Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-10-02 / 40. szám

és csakis a m. kir. postaszállitmányokra terjed ki, minélfogva a netán felmerülő visszaélések törvény­szerűen és szigorúan megtorlandók. Utasítom ezek után a közig, bizottságot, hogy az ut-, hid- és révvámdijak ügyeinél s az 1888. évi ápril 29- én 41694/84. sz. a kiadott itteni körrendelet ér telmében eszközlendő eljárásnál jelen rendeletemet tartsa szem előtt. Budapest, 1887. aug. 9-én’ Baross, sk. Nyílt felhívás a hazai kaszinók és olvasókörök t. Elnökségeihez. Általános a panasz a magyar szépirodalmi és tudományos könyvek csekély kelendősége fe­lett és ez a panasz első sorban sújtja a hazai ka­szinókat, olvasóköröket és más művelődési célból alakult társas egyesületeket, melyek hivatásukhoz képest a magyar nemzeti érdekeknek és igy első sorban a magyar nemzeti irodalomnak ápolói és terjesztői lehetnének. Jól tudjuk ugyan, hogy nem egy magyar kaszinó pénzügyi állapotához mért áldozatkészséggel szavaz meg évenkint, néha tetemes összegeket magyar könyvek vásárlására. De tény, hogy mintegy két ezer társas egyesület közül hazánkban alig ötszáznak van könyvtára és tény, hogy e könyvtárak között is igen sok egyszerűen kiselejtezett ajándékmüvekből, avagy ügyes üzérkedők által terjesztett szenzációs férc­regényekből és hitvány fordításokból áll; oly könyvtárak tehát, melyek nemcsak nem felelnek meg hivatásuknak, de gyakran a közízlést, sőt a közerkölcsiséget is megmételyezni képesek. A magyar írók és Művészek Társasága tár gyalás alá vevén azt a komoly kérdést, az alul­irt bizottság által jelen nyílt felhívást intézi a hazai kaszinók és olvasókörök t. Elnökségeihez, hogy figyelemmel a könyvtárak alapításának és kezelésének nagy fontosságára, emlékeztesse őket a hazai kaszinók nagy alapítójának, Széchényinek célzatára, ki nem, mint a magyar kaszinók jelen­tékeny részéről ma is elmondhatjuk, »politizáló mokraköröket vagy épen kártyabarlangokat* akart teremteni ez intézménynyel, de a ki tudta, hogy jól vezetve és első sorban a közművelődés érdekeit szemelőtt tartó társasegyesületek nemzeti létünk­nek erős oszlopaivá lehetnek. A müveit nyugat­európai nemzeteknél, az amerikai Egyesült Álla­mok nagy köztársaságában a hatalom alapját a müveit társadalom képezi és a műveltséget a jól szervezett és mindenütt feltalálható társaskörök és a nyilvános könyvtárak fejlesztik leginkább; öntudatosan és hathatós erővel egészítve ki azt a népnevelő hatást, melyet nálunk még csak az iskola, az éretlen gyermekek érdekeinek szolgáló és a fejlődésre képes és munkabíró ifjak nagy zömét már cserben hagyó iskola végez. Nincs rendkívüli eszközökre, nincs rendkívüli anyagi erőre szükség, hogy minden egyes kaszinó minél inkább megfeleljen nemes feladatának és hogy a magyar társaskörök zöme a magyar mü­veit társadalom egyik központja, a közművelődés ügyének terjesztője legyen. Csak akarat szüksé­ges, csak egy pár Ízléssel és műveltséggel biró egyén buzgalma. A Gaborieau, Ponson du Terail, Gondrecourt, Montepin Xavér, Boisgobey, Born- féle s más becsnéküli gyárregények helyett, me­lyek kaszinóink könyvtárában százával találhatók, tetején felállított, mint egy 20 m. magas fato­ronyból; valószínűleg kedves kirándulási pontja lehet e hely a királynak is, mert a torony: Kaiser Franz Josef Warte nevet visel. Nyugatra Ischl s a Wolfgangvölgy, északra a magas Gai- zenberg hegy megett csakhamar eltűnő Traun- folyó, keletre a salzbachi völgy zöldelö rétségei- vel és szétszórt házaival, délfelé ismét erdökoszo- ruzta magas hegyek gyönyörködtetik a szemet. Ischlből egy napi időzés után, a már emlí­tett völgyön át Szt.