Zemplén, 1889. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1889-01-20 / 3. szám

Sátoralj a-Uj hely, 1889 január 20. 3. sz. Huszadik évfolyam. ELŐFIZETÉS Í2 Egész évre 6 frt. Félévre 3 „ Negyedévre 1 frt 50 kr Bőrmentetlen levetek csak ismert kezektől fo­gadtatnak el. Kéziratot nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 kr. A nyílttérien mindeD gar- mondsor dijja 20 kr. J Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉNVÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE (Megjelenik minden vasárnap.) HISBSTÉSI ÍIJ : hivatalos hirdetéseknél: Minden egyes szó ntán 1 kr. Azonfelül bélyeg 80 kr. Kiemelt diszbetük s kör­zettel ellátott hirdetmé­nyekért térmérték szerint minden O centiméter ntán 3 kr számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések a „Zemplén“ nyomdába küldendők. T HIVATALOS RÉSZ. 7. Zenplénvármegye bizottságának S -a Ujhelyben 1888. évi december hó 15-én tartott rendes évnegyedes köz gyűléséből 589/19805. sz. Olv. Viczmándy Ödön főjegy­zőnek, mint a szabályrendeletek készítésével meg­bízott küldöttség elnökének jelentése, melynek kapcsán a községi költségvetési előirányzatok, a községi számvitel és azok ellenőrzése tárgyában kelt szabályrendelet-tervezetet törvényhatósági jóváhagyás végett bemutatja. A bemutatott szabályrendelet elfogadtatván a »Zemplén" utján közhírré tétetni rendeltetett, egyszersmind utasittatik az alispán, hogy a hirde­téstől számított 30 nap múlva azt a netalán beér kezendő felebbezésekkel együtt, jegyzökönyi ha­tározat kíséretében felsőbb jóváhagyás végett a m. kir. belügyministeriumhoz mutassa be. Kelt mint fent Jegyzetté s kiadta: Viczmándy Ödön, főjegyző. Szabályrendelet. A községi költségvetési előirátiyzatok, községi szá­madások, ugysz, é 7 *‘*nzkezelés, számvitel és e~ V »őrzése tárgyába*. '/-‘I. §. A h. tartásnak, vagyonkeze­lésnek és s-ái d- . • megegyező a napth évvel; kezdő' : ír „ - zidik dec, hó 31-ik na A vág; i* e • • :—'' számadások és szántad készítésénél az •• .trvi". 1 rend szere alkalmazandó, melynek cim • re osztályozott bevételi és kiadási ügyeseteknek elő­írás, lerovás, hátralék és túlfizetés vonatkozatában való töljegyzése és nyilvántartása. 2. §. A községi pénzkezelés és számvitel alapját a leltár képezvén a községi számvitel he­lyes és célszerű berendezésének biztosítása tekin­tetéből szükséges, hogy a községi törvény 109. §-a értelmében a községnek és a községi felügye­let alatt álló intézeteknek ingó és ingatlan vagyo­náról évenkint elkészítendő leltár, rendeltetésének megfelelő módon, azaz csakis teljesen hiteles ada­tok alapján akként szerkesztessék, hogy az könnyű áttekintésben a vagyonállásnak teljes, hü és tiszta képét nyújtsa. E cél elérésére a leltározás nem egyedül a vagyonkezelő által, hanem ezenkívül nagy és kisközségekben az elöljáróságnak egy tagja és a köz­ség-, vagy körjegyző közreműködésével, az egyide­jűleg foganatosítandó leltári vagyon-szemle alapján, teljesitendő. A leltárba az összes ingó és ingatlan vagyon, tehát egyrészt a községnek, vagy községi intézet­nek, mint erkölcsi testületnek tulajdonában lévő mindennemű javak, jövedelmező jogok, állami és magán kötvények, értékpapírok, anyagok, bútorok stb. szóval az összes cselekvő vagyont képező alkat­részek, kellő részletezéssel, tehát tételenkint, meny nyiség, minőség, érték és jövedelem szerint a használati mód, állapot és minden, a teljes tájé­koztatásra szükséges ismérvek pontos kitételével (a jövedelmező és nem jövedelmező vagyon része­ket külön kitüntetve) veendők fel, másrészt pedig a községet terhelő összes adósságok vagy egyéb terhek, tehát az összes szenvedő vagyon, szintén a teljes tájékoztatást nyújtó körülírással kimu- tatandók. Az összes cselekvő és az összes szenvedő all?..