Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-05-26 / 21. szám

ján nem a nemzet synpatiájára, de a polgári jogok csorbításával erőszakosságra állapítja fennmaradását, — nem bír és nem bírhat létjogosultsággal.

Magyarország kiváló intelligenciája erős nemzeti szellemmel, szabadságért rajongó lélekkel van megáldva, — de a kenyérkereset akadályául szolgál a vér szabad lüktetésének. Hisszük, hogy ezen téren is egy igazán hazafias szabadelvű kormány alatt tisztulni fog a levegő. De szükségünk van tisztelt polgártársak, hogy egy erős, vagyonos, hazafias polgári osztály fejlődjék, a melynek ereje, hatalma nagy, és a melynek legnagyobb súlya van a közvélemény alkotására.

Minden erőmmel oda fognék tehát működni, hogy mint önálló állam intézzük közgazdasági érdekeinket, mert ettől várom én az önök gyarapodását, érdekeiknek megóvását, de ettől várok hazánkra nézve is egy nagy és hasznos jövedelemforrást.

Nem célozok én vámháborut, de óhajtásom az, hogy a szövetség határain belül is, mint önálló állam alkudjunk és szerződjünk.

Egyszóval törekvéseim főcélja az, hogy Magyarországot a meglevő alapon közigazgatási, közgazdasági és a nemzeti kultúra szempontjából épitsük és erősítsük, mert ez lehet legnagyobb biztosíték arra, hogy önállóságunkat és függetlenségünket teljesen kivívjuk.

Földmivelésünket, iparunkat és kereskedelmünket egyaránt fejleszteni és a szomszédok elnyomásától megvédelmezni főfeladatunk.

Ezen három osztálynak egymást harmonikus együttműködésre kell biztatniok, mert önök egymás nélkül nem élhetnek meg.

Tévedésben van, a ki csak a kormányra néz; mert a parlamentáris életben örökkévalósággal nem bir, nem bírhat egy kormány sem, de ezen osztályoknak egymáshozi viszonya örökös.

Ezen három osztálynak ki kell egészíteni egymást.

Mert hiszen tisztelt választó polgárok, a gazda nem élhet a kereskedő nélkül, a ki az ő terményeit közvetíti, a legmegfelelőbb piacot megszerzi, egyszóval közvetít; de az iparos nem élhet meg a jómódú gazdák hiányában, mert ezek az ipar termékének a felhasználói; és végre a kereskedőnek szüksége van mindkét osztályra.

Mit tapasztalunk azonban most; osztályok szerint a kormány ki akarja használni önöket saját céljaira, azon pedig legkevésbbé törődik, hogy sorsuk elviselhetőbbé váljék.

Naponkint emelik az adókat, a pótadókat, az illetékek, a behajtási költségek és kamatok oly terhek, a melyek mellett ugyan vigyázzon minden ember, hogy el ne pusztuljon, kivált ha nem a leglelkiismeretesebb községi közegek kezébe kerül.

Az adók emelése és a végrehajtási eljárás valóságos átka ezen országnak.

Tudják-e tisztelt polgártársaim, hogy a behajtási költségek 1885. évben, ezen vármegye területén, bevallott adatok nyomán, meghaladta a 10,000 forintot.

De ezt bizonyosan sokkal felülmúlta, és ha most a kamatokat hozzájok számítjuk, a tényleg kirótt adók összege legalább 2—30/°-tólival sza- porittatott.

Ha ráfogásnak tekintenénk is a behajtások körüli visszaéléseket, a melyeknek nyomairól folytonosan tudomással bírunk, mert a sok elbocsáj- tott, felfüggesztett és fegyelmi eljárás alatt levő jegyző ezen feltevést igen igazolja, meg kell borzadnunk tisztelt polgártársak ezen pénzügyi gazdálkodás rendszerétől. De a közigazgatási rendszerben sincs semmi biztosíték arra, hogy a polgárok érdekében az ellenőrzés kellő pontossággal és szigorral teljesittetik, mert a rendszer, mely rendszertelenségnek is lenne nevezhető, lehetetlenné is teszi a kellő ellenőrzést, mert azok, a kik erre hivatva lennének, úgy túl vannak terhelve teendőkkel, hogy teendőiket különben is alig teljesíthetik.

