelés tőlünk meg tagadnak, magunk igyekezzük el érni ? Csak egy szikrát édes bará- tocskám, azon lángból, mely a’ még fiatal Sok- ratesznek lelkében lobogott — ’s mi nem lehetne belőlünk 1 Az érzékenység, a’ speculatio, ’s a’ történetek nyugodt keresése egyformán elrontanak bennünket. Csinálni kellene, csinálni ifjú barátocskám! En a’ kit környülményeim ezen puha inactivitászba sü- jesztettek, nem kiáltozom talán azt neked, még ifjúnak, hasztalan. A’ cselekedetek, a’ publikumban forgás formálnak hasznos embert, s’ egy igy for­mált ember ha szivében hordja a’ szépnek mag­vait, lesz osztán Pásztorivá és Desőfyvé. Engedd-meg, hogy végezzem be ezen leve­let, ’s egyszersmind kérjelek, hogy szereteted erán- tam ne csökkenjen. Élj szerencsésen édes Gyurim. Kölcsey Ferencz. lünk tegnap közölt adatok, a magas elhunyt leg­közelebbi környezetének a végzetterhes esemény, kábító benyomása alatt szerzett első észléleteire voltak alapítva. A környezet, miután a hálószoba ajtaja feltöretett, ő cs, és kir. fenségét ágyában élettelenül találta, s ezen első benyomásra támasz­kodtak aztán a Bécsbe érkezett jelentések, vala­mint az a föltevés is, hogy a halált szivszélhüdés okozta. A jelenvoltak sürgős táviratban kérették Mayerlingbe dr, Widerhofer udvari tanácsost, ki ennek következtében a legközelebbi vonattal azon­nal oda sietett. A haladéktalanul megejtett vizs­gálat alkalmával dr. Viderhofer megállapította, hogy a boldogultnak fején egy meglehetősen nagy seb van, a koponyafalak és koponyacsontok na­gyobb kiterjedésű leválásával, melynek rögtöni halált kellett előidéznie, s amely lő-sebnek is­mertetett fel. Az ágy mellett a jobb kéznek köz­vetlen közelében megtalálták a kilőtt revolvert, s a fegyver helyzete semmi kétséget sem hagyott fenn arra nézve, hogy a halál önkezűleg okoz- tatott. Az a körülmény, hogy ő cs. és kir. fensé­gének szolgaszemélyzete a melléképületekben volt elhelyezve, és hogy a boldogult mellé beosztott szolga a vadászat megrendelése végett ő fensége parancsára a házat rövid időre elhagyta volt: ért­hetővé teszi, hogy a lövés durranását senki sem hallotta meg. A haladéktalanul Meyerlingbe ki­küldött, s a fennálló szabályok szerint megala­kított bizottságnak feladatát képezte a tényállást és a mellékkörülményeket jegyzőkönyvbe venni. El nem hallgathatjuk, hogy ő cs. és kir. fensége közvetlen környezetéből többen az utólsó hetek­ben a beteges idegizgatottságnak gyakori tüneteit észlelték rajta, úgy, hogy azon nézethez kell ra­gaszkodni, hogy e borzasztó esemény pillanatnyi elmezavarnak volt kifolyása. Ezenkívül megemlít­hető az is, hogy ő cs. és kir. fensége egy idő óta gyakran panaszkodott főfájásról, melyet ö maga annak tulajdonított, hogy múlt őszszel lová­val lebukott; az a baleset azonbnn, ő cs. és kir. fönségének határozott parancsára, annak idején titokban tartatott.« E szavak iszonyú értelmét latolgatva, kezünkben a toll megremeg. A trónörökös halála borzasztó áldozat. A toll gyenge, a szó erőtelen e tragikus vég mérlegelésé­hez ; Rudolf királyfi lelke elszállott a kirá­lyok királyának országába . . . Leljen ott kegyelmet! («Az iszákosságról») szóló cikksorozatot köz­bejött akadály miatt csak a jövő számban foly tathatjuk. (Közvacsora elhalasztása) A Rudolf trón­örökös ő fensége elhalálozására következett nem­zeti gyász miatt a február 2-ra kitűzött köz vacsora március 2-ra elhalasztatik. A február 2-iki közva­csorára tett ajánlatok, intézkedések és kiadott meghívók március 2-ára is érvényben maradnak. S. a. ujhely, 1889. január 31-én. A rendezőség nevében : Dókus Gyula. (Felolvasás elhalasztása). A holnap dél­utánra hirdetett felolvasás Rudolf trónörökös ö fenségének elhalálozása, s azt követő országos gyász miatt bizonytalan időre elhalasztatott. (Királyi adományok.) O császári és apostoli kir. felsége magán pénztárából a s.-a. újhelyi g. k. egyház-községnek iskolaépítkezésre 100 ftot, Dalibor Ferenc tolcsvai r. kát. tanítónak pedig se­gély címen 15 ftot adományozott. (Kikeresztelkedés) Rechnltzer Ede, Ujhelyben a jobbak közé illő közrendőr, múlt hó 28-án el­hagyta Mózses vallását s az ev. ref. templomban Gyula keresztnevet nyert. A nem mindennapos dolog látása nagy közönséget vonzott a temp­lomba, honnan Fejes István lelkész kenetteljes be­szédének meghallgatása és a keresztelési aktus végignézése után emelkedett hangulatban távozott. A keresztszülék tisztét Dókus Gyula tisztelt bará tunk s kedves neje őnagysága töltötték be, akik keresztfiokat délben asztaluknál meg is vendégel­ték. A keresztelési lakomán (hogy a gyárost említsük a gyártmány helyett) Llttke pezgő gyáros ur is résztvett — Pécsről. (Az időjárás) febr. 1 én egészen tavaszias jellegett öltött. A gyönyörűen kiderült égről 4 — 5 foknyi melegség sugárzott. D. u. beborult s pár percig tartó zápor volt. Éjjel csillagsugaras, enyhe idő ; 2-ára viradólag sürü hópihék hullottak alá, melyek az enyhe hőmérsékletben locs-pocscsá váltak. (Eljegyzés) Sándor Lajos Tisza-szabályozó társulati mérnök ma egy hete jegyezte el özv. Schön Izidorné kedves leányát, Jolánt. (Nászhirek) Dr. Tóth Elek Közép-Hegyalja és vidékének kedvelt orvosa jegyet váltott Szlávi Etelka kisasszonynyal Tolcsván — Losonozl Farkas Károly a m. kir. államvasutak s. fogalmazója Buda pestről, eljegyezte néhai nagyenyedi Demién Gusz­táv kedves leányát Saroltát. (Vadászat). Lónyay Gábor nagybirtokos a n.-lónyai uradalmához tartozó erdőségben ma egy hete hajtóvadászatot rendezett, melyen résztvettek a Lónyay grófok, a vidék urai s az uradalmi tisz-

Next

/
Thumbnails
Contents