-. --Sevetése után tiszta cselekvő vágyott állása kitüntetendő. A köz ég vagyonidilletve .• -V -'-állomány­ban az év folytán-eRwrduló' változásoknak kellő nyilvántartása céljából, nagy és kisközségekben a községi- vagy körjegyzővel uindeiikorra közlen­dők, hogy a? nként tc'.}c,..e;,JŐ !e!t'?fozáJaáL illetve a foganatosítandó vagyonsLmiénél, a vál­tozások kellően ellenőrizhetők legyenek Az évközben előtordulí minden a - \ • tozás a községi zárószámadáshoz melleKÍcne--. tárban pontosan kitüntetendő és indokolandó. A községi vagyoni leltár szerkesztésében az A) alatti nyomtatvány használandó. 3. §. A községi törvény 122. és következő §§-aiban érintett költségvetési előirányzat célja a község egy évi szükségletének meghatározása és a szükséglet fedezésére szolgáló eszközöknek ki­jelölése lévén, ehhez képest két főrészből áll, úgy­mint : a szükségleti részből, mely' a jövő évre ter­vezett kiadásokat — és a fedezeti részből: mely a jövő évre remélhető bevételeket foglalja magában. Mindkét rész, vagyis úgy a bevételek, mint a kiadások osztályzandók, mindenekelőtt rendes, vagyis minden évben ismétlődve ugyanazon címen akár egyenlő összegekben, (állandó tételek) akár változó mennyiségben (változó tételek) előfor­duló és rendkívüli (átmeneti) vagyis csak bizonyos időben, csakis az előirányzati évben vagy legfel­jebb nehány éven át felmerülő bevételekre és kia­dásokra. A rendes bevételek és kiadások ismét ter­mészetük és rendeltetésük szerint, a könnyű átte­kintést és minél teljesebb tájékozást főcélul szem előtt tartó osztályozással, rovatokra, címekre ősz tandok, illetve ilyeneknekbe sorolandók. Minthogy pedig a községi törvény’ 129. $-a szerint a mennyiben a község kiadásai a községi törzsvagyon jövedelmeiből nem fedeztetnének a községi lakosokra és birtokosokra községi adó vethető ki: a bevételek és kiadások csoportosítá­sánál még a községi törvény 130. $-ában a köz­ségi pótadó kivetés módjára vonatkozólag foglalt szabályok is különösen szemelőtt tartandók. A költségelőirányzati tételek megállapitá sánál alapul egyrészt a folyó évet megelőző szá­madási év eredménye, másrészt az ugyanazon ' —“ !*ő°»itett és törvényhatóságilag jóváhagyott -égvetés szolgál," A költségvetés, in 1 ~.ek tervezetét ki ,-r f * k »2.égekben n illetv? L- gy 7 J sz«t< el, a töi”énvhivrosá-TiCZ mindig kér ért példányban bemutatandó, melyek egv'1. . vény-hatóság hasznalaiatata ^algáiváa. «. mef Je­néi visszatartatik, másik pedig a költségeete.-.1 len .ga/ol ,-ául szolgai '- „i;:-itatott o',:c uiy 1; - együtt a községi^.. zak.u.'etik 4. §. Az október hó 2-ik. ide adó és költségvetést vizsgáló képviselő testületi gyű­lésre a biró és jegyő aláírásával ellátott körlevél ben, távollakókra nézve személyekhez szóló s T A í C A, Szálak. li^íi tudja, mi fűzi ^3^<> Ki tudja, mi fonja £>r Azt a szálat, mely a Szivet szivhez vonja . . Ki tuja, mi oldja Ki tudja, mi bontja Azt a szálat, mely a Szivet szivhez fonta . . . Csak az látszik, hogy a Szálak elszakadnak, Csak az látszik, hogy a Szivek meghasadnak. Virgilia „kedves testvér“. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Hófehér, lebernyés kendő a fejen, árnyában szenvedő arc, lesütött, megtört szemekkel, melyek­ből már a régi tűznek utolsó parazsa is kialvó félben van, a testen havas-kék talárféle szoknya, melyről hoszu olvasón feszület csüng, a lábon esetlen durva cipő : kívülről ez az apáca. Lelki életére nézve : egy rom, melyen a múlt­nak egy hitvány kórója sem tenyész, csak a jelen és a jövő vallásos hitének virága sarjadoz. Múltja a lemondás, jelene a hit, jövője a remény. Ezek teszik türhetővé sorsát a négy fal között, mely­ből nem tekinthet sem jobbra, sem balra, csak az ég felé, honnan minden javát várja Bár speciális lelki élete egynek sem isme­retes, mégis szánjuk őket, megindít sorsuk, mert multjokban oly kedélyrázkodást képzelünk, mely a közönségesnek messze felette áll; a mely egye­dül képes az akaratot oly borzasztó lemondásra kényszeríteni, hogy szakítva a földdel és annak örömeivel, csak az égnek éljenek végleheletükig. Noha itt a képzelet a ténynyel csaknem egybeillö, mégis vannak köztük olyanok is, kik úgyszólván predestinálva vannak erre a szomorú sorsra. Én ismertem egy ilyen apácát, vagy mint közönségesen mondani szokták : »kedves testvért.