Pedig tisztelt polgártársaim alig van valami fontosabb egy polgár életében, mint a rendes házvitel, ez biztosítéka magánéletünknek is, hát még egy közönség, az állam vagy község házvitele mennyire fontos reánk, mert lételünk függ ettől. A mostani rendszer, a mint önök jól tudják, tarthatatlan, ennek helyesebb és az egész köz- igazgatással együttes átalakítása olcsóbbá és megbízhatóbbá tétele az, a mely vágyaim egyikét képezi.

A közigazgatásról kívánok még egy némelyet elmondani.

16 éve vagyok főjegyző, önök tudják tisztelt választó polgárok, hogy rendületlen hive vagyok az önkormányzatnak, sőt a j elengi kormányrend- szer mellett, a hol sem hivatali pragmatica nincs, a főispánnak pedig korlátlan hatalom központo- sittatik kezeiben, a közszabadság érdekéből, jelenlegi választási rendszert pártolom.

De ha Magyarországnak jövőjét és jó hírét kockára tenni nem akarjuk, ha az erkölcsök tisztulását és a politikai függetlenséget hívatlan nyomástól megőrizni akarjuk és ha végre a helyesebb és egyszerűbb közigazgatást és ez által a közállapotok konsolidatióját óhajtjuk, átkeli térnünk az állami közigazgatás rendszeréhez, de ezt csak akkor tehetjük, ha a vármegye önkormányzati és ellenőrzési joga kiterjesztetik, a tisztviselőkre a pragmatika behozatik, a közigazgatási bíróság felállittatik, s főispáni hatáskör pedig szabályoz- tatik vagy az állás megszüntettetik.

Hogy a közigazgatási szervezet mily hiányos, és hogy például a közigazgatási bizottság, különösen hatáskörének némely részében, például mint fegyelmi bíróság, vagy mint felebbviteli hatóság, mily céltalan és időpazarló, ezeket részletezni önök előtt nem szándékom, de kijelentem, hogy az önkormányzat fentartása és bővítése mellett a közigazgatásnak, a többi reformokkal együttes és rendszeres átalakilását óhajtom.

Engedjék meg tisztelt választók, hogy mint a gazdák vezére, különösebben megemlítsem azt, hogy gondjaim egyik legfőbbikét képezendi azon intézményeknek fejlesztését szorgalmazni, amelyek a gazdasági állapotok javulását célozzák.

Külön is kiemelem, hogy főfontosságu reánk gazdákra: a hitelügy rendezése, — különösen az ingóhitel kérdésének megoldása, a munkás viszonyok szabályozása, és a mezei rendőrségi törvény megalkotása.

Volna még sok egyéb elmondani valóm, de engedjék meg tisztelt polgártársaim, ha bezárom már úgy is hosszúra nyulott beszédemet, — és kérem, hogy a zászlót, amelyet kegyesek voltak felemelni, magasan lobogtassák a jó ügy érdekében !

Végül, hálás köszönetét nyilvánítok a függetlenségi párt azon tagjainak, akik zászlónk körül sorakozni, s ügyünket lelkes, hazafias készséggel támogatni kegyesek.

Magamat kegyes barátságukba, szeretetökbe és támogatásukba ajánlom.

Dókus Ernő,

a s -a.-ujhelyi vál.-kerület orsz. gy. képv.-jelöltjének

programm-beszéde.

