Zemplén, 1887. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)
1887-09-18 / 38. szám
Melléklet a „Zemplén“ 38-ik számához. A kastély tetejének árbocára e közben fel- > vonták az uralkodó csalad zászlaját, mely hirdette, hogy az ősi falaknak királyi vendége van. A parkba vezető bejáratoknál felállott a honvéd- diszőrség. A templom, kastély és városháza közötti tágas térséget szállotta most meg az ünnep lök óriási serege, hogy újra hódoljon a királyok királyának hódolatáról jövő király előtt s figyelmes szemtanúja lehessen az ősi magyar díszben a parkba felvonuló törvényhatósági és világi küldöttségeknek Leírhatatlan volt az a lelkes tüntetés, rnely- lyel a templomból jövő, s csak lassú lépésben hajtató királyt hü népeinek ezrei fogadták. Király ésZemplénvm. minden rangú és rendű népeinek találkozása ezzel az alkalommal érte el a lelkesedés tetőfokát. A népeit szerető király nevét hü népeinek lelkes éljenzése az egekig emelte. A tisztelgő küldöttségek. Őfelsége, mint azt annak idején lapunkban is jeleztük, a törvényhatóságok küldöttségeit kü lön-külön nem fogadta, hanem Zemplén-, Ung-, Abauj-Torna-, Szabolcs , Sáros , Szepes és Borsod küldöttségeit a mi főispánunk vezette a Felség elfogadó nagy termébe, hol már ez egymagában száz főnél többől álló legnagyobb küldöttséget az egyházi és világi főméltóságok, a rom. kath., g. kath., ev. ref. és ágostai papság, úgyszintén a hadgyakorlatban részt vett cs. kir. és honvéd törzstisztek kisebb-nagyobb küldöttségei megelőzték. Az elfogadó nagy terem előcsarnokába gyülekeztek a vármegyék küldöttei szebbnél szebb, értékesebbnél értékesebb diszmagyar ruhába öltözve. A fogadó teremben való elhelyezkédést Széchenyi Pál gf miniszter (ez a magas műveltségű s leereszkedő nyájasságu főur, aki született szertartás mester számba kél) rendezte. Az elfogadó terem nagy értékű antik festményekkel volt ékesítve; a Felség lakosztályából nyíló ajtószárnyakkal szemközt fekvő falon ófelségének nagy szabású portréja volt elhelyezve, mely a királyt teljes életnagyságban s tábornoki disz egyenruhában ábrázolja. Vagy egy negyed órai várakozás után jelentette a miniszter a király érkezését, mire az ajtó nyílásnál kivont karddal őrt álló két udvari zsan- dár a teremből eltávozott. A lelkes éljenzés csillapultával, mit a Felség kegyes fejbólintásokkal viszonzott, előállott szeretett főispánunk, s a vármegyék hódolatát a következő lelkes szavakban tolmácsolta: »Császári és apostoli királyi Felség 1 Legkegyelmesebb Urunk! Midőn Zetnplénvármegye ama kiváló szerencsében részesül, hogy Felséged, területén időzni, méltóztatik, nekem, e vármegye főispánjának ju-í tott osztályrészül azon kitüntetés, hogy úgy Zem-5 plénvármegye, mint a szomszéd törvényhatóságok- nevében Felséged legmagasabb személye és dicső; trónja iránt érzett törhetlen ragaszkodásunkat és> hűségünket hódolatteljesen tolmácsolhatom. Bár különböző ajkú népesség lakja az itt. megjelent törvényhatóságokat, mindnyájan hü fiai! vagyunk a hazának, tántoríthatatlan hü alattvalói! Felségednek, — s ha a körülmények úgy kívánják^ parancsára mindnyájan készek leszünk Felségedért,t dicső trónjáért s hazánkért életünket és vérünket] feláldozni. (Szűnni alig bíró, lelkes éljenzés). Mély alázattal kérjük Felségedet, hogy hó-; dolatunkat kegyesen fogadni, szeretett hazánkat: s bennünket királyi jó indulatában továbbra is megtartani legkegyelmesebben méltóztassék Is (Vi-l haros éljenzés). ———— 1 A fent aláhúzott szavak oly igazán s annyi' hévvel voltak elmondva, hogy a »vitám et san- guiuem pro regei- jelenetének fönsége nyilatkozott meg a riadó éljenekben s az ősök unokái az