« Wirgillának hívták a szegényt. Kórházban ápo­lással foglalkozott. Viruló szép leány volt. Szűzies arcszine vetekedhetett a legszebb rózsa üde színével. Szeme, a léleknek e csalhatatlan tükre, tüzelt, mint Brazília vakító fényű gyémántja. Lelke nem volt megtörve, bú nem látszott nyomni kebelét, csalatko- zásnak, vagy más benső gyötrelemnek sem volt nyo­ma lényén. Vidoran szökeltide oda, mint egy kedves őzike. És dacára ennek, ez az angyal apáca volt. Sokszor kérdeztem magamtól, hogy ezt a kedves teremtést, ezt a valóságos angyalt a nagy világ­ból ugyan mi űzhette ide : betegeket ápolni, vigasz­talni, midőn talán magának is vigaszra van szük­sége. Ez a kérdés örökre talány maradt előttem. Szerelmi csalódás nem vihette e siralomvölgybe, hiszen olyan fiatal még, mint az ég harmatja. Nem volt ideje, fiatalságánál fogva inklináci- ója sem, hogy magát ebbe a szenvedelembe bele­keverje, mi több, hogy már csalatkozzék is. Sze­génysége sem lehetett reá indító ok. Hisz a világ legnagyobb része szegényekből áll, ezek pedig kivül állanak a kolostor falán és talán sokkal boldo­gabbak, mint a dúsgazdag. Vallási fanatizmus sem. Kétséges, hogy distingvált családnak a sarja­déka ily beteges hajlamokban neveltessék. Es csodálatos, ez a szegény teremtés meg van elégedve sorsával. S’ :>ha, de soha egy sóhajt nem hallottam kijönni kláris ajakán. Vagy talán azt is csak titokban, éjjel, nyugvó ágyában teszi, midőn senki sem látja és hallja, nappal pedig a vígat, az elégedettet szimulálja. Ez a kaméleoni szerep is annyira kétséges, hogy csaknem lehe­tetlen. Én, ki ezt több oldalról megfigyeltem, bár paradoksznak látszassák az egész — azt állí­tom, hogy ezen élet iránti kiváló előszeretete vitte őt erre a tövises útra E mellett bizonyít ama körülmény is, hogy a betegeket oly önfelál­dozóig ápolja, a mely minden képzeletet felül­múl. Mindenütt ott van. Keze beheggeszti a fájó részeket, vigasztaló szava a kétségbeesetteknek reményt nyújt. Wirgiliát látva, most már én is hiszem, hogy a földön is van angyal. Éreztem én is, midőn a ha'ál hideg szele rám futt, jóságának áldó mele­gét. Midőn kórágyamon tehetetlenül feküdtem, elhagyatva, midőn talán már a teremtő arca is el­fordult tőlem : az ő angyali tekintete, szelídsége, mondhatni aggodalmas őrködése virasztott felettem. Ha szemeim nem akartak lecsukódni, szárnyainak egy lebbenése meghozta számomra az annyira üdítő álmot; ha kínomban fetrengtem és utálatos­nak találtam az életet: az ő édes mosolya ismét kedvet adott ahoz, szépnek találtam a világot, fény­árban, örömben láttam úszni mindent. Az életnek — mondhatom — nem a medicina, hanem Wirgi- lla „kedves testvér« mentett meg. Áldja meg öt ezért az isten mind a két kezével. Kimenetelemkor utravalóval is ellátott. Egy szent képpel ajándékozott meg. A képen egy vi­rágbokréta van. Közepéből nefelejts kereszt emel­kedik ki, alatta ezzel a jelmondattal: Das Kreuz hier mit dem blauen Blümlein spiicht: Fergiss das Leiden Jesu Khristi nicht ! Esküszöm neked „kedves testvér,* hogy ezt az intelmet nem fogom elfelejteni, véglehelletemig meg fogom tartani! Szabó Kálmán. ölni számmilílioz egy ív raellélílet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents