Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1889-06-30 / 26. szám
TAN-ÜTOYI ROVAT. S.-a.- Ujhely, junius 23. Harmadik éve, hogy kérek és zörgetek : nem adatik s az ajtó meg nem nyittatik. Ha nem vol- nék oly szentül meggyőződve, hogy az áldozat csekélységéhez képest fontos és nemes a cél, melyet ismételt felszólalásaim elérni törekszenek ; ha nem suga'laná hazafias és felekezeti érzés egyaránt a kérés és zörgetés folytatását: nem zavarnám amaz urak nyugalmát és jobb időkre várnék, melyek majdan jobb embereket fognak teremteni. Ámde kulturális törekvésekben minden talpalatnyi tér kiküzdése gyakran hoszas fáradtságot igényel és ellankadni épen e téren nem szabad. Kisérje bár újabb sikertelenség a fáradozást, én mindig rá fogok mutatni arra az abnormis álla pótra, hogy az újhelyi gimnáziumot számos oly ifjú látogatja, kik minden támogatásból ki vannak zárva és szorgalmukért a legcsekélyebb elösmerésben sem részesülnek A zsidó tanulók ezek, kik semmi ösztöndíjat nem élvezhetnek, dacára annak, hogy Ujhely városát úgy mennyiség, mint intelligenciára nézve elég tekintélyes zsidóság lakja, mely három hitközséget képes fentartani. A hitközségek első kötelessége volna az egyházi ügyeken kívül a kultúra öregbítését s terjesztését tagjaik és felekezetűk között előmozdítani. Eddigelé csupán a népiskolákra fordítottak, megváltjuk, dicséretreméltó gondot és szemethunytak azon kötelesség előtt, melyet reájuk a középiskola hárít. Évről-évre látjuk a gimnáziumi értesítőt s mindannyiszor szégyenszemmel kell olvasnunk, hogy a zsidó tanulók közül egyetlenegysem részesül semmi kitüntetésben. És ez nem a tanulók hanyagsága, hanem az atyák szűkkeb- lüsége miatt történik. Mert nincs egy alap sem, melyből zsidó fiuk ösztöndíjat kaphatnának. Már most kiknek volna kötelességük a bajon segíteni ? Azt várják talán a zsidók vagyonosabb elemei, hogy idegen felckezetbeli könyörüljön meg hitsor- sosaikon ? Azt hiszem, ők maguk sem reményük ezt és van annyi felekezeti becsületük, hogy nem j fogják saját kötelességeiket mások által telje- sittetni. Avagy tán nem tartják általában szükségesnek az özstöndijakat ? Hiszen pedagógiai szempontból az indirekt tényezők közt ez a legfontosabb eszköz a szorgalom és törekvés előmozdítására. Hajelen lennének egyszer az évzáróvizsgátatokon s látnák az örömtől sugárzó arcokat egyrészt, másrészt azon ifjakat, kik az érdemetlen mellőzés tudatában szemlesütve ülnek padjaikon : akkor felébredne bennük is a gondolat, hogy jó volna e téren is a hagyományos zsidó könyörületességet érvényre juttatni. Mert nemcsak a pedagógia javasolja az ösztöndijak kiosztását, hanem a jótékonyság is megköveteli, hogy szegény tanuló ifjak támogatásban részesüljenek. « Vigyázzatok a szegények gyermekeire, mert tőlük indul ki a tudományit — mondja a zsidók egyik ősrégi könyve — és a korok vál- toztával a középiskola az, mely a zsidó intelligenciát megteremti. Adakozzatok tehát a középiskolákra 1 Teljes bizalommal, lelkem egész melegével fordulok ismét hitsorsosaimhoz, hogy létesítsenek ajapot akár egyesek adakozásából, akár a hitközségek évi költségvetésében előirányzandó összegből, melyből szegény és szorgalmas zsidó tanulók támogatásban részesülhetnek. Múlt évi felszólalásaimat egyszer az egyesekhez, azután a községekhez intéztem ; most, adja Isten utolsószor, újólag kérem a zsidó polgárokat egyenként és összesen, hogy létesítsenek ösztön dijat az újhelyi gimnázium részére 1 Mikrosz. CSARNOK. A szerelemről.