Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-04-14 / 15. szám

Melléklet a ,,Zemplén“ 15-ik számához.

De mivel a véderőtörvényjavaslat meggyőződésünk szerint alkotmányos szabadságunknak, féltékenyen őrzött kincsünknek nemzeti nyelvünknek és hazánk ifjúságának érdekeit mélyen sérti és veszélyezteti, törvényhatósági állásunk és vármegyénknek a történet papjain megörökitett dicső múltja köteleznek, hogy ezen-nagy horderejű kérdésben szót emeljünk és Arad szab. kir. város törvényhatósága f. évi január hó 13 án tartott közgyűléséből kelt átirattal hozzánk megküldött és a véderőtörvényjavaslat sérelmes szakaszai ellen a Méltóságos Főrendiházhoz intézett feliratának hason szellemű felirattal való támogatását a mai napon tartott közgyűlésünkön elhatározzuk.

Méltóságos Főrendiház 1 Szokatlan eset az a parliamentáris államok történetében, hogy a népképviselők által elfoga dott törvényjavaslat ellen az alkotmányos élet vezérlő tényezői részéről a felsőház előtt történjék felszólalás. De tesszük ezt azért, mert az általános védkötelezettség mellett, az Ausztriával való viszonyunkra tekintet nékül is — pedig azon viszony a helyzetet csak súlyosbítja — a véderőtörvényjavaslat több $-ának intézkedése általános elvi szempontból is veszélyes, mert belenyúl az a társadalmi és családi életbe, sőt nem lehetetetlen, hogy a szabad politikai életet is kockáztathatja.

De ezen §-ok közt legsérelmesebb a 25 ik §, a mely a midőn egyfelől nemzeti önérzetünket sérti, nem felel meg a paritás elvének és a régi törvényhez képest visszaesést tanúsít, másfelől: kiszolgáltatja nemzetünk ifjúságát az alkotmányos tényezők befolyásán kívül álló hatalom kényének, megakasztja azok nemzeti kulturális fejlődését, tág kaput nyit a germanizációnak, sőt az abban lefektetett elvek és követelmények támadható vihar esetén, mint hamu alatti tűz megrázkódtatást idézhetnek elő hazánkra, alkotmányunkra. Különösebben pedig több nemzetiség által lakott vidékeken könnyen megingathatja az állami nyelv hegemóniája iránti hitet.

Méltóságos Főrendek 1 Remények és vágyak táplálták lelkünket, hogy az 1867 68. évben megalkotott törvények

csak alap arra, hogy nemzeti és alkotmányos intézményeink úgy, valamint véderőnk is a folytonosan előrehaladó időkövetelményeihez mérten fej - lesztetni fognak.

Várva vártuk, hogy elérkezzék az idő, midőn öntudattal utat mutathassunk a jövő nemzedéknek, a melyen tovább haladva kiépíthető legyen hazánknak törvényben biztosított, a monarchia elvén nyugvó önállósága és a nemzeti kultúrának minden idegen befolyástól való szabad fejlődése.

De elborul aggódó lelkünk, ha a véderő- törvényjavaslat és a 25. §-t kiegészítő határozati javaslat védelmére felhozott indokokat latolgatjuk, és bánattal gondolunk a véderőjavaslatnak — ha törvénynyé válik — romboló hatására.

Mindezeknél fogva mély tisztelettel kérjük a Méltóságos Főrendiházat, ne zárkózzék el a magyar nemzet érdekei elől, vegye kegyes figyelmébe Arad szab. kir. város feliratát és ha a 25. §. talán mégis teljesen el nem ejtetnék: mély alázattal kérjük, hogy nemzeti nyelvünk és ifjúságunk

tisztek a térparancsnok irodája felé sietnek, s rendeltetésük »állomását« megtudják.

