Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-06-09 / 23. szám

Felkéretnek a társhatóságok és községi bírák, hogy feltalálás esetén ezen hivatalhoz kisértetni szíveskedjenek.

S.-a. Ujhely, 1889. junius 6.

Urbán Ferenc, t. főszbiró.

7917. sz. Zemplénvármegye alispánjától.

10 főszolgabírónak.

A nmlságu m. kir. honvédelmi ministerium f. évi 19476. számú, az állandó vegyes felülvizsgáló bizottságok működési napjainak szaporítása tárgyában kiadott intézményét közhírré tétel végett kiadom.

S. a. Ujhely, 1889. május 29.

Matolai Etele, alispán.

Másolat. 19476/VIII 1889. szám. A magyar királyi honvédelmi minisztertől. Zemplén vármegye közönségének. Körrendelet. Hogy a folyó évi s a védtörvényben megállapítottnál kivételesen ké sőbbi időszakra kitűzött fősorozás alkalmával felülvizsgálatra rendelt egyének ífz ujonokivetés, vagy legalább a végleges számbavétel időpontjáig, vagyis junius 30-áig, illetőleg augusztus 31 éig tényleg felülvizsgáltathassanak : szükségesnek találtam, hogy az állandó vegyes felülvizsgáló bizottságok müködási napjai junius, julius és augusztus hóna pókban megfelelően szaporittassanak. E czélból ezennel elrendelem, hogy a múlt 1888. évi 56900/VIII. sz. körrendeletemmel szervezett állandó vegyes felülvizsgáló bizottságok junius 6-ik,

7-ik és 8-ik, továbbá 21-ik és 22 ik napjain, julius 5-ik és 6-ik napjain, és augusztus 2 ik és 3-ik napjain egybeüljenek és működjenek. A többi hóna pokra nézve a fentebb idézett körrendeletben megállapított működési napok változatlanul hagyatnak. Felhívom tehát a törvényhatóságokat, hogy jelen rendeletemet azonnal tegyék közhírré, különösen figyelmeztetvén a felülvizsgálatra rendelt védköteleseket, az uj védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 116-ik §-ában foglalt azon rendelkezésre, mely szerint azon védköteles, ki a kitűzött felülvizsgálati határidőre igazolás nélkül meg nem jelenik, kényszereszközök alkalmazása mellett fog elövezettetni, és ha elmaradását igazolni nem tudja, a védtörvény 44 § a értelmében

fog megbünttetetni ; továbbá az ugyanezen utasítás 94. §-ának 9. pontjában foglalt azon újabb rendelkezésre is, mely szerint tartózkodási helyük min deneemü változását bejelenteni kötelesek. Budapesten, 1889. évi május hó 15 én. Báró Fejérváry Géza s. k. honvédelmi minister.

272089 sz. S.-a.-ujhelyi járás főszclgabirájától.

ia:iTd.etméxi3r.

Fedák Endre n.-toronyai lelkésznek, f. évi junius hó 7-én dgy feketés pej, 1 éves kaűcacsi- kaja a páczini legelőről megszökött, s f<d nem található.

Felkéretnek a társhatóságok és község1 bírák, hogy feltalálás esetén ide jelentést tenni szíveskedjenek.

S. a.-Ujhely, 1889. junius 8.

Urbán Ferenc, tb. fő^zolgabiróSzéphalom ünnepe.

— 1889. jun. 2. —

Petőfi Sándor 1847-ben elzarándokolt Széphalomra, Kazinczy Ferenc sírjához. A nemzet nagy lírikusa e kegyeletes látogatás alkalmából írott levelében igy szólt honfitársaihoz :

Ujhelytől félórányira, éjszak felé, esik Széphalom, Kazinczy Ferenc egykori lakása. Nevét megérdemli, mert festői szépségű táj. Különben pedig szent hely. Szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sir halma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer oda zarándokolnia, mint a mohamedánnak Mekkába. És mégis jobb ha nem megytek oda ; mert nagyon erős- lelküeknek kellene lennetek, hogy annál a sir- halomnál meg ne esküdjetek, miszerint a hazáért soha, de soha egy lépést is tenni nem fogtok. En voltam ott, láttam a pusztulás és feledés legszivszaggatóbb, legelkeseritőbb képét, és letérdeltem a sírra és már fölemeltem kezemet, hogy megesküdjem . . . *

E vád, e szemrehányás, istennek hála, embereknek elösmerés, ma már nem bir jogos alappal.