igazi magyar, nemes szív fellángolásával gyújtó hatást gyakoroltak a Felségre is, aki a legnemesebb megilletődéssel arcán kegyes fejbólintásokkal viszonozta a falrengető éljeneket. Minek lecsilla- pultával főispánunkhoz fordulva, emelkedett, érces hangon igy szólott: „ őszinte köszönettel viszonzom az itten egy- begyült törvényhatósági küldöttségek nevében imént kifejezett szives üdvözletét és ragaszkodás nyilvánítását. Legjobb kivánataimmal kisérem az önök által képviselt népesség jólétének előmozdítására irányzott törekvésüket és hinni akarom, hogy az erre hivatott törvényhatósági közegek és bizottsági tagok mindenkor teljes buzgósággal és odaadással fognak közreműködni ezen nemes cél elérésére. Fogadják önök, valamint küldőik ismételt köszönetemet s kegyelmem nyilvánítását.® Azután harsány éljenzések közben s kedvelt minisztere kíséretében főispánunkhoz lépett s úgy a zempléni, mint a többi küldöttségek tagjai közül sokakat bemutattatott magának a főispánok által, a megszólítottakhoz nyájas kérdéseket intézvén. A^szerkel jó fél óráig tartott, mely alkalommal Őfelsége a többek között azt a kérdést is intézte alispánunkhoz, vájjon a vármegyében lákó izraeliták tudnak-é magyarul P E nagy küldöttség egy teljes óráig időzött a király elfogadó termében. Az előterembe visszajutván kiosztattak az udvari ebédekre szóló meghívók. Meghívókat kaptak szept. u-ére Andrássy Gyula gf, Molnár István főispán, Bubics Zsigmond püspök, Andrássy Manó gf és Szirmay Vilmos gf. Szept. 12-ére: id. Andrássy Gyula gf, ifj. Andrássy Gyula gf Pásztélyi János püspök, Sztáray Antal gf, Török József gf, Vay Béla br, főispán, Beszterczey Ferenc kanonok, Dó- kus Gyula és Newthy József főszolgabirák, Dókus Ernő földbirtokos. Szept. 13 ára: id Andrássy Gyula gf, Andrássy Aladár gf, Andrássy Géza gf, Prámer Alajos prépost, Szirmay Pál és Molnár Viktor dr. orsz. gy. képviselők, Perlsberg Ede és Szaxun József plébánosok, Bogyay Zsigmond gözmalomtu- lajdonos. Szept. 14-ére: id. Andrássy Gyula gf Gf Hadik-Barkóczy Endre, Matolay Etele alispán, Viczmándy Ödön főjegyző, Hammersberg Jenő kir. törvszéki elnök, Dessewfy Sándor kanonok, végre br. De Mont- Várhegyi csendörkerületi pa rancsnok, alezredes. E nagy küldöttség távozása után Sáros vármegye és Eperjes városnak szükebb körre vont nagy küldöttsége járult a király elé az elfogadó kis terembe, hogy Mattyassóvszky Tamás főispánnal élén tolmácsolja az eperjesi égettek számára nyújtott királyi segedelemért hőn érzett háláját. Végre a megyebeli izr. küldöttségre került a sor, melyet Bermann Lipót központi rabbi vezetett a Felséges ur elé. Bámulatos memóriájára mutat a Felségnek az, hogy Bermann rabbihoz éppen azt a kérdést intézte, melyet néhány év előtt a nála tisztelgő Lőw Lázár rabbihoz, hogy t. i. „hány tagot számlál az újhelyi izr. hitközség í* (Tudvalevőleg Löw erre akkoriban azt felelte, hogy ketté-hórum.) A küldöttségek fogadtatása déli 12 órakor kezdődött s d. u. 1 ]/2 órakor ért véget, amikor is Őfelsége a nap folytán Terebesre érkezett sürgönyök elintézése végett dolgozó szobájába visszavonult. És a távolabbi vidékről ide sereglett ünneplő közönség kocsikra, szekerekre ült s Terebestől búcsút vett; szivében s lelkében a király-ünneplés kitörülhetetlen édes emlékeit vivén haza magával. A park rácsozatait a késő esteli órákig még sürü embertömeg rajzotta körül s valahányszor a Felség az ablaknál megjelent, lelkesen éljenekben adott kifejezést nem múló lelkesedésének. Másnap, szept. 