Uraim! Mélyen tisztelt polgártársaim/

Amidőn nagybecsű felhívásuknak engedve, j körükben megjelenni szerencsém van: méltóztas- j sanak megengedni, ha, mielőtt nézeteimnt nehány napi kérdés felett elmondanám, pár percig azért vegyem igénybe becses türelmüket, hogy indokoljam, miért látom épen ezen időpontot alkalmasnak. melyben a politikai térre lépni s ott szerény tehetségemet, jóakaratomat, függetlenségemet érvényesíteni kívánjam. Legkevésbbé én vagyok hivatva arra, — leírni, magyarázni önök előtt, kik a politikai élet főütereinek dobbanásait a napi lapok utján folytonosan hallják, hogy az utóbbi hónapok a parlamenti életet sokszor az apathiáig menő nyugalmából felrázták, zsibbadt- nak látszó tagjaiba életet öntöttek, s ezzel egyide jüleg annak kifolyása, a kormány, oly fiatal tett- erős tagokkal egészittetett ki, kik nemcsak multjok, elveik, tehetségeiknél fogva látszottak a legalkalmasabbaknak, de kiknek odaállitását a közvélemény parancsoló szava követelte s kineveztetésüket az egész számottevő, gondolkodó ország pártkülönbség nélkül a legmelegebben üdvözölte. Nem kell tehát tovább mennem az indokolásban, hogy ezen két körülmény hatott közre, hogy elhagyva szűk korlátok közé zárt tevékenységi körömet, oda vágyakozzam, hol felfogásom szerint csoportosulni kell ma mindenkinek, a ki hazájának hü fia ; hogy vállvetett buzgalommal, félretéve minden pártszenvedélyt, egyesült erővel támogassák vezérférfiainkat; hogy’ mindenekelőtt államháztartásunk rendezésének nagy és ez idő szerint legelső munkáját, az általuk célbavett utón befejezhessék.

Ezen cél megközelítésére mindenekelőtt két utat látok: egyik a takarékosság az államháztartásban, másik a gazdasági haladási fejlődés. Tudjuk, hogy kormány, országgyűlés, de sőt mondhatom, hogy az egész nemzet összes erőinek teljes megfeszítésével azon dolgozik, hogy az állam- háztartásában a bevétel és kiadás közötti egyensúlyt helyreállítsa, hogy végrevalahára csakis annyit adjunk ki, mint bevettünk. Akarva mondottam, hogy az egész nemzet minden erejét ezen cél elérésére feszíti meg, mert hisz látom, a nép között és vele együtt élek, hogy a közterheket csak ereje teljes megfeszítésével bírja elviselni ; de látom másrészt azt is, hogy ezen kitartó erőfeszítésre azon hitből merit erőt, hogy áldozathozatala nem történik hiába, hogy államháztartásunk rendezve lesz; az edzi, fokozza erejét, hogy látja, hogy a célhoz, mely még csak nehány év előtt is elérhetetlennek látszott, már eddig is annyira közeledtünk, hogy az emberi számítás szerint rövid időn teljesen befejezve lesz

Es senki ne mondja azt, hogy ennek az eredménynek kivívása nem ér fel azzal a munká val, azzal az önmegtagadással és fáradtsággal, a mibe került ; senki ne mondja, hogy annak a legmesszebbre kiható, óriási, mindenütt és min denki által érezhető eredménye nem lesz.

Az államhitel megszilárdulása folytán az állam kölcsöneinek kamataiban már máig elért és

méginkább a jövőben elérendő megtakaritás milliók bevételével ér fel, mely milliók az adózó polgárok javára esnek. Az államhitel megszilárdulásával a magán hitelviszonyok javulása karöltve jár, ez a javulás az olcsóbb pénzben jut kifejezésre, mely olcsóbb pénz mig egyrészt gazdáinknak terhét könnyíti, másrészt eszközli azt is, hogy a kereskedelem és forgalom, a vállalkozói kedv válik élénkebbé, ami ismét a fogyasztást és gazdáink jólétét emeli, És a hitelviszonyok ilyetén rendezése a külföldi kereskedelmi összeköttetések megszilárdulását, újak keletkezését is fokozottabb mértékben teszi lehetségessé, s ezáltal még sokszorosan fokozódik a nyereséges gazdasági termelés lehetősége. De, ha készségesen elismerem is az előnyöket, melyek az államháztartás rendezéséből az ország gazdasági helyzetére háramolnak: mégsem tarthatom ezeket oly mérvüeknek, melyek magukban véve elégségesek arra, hogy ez egyes adózókat képessé tegyék azoknak a fokozottabb mérvű közterheknek a viselésére, mely terhek ki rovása épen az államháztartás rendezése miatt vált szükségessé, hanem egyenesen szükségesnek tartom azt, hogy közvetlen és közvetve az állam- háztartás és kormányzat minden ágában olyan intézkedések léptessenek életbe, melyek az adóemelését, a gazdasági haladást és fejlődést lehetségessé teszik. S midőn ilyen indézkedésekről van szó, nem tarthatom a kiadásokban való merev tartózkodást irányadónak ; de igenis kívánom, hogy ahol ezáltal egyes vidék igyekvő és szorgalmas lakosságának bevétele, adóképessége arányosan emelkedhetik, ott az áldozatot minden tartózko dás nélkül meg kell hozni.

