Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1889-06-16 / 24. szám
Sátoralja-Ujhely, 1889. junius 16. 24. S2, Huszadik évfolyam. ELŐFIZETÉS Í.B Égé»r. évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 60 kr Bérmentetlen levelek OBftk ismert kezektől fogadtatnak el. Kézlratox nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. ▲ nyílttérien minden gar- mondsor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HIEDETÉSI DÍJ : hivatalos hirdetéseknél; Minden egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden □ centiméter után 8 kr számittatík. Állandó hirdetéseknél kedvezméuy nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. HIVATALOS RÉSZ. 93. ein. sz. Zemplénvdrmegye alispánjától. Elnöki körlevél. Tisztelettel értesítem a t. bizottsági tagokat, hogy a rendes nyári közgyűlés, — főispán Öméltóságával történt megállapodáshoz képest, — a folyó évi junius hó 26-án d. e. 9 Órakor veendi kezdetét. Az állandó választmány tagjait pedig főispán ur Öméltósága megbízásából a f. évi junius hó 24-ének d. e. 9 órájakor a vármegyeháza kisebb termében tartandó ülésre tisztelettel meghívom. A közgyűlés nevezetesebb tárgyai: 1- ször. Payzsoss János volt főszolgabíró halálával megüresedett sztropkói főszolgabírói állomásnak és a választás által netalán megüresedő tisztviselői állomásnak választás utján való betöltése. 2- szor. Dr. Molnár Viktor leköszönése folytán, a közig, bizottság egy tagjának megválasztása.*) 3- szor. 6453. sz. m. kir. belügymi- nisterium intézvénye folytán a Mező-Laborcz székhelylyel egy uj főszolgabírói járás szervezésének ügye. És a többi a rendes közgyűlés társorozatába tartozó ügyek. Kelt S.-a.-Ujhelyben, 1889. junius 12-én. Alispán ur hív. távollétében: Viczmándy Ödön, főjegyző. 8809, sz. Zemplénvdrmegye alispánjától. 10 főszolgabírónak. Sziirnyeg községben a léptene a marhák kö zott szokatlan rohamosan és nagy mértékben lép vén fel, tudatom a főszolgabíró urakkal, hogy nevezett község marhaállománya részben Szúr- nyegen bent a községben, részben pedig kint a felsö-Bodrog bal partján levő legelőterületében zár alá helyeztetett. Utasítom a főszolgabíró urakat, hogy a *) Jelöltekül eddig Ambrózy Nándor, Farkas Lajos és Molnár Béla dr.-t hallottuk említeni. *Szerk. fentebbieket köztudomásra hozván, tekintve az abnormális időjárásra, figyelmeztessék a gazda- | közönséget, hogy megfelelő legelőn kívül különö- j sen jó tiszta és sósavanypyal vegyitett ivóvízzel lássák el marháikat. S. a-Ujhely, 1889. junius II. alispán helyett Viczmándy Ödön, főjegyző. 4673. sz. Zemplénvármegye alispánjától. | Tudomás és közhírré tétel végett kiadatik. I S.-a. Ujhely, 1889. máj. 19. Matolai Etele, alispán. I. Másolat. Pénzügyigazgatóságtól. A nyilvános helyeken betéptidij nélkül megtartott mulatságok után járó bélyegilleték tárgyában 1888. évi sz. \ körrendelet valamennyi m. kir, pénzügyigazgatósághoz és illetékiszabási hivatalhoz. Kételyek merültek fel az iránt, hogy oly esetekben midőn a nyilvános helyen beléptidij nélkül megtartott mulatságok költségeit maga a korcsmáros fedezi, vagy j a rendezők által összetett költség egyes részvény j összegei meg nem állapíthatók a szükséges ható- j sági engedély kieszközlése végett benyújtott kér- j vények az ill. szab. szempontjából miként birá- landók el? e kételyek eloszlatása és az egyön- j tetü eljárás biztosítása tekintetéből az 1882. évi ' február 18 án 9495. szám alatt kiadott és a »Pénzügyi Közlöny« 8- számába közzétett körrendelettel való kapcsolatban szigorú miheztartás j végett a következőket jelen'.m ki. Az 1875. évi ! XXV. törv. cikk 7 ik Jyának 4. bekezdésében fog- | la!t és az illetékidij jegyzék 13 tétel 4 ik pontja utolsó előtti bekezdésében