Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1889-04-21 / 16. szám
sunkban való létesítésének célja és haszna fölött hoszu értekezést írni, annyi volna, mint ,baglyokat vinni Athénbe.« Nálunk a polgári iskola azért múlhatatlanul szükséges, hogy oly tanulóknak, kik io—11 éves korukban az elemi népiskolát elhagyják és kiknek sem szándékuk, sem hivatásuk nincs a tudományos pályára lépni, alkalom adassék, a gimnáziumon kívül elsajátíthatni maguknak a gyakorlati életben szükséges ismereteket. A ki hivatást érez magában, a kinek van tehetsége és kitartása, hogy sikeresen megküzdjön a tudománynyal, ám menjen az a gimnáziumba, mely évről évre tetemes haladást fejt ki, ámde sokan vannak a hivatottak, de csak kevesen a kiválasztottak. Mert tény az, hogy a gimnáziumba járó ifjúság alig 25 százaléka végzi be tanulmányait; tény, hogy a gimnázium alsó osztályait túlnyomó számmal oly elemek népesítik, melyeknek nincs tehetsége, sem akarata, szándéka a tudományos pályára lépni és melyek ez oknál fogva vagy az alsó osztályokban akadnak meg — a mi még jó rájok nézve — és 2 —3 évet töltöttek a latin nyelv tanulásával, melyből haszon rájok nem háramlik; vagy az alsó osztályokon valahogyan átesvén, a felsőkben akadnak meg és most már sokkal büszkébbek — vagy talán tunyábbak — semhogy valamely becsületes, de lealacsonyitónak képzelt mesterségre adnák magukat. Ezek képezik aztán a sokszor emlegetett hivatalhajhászó, müveit pro- letáriátust, mely minden utón módon, a nepotizmusvagy protekció révén a hivatalokba furakodik. A polgári iskolának egyik főfeladata, hogy ezen elemeket oly mederbe terelje, hol hasznos, munkás tagjaivá válnak a társadalomnak. A polgári iskola a mellett, , hogy a kellő elméleti ismereteket nyújtja | a tanulóknak, egyszersmind és főképen a ! gyakorlati irányt tűzte zászlajára, a gyakorlati élet szükségleteire van kiválóan tekintettel. De városunkba a polgári iskola nem csak a fiútanulók számára szükséges, hanem az elemi iskolát vagy a helybeli népiskolai jelleggel biró leányiskolákat végzett leányaink érdeke is parancsolólag követeli ily intézet felállítását. Országszerte számos polgári leányiskola keletkezett, városunknál sokkal kisebb, csak 7 — 8000 lakossal biró helységek is létesítettek ily intézeteket, sőt sok községben a nő-egyesületek nagy áldozattal tartanak fenn virágzó felsőbb népvagy polgári iskolákat. És méltán! Hiszen a nők is képezik egyik felét az emberiségnek. Hála istennek! elmúlt már azon idő, midőn a nők járatlanságát a helyesírásban, számtanban, a történelemben és természet tudományokban, habár elemeiben, valami üdvös dolognak tekintették. Mai napon bizonyára senki, ki a közművelődés színvonalára feljutott, nem fogja azt a leányt műveltnek nevezni, ki egy pár tucat »érdekes* regényt olvasott ugyan, de a valódi műveltséget feltételező ismeretekben járatlan. De másrészt ime már a törvényhozás polgári foglalkozásokra is tért engedett a nőknek és a táviró, pósta- és egyéb hivataloknál tisztségek betöltésére is felhivatnak a nők Hát biz ezek elég nyomós okok majdnem i3 ezer lakost számláló városunkra nézve, hogy a polgári iskolát létrehozza. Ha ily intézetünk lesz, akkor nem fog az ifjúság boldog-boldogtalanja, hivatott hivat lan a gimnáziumba özönleni, a népiskola osztályokat végzett 11 —12 éves leányok p edig nem lesznek kénytelenek a tanulást ab- banhagyni. A polgári iskola meg fog telni és áldásosán működni hazánk és városunk érdekében. Jelenjen tehát meg e felszólalásom szerencsés órában! Hasson el gyönge szavam azok leikébe, kik tenni képesek! Mely siker biztosítására megvárom különösen e derék, a közoktatásügyet is hiven szolgáló laptól, hogy igénytelen felszólalásomat lehetőleg pártolni fogja, meggyőződve a cikkemből kitetsző igazságról, hogy városunkban, hol a felekezeti népiskolák mellett egyetlen egy felsőbb népiskola nincsen, nagy fontossággal bir egy polgárt iskola felállítása és azért a városnak komoly hazafiui kötelessége, hogy e szükségnek éleget tegyen. Knopfier Sándor. A vármegyeháza tanácsterméből. (Vége.) A vármegye bizottságának folytatólag e hó 6- és 8 án tartott közgyűlésében a következő közérdekű ügyek nyertek elintézést A szomotori m. évi julius 12-iki biróválasz- tás több rendbeli szabálytalanság elkövetése miatt megsemmisittetett. Lácza tűz- és Boly község árvízkárosult lakosainak 1888. évi közmunka tartozása elengedtetett. Komássy Antal járási Írnok részére 50 ft jutalomdij szavaztatott meg. A radi, n.