Nagy mulasztását apránkint jóvá tette a nemzet. Először : mikor Kazinczy Ferenc iránt való nagy kötelességét 1859. okt. 27-én a nemzeti múzeom termében teljesítve, Kazinczy Ferenc emlékezetének évszázados ünnepet szentelt. Másodszor: mikor a pusztulás és feledés szellemét megállította a m. t. Akadémia és a düledező lakóház helyére Széphalmon egy díszes mauzóleomot emeltetett. Dicséretet érdemlő tett, hatásaiban messze időkre kiható intézkedés volt az is a m. t. Akadémiai részéről, mikor a tanulóifjúság hódoló kegyeletének ébrentartására, évről-évre ismétlődve állandó bucsujáró helyül tűzte ki Széphalmot. Ka- zinczy Ferenc, a nemzeti szellem ébresztője, a nemzetiség prozelitáinak fenkölt szellemű apostola, a magyarnyelvnek s irodalomnak szerencsés hivatásu reformátora, a nemzeti kultúra alapjának megépitője, aki a testére nézve magyar, de lélekben idegen organizmusba, az élet és irodalom nyelvébe erőt s magyarosságot lehelt: megérdemelte és megérdemli, hogy emlékezetének ünnep szenteltessék; megérdemli, hogy neve említésénél, élete méltatásánál lelkesedve feldobogjon a magyar szív; megköveteli, hogy a haza reménye, szemefénye, a lelkes tanulóifjúság olyan legyen, mint aminőnek Kazinczy ■ lelke álmodta : ,. . . hű,* ki »érti a szent jelenést s felriad álmaiból*.

Vajha e nagyjelentőségű napon mindenki felfogná a Petőfi által mondott szózatot s mint a mohamedán életében legalább egyszer elzarándokol Mekkába: fölkeresné szive érzelmeivel, lelke gondolatával Szépazt eszközük, hogy ott is van 'nómérsek, olyan mint földünkön, vagy tálán nagyobb. S bár bizton hihetjük, ho^y a soha nem nyugvó örök alkotó erő a kedvező viszonyokat itt is felhasználja; e távoli, reánk nézve egészen idegenszerii világ la- xói tőlünk teljesen különbözők lehetnek; s tekintve az ottani légkör nagy súlyát testök bizonyosan szilárdabb anyagból van, mint a mienk. Ott is 5 óra egy nap. Az egyenlítő, mint a sarkok "körül a napot 15 földi évig látják maguk fö- lö/it, hogy ugyanannyi ideig eltűnjék s csak 15 év múlva keljen fel ismét. Egy év ott majdnem 30 földi év (29 év 5 hó 16 nap) 25 ezer nap. Az ott lakók látóereje tehát százszor élesebb kell, hogy legyen, mint a mienk, hogy amaz évekig tartó éjjeken át a holdak és fénygyürük világossága mellett láthassanak.

Jupiterről és méginkább Saturnusról a föld parányi fénypontnak látszik. Naprendszerünk véghatárán az Uranus és Neptun lakóinak földünk már nem is látható; földünkről és létezésünkről nekik fogalmak sincs. Az egész naprendszerből csak Saturnust iátják. Uranus 2828 millió, a Neptun 4448 millió kilométernyire van a naptól, a mely ott csak akkorának látszik, mint egünkön a legkisebb csillag. Uranusban egy esztendő 164 év és 281 nap. Légköre mingkettőnek előttünk ismeretlen gázokból áll. Sötét hideg világ, az eszkimók fagya ott olvasztó hőség lenne. De ez nem zárja ki, hogy a mi a vizcsepben a tenger sötét fenekén, egy légparányban van: ne lenne ott is,

t. i. élet, csakhogy az a mienktől elképzelhetetlenül különböző lehet

Az ismertetett világok mindegyikén a lények oly alakokkal, oly belső szervezettel birnak, a mely teljes összefüggésben áll azon erőkkel, a melyek az általok lakott világtesten működnek. Az emberi alak, a melyet mi szépnek tartunk, a a mü melyet alkotunk, az élv, gyönyör, a melyért annyit áldozunk, mindaz, mi nekünk nagyszerű, előttük visszataszitó, nevetséges lehet. Azon csillagok valamelyikén, a hová földünk még ellátszik, az orvos-gyógyszerész egyesületben talán épen most tartanak felolvasást arról, hogy a mi földünk most van a kezdet, az alakulás folyamatában s igy lakhatatlan, vagy ha már vannak lakói, azoknak alakjok torz és életük szánandóan nyomorult lehet!

Mi van túl a Neptunon, naprendszerünk e véghatárán P ! száinlálhatatlan világok. Ha gondolatunk testet öltve szállhatna át a végtelen sötéten, a csillagok között találkoznék hulló csillagokkal, valahol a végtelenben szétrobbantott világok e darabkáival; üstökösökkel, melyek egy naprendszerből a másikba utaznak és ki tudja még mivel!

De mindenütt csak az O alkotásának dicsősége, az Ő fentartó keze, a ki örök, a kinek trónjából indulnak ki és térnek vissza az erők és a kit annál buzgóbban imádunk, mennél többet látunk fenséges alkotásából 1

halmot, Kazinczyt, kinek szive, lelke, érzelme, gondolata a magyarság boldogitásán csüggött. Vajha a tanulóifjúság ünnnepelése a nemzeti ünnep jelentőségére emelkednék. Vajha a Kazinczy-kultusz úgy hóditana, mint hódított a magyar nemzeti szellem részére Kazinczy: hóditana Kárpátoktól Adriáig !

* *

Az ünnepség lefolyásáról szóló tudósításunk ez:

Gyönyörű idő kedvezett a tanulóifjúság bucsu- járásának.

