Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-25 / 39. szám

vetkezik: hogy nemzeti nyelvünket kell a legmagasabb fokra emelnünk, annak terjedését és virágzását minél nagyobb terjedelemben előmozdítanunk. Csak ez vezethet el mindnyájunkat nemzeti műveltségűnk pantheonjába, ennek utján jutunk el szellemkincseink igazi ismeretére, ez által fakad keblünkben a vágy : nemzetünket a szellemerkölcsi hatalom magas polcára emelni. Ennek terjedése, ismerete, beszé- lése ismerteti és szeretteti meg velünk nemzeti géniuszunkat, melyet nem csak fentar- tani, de lehető magasra emelni első rendű kötelességünk. így lesz megóva és fölmagasztalva nemzetiségünk »melynél“, mint a legnagyobb magyar, gr. Széchenyi I. mondja, »drágább kincsünk nincs, minthogy csak ennek kiemelése, ennek művelése által léphet a nemzet sajátságos fényében a dísznek fokára, mely varázskörön künn tenghet ugyan ember, sőt gyarapodhatik is hoszu évek során keresztül, mint napon- tai a példa, ámde csak az egy kissé lelkesebbnek keble örökké szomjan marad, a lelkileg kitűnő pedig csak kinos epedések unalmai közt tölti életét. *

De váljon szivén fekszik-e minden magyar családnak s igy nekünk is a nemzetiség, édes zengésű nyelvünk terjesztésének ügye ? Mi részünkről szivünk lelkendező örömével mondhatjuk, hogy vármegyénkben tiszta magyar szellem uralkodik. A vidéken, a hol nehány évvel ezelőtt magyar szót az emberek ajkairól hallani sem lehetett: a felállított népiskolák áldásos és gyümölcsöző működése ma már a fiatalabb generációt édes magyar nyelvünk tiszta kiejtésére, nagymérvű elsajátítására emelé úgy, hogy ott ma már székében beszélik hazai nyelvünket.

És itt az érdem bizonyára vármegyénk nemes áldozatkészségén kívül főleg a tanügy terén működő szellemi harcosokat, az alkalmazott tanerőket, a népnevelés buzgó munkásait illeti. Ezt elfogulatlan igazságérzetünkkel s egyúttal szeretetteljes méltánylásunkkal, a szép haladás feletti örömünk kifejezése mellett ismerjük el. De a derék tanférfiak gondviselő kezei alól családjaik körébe térő gyermek e nemzeties, tiszta magyar nevelést és szellemet csak úgy fogja megszilárdíthatni kebelében, ha otthon is ugyanazon irányt és törekvést találja fel. Már pedig városunk lakó népének egy részénél, főleg a barátszeresi lakosságnál, még nem tett kellő hódítást, nem jutott kellő érvényre édes hazai nyelvünk.

Kik vívhatnak itt ki vármegyénk tiszta magyar szellemisége s ez által édes hazánk előtt nagyobb és több érdemet; ki lehetnek e szép és magasztos célra leginkább hivatva, mint azok, akik legerősebb s leghathatósabb vezetői a vallási és erkölcsi életnek, őrei s támaszai a nép nyelvének; kiket az isteni gondviselés a szellemvilág magaslatára, az emberi tudás vég- hatarán túl emelkedő hit fejedelmi trónjára elhívott s az isteni ige begyőző erejével, a sz’vig ható s erős meggyőződést támasztó ékes beszéd hatalmával áldott meg.

Ki nem ismerné közülünk a prédikátori ihlettség hatalmának elragadó erejét ? Ki ne érezné a jólát gondolt, tűzzel és méltósággal elhangzó egyházi beszéd minden- hatóságát? Mily kellemes volna tapasztalnunk, ha az idegen ajkú egyházi szónoklatok lassan-lassan mind gyérebbekké lennének s helyüket a tiszta magyar hangzású beszédek váltanák fel. Igen, a nép közvetlen atyáinak, vezetőinek, a lelkészi kar buzgó munkásságának egyik legszebb feladata eszközölni azt, hogy mind nagyobb mérvet öltsön a nép között az öntudatos nemzeti érzelemnek, a tiszta, romlatlan hazafias gondolkozásnak kifejezője, nemzeti géniuszunk magyar nyelve.

Nemzetiségünknek szüksége van saját 1 öntudatára, hadd legyen hát élővé közöttünk minden kebelben.

Le kell foglalnunk a közös célra minden erőt, hisz úgy is csak egy maroknyi nép vagyunk a nyugateurópai kultur nemzetek között. És akik a haza testének templomát barátságos és avatott kezekkel épitgetik, életrendszerébe újabb erőket, újabb elemeket visznek: nemzetünknek bizonyára tiszteletre legméltóbb munkásai között fognak helyet foglalni. És ha mindnyájan édes hazánk e szent ügyétől lelkesítve testvériesen és nemesen összeölelköző szívvel vállvetett munkássággal működűnk : akkor édes magyar nyelvünk s a vele karöltve járó hazafias szellem meghódítja vármegyénk felvidékét is s ottan mihamar nemzeti géniuszunk diadalmi himnuszát fogja zengeni.