*) Ez a szerelem 1 (Folyt.) S ha most H. és U. azt találják kérdezni: vájjon örök időktől fogva ilyen és az volt-e a szerelem, a mint az imént ecseteltem, vagy csak az idő folyamán lett olyanná ; talán a műveltség, vagy általán az emberiség haladása folytán ? akkor e tekintetben megnyugtathatom önöket, és nemcsak a jelenre, de bevezetésemben előadott Ígéretem alapján, még a jövőre nézve, sőt amint mindjárt hallani fogják, és annál inkább a múltra nézve is. Hivatkozom pedig e tekintetben oly tanúra, ki az emberiség ős történetére nézve nemcsak a legmérvadóbb, de egyszersmind a legklas- sikusabb is: t. i. a szentlrás! »Hogyan?« — hallom némelyeket szent, de természetes borzadálylyal felkiáltani — »a szent- irást, mint a szererelem legrégibb és legtisztább kutforrását idézni és oda állítani, nem kárhoztatandó blasphémia e ez ?« Korántsem tisztelt hallgatóság ; mert ama legrégibb okmány, mely a szerelemről a leggyöngédebben és a legmeghatób- ban nyilatkozik, és úgy szólván a szerelem valódi kátéjának beválik, csakugyan a szentirás ; és épen kizárólag az ó-, de az uj testámentom is az! Ugyanis régi tapasztalaton alapuló igazság az, hogy a vallás és szerelem szoros viszonyban áll egymáshoz; sőt a szentirás és az evangéliumok e tekintetben is nagyon érdekesek, hogy miként tárgyalják a két nem közti viszonyt. És pedig nem kizárólag az én egyéni nézetem az, ki zsenge koromban, tanító vezetése mellett, mentem nolens- volens a szentirás eredetijén keresztül, hanem oly férfiúé is, kinek neve korunkban a szentirás értelmezésében, de mindenkor és mindenütt a tudományosság és ítészét legnagyobb tiszteletével emlegettetik és neveztetik : értem Renán Ernőé 1 Megengedik tehát, hogy e kitűnő tudós nyomdokain haladva, elmondjam azt, mi e tekintetben nemcsak fölötte érdekes, de tudni való is. Renán pedig ezt mondja: »A legmagasztosabb idyllek, melyek a bibliának valamennyi korszak összes költészeti irodalmában, utolérhetlen rangot biztosítanak, ama könyvében tartalmazvák, mely a genesisről szól. E könyvből élénkbe lép a hatalmas Jehovah, ki a világot megteremti; aztán tettét megbánván, belátja, hogy az egyedüli mód az emberiséget reformálni abban áll, hogy azt megsemmisítse ; és ki mindamellett végre, a vízözön meghiúsult kísérlete után, mégis arra határozza el magát, hogy saját magára hagyja. Pessimistikus hang az, mely a genesis e fejezetéből kihallatszik s mely tetőpontját ott éri el, midőn az első bűnesetről emlékszik meg. Ugyanis mindjárt a teremtés történetének bevezetésében a nőről szól, ki a férfi bordáiból keletkezik; aztán a természetes eredeti meztelenséget ecseteli, melyen az Éden első lakói korántsem pirulnak ; utána a szemérmetes- séget tünteti föl, mely a bűnnel egyidejűleg meg- szülemlett; aztán következnek az indiai fügefa nagy levei, melyekkel a már meglevő szemérme- tesség magát betakarja; végre az állatbörből készített ruházat, melylyel Jehova személyesen a paradicsomból kiüzötteket felruházza. De ennél meghatóbbak mindama helyek, melyek azon szerepről szólnak, mely a nőt, valamennyi emberi cselekményekben joggal megilletik. Ha ezen thé- mát érinti, majdnem gyöngéddé, titokzatossá válik. A biblia ezen részének köszönjük