12-én, megkezdődtek a hadgyakorlatok, miknek lefolyását következőkben ösmertetjük. A hadgyakorlatok. A cs. kir. VI. hadtest őszi fegyvergyakorlatának szeptember hó 12 , 13. és 14 én Gálszécs és Legenye-Mihalyi között Őfelsége jelenlétében tartott nagy zárógyakorlatának vezéreszméje ez volt: északról egy nagyobb hadsereg nyomul Bártfa és Eperjesen keresztül fő zömével Miskolcz-, mellék csapataival Tokaj felé és már a Hernád völgyéig ért el.. A Miskolcz környékén összegyűjtött hadsereg a Tokaj felé nyomuló ellenség feltartóztatása végett egy hadosztályát az Ondóvá völgyébe küldi. A miskolczi hadsereg hadosztálya (15-ik hadosztály) Czihars vezérőrnagy vezénylete alatt az északról jövő ellenséget képviselő 27-ik hadosztály Daublebszky altábornagy vezénylete alatt áll. Mindkét hadosztály szept- 10-én megkezdé arcvonalba való fejlődését, lovasságát előre tolva. Szept. 10. es 11-én mindkét hadosztály menetelési szállásolást nyert s előőrsökkel biztosította magát. Szept. 12-én: a déli fél (Cziharz hadosztálya), az északi felet (Daublebszky hadoszt.) márnem megkerülvén, utóbbi hátrálni volt kénytelen. Mindkét fél a felei.ébb változatos és szegdelt terepnek, úgyszólván minden talpalatnyi részét nagy ügyességgel használta föl. Nagyszerű látvány volt, mikor a 12-ik huszárezred villámsebességgel megtámadta a 7-ik uhlános ezredet. A király és fényes kísérete a cseleji dombról szemlélte a pompás kato- nei látványt. E lovasroham a dzsidás ezred visz- szaveretésével döntetett el. A déli fél parancsnoka állandó ágyutüz fedezete alatt hozta fel zászlóaljait Szilvás Újfalutól Egres felé, egyszersmind a béres pusztai erdőben az ellenfelet feltartóztató gyalogsági harcát oly sikeresen folytatta, hogy mikor erejének zöme előtört: az északi fél, 12 ágyút és dzsidásait a hát mögötti védelemre visszahagyván, Szécs-Kereszturig a legnagyobb sietséggel visszuhuzódott. A déli fél lovasságát 6 ágyúval küldötte a hátráló fél üldözésére. Az egresi magaslatok alatt ismét összecsapott a lovasság s habár időközben az északi fél nagyon kedvező pontról gyilkoló ágyutüzet szórt az ellenség lovasságára : teljes visszaverettetése 11 óra után el lett döntve s a Felség y,jl2-kor lefúvatott A király e hadgyakorlaton öt óra hoszáig ült nyeregben s többnyire sebes vágtában lovagolt. Pelejtén kocsira ült s Terebesre hajtatott. Szept. 13-án: a déli fél parancsnoka Cziharz vezérőrnagy a hadvezetőség parancsa alapján éjnek idején elrendelte, hogy a 29. dandár (Succovaty vezérőrnagy) és a nehéz üteg-osztály Szécs-Keresz- turról jókor reggel induljon el és Kis-Azar felé nyomuljon előre, az 5. gyalogezred és a 9. honvéd-féldandár a másik oszloppal párhuzamosan szintén Kis-Azar felé haladjon, mig a 12-es huszárok és az $• honvéd-huszárezred 2 lovasszázada, mint a jobb szárny fedezete, azt a feladatot kapta, hogy felderítő szolgálatot végezzen. Az északi fél parancsnoka (Daublebszky- Sterneck altábornagy) csak azt az intézkedést tette, hogy a hadosztály fél 8 órakor Gálszécstől délre gyülekezzék és egy zászlóalj a balszárny biztosítására Kohány felé küldessék ki. A 7-ik uhlánus-ezred azt a megbízást kapta, hogy Gálszécstől délre jelenjék meg. A déli fél lovassága korán elindult ugyan, minthogy a kiküldött őrjáratok ellenséges lovasság feltünedezését jelezték ; mivel azonban az ellenséges lovasság éclaireurjait ismét visszavonta Gál- szécsig, egyelőre nem birt az ellenségre akadni. A Tárnok mellett elvonuló honvéddandárral érintkezésbe jutván, Cziharz vezérőrnagy — most már 19 zászlóalj ura — elhatározta, hogy két oszlopban előnyomulva, az ellenséget erélyesen megtámadja. Ebben a pillanatban Őfelsége pihenőt hivatott. Fél óra múlva, mely idő alatt egyik csapatnál sem volt szabad helyéről elmozdulni, a harc ismét megkezdődött. A