Tudjuk jól, hogy nyelvében él s nyelvével hal a nemzet. Tudjuk azt is, hogy egyesitett erővel minden szépet, jót és nemest megvalósíthatunk. Mert egyik kitűnő írónk szerint: > Egyedül a legnagyoab erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat; egyesitett erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges.*

Adja az ég!

Egy nagy fontossága vasat.

(A kassa-gálszécs-nagy-mihály-szobráncz-ungvár-munkácsi, illetve gálszécs-eperjesi vasúti vonal.)

Tanulmány, irta: Láng József mérnök.

(Vége.)

Ugyanezt a számítást lehet a kassa munkácsi vonalra is végezni, csakhogy az alkalmazott képletben — mert a vonal hegyes vidékét (Gál- szécs-Kelecseny) metsz — R,m°/0o helyett más értékeket kellene helyettesíteni. Ha feltesszük, hogy hegyes vidéken — szemelőtt tartva, hogy az effektiv építkezési költség mennél kisebb legyen — a legkisebb Ívsugár 150 m-nek és a legnagyobb emelkedés 28—30°/Oo vétetnék föl, akkor képletünk szerint egy 20 tonna súlyú mozdony által egyszerre még 65000 kgram szállítható és az évente mozgósítandó vonat száma 1934 volna. A gálszécs-kassai pálya azonban úgy lenne kiépítendő, hogy az a bruttó, mely Munkácsról illetve Eperjesről Galszécsig egy 15 tonna súlyú vagy még könnyebb mozdony által vonatik, a gálszécs- kassai vonalon két mozdony által szállitassék. E körülmény által az emelkedés esetleg még nagyobb is lehet, úgy hogy az építkezési költségnél tetemes takarítás érhető el, eltekintve attól, hogy két könnyebb mozdony alkalmaztatása esetében a felépítmény nemcsak olcsóbb, de kiméltetik is. E kérdéssel azonban — egy későbbi beható vizsgálat tárgya lévén —• jelenleg tovább nem foglalkozunk.

A kérdés tehát, melyre most felelnünk kell, az, hogy lehet e e vonalat ezen áru- és személy forgalomhoz képest 1 m. nyomtávval kiépíteni ?

*) A pálya kiépítésének effectiv költsége lesz : 15 klméter nehéz dombos vidékén á 30,000 ft 450,000 ft. 30 „ könnyebb „ „ á 23,000 ff 690,000 ft.

100 „ síkban „ „ á 16,000 ft 1.600,000 ft.

145 klm. kerül összesen:

....................................2.740,000 ft

vagy kereken 2.750,000 ft.

A felveendő tőke (Nominálcapitál) kiszámítása = N

Legyen K = az effectiv építési költséggel = 2.750,000 ft;C% = a kiadó papír árfolyama %-ban

90%. q = az építési idő alatti kamatláb =4°/0 t= építési idő = 1.5 év, akkor

M._ 100 K __2.750,000X100 __2.750,000 _

— C—>/2qt 90—yiX4XI-5 87 "

3.160,920 ft.

A felveendő tőke tehát 3160,920 ftot teszen, melyet azonban egyszerre felvenni szükségtelen, mert ez által kamatokban jó nagy összeg takarítható.

Legyen a = kezdőtőke, itt N=3.160,920 p. =% évenkint = 5, n — évek száma = Concessió tartalma = 90, A = végtőke (Accutnuláció tőke), b = az évente elveendő törlesztési részlet (amortisatió quota,) akkor lesz :

A évek múlva =a (i-|-p) n. és ha i-|- p = z, akkor 100 100

A évek múlva = az“ és An—az“ — b fz “ 1)-----> — > =0

z—1

mert n év múlva An O kell lenni, eszerint lesz b az“ (z—1) vagy mivel itt a = N. lesz z “ 1

b —- n z“ (z—1); b — 0.05062711 = s z “ I

*) A „Felda" vasút — Németországban —^ körülbelül hasonló vidéken épült és került klméterje — dombos vidéken — 22000 usque 23000 márkába.

......a.......................................:...............................:

diskussziót, mig végre megsokalva a szóáradatot, e szavakra fakadt:

— Fakovát sem ér a teória. Még csak defi- neálni sem tudjátok, mi légyen hát a demokrácia. Megmagyarázom én nektek praktikusan.

Intett a pincésnek,

Kis idő múlva borjuszájas ingujjban, piros mellényben, árvalányhajas kalapjával kezében köszöntött be Jancsi kocsis.

— Tessen parancsolni, méltóságos ur.