felvett határozatai által az illeték kötelezettség a nyilvános helyen beléptidij nélkül tartott táncvigalmakra zene és dalestélyekre és mindennemű előadásokra nézve is az Üy mulatságok megtartására szükséges hatósági engedély iránti beadványok is bélyeg kötelesek. A mi pedig a lerovandó bélyegilleték mérvét illeti erre nézve figyelembe veendő, hogy a szóben levő beadványok a most idézett határozatok értelmében 1 ft. Állandó bélyegilleték alá esnek az 'ly beadvány alapján kieszközölt hatósági engedély hatályának időtartama azonban ön- érthetően nincsen semmi befolyással az említett 1 ft, állandó bélyegilletékre, minél fogva az a körülmény, hogy az engedély több napra kéretett megadatni, nem vonhatja maga után az 1 ft állandó bélyegilletéknek a napok számához mért többszöri levonását. A mennyiben egyébként a több napra terjedő engedélyt kulön-külön kérvény alapján kell kieszközölni ez esetben I ft, állandó bélyegilleték minden egyes kérvény után külön- külön rovandó le. II. 14040/IX. a. szám. Rendelet. Az izraelita húsvéti kenyér előállításáról, árusításáról és szállitá- sáról. 7. Az izraelita húsvéti kenyérnek (pászka, laska) a hitközségi tagok részére való szolgáltatása az izraelita hitközség kizárólagos joga. Ennélfogva húsvéti kenyeret előállitani, elárusítani, vagy a hitközség területkörén kívül eső helyről szállítani csak az van jogosítva, aki erre az illető községben íenálló izr. hitközségtől engedélyt nyer 2. Az izraelita hitközség, autonom jogköréhez képest, önállóan és igényeinek megfelelő módon intézkedhetik a húsvéti kenyérnek a hitközségi tagok részére való szolgáltatása tekintetében A húsvéti kenyér árusítását tetszés szerint vagy önmaga kezelheti, vagy bérbe adhatja, vagy megállapíthatja azon feltételeket, melyek alatt az árusítást a jelentkező kereskedőknek vagy vállalkozóknak megengedi. Az izraelita húsvéti kenyér árusításához iparhatósági igazolvány vagy engedély nem szükséges. 3. $. Az 1879. XL. törvény I. §-a alapján ezennel kijelentem kihágást követ el és a rendőrhatóságok által 50 ftig terjedhető pénzbüntetéssel és ezenkívül a nála talált húsvéti kenyér elkobzásával büntetendő az, a ki anélkül, hogy arra az illető izraelita hitközség által feljogosítva volna, húsvéti kenyér készítésével foglalkozik, vagy húsvéti kenyeret elárusít, vagy a hitközség területkörén kivül eső helyről szállíttat. 4. §. A rendőhatóságok által kiszabott pénzbüntetések a városi, illetőleg a községi szegényalapra fordítandók. 5. Mindazon jogok, melyeket ezen szabályrendelet az izr. hitközségek számára biztosit, az izraelita hitközségek székhelyein kivül fen- álló izr. fiókhitközségeket és imaházi egyesületeket is saját területükre nézve megilletik. Budapest, 1889. márc. 24. Széchény s. k. 286489 sz. S.-a.-újhelyi járás fó'szolgabirájától. HIrd.©tm.én3r. Borbély István csarnahói lakosnak f. évi junius hó 5-én a csarnahói legelőről egy sárga T Á * C A, Az áruló szív. — Poé Edgar Allan után. — Úgy van, rémítő ideges voltam akkor, s még most is az vagyok, de azért nem következik, hogy örült legyek! A szenvedés érzékeimre nem eltom- pitólag hatott, hanem ellenkezőleg sokkal élesebbé tette azokat. Különösen hallásom annyira finommá lett, hogy mindent meghallottam, ami csak égen, földön, sőt a pokolban történt. Hogyan lehetnék hát őrült! Hiszen meghallgathatják, hogy milyen értelmesen és nyugodtan fogom az egséz törté netet elbeszélni. Hogyan jöttem először arra a gondolatra, nem tudom megmondani, de mihelyt egyszer bevette magát a fejembe, — se éjjel, se nappal nem hagyott nyugodni. Semmi különösebb célom nem volt vele, nem is a gyűlölet ösztönzött reá, mert a jó öreget, ki utamban nem állt, engemet soha meg nem bántott, szerettem. Nem