-Wolfgang faluban mentem, azon föltett szándékkal, hogy onnan más nap — ha az idő kedvez — a Schafberg csúcsát fogom megmászni, annak fölséges kilátását élvezni. Az idő biztató volt. A mint reggel 6 óra körül kitekintettem, az égboltot még szürke, itt-ott sötétes felhők boriták, de a szemhatár széle kö­rös-körül tiszta volt. Remélni kezdtem. Csaku­gyan, mire félóra múlva kimentem a wolfgangi tó partjára egy kis fris levegőt szívni s egyet sétál­ni : a nap előtört a felhők mögül, sugarai végig siklottak a tó zöldes-szürke felszínén, megragyog- tatták a fűszál rezgő harmatját, — s mind na­gyobb erővel űzték szét a felhőket. Egy óra múlva már az égbolt egy része tiszta kék volt, csak néhol, egyes hegycsúcsokon tanyáztak még felhők. Teljes örömmel indultam a Schafbergre, hogy a Salzkammergut, sőt lehet mondani: az összes német Alpok legszebb pontját meglássam. Egy pléd és egy álpesi hegymászó bot: -ezek voltak összes úti készleteim; vezető szükségtelen volt, mert az üt kék nyilakkal és vonalakkal any- nyira meg van jelölve, hogy az eltévedéstől nem lehet tartani. (Vége köv.) ' ' JtÁCZ JLiSdOS. ugyanannyi pénzzel kitűnő magyar szépirodalmi i müveket és nagyszerű külföldi irók magyar fordí­tásait lehetne beszerezni. A könyvkiadóktól és magánosoktól koldult rendesen értéktelen müvek helyét csekélyebb számú, de kevesebb könyvek méltán pótolhatnák. Egy egy encyclopediai mü, szótár, térkép, a Magyarország történelmére, föld­rajzára vonatkozó fő müvek, a helyi monographiák, az önművelődés ez első általános segédeszközei, szintén nem kerülnek sokba és egészen tudomá­nyos müvek megszerzése különben sem tartozik a kaszinók feladatai közé Es mily más hatása lenne egy kis gondosan megválogatott könyvtár­nak, habár egyelőre csak egy-két száz darabból állana is, mint a mostan legnagyobb részt selejtes, sőt erkölcsrontó tartalmú könyvgyűjteményeknek! És mily hatása lenne később, ha a könyvtár meg­erősödve valóban komoly férfiúnak is segítségül szolgálhatna 1 Leh teilen, sőt az egyes helyi viszonyok ismerete nélkül igaztalan is volna, ha mi innen a központból általános jellegű tanácsokat akar­nánk adni a vidéki kaszinók könyvtárinak keze­lésére és gyarapítására nézve. Nem is akarjuk. Mi csak arra kérjük Ö löket, hogy ne hanyagol­ják el a kör könyvtárát, mint eddig hazánkban legtöbb helyen történik; igyekezzenek évről évre minél nagyobb összeget fordítani annak céljaira és mindenek felett müveit tagtársainak vélemé­nyét meghallgatva ne bízzák megrendeléseiket többé-kevésbé a véletlenre; különösen vegyék bírálat alá a regény fordításokat, melyek két év­tized óta irodalmunkban valóságos szemét dom­bot képeznek, a melyben az igaz gyöngyöket csak szakértő fedezheti fel. Ne feledjék Önök, hogy a társaskörök könyvtárainak nemzeti missiója van ; a legtöbb ifjú innen nyeri a lelkesedést vagy a mérget és a legtöbb nő, a jövő nemzedék nevelői, a kaszinók regényeinek hatása szerint alkotja meg a társas élet hangulatát; ne feledjük, hogy a jövő nemzedék, mely a könyvek nagy hatásairól már tiszta fogalommal fog bírni, Önöket teszi felelőssé vidékük műveltségének más állapotáért és az önök működését fogják megbélyegezni, ha kaszinójukban ma esetleg kártyázás a fő dolog és a kaszinói könyvtár értéktelen, vagy épen selejtes müvekből áll. Elérkezett az idő; nemzeti létünk jelen mi- veltségi foka megköveteli már tőlünk, hogy a magyar társaskörök szellemi nívója a közönsé­gesnél és megszokottnál magassabbra