— Ülj ide közénk. Rendelj magadnak fekete kávét; csöndeskén szürcsöld ki; beszélj valamit, fizess és ne feledj két garas borravalót adni a kiszolgálónak, azután mehetsz a lovakhoz.

Jancsi szabadkozott, de végre is engednie kellett a parancsnak, leült két vármegyei notabilitás közzé, fekete kávéjának keserű izét két pohárka szilvóriummal édesítette meg, egy vizes zsemlyét is aprított bele, megette, közben beszélt valamit az abrakolásról és a lovakról, — aztán felállt s jójcakát kívánva, távozott.

Az asztaltársaság, mely nagyon furcsának találta ezt a magyarázatot, csodálkozva és kérdő- leg nézett a fiatal báróra.

— Lássátok urak, az a demokrácia, ha ti természetes és rendén való dolognak tartjátok, ha az én kocsisom vagy bármelyikünké ide ül közénk, megiszsza feketéjét és kon verzál velünk.

Az urak összenéztek erre a praktikus magyarázatra s másnap azzal állítottak be az öreg Lajos báróhoz, (a ki épen akkor nagyban tűnődött a földi múlandóság fölött, mely szomorú sorsra juttatta vadonat uj kocsiját) hogy Pista báró — ámbár nem 5 találta föl a puskaport — mégis válóságos. zseni, politikai kapacitás, providenciális fő, a kinek a képviselőházban van igazi helye.

Hiába prótestált a fiatal báró e vád ellen, hasztalan tagadta, hogy a demokrácia e definícióját nem ő cselekedte meg először — mind hiába! fölléptették.

így beszélik ezt Zemplénben.

Pista báró egyelőre szemlélődni és tanulni akarván, pártonkivüli programmal akart föllépni. Nagyot nézett tehát, midőn megtudta, hogy pártja a mérsékelt ellenzék zászlaját tűzte ki. Mit csináljon most pártonkivüli programmbeszédjével ? Egyet gondolt és várakozó hiveihez a következő beszé det intézte:

»Uraim I Én ugyan eddig egy kukkal sem árultam el politikai hitvallásomat és nem tudom, minek köszönjem a nagy bizalmat, hogy kerüle tünk képviselőjéül engem óhajtsanak, de ha ilyen nagy a bizalom — isten neki, fakereszt I — köszönettel fogadom el a jelöltséget. A mi követendő politikámat illeti: engem Apponyihoz húz a gusz- tosom és a mérsékelt ellenzékhez az ándungom. ígérgetni is szokás ilyenkor, de én hiába engedném el a nagy adót, nekem úgy sem tartozik vele senki; azt sem mondhatom, hogy kifizetem a deficitet, mert ahoz meg nagyon sovány a bu- gyellárisom; de hogy a bodrogközi Tiszatársulat dolgaiba belenézek, azt szentül ígérem. Éljünk mindnyájan I«

Derült arccal, csillogó szemekkel, könnyed gesztusokkal és csengő hangon mondotta el beszédjét, hallgatói gratulálva vallottak neki szerelmet, pedig mind férfiak voltak,

De annál jobban meggyűlt a baja az asszonyokkal ; ezek körömszakadtáig korteskedtek ellenjelöltje : Somogyi Gerb plébános mellett.

— Küldjétek föl a papot, de hagyjátok itt nekünk Pista bárót 1 rimánkodtak Éva leányai.

Ez egyszer azonban a férfiak győztek, akik azóta a »miatyánk«-ba foglalják ezt a jámbor óhajtást:

— Jöjj el szeptember 26-ka elsózatlan és koz- mátlan levesek napja /

Pista bárótól pedig azt kérjük, hogy legyen olyan jó törvényhozó, a milyen jó kocsis.

Vármegyénk zászlajának története, i u

Igaz hogy régen volt, de azért még sokan emlékeznek arra a napra, melyen Zemplénvár- megye uj zászlaját fel kellett volna szentelni.

Milyen más idők is voltak azok! Hogy lelkesült mindenki. Mily nagy volt öröme, hogy ismét nemzeti szinü zászlót láthat lobogni, milyen örömmel gyűjtöttek a hölgyek Andrássy Manó grófné kezdeményezése folytán pénzt, hogy Zem- plénvármegyének szép, értékes zászlaja legyen. Egyszersmind emléke az oly hőn várt korszaknak, a magyar alkotmány visszaállításának.

November elején minden évben szüreti bált rendeztek abban az időben Ujhelyben, mindany- nyiszor az éppen akkor alkalomszerű jótékony- célra.

Az 1863-ik évben november 5-ére Andrássy Manó grófné hívta össze a hölgyeket, s átalán a vármegye közönségét, hogy a zászló ünnepies felszentelésére jelenjenek meg. A zászló felszentelése délelőtt ment volna véghez nagy ünne- Folytatás a mellékleten.