Ezen szó állomás »Station« fontos értelemmel bir a keletindiai kormány hivatalnok és a katona életében. Ugyanannyi kormány központok ezek, ahol a különféle hatóságu polgári hivatalnokok vagy kissebb nagyobb számú hadosztályok vannak beosztva a terjedelmes birodalom területén ; ennélfogva a fehér ember telepeinek méltán nevezhetők; különben alig van nagyobb város Hindusztanban a hol fehér emberre nem találnánk, de az ily szórványos telepitvényeket a »Station« név meg nem illeti. Az európai telep rendszerint egy népes indiai város szomszédságában épült, s attól veszi elnevezését is. Európai népessége s topográfiái terjedelme többnyire hadászati körülményektől van feltétzlezve. Katonai szempontból tekintve, Keletindia meghódított ország ; létfontosságú tehát az angol kormányra nézve, hogy a birodalom terjedelme is népességéhez képest igen csekély számú hadsereg, célszerűen legyen elhelyezve. Kétszáz ötven millió benszülött között hatvanezer angol katona! Innen következik, hogy a »Station« népessége katonaságból áll, környéke tehát katonai célokra van kijelölve, a telep kissebbik részét a polgári hatóságok veszik igénybe. Vannak azonban oly állomások is, melyek kizárólag katonai, vagy kizárólag polgári elemekből állanak.

A katonai „Station«-ban legfontosabb és legszembetűnőbb épületek a barrack-kok palota- szerű kő, vagy tégla építmények, palakő fedéllel, két emeletesek; az első emelet nappali szobák és éttermeknek van szánva, a második emelet kizárólag dormitoriumokból azaz hálótermekből áll. Nagyon kétséges, váljon célszerüek-e ily nagy kőhalmazok a tropikus éghajlatban, a hol a hőség annyira öszpontosul a tömör anyagban ? A magányos lakóházak — a bangalok — szalmával, vagy náddal vannak fedve, s falai olykor csak

érdekében a sérelmes §-okat megfelelően módosítani méltóztassék.

Kelt Zemplénvármegye törvényhatósági bi- zzttságának S.-a. Ujhelytt, 1889. évi ápril hó 3-án tartott rendes évnegyedes közgyűlésében.

Jegyzetté:

Viczmándy Ödön, főjegyző.*

Mielőtt a közgyűlést további folyásában ös1 mertetnők, ide igtatjuk a vármegyei tisztikar fizetésfelemelése céljából kelt, az országgy. képviselőházához és a kir. belügyministeriumhoz felterjesz tett, úgyszintén a vármegyék törvényhatóságaihoz is megküldött emlékiratot, melynek hiteles szövege ez :

„Mélyen tisztelt Képviselőház /«

»Zemplénvármegye törvényhatósági bizottsága a vármegye tisztviselői karának fizetése javítása iránt beadott kérvényét és több bizottsági tagnak ugyanezen tárgyban benyújtott indítványát folyó évi április hó 3-án tartott rendes közgyűlésén tárgyalás alá vevén, az állandó választmány határozati javaslatával támogatott kérvényt és indítványt teljesen magáévá tevén, ezekből folyólag az ide vonatkozó 1883. évi 15. t. c. megfelelő módosítása iránt a mélyen tisztelt Képviselöházhoz feliratot intézni elhatározna, azt következőkben van szerencsénk tisztelettel előterjeszteni.«

»A megyék háztartásáról szóló 1883. évi XV t. c. alapelveinél és rendelkezéseinél fogva két- ségbevonhatlanul haladás, jelentékeny reformlépés volt a vármegyék életében.«

„Midőn e törvény megalkottatott, a nagy- méltóságu m. kir. belügyministerium 1883. évi március hó 22 én 18231. sz. a. kelt körrendeleté szerint a törvényhozásnak intenciója oda irányult, hogy az ezen törvény által biztosított anyagi eszközök és önkormányzati jogkör mellett az állam módot nyújt arra, hogy a vármegyei intézmény életerős fejlesztés által a kor követelményeinek színvonalára emeltessék, mivégből Zemplénvármegye részére közigazgatási árva és gyámhatósági kiadásaira az állampénztárból évenk nt 98.300 ft engedélyeztetett «

„A vármegye közönsége áthatva a törvény szelleme által, azt szervezési szabályrendeletének megalkotásával végrehajtotta, az adott keret alapján saját háztartását berendezte, a tiszti-, segéd , kezelő- és szolgaszemélyzet létszámát és azok il letményeit megállapította.«