emeltessék. Elérkezett az az idő, hogy Önök, a vidéki társa­dalmi élet hivatásszerű vezetői, a közművelődést minél szélesebb körben terjeszteni igyekezzenek. Rendezzenek előadásokat, melyekből a magasabb műveltséggel még nem biró ifjak és nők az em­beriséget mozgató nagy eszméket és mindenek felett a magyar haza jelen állapotát megismerni és szeretni tanulják; gondoskodjanak arról, ha kell, népkönyvtárak felállítása által, hogy a tanuló ifjúság és köznép is kedvelje meg az olvasást és alkossanak körükben pezsgő életet, mely elvonja a jobb sorsra méltó erőket a kártya és bor csáb- jaitól s múmiára buzdítsa az ifjakat, kik már már érteni kezdik, hogy a nemzetért és szépért élni a legfőbb boldogság. És mindenek felett rende- zenek be kis, de valóban becses magyar nemzeti könyvtárt és gondoskodjanak annak öntudatos fejlesztéséről, hogy legyen egy mag, melyből a társaskör óhajtott reformja kiindul. Ezen csekély, de bizonynyal nem áldásta- lan feladat az, mely Önökre vár, hogy a társas­körök könyvtárainak reformja által fokozatonként városuk és vidékük társaséletének újjáalakítását is megkísértsék. Magyar irók és könyvkiadók a mi bizottsá gunk tagjai. A mi feljajdulásunk.talán túlzott és nagyon önző. De nem habozunk azt nyilvános­ságra hozni. Ügyünk egyúttal a nemzeté és tud­juk, hogy Önök is hasonlóan gondolkoznak; kö rük tagjainak legjelesebbjei átérzik teljesen, hogy : — nyelvében él a nemzet. Legyenek azért, ismételve kérjük, gyámoli- tóink a magyar irodalom felvirágoztatása érdeké­ben általunk megindított mozgalomban az által is, hogy jelen körlevelünket gyűlésükön tagjaik tudomására hozzák, vita alá bocsássák s az ered­ményt velünk (az írók és Művészek Társaságának helyiségében, Budapest, Nemzeti színház bérháza) közölve, velünk ez ügyben továbbra is érintke­zésben maradjanak. Maradtunk hazafias tisztelettel Budapesten, 1887. szeptember hó. A könyvvásárlást előmozdító bizottság és annak nevében: György Aladár, Jókai Mór, elnök. tiszt, elnök. Dolinay Gyula, titkár. A vármegye gyiilésterméböl. — Az első nap. — Zemplénvármegye törvényhatóságának ez évi harmadik rendes közgyűlése múlt hó 29-én vette kezdetét. Főispán Öméltósága d. e. 10 órakor nyitotta meg a közgyűlést, üdvözölvén a kellő számban megjelent bizottsági tagokat. Megnyitó beszédé­ben vonzó képét tárta föl a király látogatás szép napjainak. Zemplénvármegye nagy közön­sége a király ünneplésben igaz lelkesedéssel vett részt. A búcsúzó király köszönetét mondott a lelkes fogadtatásért. Zemplénvármegye a nagy napok alatt méltó volt múltjához. A király kö­szönetét elnöklő főispán hosszan tartó éljenzések közben átadja annak, kit valójában megilleti: a vármegye közönségének. Azután elösmerést sza vazott azoknak, akik tettel, tanácscsal, vagy kitartó munkával szereztek nem múló érdemeket a király ünnepség erkölcsi sikerének biztosításában. Zajos éljenektől kisérve említi: Matolay Etele, Viczmándy Ödön, Dókus Gyula, Szladek Károly, Dóbiás Ede mérnökök, Spilenberg József, Nemthy József, Szaxun József, Perlsberg Ede, Rothkugel, Szmre- kovszky György, dr Marikóoszky Pál, Fér bér Béla és Simkovics András nevét, kik vagy mint a ren­dező bizottság tagjai, vagy mint Terebes köz­ségnek fejedelmi díszbe öltöztetői és a király fogad tatás programmjának végrehajtói serény munkát végeztek. Ezután áttért az adminisztráció menetének ellenőrző vizsgálata alkalmával szerzett örvendetes tapasztalatok vázolására, s annak a törvényhatóság­nak, mely immár méltán büszke lehet az ő tiszti karára, még sok sikert és szerencsét kívánva, magát