is a gazdagsága csábított, de úgy gondolom, hogy a szeme volt az! Igen, igen a’ volt az 1 — Szeme hasonlított a héja szeméhez, bágyadt-kék volt s egy hártya látszott felette. Valahányszor csak rám nézett, azt hittem, hogy a vér megfagy ereimben, — és igy ért meg bennem lassan, egészen lassacskán az az elhatározás, hogy az öreg embert megölöm, hogy igy szemétől örökre megszabadulhassak. Jól tudom, hogy őrültnek tart mindenki 1 De az őrültek megfontolás nélkül cselekesznek; nos, engem kellett volna megnézni, mily tervszerüleg fogtam a dolog kiviteléhez, mennyi elővigyázatot és tettetést tanúsítottam! Az öreg iránt sohasem voltam barátságosabb, mint épen azokon a napokon, mielőtt megöltem volna. Naponként éjfélkor ajtajához lopódzkod- tam s kinyitottam egész nesztelenül, csak úgy lassankint, s mikor a nyílás elég tágas volt, egy jól elzárt tolvaj-lámpást, amelyből egyetlenegy fénysugár sem szökhetett ki, előre nyújtottam s fejemet utána dugtam. Ha valaki ilyenkor látott volna, elbámul rajta, hogy mily roppant ravaszsággal és óvatossággal vittem mindezt véghez ! Lassan, egész lassan dugtam előre, hogy az öreg embert valahogy föl ne ébreszszem. Egy jó óráig tartott, mig fejemet annyira előre nyújtottam az ajtón, hogy az öreget megláthattam az ágyában. Hát vájjon képes-e egy őrült anyi türelmet kifejteni? S azután, mikor a fejemmel már egészen behatoltam, kinyitottam a lámpást óvatosan, roppant elővigyázatta!, nehogy a sarkvasa csikorogni találjon, de csak annyira, hzgy a héjaszemre egy vékony fénysu- gárt vethessek. Ezt tettem egymásután hét éjszakán, mindig a szellemek órájában, de szeme mindig csukva volt s igy tervemet nem hajthattam végre, mert engemet nem az öreg boszantott, hanem csak az ő bősz tekintete. Reggel aztán vakmerőén beléptem hálószobájába s egész elfogulatlanul beszélgettem vele, szívélyes hangon meg- szóllitottam s hogyléte felől kérdezősködtem. A nyolcadik éjszakán még óvatosabban nyitottam ki az ajtót, mint eddig Zsebórám percmutatója gyorsabban mozgott, mint a kezem. Ravaszságomat még sohasem éreztem annyira, mint épen ezen az éjen. Ujjongtam magamban arra a gondolatra, hogy én itt az ő ajtaját kinyitom, s ő mit se sejt felőle Valószinüleg azonban mégis meghallott valami neszt, mert hirtelen fölrezzent álmából. A szobában korom-sötétség uralkodott, mert a tolvajoktól való féltében az ablaktáblákat jól bezárta: tudván tehát, hogy semmit se láthat, az ajtót tovább tovább nyitottam. Végre egészen bedugtam a fejemet s éppen felakartam nyitni a lámpás fedelét, midőn hüvelyk ujjam a bádog záron megsiklott, s az öreg az ágyban fölegyenesedve, rám kiáltott: »Ki az?« Halotti csöndben maradtam. Egy teljes óráig nem mertem megmozdulni, de azt se hallottam, hogy az öreg újra lefeküdt volna. Még mindig fennült az ágyban és hallgatódzott. Egyszerre csak gyönge nyögés üté meg füleimet, minőt a halálos aggodalom szokott kisajtolni, — nem a fájdalom vagy bánat időzte azt elő, ama tompa elfojtott, hang volt ez, mely az aggódó lélek mélyéből száll fölfelé. Világos volt előttem, hogy az első gyönge zörej óta, mely fölébresztette, nem aludt el többé. A mint az aggodalom mindinkább inkább erőt vett rajta, valószinüleg megpróbálta azt maga előtt alaptalannak leltüntetni, de mind hiaba. Bizonyosan elmondta magában, hogy a szél zörgött a kandallóban,'— talán egy egér futott végig a padlón, vagy épen egy tücsök cirpelése volt az egész. Miután hoszabb ideig türelemmel vártam, s még mindig nem hallottam, hogy lefeküdt volna, elhatároztam, hogy a tolvajlámpást egy kicsinyt, egy igen kicsinyt kinyitom. Nagy vigyázattal kinyitottam, úgy, hogy a hasítékon egy kis vékonyka Mai számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.