-géresi, b.-kisfaludi, kelesei, bélyi, leleszi, agárdi körjegyzőséghez tartozó községek és Szerencs, Tolcsva, Homonna, Monok, Tálya, Topolyán, Petró szervezkedési szabályrendeletei kipótlás céljából visszaadattak; ellenben Tarczal, Mád, T.-Szada, T.-Lúcz, Harkány és a bánóczi, sztropkai, málezai, csebinyei körjegyzőséghez tartozó községek szabályrendeletei csekély módosítással jóváhagyattak. A B.-Vécs 1884., 1885. évi, Gesztely 1887, E.-Bénye 1887. és Miglész községek 1886., 1887. mébe s felkérem, hogy annak minél szélesebb kőiben leendő elterjedését előmozdítani szíveskedjék Végül megjegyzem, hogy az előfizetési ár évenként 8 forint, félévenként 4 forint. Az előfizetési összeg és a megrendelések a szerkesztő nevére (Budapest VI. Terézkörut 54- sz.) küldendők, — ki a füzetek bérmentes és pontos szétküldéséről gondoskodik. Budapesten, 1889. évi február hó 1. Br. Orczy Béla. 665/89. ki sz. Zemplénvármegye számvevőségétől. Értesítés. Zemplénvármegye t. gazdasági választmányától nyert utasittatásom következtében értesítem a S.-a.-Ujhely városban lakó asztalosokat, hogy a vármegye székhazának tanácskozási nagytermében 50 db = ötven darab ujszék beszerzése szükségessé válván, e bútorfélék szállítása árlejtési tárgyalás utján fog biztosíttatni. Megjegyzésével annak, miként a szállítási részletes feltételek hivatalomban megtudhatók értesítem a vállalkozni szándékozó iparosokat, hogy a szóbeli árlejtési tárgyalás hivatalos szobámban f. hó 29-én d. e. 10 órakor fog megtartatni. S.-a.-Újhelyit, 1889. ápril 12. Dongó Gy. Géza, föszámvevő. Létesítsünk polgári iskolát 1 Korunk, per eminenciam, a népnevelés korszaka. A népnevelés ama megváltó szó, melyet napjainkban majdnem mindenki ajkán hord; melytől mindenki egy jobb jövőt remél. Jelen időnk jobbjai igen belátják a népnevelés elkerülhetetlenül szükséges voltát és bölcsen tudják, hogy kezdeni szükséges ott, hol végezni akarnak. Kezdeni kell tehát nekünk is, ha megakarjuk mutatni, hogy reánk is hatnak ama dicső példák, melyéket hazánk azon városai napról- napra mutatnak fel, hol lelkes ügybarátok összevetett vállakkal működnek a tanügy előmozdításában ; igen, kezdeni kell nekünk is valahára, mert mi bizony jó lélekkel mondhatjuk, hogy az iskolai ügyre nézve még nem ébredtünk fel, máig sem értettük meg a kornak intő szavát! . . . Más városok nemcsak költséges virágzó népiskolákat tartanak fenn, hanem még felsőbb népiskolát vagy polgári iskolát is lé tesitettek, mi nem bírunk egy polgári iskolát életbeléptetni. Tudtunkkal Nemes Lajos vármegyénk buzgó tanfelügyelője, dklxNagy- Mihály, Varannó és Homonna tanügyét a községi elöljáróság és lelkes iskolabarátok közreműködésével rövid idő alatt felvirágoztatta, nálunk is többször késznek nyilatkozott egy polgári fiú-, vagy legalább polgári leányiskolát állami segélyezéssel létesíteni, ha a város magáévá teszi az ügyet és olyképen pártolja, hogy az megindulhasson. Mai napság a polgári iskolának várófog vállalkozni, a hindu cseléd pedig ellát mindent a mi a ház belső rendezésére, tisztán tartására szükséges és az istáló, kocsiszín, s a kert körüli teendőkhöz tartozik. Ugyanazon vallásbeliek különböző kasztja is tekintetbe lesz veendő, és ez gyakran jóval szaporítja a cselédek számát; igy például egy bizonyos kasztbeli hindu vizet hoz a kutból s azzal teletölti a fürdőkádat, de a kádnak a kiürítése és megsurolása, már egy más kasztbeli embernek lesz a feladata. A valet, az inas, indiai nyelven béra, kitisztítja ugyan urának ruháját és csizmáit, hanem durva megsértésnek venné hindu létére, ha ráparancsolnánk tányért eltakarítani az asztalról, vagy félre tenni az éte- les edényt. Ily parancsnak teljesítését egyszerűen megtagadná. Ugyszinte