Már előbb említettem, uraim, hogy a gazdasági haladás, a gazdasági fejlődés az, a minek a törvényhozás működésénél a legközelebbi években az irányt kell adni, s e körül felmerülő kérdések helyes megoldása a feladat, mely a parlamentre vár.

Az ide vonatkozó intézkedésekről szólva, nem akarom kicsinyleni azt a hasznot, amit a kormány az állattenyésztés, földmivelés, a szőlő- és gyümölcstermelés, szóval a mezőgazdaság minden ágában, a tenyészállatok, magvak, csemeték rendelkezésre való bocsátása, a különböző irányban és módon való oktatás, példaadás és buzdítás által eddig elért és a már megteremtett alapon ezentúl gyorsabban és sokkal nagyobb mérvben el fog érni; de azért emellett határozott kívánságom és ha azon helyzetbe jutok, legfőbb törekvésem lesz az, hogy olyan intézkedések léptessenek életbe, melyek mellett ezen nyújtott előnyöknek az eddiginél belterjesebb móodon. általános- sabban való kihasználása váljék lehetségessé. És azt első sorban úgy vélem elérhetőnek, ha a gazdasági érdekképviselet ügye, akár — amint most van — egyesületi, akár más alapon, de mindenesetre úgy szerveztessék, hogy abban az érdekeltek túlnyomó nagy többsége is, közte mindenesetre a legbefolyásosabb, legtekintélyesebb gazdák buzgó és tevékeny részt vegyenek és vehessenek. S ha egy ilyen öntudatos, olyan gazdasági érdekképviseletet sikerül egyszer teremteni, mely a gazdák széles rétegeire támaszkodik, melynek ügyeiben a gazdák általánosan részt vesznek, akkor sokkal fokozottabb mérvben lesz lehetséges kihasználni, de még fokozottabb mértékben is kell életbeléptetni olyan intézkedéseket, melyek a gazdasági termelést, annak olcsóságát és a termelvé- nyek lehető előnyös értékesítését teszik lehetségessé.

Első sorban a gazdasági hitel emelésével és olcsóbbá tételével kell foglalkozni, mely tekintetben az első általánosabb természetű és sokat Ígérő kezdeményezés a regále kártalanításról szóló törvénynek az az utasítása, mely szerint a kormány javaslatot fog a törvényhozás elé terjeszteni arról, hogy a községekre eső kártalanítási összegek minden tekintetben megfelelő hitelszövetkezetek alapítására fordittathassnak.

Ezenkívül a megvalósítás stádiumában van azon intézkedés, mely szerint a földjavitás, lecsa- polás és öntözés költségeit bárki fedezheti hitel utján. S követni fogják s követni kell azt másoknak mindaddig, mig oda nem jutnak, hogy a józan, a hasznos haladásban a pénzkérdés annál, a ki hitelt érdemel, se általánosan, se azért, mert a pénz aránytalanul drága, akadályt ne képezzen.

S ha ez az állapot valósítva lesz, fogja a kultur-mérnökség teljes mértékben áldásos hatását éreztetni ; azt a hatást, melyet most csak egyes, kedvezőbb helyzetben levők aknázhatnak ki.

Ezzel karöltve jár a közlekedési ügy, az ezen ügynek szolgálatában álló vonalok és eszközök fejlesztése, a vizi utak szaporítása. Vasúti hálózatunk fővonalait immáron kiépitettnek lehet tekintenünk ; a mellékvonalak kiépítését pedig a vicinális vasutakról szóló törvény biztosítja. Hátra van még mind a termelés érdekében, mind maguk a vasutak érdekében is az, hogy az azokhoz vezető utak kiépíttessenek, javitassanak és jó karban tartassanak, mely ügyet a most alkotmányos tárgyalás alatt levő, a közmunka rendezéséről szóló törvényjavaslat lesz hivatva gyors léptekkel elörevinni.

De mindezek a kérdések bármily Szerencsé-