»A hivatok törvény megalkotása és végrehajtása óta mintegy hat év folyt le e törvényhatóság életében. Zemplénvármegye közönsége teljesen átérezte feladatának fontosságát, törhetlen akarattal és kitartással igyekezett a kitűzött magasztos célnak a vármegyei intézménynek a kor követelményeihez képesti fejlesztésére, a jó és gyors közigazgatás megvalósítására.«

»De sajnos, a vármegye közönségének legtisztább és legönzetlenebb, legnemesebb törekvése megtörik a vármegye javadalmazásában, mely a tapasztalatok szerint oly csekély, hogy a vármegye közönsége törekvését teljesen megbénítja:

mert e javadalmazás keretén belől mig egybambuszfa és agyagból vannak építve, szerényebb igények kielégítésére. A benszülött katonaság tábora rendes sorokban épült egyszerű kunyhókból áll, s ezek úgy mint az európaiak számára készült épületek, egészségi szempontból szoros felvigyázat alatt állanak.

A tisztek lakházai a legénység közelében vannak, mint a magányos házak. A központon van a főparancsnok palotája, s mellette a tiszti étterem és club. A lakházak mindegyike terjedelmes udvarral — componnel — bir, virággal és gyümölcsfával beültetve, mindez igen kellemes benyomást kölcsönöz a katonai telepnek, kivált oly évszakban a midőn a fa zöldéi s a növény virágzik.

A polgári állomás, t i. »Sation«-nak azon része, mely a katonaságtól gyakran több angol mérföldnyi távolságra eszik. Árnyékos fák alatt összekötő utak vonulnak el. ezek lovaglásra és sétakocsizásra vannak szánva. Itt terülnek el a közkertek, a park és egy kimagasló díszes állvány a melyen katonai zenekarok játszanak. Ily alkalmaknál az európai társaság, úgy a katonai mint a polgári jelen van, nem csak hogy a zenét élvezze, de egyszersmind társas csevegést folytasson az állomási közügyek, a birodalmi politikáról, vagy talán hogy egy kis pletykát élvezhessen a szomszédok magán ügyei felől és rovására, csak úgy mint nálunk. A polgári hivatalnokok — civilians lakházai többnyire nagyobbak és palota szertiebbek mint a katonatiszteké; de általános styljok és környezetük ugyan az, a virágos és gyümölcsös kert azonban sokkal terjedelmesebb, mert a polgári hivatalnokok nagyobb fizetést húznak mint a katonatisztek. Az állomás temploma többnyire a középponton áll, a laktanyák közeliben csinos de egyszerű épület; az isteni tiszteletet a hőség miatt nagyon korán végzik, s a katonaság fegyveresen jelenik meg a templomban. Ezen elővigyázat csak a szomorú emlékű 1857-iki

részt tiszti karát oly csekély díjazással láthatta el, mely nagyfontosságu hatáskörével, társadalmi állásával arányban távolról sincsen, addig másrészről a megállapított tiszti-, kezelő- és szolgaszemélyzet létszámával feladatának megfelelni nem képes, ugyannyira, hogy e bajon már a szervezési szabályrendelet megalkotása óta is kénytelen volt több tiszti-, kezelő- és szolgaszemélyzet rendszeresítése által segíteni.”

„De ezúttal nem célunk a nagyobb szabású organizáció és annak szükségletei iránt lépéseket tenni, kizárólag a meglevő tisztikar kétségbevon- hatlan jogos igényeinek feltárása mellett, azok helyzetén könnyíteni és ez utón az állami és vármegyei adminisztráció javítását lehetővé tenni jelen feliratunk indító oka.«