verbovczei völgyből zászlóalj zászlóalj után tört elő s a kisebb középoszlop föltartóztathatlanul nyomult előre, bárha majdnem egyenlő erő állott vele szemben. A balszárny, kiváltképen a dzsidás-ezred, egyszerre az ellenséges lovassággal találta magát szemben, a mely ekkor élénk hurrá-kiáltással átment a rohamba. A tartalékul viszatartott két honvéd-lo- vasszázad villámgyorsan utánuk vonult, jóval túlszárnyalva az ellenfelet. A huszárok szilárd sorokban rohantak a dzsidásokra, úgy hogy a távolból azt hihette a néző, hogy komoly összeütközésről van szó. A dzsidások, a kik igen szépen indultak és az összecsapást derekasan kiállották, visszavezényeltettek, később azonban mint oldalvédők a lovas-üteggel egyetemben nem jelentéktelen szerepet játszottak. Miután az ütközet Nagy-Azartól nyugatra, a hullámos tereken ho- szabb ideig tartott, a déli fél zászlóaljai kénytelenek voltak a velük szemben álló 11. zászlóaljnyi túlerőnek engedni. Szept. 14.-én: az északi hadosztály Szécs-Kereszturtól keletnek, a déli hadosztály Cselej Béres-m. és Egres magaslatain helyezkedett el, az északi rész lovasságát Egrestől keletre küldé, a déli lovasság az Egres feletti erdőség mögé húzódott. Béres major magaslatait a 34- gyalogezred és a tüzérség védte, az északi hadosztály jobb szárnyán levő gyalogságát e magaslatok ellen küldte, a déli tüzérség azonban vágtába a Cselejtöl észak-nyugatnak fekvő magaslatokra vonult és a támadó gyalogságot oldalról támadta, úgy hogy az előbbre hatolni nem tudott s mielőtt azon feladat, melyszerint a déli hadosztály az izsép-lasztóczi magaslatokra visszavetendő, megoldva s eldöntve lett volna, őfelsége lefúvatott. Ezután az összes vezénylő- és törzstisztek a Felső-majorhoz lettek rendelve, hol Őfelsége úgy a katonaság magatartása és kiké- peztetése, valamint a vezetés iránt legfelsőbb megelégedését fejezte ki. Most már csaknem az összes gyalogság a legenye-mihalyii állomásra vonult, hol egész éjjel villámos világítás mellett kilenc katonai vonatba beszállítva és továbbítva lett. A lovasság és tüzérség 15-én reggel indult állomási helyeire. A gyakorlatokban 16—18000 ember vett részt. A m. kir. honvéd gyalogság úgy menetelése, mint szabályos előnyomulása és tűzharca által, a honvéd huszárság pedig beigazolta, hogy nemcsak kiállja a versenyt a hadsereg lovasságával hanem, hogy az egész éven vállalkozóknál kint levő lovak sokkal jobban kiállják a gyakorlatok fáradalmait, mint a hadsereg lovai. A hadgyakorlatoknak gyönyörű időjárás kedvezett. A fogatok százával jelentek meg mind három napon a harc szinterén s az igen szép számú közönség, mely katona-részről mindenütt udvariassággal találkozott, a legéberebb figyelemmel szemlélte a pompás látványt nyújtó hadmi- veleteket, s egy jelenetnél, mikor a volt honvéd- huszárlovon ülő egyik civil-szemlélőt lova sárkány- erővel belé vitte a tüzér-atakba, homéri kacagásban tört ki. A király bucsuvétele. n Este hat órakor őfelsége a terebesi vasúti állomáshoz hajtatott, hol vármegyénk főispánja, alispánja, az Andrássy gfok. Nemthy és Dókus főszolgabirák, Nemes kir tanfelügyelő, szép számú közönség élén, melyben ott voltak: gf Andrássy Tivadarné, gf Andrássy Gézáné és Zichy Z. komtesz ;s, várakoztak a távozó k’rályra. Ófelsége a gfrékat megpillantván, hozzájuk ment s nyájas megszólítással tüntette ki őket. A községi leányiskolának hófehérbe öltözött s mirtusz-koszorus növendékei közül egy leányka díszes virágcsokrot nyújtott át a királynak, melyet Őfelsége kegyesen elfogadván, azt a kérdést intézte hozzá: tud-e magyarulP mire igenlő feleletet nyert. «Társaid is mindnyájan tudnak ma gyanúi P folytatta a