egy kasztbelinek teendőihez tartozik a bútor tisztogatása, de a szemét és ennek eltakarítása csak a seprős ,a mehter« a legalsóbb kasztbeli ember feladatához tartozik. íme ilyenek az okok, melyek a cselédség nagy számát vonják magok után, s nélkülök a tropikus éghajlatban kényelmesen élni nem lehet, i és ez igy lesz mindaddig a mig a kasztrendszer uralkodni fog a hinduk hazájában, Hogy mikor fog ez megváltozni, ki mondhatná azt meg előre ? a közönséges hindu ha előítéletes is, de meg van elégedve sorsával; azonfelül e kaszt mentségül szolgál neki arra, hogy nagyobb fáradságnak ne tegye ki magát, mint a mennyi épen elvállalt kötelezettsége megállapított havi béréért. * * * Említettük már, hogy a cselédség száma keletindiai angol háztartásban, európai fogalom szerint igen nagy és hogy ezen számnak tulajdonképeni megállapítása az illető egyéniség rangja és jövedelmétől van feltételezve. A keleten mint tudjuk, külső pompa és udvartartástól függ az udvariasság és hatalom kifejezése; magas polcon álló egyén tehát, a ki ennek megfelelni vonakodnék fösvénységből talán vagy egyéb körülményeknél fogva, elvesztené jó hírnevét és tekintélyét saját honfitársai előtt úgy mint a bensziilöttek szemében. Részletekre menvén át, ismerkedjünk meg a cselédek elnevezése és teendőivel. A khanszama (a pincér) az asztal körüli cselédség feje. Olykor befolyást gyakorol a háztartás többi ágaiba is, a mennyiben t. i. az összes személyzet magaviseletére is felügyel, Ezen állást rendszerint mahommedán vallásu egyén fog lalja el Bengáliában, de Keletindia más részeiben bennszülött keresztények, sőt alantos kasztbeli hinduk is vállalkoznak annak betöltésére. Havi bére tizenhat sőt húsz ezüst rúpia is; egy rúpia körülbelül egy forintot teszen ezüstben. Fizetésén ! kívül az indiai cseléd egyébre nem tart számot urától; ruházatját és étkezését ebből látja el; szokás azonban olykor egy ünnepi ruhával neki kedveskedni, hogy a szolgálatot tevő személyzet csinosan jelenjék meg az úri család előtt. A khan- szamának jövedelme azonban némileg szaporodik az által, hogy a piaci vásárlásoknál egy bizonyos meghatározott százalékot kap, ami a fizetett árnak körülbelől egy harminckettedét teszi, s ez annyira bevett szokásnak van elismerve, hogy sem az ur sem a kereskedő nem tesz ellene kifogást, ez az úgynevezett d ászt úri a »szokásos« járulék. A khanszamának felügyelete alatt áll a szakács is, ő hajtja végre úrnőjének parancsait kiegészíti mindazt a mi az asztal feldiszitéséhez és kellemeihez tartozik Keletindiában a vásárlás, mint általában minden foglalkozás kora reggelen kint szokott végbe menni, európai embert a gyümölcs vagy zöldségpiacon látni ritkaság; közönséges bazárt, fűszeres boltokat, mészárszéket sat. ur vagy úrnő soha nem látogat, a szükséges vásárlások tehát, épen ezen cselédnek t. i. a kham- szamának körébe tartoznak. Reggelinél többnyire jelen van, de csak mint felügyelő; az asztalt egy más cseléd teríti és ennek felügyelete alatt van az ezüst, az étkező edény és az 'asztali üveg sat. A reggeli után úrnőjének jelentést tesz a khan szama — az ur hivatalos teendőivel foglalkozik I— számot ad vásárlásairól s a kiadási össszeget kiegyenlíti, a napi parancsot elfogadja, akkor aztán saját családjához tér és csak este az ebéd idején jelenik meg az asztalnál, egyszerű de csinos fehér öltözetben. Ha vendég van a háznál akkor különös gondot fordít kinézésére és miután minden alkalomnál és mindenütt csak saját urát szolgálja: büszkeségének tartja a főpincér, hogy hason állású felei előtt méltóságteljesen és kifogástalanul jelenjék meg; és hogy a felszolgálat is hiba nélkül történjék; igyekezete tehát oda irányul, hogy tűhegyen az állomásban lévő más háztartásokon. A khanszama feladata tehát fontos és nagyon terhes is, mert nagy részben tőle függ az úri család kényelme, sőt egészségi jólléte is. Az ezen rangú cselédség, rendszerint nagyon megbízható, szolgálatra mindég kész és szorgalmatos, bizonyos neveléssel is bir, mivel Írást és olvasást tudnia kell, a könyvvezetést is ismeri saját nyelFolytatás a mellékleten