A »szent öreg» nyogovó helyének megkoszorúzása és az emlékházban őrzött Kazinczy- relikviák megszemlélése után a mauzoleom oszlop- csarnoka előtt díszes kört formált a szép számban egybegyült ünneplő közönség A hölgyek csoportjából S.-Patak és S.-a.-ujhely városok lelkes honleányai tűntek ki számra és szépségre nézve. Az ünneplő sokaság intelligenciájának soraiban ott láttuk a Kazinczy-unokákat, körül fogva a rokonságtól; továbbá ott láttuk Szirmay György grófot Szerencsről Sennyey Béla br.-t, Dókus Ernő or- szaggyülési képviselőt Budapestről, Hoffbauer István honv. őrnagyot, Prámer Alajos prépost-plébánost, és a vmegyei tisztikarnak több képviselőjét.

Az ünnepségnek prográmszerint való lefolyása d. e. io’/4 órakor dr. Chyzer Kornél vár megyei főorvos, a tud. Akadémia megbízottjának következő megnyitó beszédével kezdődött:

»Mélyen tisztelt közönség 1

Másod ízben gyűltünk most itt össze, hogy a szomszéd két város iskoláinak ünnepét megüljük, mely természeténél fogva nem csak a résztvevő iskoláknak, de az egész nemzetnek ünnepe ; mert századunk egyik legnagyobb magyarjának, nyelvünk ujjáteremtöjének, Kazinczy Ferencnek, emlékét tiszteljük itt, ki a nyelv iránti lelkesedés felköltésével a szunyadó nemzeti önérzetet is fölébresztette s visszadta a magyart önmagának.

Ünnepünknek célja kétszeres..

Lelkesedünk magunk nagyjaink emlékén és lelkesedésre buzdítjuk ifjúságunkat, mely hivatva 1 van az ősök munkáját tovább fejleszteni, a nyelvet j pallérozni, a nemzeti nagyságot növelni.

A m. t. Akadémiának, mint ezen ünnepély szerzőjének nevében Önöket szívélyesen üdvözölve, felkérem a sárospataki főiskola közigazgatóját, hogy ünnepélyünket megnyitni szíveskedjék.« [Éljenzés)

Utána dr. Ballagi Géza, a s.-pataki főiskolának ez évi közigazgatója (a m. t. Akadémia levelező tagja) mondott előkelő szónoki hévvel tartalmas és szép üdvözlő beszédet, melynek során Kazinczy Ferencet egyebek közt úgy is, mint a nemzetiségéből már-már kiforgatott magyarság ügyének csüggedetlen védelmezőjét, úgyis mint a nemzeti Géniusznak fenkölt szellemű képviselőjét, lelkesen méltatta. A zajos éljenzés csillapodtával a s.-pataki főiskolának nagyhírű énekkara zendi- j tette rá a Talpra magyar — zengjen a dal ajkidon j kezdetű dalt, melynek áhitatos hallgatása és meg- éljenzése után dr. Friml Aladár, s.-a. újhelyi gimn. tanárnak ünnepi beszéde kötötte le a hallgatóság figyelmét. A szép beszédet egész terjedelmében adjuk, mint következik :

, Mélyen tisztelt közönség 1 Lelkes tanuló ifjúsági

Dicső elődök nagy tetteinek magasztalása, vagy mártír hősök fájó, de biztató emlékének megünneplése . a népek életében közös vonás ; mert minden nép múltjában keresi jövője zálogát, ősei dicsőségéből fakad a lelkesedés forrása, szenvedésükből a kitartó erő és állhatatos küzdelem példája integet.

Kelet nagy népei, hajdan, ajkukon s szivükben hordozák hadverő hőseik nevét ; isteni költők fontak homlokukra koszorút, Nyugat vezérlő nemzetei máma a haladás, a művelődés bajnokainak emelnek soha le nem omló pantheont.

De ha a hatalmas nemzetek méltán ünnepelték s ünnepük hőseiket s emléküket törhetetlen hűséggel iparkodtak nemzedékről nemzedékre átörökíteni — nincs-e nekünk magyaroknak, kik maroknyi nép vagyunk, százszorta több okunk rá, hogy múltúnk héroszait szüntelen szemünk előtt lássuk, dicsőségükön lelkesedjünk, szenvedésükből erőt merítsünk abban a küzdelemben, melyből nekünk keveseknek Európában csaknem a legtöbb jutott.

Ezredéves múltra tekint a magyar, s emelt fővel, büszke önérzettel gondul a férfiakra, kiké az érdem, hogy a magyar él, -- de a fájdalom egy sóhaja is utat tör ajkunkon, ha eszünkbe jut, hogy volt idő, mikor nemzetünkön szellemi zsibbadtság vett erőt, — mintha megaludt volna a honfiúi vér az erekben — ahol máskor oly hatalmasan lüktetett.

Nem akarom a múlt sötét árnyait megidézni, tudjuk mindannyian, hogy a XVIII. század első nagyobbik fele nemzeti hanyatlásunknak szomorú tanúja volt; s ha nem feledjük — s felednünk nem is szabad soha, hogy a férfiú, aki e korszak éjjelében messzevilágitó lángot gyújtott, melynek

Folytatás a mellékleten