a vármegye közönségének baráti jó indu­latába ajánlotta. Az éljenzések lecsillapodása után Viczmándy főjegyző emelt szót. Közgyűlésünk nevében a főispánt meleg szavakkal üdvözölvén, a király­látogatás örömvirágaiból font érdemkoszorut visz- szanyujtotta a főispánnak, kinek ez érdemben is oroszlánrésze van. Azután emlékeztetve arra, hogy a haza bölcsének, Deák Ferencnek, emlék­szobrát hálás nemzete, élén jó királyával, éppen a mai nap délutánján fogja leleplezni: indítvá­nyozza, hogy a fővárosban lévő orsz. gyűlési kép­viselőinkhez a közgyűlésből sürgöny menesztessék az iránt, hogy Zemplénvármegye képviseletében, a nagy jelentőségű országos ünnepen testületileg jelenjenek meg. Áz indítvány hazafias lelkesedéssel fogadtatott. Ezek során megkezdetett a folyó ügyek elintézése. A vármegyénél rendszeresített harmadik al­jegyzői állásra folyamodtak s kijelöltettek Mester István tb. szbiró és Prihoda Etele tb. vármegyei aljegyző. Felállással történt próba után nagy többséggel meg választatott: Prihoda Etele. Főispán Öméltósága Horváth István, homonnai közig, gya­kornokot tb szolgabiróvá, Somossy Sándor közigaz­gatási gyakornokot pedig tb. vármegyei aljegy­zővé kinevezvén : Prihoda és Somossy a közgyűlés színe előtt a hivatali esküt legott le is tették. Következett az i%'es közmivelődési adónak megszavaztatása. Az állandó választmány indít­ványozta, hogy az, mint már e folyó évben volt, 1888-ra is megszavaztassák. Fejes István, biz. tag az állandó választmány­nak szép és lelkes jelentését örömmel fogadván, emlékeztet arra a hazafias fellángolásra, mely Zemplén fiait egy évvel ezelőtt, ez ősi tanácskozó teremben a közmivelési adó megszavazásakor lel­kesítette. Nemes példát adott akkor tettével az országnak. O a bizottsági közgyűlést most többre kéri. Szavazza meg a közmivelődési i°/0-es vár­megyei pótadót hat évre. Az indító okok, melyek a közgyűlést egy évvel ezelőtt lelkesítették, el nem enyésztek, sőt nőttek. Eredménynek már az is szép eredmény, hogy az irányzat országszerte nemes felbuzdulásra serkentette a sziveket és hazafias eszmékre keltette az elméket. Ma-hol- nap összeül az országos kongresszus, mely a ha­zafias mozgalmat országossá teszi. Abban a meggyőződésben lévén, hogy Zemplénvármegye nem szorul kívülről jövő impulzusra akkor, ami­kor nemzetiségünk megszilárdításáról van szó, mint azt a jelenlegi lelkesülés mértéke is tanisitja, kéri indítványának elfogadását. Tiszti főügyész az 1885. évi XV. t.-c. 10. § ára hivatkozva, a pótadót csak egy évre tartja megszavazhatónak. Az alispán Fejes indítványa mellett szólt. Elnök felteszi a kérdést: »« közgyűlés megszavazza-é az /°/0-es pótadót az 1888., 1889., 1890., 1891., 1892. és i8pj. évekre — igen, vagy nem?« a jelen voltak (közel százan) mindnyájan igennel szavaztak s ek­ként újabban is a hazafiság oltárára több mint 50,000 frtnyi önkéntes ajándékot hoztak. Ide nézzen az ország szeme ! Zemplénvár­megye, uraim, ily lángbuzgalmu tettekből jöven­dölve: nem volt, hanem lesz. A katonai beszállásolási '/4%-os pótadó já­randóságnak, valamint a főpénztárnok s fővászám- vevő által egy beállított 1888. évi költségvetés alapján a 2°/0-es betegápolási pótadó járandóság­nak ügyében kelt állandó választmányi javaslatok tárgyalása után a beszállásolási pótadó */4-el, a betegápolási pótadó 2°/0-el s szótöbbséggel az 1888. évre vonatkozó érvénynyel újólag megsza­vaztatott. A betegápolási pótadó 1888. évi költségvetését következő főbb vonásokban ösmer- tetjük meg olvasóinkkal. Folytatás a mellékleten,

Next

/
Thumbnails
Contents