Izsák és Rebekáról, valamint Jakab és Ráhelről szóló patriarchális idylleket, melyek hasonmására alig akadunk még valahol, oly természetes egyszerüség•) A zemplénvármegyei orvos-gyógyszerész egyesület által rendezett népszerű ismeretterjesztő esték sorozatában márc. 10-én felolvasta Dr. Weiszberg Zsigmond. gél és mégis oly megkapó gyöngédséggel. Mert ha valaki az ó-kori legszüziesebb szerelmes párról akar magának kellő tudomást szerezni, akkor olvassa el Izsák és Rebeka történetét Abimeleoh király udvaránál; t. i. ama szerelem súgta esetről, melylyel a pár élt volt, midőn magát mint testvérpárt kiadta ; de az arcukról visszasugárzó boldogság csakhamar elárulta, hogy az őket összetartó kötelék, több mint a testvéri szeretet 1 Ennyi »mutatván képen« az ó-testámentomból. Az uj testámentom pedig korántsem szegényebb e tekintetben. Ki erről meg akar győződni, vegye kezébe szt. Ágoston vallomásait; vagy pedig a salesi szt, Ferencnek: «Útmutatás ájtatos életre» cimü müvét. Mily remek könyv, kivált ama fejezete, mely a házasok közti szerelemről szól 1 A szent püspöknek, a házas élet szerelmére vonatkozólag, saját nézetei vannak. Ő úgy vélekedik, hogy a házasság magában véve nehéz, kellemetlen dolog? teli súlyos kötelezettségekkel, szóval valódi purgatórium 1 De az Úristen határtalan jóságában különös élvezettel kötötte össze, melynek a legjobb lelkiismerettel odaadhatja magát az ember, mivel «jutalmul» szolgál oly nyomasztó bilincsért, mely különben csak sok mindenféle nehéz kellemetlenségeket róvna ránk. Nem érdektelen továbbá ugyanazon szentnek „az öreg férjekkel való bánásmódéról közzétett kedélyes és ironikus tanácsa, vagyis útmutatása. «Ilyen férjekkel — úgymond — legjobb úgy, mint a túlérett gyümölcscsel bánni 1 Ha semmi hibájuk, semmi pettyük nincsen, melynek nyomán attól kellene tartani, hogy megromlanak, egész télen át eltarthatok; és akkor legtanácsosabb, ha azon levelekkel rakjuk őket körül, melyekkel frissesé- gökben bírtak. Ezen levelek pedig, a környezetök — ama szokásaik közepette, melyek közt megélhetni még reménylenek. Csak azon esetben, ha már valami bajuk, valami fájós pontjuk van, melyen át az enyeszet is tarthatja bevonulását: ilyenkor csakis már arra jók, hogy — cukorban befőzessenek. Ez a cukor természetesen az djtatosság, melynél fogva oly édességet nyernek, melyet különben talán sohasem bírtak volna.» így szól Salesi Sz. Ferenc. Rendszerint azonban, Hölgyeim és Uraim, nem a mindennapi élet szolgáltatja a módot, mely szerint szeretni szoktunk, sőt talán az ilyen szerelem épen csak kivételes; hanem szolgáltatja az irodalom, melynek egyik legkiválóbb tárgyával: a szerelnmmel, mint örök igazsággal, időn- és helyenként egyes ihletett és fenkölt szellemek és pedig majdnem kivétel nélkül, kiváló költők, nevezetesen lantos költők, szoktak foglalkozni. A mindennapi I élet megadja ugyan a költészethez való tárgyat: I igazán és híven egész eredetiségében! De hogy a szerelem eszményképpé váljék, mely vezércsillag- I ként ragyogjon a szerelem tündöklő egén: ehez még költői mezre van szüksége; költői ihletségre, hogy a szív legelrejtettebb érzelmeit oly bensöség- gel, oly elragadtatással és oly hévvel fesse, miszerint olvasóiban a megfelelő szikra legott égő lángra gyűljön és hevülve és hevítve, messzire láthatóvá lobbanjon. (vége j^y.) SzerSesztőségri 