„Mélyen tisztelt Képviselőház 1 A birói kar részéről országos mozgalom indult meg fizetésűk javítása iránt. Hát mit mondjunk mi tisztviselők a birói javadalmazásokkal szemben ? Azt hisz- szük, hogy legalább annyival kötelességünk beszámolni, hogy a lehetőség határai között megtettük, a mit megtehettünk. Mert kétségtelen, hogy mig a tisztviselőknek az állami igazgatás érdekében óriásilag, legközelebbi évtized alatt nem kevesebb, mint kétszeresen felhalmozódott munkaanyaga a birói kar teendőit jóval túl szárnyalja, és azoknak, mint a kormányzat ágazatai, végkarjai tevékenysége az egész államgépezet rendszeres menetének főfeltétele, addig szolgáljon tájékozásul a vármegye és az állami egyenrangú közegek javadalmazásának aránytalanságát igazoló •/, alatt csatolt statisztikai kimutatás; miként állhatja ki a mai kor bírálatát, hogy mig egy járásbiró fizetése 1500 ft, addig egy főszolgabíró 1000 ftból, nyugdijak, törvénykönyvek stb. levonások mellett kénytelen a közigazgatás legfontosabb funkcióit teljesíteni, családot, otthont alkotni, a társadalom számos adóit leróni.«

»Megdöbbenve tekintünk a jövőbe, mert nem remélhető, hogy ily viszonyok között, jól iskolázott, hivatásának öntudatos, odaadó erőkkel legyen restaurálható a vármegyei tisztikar, mert ahhoz, hogy valaki hivatalának lelkiismeretes pontossággal megfeleljen, legalább is a megélhetés gondjaitól szabadnak kell lenni.”

»Köztudomású, hogy a közigazgatásnak gyakran emlegetett államosítása első sorban személy- szaporítást és fizetésemelést feltételez, azt a rendelkezést tehat, mely a folyton fejlődő vármegyei közigazgatás ellátása körül felmerülhet, a vármegye törvényhatósága a maga részére is méltán megkívánhatja «

»De ne várjuk, ne is óhajtjuk a nemzet ez redéves múltjában gyökerező vármegyei intézmény ilyszerü átalakítását, igyekezzünk a meglevő rendszerben a kor kívánalmait teljesíteni, misem állhat útjában, ha az állami célok szigorúan megkívánják, hogy tisztviselői karunk ily körülmények közt is rangjuk, társadalmi állásuknak megfelelő dijjazásban részesittessék. ”

»Elmúltak az arany idők, mélyen tisztelt Képviselőház, midőn a köztisztség a közbizalom orná- tusa volt, mai nap az már a müveit osztály egylázadás óta jött gyakorlatba; mivel többször megtörtént, hogy a midőn az európai katonák az isteni tiszteletben vettek részt, azalatt a lázadók hatalmukba kerítették a fegyvereket, és az elfoglalt fegyverekkel öldösték az európaiakat.

A kereskedők boltjai és raktárai többnyire a polgári állomásban találtatnak; tulajdonosaik leginkább európaiak vagy a tüzimádó párszik; a benszülött kereskedők, árusok és egyébb üzletemberek, a közönséges bazárban folytatják foglalkozásaikat. A közpénztár, a bírósági épületek, bankházak, vendégfogadók az állomás polgári részében találtatnak ; úgyszintén a nyugdíjazott tisztek lakházai is olyan magánzó európai egyéneké, a kik véglegesen Keletindiát választották állandó hazájuknak.

Ilyen tehát körülbelől az angol katonai és polgári telep Keletindiában, melyet mint már említettük „Station“-nak neveznek. Ez a »Számü- zöttek* otthona, melyet a körülményekhez képest oly kellemessé igyekeznek átvarázsolni, mint a milyen a kedves „english home” a messze nyugaton.

A terjedelmesebb európai lakház téglából alkotott egy emeletes épület, kivakolva és fehérre meszelve. Széles veranda veszi körül a melyhez a földszintről lépcsők vezetnek. A veranda igen szükséges kivált az épület déli részén a napsugarak ellen ! Ezen célból a veranda függönyökkel és mozgósítható válaszfalakkal vannak ellátva, hogy esetleg használhatók legyenek. A házfedél nagyon magas és szalma, nád vagy palakővel van befedve ; az előbbi anyag, kivált régebben általános használatban volt, mert olcsóbb és hűvösebb is mint a palakő.

Lépjünk már most a verandáról a ház belsejébe. Az épület közepe egy terjedelmes terem, függöny által két részre osztva, az előrész a társalgó terem, a hátsó az ebédlő.

(Folyt, köv.j