'posta,. M. Gy. urnák Páris. Legőszintébb sajnálkozással tudatjuk, hogy jun. 4-rol keltezett levele hozzánk nem érkezett. —CS*—S urnák. Névtelenül beküldött kéziratokat lapunkba fel nem vehetünk. B, K. urnák. Kiadjuk a tanügyi rovatban. Keressen föl bennünket minél gyakrabban a hét krónikáját érdeklő közleményekkel is. Walhalla. A mai számba már elkésve érkezett, Tokaj-llegyalja pusztulása. Köszönjük, felhasználjuk. Felelős szerkesztő: HORV ATH TÓZSE 2T. Főmunkatárs: D ON Q-Ó OÉZA Kiadótulajdonos: ÖZV. BOSUTH ELEMÉRNÉ. SCHLICK-féle vasöntöde és gépgyár BUDAPEST. Gyár és igazgatóság: Vl.’külső vácziut 1696/99. Városi iroda és raktár: VI. Podmaniczky utca 14 szám. Gőz- és járgánycsépiö készületek. SCIIIilCK-léle szab. két- és háromvasú ekék. SCHUCK-féle szab. , Haladás« sorvetö gépek. Szórvavető-gépek, Schlick-féle szab. Royal-ekék, Schlick és Vidats-féle eredeti egyvasu ekék és talajművelő-eszközök boronák és rögtörő hengerek, szecskavágók, répavágók, rópazúzók, tengeri morzsolok, csöves tengeri darálók, gabonatisztitó rosták, őrlőmalmok stb. Az összes ekék tartalékrészei készletben tartatnak. — Előnyős fizetési feltételek. — Legolcsóbb árak. 1^** Árjegyzékek kívánatra ingyen és bérinentve. Jegyzet. Van szerencsénk ezennel t. ez. üzletbarátaink becses tudomására hozni, hogy noha a VI. Podmaniczky utca 14. SZ. alatt lévő irodáink legnagyobb részét a külső Vitézi utón lévő gyártelepünkre helyeztük át, mindazonáltal ezen irodai helyiségünkben t. üzletbarátaink kényelme érdekében egy városi irodát tartunk fenn, valamint hogy [ ugyanott épitési czikkeink és gazdasági gépeinkből raktárt létesítettünk. Kiváló tisztelettel i6-i8 A Schlick féle vasöntöde és gépgyár részvénytársaság igazgatósága. 165/89. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. t. c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a bécsi cs. kir. keresk. törvényszéknek 15,747/89. sz. a s.-a.ujhelyi kir. járásbíróságnak 2043., 2042.. 2044. 2212., 3387., 3364/80. számú végzésével Flli Nessi et Barberini. Fuchs Meindl et Horn. E. J. Mayer, bécsi lakosok, Első magyar szövő- és kötőgyár, szegedi cég, felperesek részére Irányi és Nebesz, s.-a.-újhelyi lakos, alperes ellen 114 forint 77 kr, 301 forint 30 kr, 58 frt 28 kr, 120 frt, 119 írt 15 kr, 65 frt 27 kr tőkék s jár. erejéig elrendelt kiel, végrehajtás folytán nevezett alperestől S.-a.-Ujhelyben, 1889. évi február hő 13-án lefoglalt s 720 forintra becsült ingóságokra a s.-a.-ujhelyi kir. járásbíróság 1216/89. számú kiküldő végzése folytán az árverés elrendeltetvén, annak a helyszínén, vagyis S.-a.-Ujhelyben alperes bolthelyiségében leendő megtartására határidőül 1889-ik évi julius hő 3-ik napjának délutáni 2 órája tűzetik ki, amikor a birőilag lefoglalt bolti cikkek s egyéb különféle ingóságok az 188t. 60. törvénycikk 107. és 108. §§-ai szerint a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés mellett, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Felhivatnak egyúttal mindazok, a kik a lefoglalt tárgyakra elsőbbséggel birnak, miszerint elsőbbségi igényeiket az árverés megkezdése előtt szóval vagy Írásban alulirt végrehajtónál az 1881. 60. t. ez. in. §-a értelmében a különbeni következmények terhe alatt bejelenteni el ne mulaszszák. Kelt S.-a.-Ujhelyben, 1889. évi junius 14. napján. I’iil Lajos, kir. bir. végrehajtó.
